Szülei: Noszlopy Pál, Zámory Janka.
Az 1832-1836.-i országgyűlés követe volt, 1838-ban királyi táblabíró, 1841-ben váltótörvényszéki elnök s udvari tanácsos; 1848-ban a hétszemélyes tábla bírája volt és 1849 után elfogadta a bécsi legfelsőbb törvényszéknél az egyik bírói széket, mely magyar bírák számára volt fenntartva, de Zádor Györggyel és Zsoldos Ignáccal együtt csak azért, hogy a magyar perekben vezérszerepet viselve, a magyar nyelvet, a mennyire s a meddig lehetett, és a magyar jogelveket megmentsék és fentartsák. Ott a német bírák előtt is nagy tiszteletben állott. 1857-ben szent István-rend lovagja, 1858. pedig a budai úrbéri főtörvényszék elnöke lett. Élete vége felé nyugalomba vonulva Sopronban lakott. — Országgyűlési beszédei a taplókban vannak.
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 165., 167. lap. — Pallas Nagy Lexikona XIII. 227. 1. és gyászjelentés.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. IX. Mircse-Oszvaldt. Budapest, 1903.