230. (69. c.) Ulászló István szerb király okmánya a Vraninában sz. Miklós tiszteletére szentelt kolostor számára. 1234–1240.

(Miklosich id. m. 25. l.)

(Magyar forditás).

Kezdetben, oh úr! te teremtetted a földet, és az egek kezeidnek műve; ezek el fognak enyészni, te pedig megmaradsz; s minden dolgok elkopnak mint a ruhák; és te öltözékként hajtod össze azokat, és megváltoznak; te pedig a való vagy, és éveid ki nem fogynak. Eszeddel teremtvén az egeket, és a földet megerősítvén a vizeken; szabad elhatározásból elvállaltad a szenvedést, hogy minket, bűnös és érdemetlen rabjaidat, kivezess a pokol megoldhatlan békóiból; tanitványaidban, és apostolaidban és szenteidben állítottál fel mindannyi világló pontokat, s mondtad nekik, hogy tanítsák az embereket, kiket szent véreddel megszereztél magadnak; s a ki hisz és megkereszteltetik, üdvözülend. De Krisztus ezen nagy főpapjának Miklósnak, a mi tanítónknak és pásztorunknak, kisértetekben erőnknek, és viszályokban támaszunknak, az árvák és özvegyek és szegények szószólójának, s minden szorongatásban kész segitőnek felépittetett ezen templom Hilarius zentai püspök által; ki kedvelve volt uram, szülő uramtól, az üdvözült és boldogan elszenderült István, egész szerb föld és a tengermellék királyától, Simon baráttól, s uramtól, egész szerb föld és a tengermelléknek felszentelése folytán legmagasztosabb érsekétől Száva kirtől (<görög> = úr); kik ezen adakozást tették és felajánlották Krisztus szent és nagy főpapjának Miklósnak, Isten templomaihoz sok más áldozattal és az angyali barátélet módjához idomított szerénységgel is járulván. Én pedig Ulászló István, Istennek bűnös és érdemetlen rabja, megemlékezvén uraim és szülőim ilyen beirásairól, melyeket neked, Krisztus főpapjának, felajánlották az örökké tartó kinoktól szabadulandók, kérlek fogadd el ezen csekély felajánlásomat, s légy kész szószólóm itéltetésem rettenetes napján. És adom szent Miklósnak Godina falut a folyóval. Határai pedig Beszben Plana felett felfelé - - - és a domb mentében, amint a kő legördül Godina felé az osztóvonal mentében felfelé, - - be - - ig - - be a tölgyfától - - ty - - ercz Mirczába egyenesen a mocsárba. És adom To - - falut Miklósnak - - - és - - bélivel nekik - - kettől Guglavát és Krusseviczát; határai pedig Buduzsigynál Lipova Prodol (völgyvidék) felé Ussi - cza felett a Zlaplocsába Ternovotól a Propasztinszki szorulat felé a domb felett, a mint a kő legördül, Ktunnoba a szorulatnál Dupilo és a ktunnoi határ közt Godinácz felett Debeljak közepén át Kis Debeljak alatt, a mint az ut vezet Gomiliczára, jobb felől Gomiliczától lefelé Bucsov - - - - egyenesen a folyóba, és a folyóval egyenesen a beszi hegynyilásba. Ne tartozzék se katonával, se császári arannyal, se a szőllők utáni adóval; hanem legyen neki Chro - - ban nagy Lavra törvénye. Ne merjétek megmásitani azt, mi általom, Ulászló király, bünös által megerősíttetett; se te testvérem, se fiam, se unokám, se királyságom rokona, vagy ki Istennek kegyelméből uralkodni fog. Ha pedig valaki találtatik, ki elvetemedik ezt megmásítani, legyen vádlója (birája) Isten, s annak legtisztább anyja és a tisztelendő kereszt ne legyen segitségére, se ezen világban, se a jövőben; s sz. Miklós legyen vádlója (Krisztus) másik eljövetelén. S legyenek legelői és szántóföldei, a mint kezdettől fogva voltak; ne legyen itt hatalma se főuramnak, se hatalomtartómnak, se a határos faluk zsupatiszteinek; s az abbánnak ne legyen itt téli szállása, s az egyház emberei élvezzék mindenben Istennek szabadságát; ugy hogy szent Miklósnak munkásai legyenek. Ha pedig valaki nem engedelmeskedik, és ront valamit földben vagy emberekben, tapasztalja királyságom haragját és büntetését s adjon királyságomnak 300 perpert. Ennél fogva aláirva volt 6750 esztendőben.

† Ulászló István Isten segitségével minden szerb és tengermelléki földek királya.