Pölöskei Ferenc

Fejes Sándor hozzászólására szeretnék néhány szóval reflektálni. Soha nem voltam jó matematikus. Ez nemcsak az alkatomból, születési rendellenességeimből fakadhat, hanem részben talán a pápai kollégium szellemisé-géből is. A pápai kollégium tanári kara rendkívül nagy toleranciájú tanári kar volt. (Úgy érzem ez ma hiányzik a magyar pedagógustársadalomból.) Miről volt szó? Arról, hogy én jó történésznek számítottam, meg irodalmárnak, miután abbahagytam a futballt, mert Kövy Zsolttal nagy csatákat vívtunk. A Perutz pályán több időt töltöttem, mint az iskolában, vagy a könyvek mellett. Később, egy sérülés miatt hagytam fel a labdarúgással, el kezdtem olvasni. Úgy tűnt, jó irodalomtörténész voltam, meg történész. Rengeteget olvastam, de matematikai példát szinte egyet sem oldottam meg. És ezt tolerálta a tanári kar. Tudniillik a matematika-fizika szakos tanárok azt mondták, ez jó magyarból, irodalomból, történelemből, fussa ott ki magát. Aki viszont matematikából, fizikából, kémiából volt jó, azt pedig tolerálták a magyar szakos tanárok. Csapó Gyula, Szabadi Béla, lehet mondani sorban: Hencze Béla vagy Borbély Sándor, aki az osztályfőnököm volt és soha nem kérdezett fizikából.

Milyen volt az érettségi? Nem lehetett két jóm. Vagy matematikából vagy fizikából jelest kellett kapnom, ahhoz hogy jeles érettségivel hagyhassam el Pápát. Így is hagytam el. Ismét a toleranciára utalok. Matematikából adtak valami olyan tételt, Pitagoraszt talán, amit azért én is tudtam. Így megkaptam az egyik jelest és a felvételinél már besétáltam az egyetemre. De ugyanígy besétáltak a műszaki egyetemre azok, akik viszont irodalmat keveset olvastak, a történelem sem nagyon érdekelte őket.

Részben az iskola hibája is lehet, de azért nem akarom elhárítani a felelősséget. Elhiszem, amit Fejes Sanyi mondott, utána kellett volna nézni jobban a számoknak. Nyilván könnyelműség is volt, láttam a számadatokat, kiírtam, elfogadtam őket anélkül, hogy alaposabban megnéztem volna a végösszeget. Ennyit erről.

Egy kicsit hosszú is voltam, de valóban, a kötetnek lehetnek gyengébb részei. A középkori része az erős. A mai vita is ezt mutatta. Azt hiszem, hogy a következő kötetben pótolni kellene az elmaradt részeket, pl. a reformkort.

A reformkor Pápa történetében kiemelkedő korszak, én úgy gondolom, hogy Pápa virágkora. Ha az ipari fejlődést, a művelődés fejlődését nézzük - erre már utalt is elnökünk, Kubinyi András -, valóban, ezek a fejezetek kimaradtak és nagyon hiányoznak a kötetből. Amikor kiegészítjük, akkor ennek a kiegészítésnek a hiányzó fejezeteket is tartalmaznia kellene és így lehetne aztán a kettő együtt egy nagyon színvonalas Pápa-monográfia, egy olyan, amelyik hosszú ideig megállná az idő, a kritika próbáját is, és nem kellene 100 évig várni egy újabb monográfiára.

Ám a távolságokkal kapcsolatosan ide iktatom a könyv vonatkozó mondanivalóját. A győri és a veszprémi távolságok természetesen a vasúti út hosszára vonatkoznak. Ezzel érvelt a város a Győr megyéhez tartozás mellett a múlt század végén. A szövegben ez az összefüggés teljesen világos.