Petőfi és Jókai iskolatársa volt a Pápai Református Kollégiumban. Jogot végzett, Halléban és Berlinben egészítette ki tanulmányait. Tehetségét Deák Ferenc is nagyra értékelte. Meghívták Pápára a bölcselet tanárának. A szabadságharcban a veszprémi nemzetőrség tagjaként vett részt. A kiegyezés idején Deák-párti programmal Enying, majd 1869 és 1878 között Tapolca választotta meg országgyűlési képviselőnek. 1870–1873-as években pénzügyminiszter, majd egyetemi tanár. 1878-ban visszavonult, gazdálkodott, faiskolát, gyümölcsöst, szőlőt telepített. Tevékenyen részt vett a kor gazdasági mozgalmaiban. Bölcseleti munkái Hegel, közgazdasági tanulmányai Smith és Ricardo hatását mutatják. – Sírja Budapesten, a Kerepesi úti temetőben van.
Művei: Világtörténet 1. Köt. Pápa, 1859. – Protestáns egyházalkotmány. Pápa, 1860. – Tiszta észtan. Pápa, 1863. – Publicisztikai dolgozatok. Pest, 1869. – Államzárszámadás. Buda, 1870. – Kerkápoly Károly politikai előadásai. Bp., 1882.
Irodalom: KECSKEMÉTHY Aurél: A mi nagy férfiaink. Bp., 1874. – EÖTVÖS Károly: ~, az új pénzügyminiszter. Bp., 1870. – KAUTZ Gyula: ~ emlékezete. 1895. – HALÁSZ Imre: Egy letűnt nemzedék. Emlékezések a magyar állam kialakulásának újabb korszakáról. Bp., 1911. – Omladozó sírbolt a kővágóörsi temetőben. = TaL., 1942. máj. 2. – ÁCS Anna: Emlékezés ~ra. = Múzeumi Diarium . Vp., 1991. – TUNGLI Gyula: ~ emlékezete. Veszprém–Pápa, 1992.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.