Szülei: Vécsey György, Szedliczky Róza.
Vécsey Tamás egyetemi tanár testvéröccse.A bécsújhelyi katonatiszti akadémiából a magyar minisztérium kineveztetésekor 1867-ben átlépett a magyar távíró igazgatóság tisztviselői karába. 1877-1879-ben Pápán volt, távíró állomásfőnök, 1880-től Pécsett és jelenleg Máramarosszigeten posta- és távíró-igazgatósági titkár ; itten összegyűjtötte a máramarosi népmondákat (közölvék a Máramarosban és a Máramarosi Újságban 1903., 1904). — A M. Polgár (1876—77. közölte : A holt tenger című hosszabb elbeszélését). — Munkái: 1. A pécs-baranyai kertészeti egylet keletkezése és működése 1845-től 1881-ig. Pécs, 1881. — 2. Az utolsó út, az utolsó ének. Máramarossziget, 1903. — Alapította és mint főszerkesztő vezette A Bánya című szaklapot 1908-ban.
M. Nemzetségi Zsebkönyv. Nemes Családok. Budapest, 1905. 627. 1. — M. Állam. 1908. 21. sz. és a család közlése.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIV. Telgárti-Zsutai. Budapest, 1914.