1867-ben lépett a Szent Benedek-rendbe, a teológiát és a tanárképzőt Pannonhalmán végezte. 1889-től Győrben tanár, közben a budapesti tudományegyetemen bölcseletből magántanári képesítést szerzett. 1881-ben megvált a szerzetesi élettől és a Dunántúli Református Egyházkerület pápai főiskoláján tanított. Főként tankönyveket írt. Ő szerkesztette az első monografikus igényű művet Pápa városáról. Síremléke a pápai Alsóvárosi temetőben, emléktáblája volt lakóhelyén, a Szent László u. 12. sz. házon látható.
Művei: Hartmann pessimismusa. Esztergom, 1878. – Emlékbeszéd Kisfaludy Károly fölött. Győr, 1880. – Pápa város egyetemes leírása... (Szerk.) Pápa, 1905., 1989.
Irodalom: Pápai pedagógus lexikon. (Főszerk.: TUNGLI Gyula.) Pápa, 1997.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.