Somogy vármegyei szolgabíró, a megyei népfelkelés egyik szervezője. Csurgón, Kaposvárott és Pesten tanult. 1839-től a Pápai Református Főiskola joghallgatója, Bocsor István és Tarczy Lajos tanítványa. 1845-ben ügyvédi vizsgát tett, 1846-ban szolgabíróvá választották. 1848-ban nemzetőr tisztként harcolt Jellašics ellen. 1849. februárjában Antal bátyjával együtt tervet dolgozott ki a Dél-Dunántúl felszabadítására. A tervet elfogadták és a két testvér 1849. áprilisában hozzáfogott annak kivitelezéséhez. Három hónapra felszabadították Somogy vármegyét, Noszlopyt Dél-Dunántúl teljhatalmú biztosává nevezték ki. 1849. július végén Komárom felé vonultak vissza.
A Kisfaludy-gőzhajó segítségével 3 ezer emberével sikeresen átkelt a Balatonon és Veszprémben táborozott. Katonáinak egy része eljutott Komáromba. A fegyverletétel után bujdosott, 1850. áprilisában elfogták és Pesten hadbíróság elé állították. Az ítélethozatal előtt megszökött. A Bakonyban szabadcsapatokat szervezett, de 1852. november 16-án ismét elfogták, és Pesten kivégezték. A Somogy megyei Újvárfalván, a szülőházában múzeumot létesítettek. Balatonfüreden emléktábla jelzi azt a helyet, ahol 1849. augusztus 9-én szabadcsapataival partra szállt. Utca, kilátó, völgy és forrás viseli nevét. Noszlopon a temetőben kopjafa őrzi emlékét.
Irodalom: NOSZLOPY Tivadar: Elmúlt időkből. Kaposvár, 1910. – NOSZLOPY Antal visszaemlékezései. = Századok, 1953. – SZABÓ Gyula: ~, az 1848–49-i magyar szabadságharc Somogy megyei partizánvezére. Kaposvár, 1953. – BORSI-DARÁZS József: ~ a forradalom katonája. = Tiszatáj, 1953. 4. sz. – ANDRÁSSY Antal: ~ Dél-Dunántúl kormánybiztosa. = Somogy megye múltjából, 1985.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.