Pápán végezte tanulmányait, Pesten tett ügyvédi vizsgát. Az 1848–1849-es szabadságharcban hadbíró. 1849-ben felségárulási perben először halálra, majd kegyelemből hatévi várfogságra ítélték. Öt évet töltött börtönben, majd Komáromban orgonista kántor, 1861-ben a város főjegyzőjévé választották. 1864 és 1871 között a pápai, 1871-től 1887-ig a debreceni jogakadémia tanára. 1881-ben szabadelvű programmal Debrecenben országgyűlési képviselővé választották, és haláláig a Tisztelt Ház tagja volt. 1848-ban, és az 1860-as években politikai cikkíró a Nemzeti Újságban, a Márczius Tizenötödikében és Magyar Sajtóban, 1867 után jogi és törvénykezési cikkei jelentek meg a Honban és az Ellenőrben.
Művei: Emléklapok. Komárom, 1860. – Büntető jogtan. 1–2. Köt. Pápa, 1872. – A magyar büntetőjog tankönyve. Bp., 1881. – Bírálatok a magyar büntetőjog tervezetéről. Bp., 1876. – Az amerikai párbajról. Debrecen, 1878.
Irodalom: Pápai pedagógus lexikon. (Főszerk.: TUNGLI Gyula.) Pápa, 1997.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.