A régi Jókay család leszármazottja. Korán árvaságra jutott, Ihász Lajos főrendiházi tag és neje, Ihászné Jókay Etelka nevelték. Irántuk érzett tiszteletből vette fel az Ihász nevet. A Pápai Református Kollégiumban, majd a budapesti tudományegyetemen tanult. A jogi doktorátus megszerzése után a debreceni, később a hallei gazdasági akadémián folytatta tanulmányait. Lőrinte-pusztai birtokán gazdálkodva, hat éven át Devecserben szolgabíró, majd a Veszprém Megyei Gazdasági Egyesület és a Felső-dunántúli Mezőgazdasági Hitelszövetkezet vezetője.
1925-től a Dunántúli Református Egyházmegye gondnoka, illetve az ajkai egyházközség főgondnoka. 1926-ban, a nagyvázsonyi választókerületben egységpárti programmal országgyűlési képviselőnek választották. Támogatta a kis településeket. Kolontáron segítette önálló plébánia létrehozását, plébániaház építését, a templom bővítését és vasúti megálló létesítését. Nevéhez fűződik a balatonfüredi Jókai-villa visszavásárlása, az író tárgyi hagyatékának összegyűjtése. Írásai a Dunántúli Protestáns Lapokban jelentek meg. 1930-ban Ajka díszpolgárává választották, nevét a Jókai-bánya őrzi. Nevelőanyja halála után Hathalomra költözött és ott halt meg.
Irodalom: Veszprém megyei fejek. Vp., 1929. – Sziklay János: ~. = Dunántúli kultúrmunkások. Bp., 1941. – Devecseri Újság, 1927. ápr. 17. és máj. 29. – Tilhof Endre: Ajkai életrajzi lexikon. Ajka, 2003. – Domján János: Dr. ~. = Ajkai Századok. 2010. 7. sz.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.