Pápai és győri iskolaévek után 1743-tól Debrecenben, a Református Kollégiumban tanult, 1749-től hosszú tanulmányutakat tett külföldön, többek között Kis-Ázsiában. Teológiát és keleti nyelveket is tanult. Oroszországban Lomonoszovval találkozott. 1770-ben (?) rövid időre igazgató-helyettes a Kecskeméti Református Iskolában. Az összehasonlító nyelvészettel foglalkozott, egyik fő hirdetője volt a magyar és török-tatár nyelvrokonságnak. (Prodromus idiomatis...Pozsony, 1770.) A világnyelv megteremtésének problémáit tárgyaló művére külföldön is felfigyeltek. ( Praecepta grammatica...Berlin, 1772.) A klasszikus triászt (Baróti, Rájnis, Révai) is megelőzve hirdette a magyar nyelv klasszikus versmértékre való alkalmasságát és ennek bizonyítására legjelentősebb művébe, a Prodromus idiomalis...-ba (1771) két, hexameteres költeményét is beiktatta. 1751-ben több angol nyelvű munkával vett részt az elohim és a benth szavakról folytatott vitákban.
Művei: Három veréb hat szemmel. (Kiad: Weöres Sándor.) Bp., 1982. - Kalmár György utazásai. (Kiad: Weöres Sándor.) Bp., 1976.
Irodalom: Körmöczi László: A világnyelv kérdése és ~. Nagykörös, 1933. - Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete. Új. Kiad. Bp., 1956. - Eötvös Lajos: ~. Veszprém, 1866. - Ferenczi László: A remény zuhatagja. Bp., 1988.
Forrás: Főszerkesztő Varga Béla: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Veszprém, 1998.