1922-ben a szentgotthárdi állami gimnáziumban érettségizett. 1927-ben beiratkozott a Szegedi Polgári Iskola Tanárképző Főiskolára, 1930-ban itt szerzett tanári diplomát.
1930-32-ig az Apponyi Kollégiumnak volt ösztöndíjas hallgatója. 1932-ben itt kapott tanítóképző-intézeti oklevelet, 1932-38-ig Pápán óraadó, 1938-57-ig rendes tanár a Tanítóképzőben. Közben (1941-49) volt szaktárgyainak felügyelője a székesfehérvári tankerületben és dolgozott a főigazgatóságon is. 1952-ben orosz nyelvből Budapesten szerzett általános iskolai tanári képesítést.
Jelentős szerepet vállalt Pápán a TIT-nyelvoktatásban is. 1957-69-ig a Petőfi Gimnázium tanára.
Munkáját 1964-ben "Kiváló Tanár" kitüntetéssel ismerték el. Sírja Pápán, Kálvária temetőben található.
Fő művei: Zala István (méltatás) = Tanítóképző ért. 1947; Eredményes módszerek az idegen nyelvek oktatásában (Pápa, 1968)
Irodalom: Hermann 1995. 36. Petőfi emlk. 1994. 62. Tanítóképző ért. 1932/48.
Forrás: Pápai Pedagógus Lexikon. Főszerkesztő: Tungli Gyula. Pápa, 1997.
