Pápai (Veszprém megye) származású, középiskolai tanulmányait ott, majd Pesten és Bécsben végezte. 1847-ben a pesti egyetemen nyert orvosdoktori oklevelet. 1848-1849-ben részt vett a szabadságharcban, hadnagy volt és Komáromba osztották be a Klapka seregébe ; a szabadságharc után besorozták az osztrák hadseregbe mint ezredorvost, 1853-ban Theresienstadtba került, hol a magyar politikai rabok mellé helyezték, kiknek sorsán egészségügyi kifogásokkal sokat könnyített. Később Szebenben élt, majd Pesten és 1869 körül mint magánzó Temesvárt telepedett le, hol 1899. szeptember 18.-án meghalt. — Munkái: 1. Dissertatio inaug. medica de haemorrhoidis. Pestini, 1847. — 2. Tre ar under och efter Ungerns frihetsstried. Stockholm, 1851. (Három év Magyarország szabadságharca alatt és után; kezdve Kossuth proklamációjától a magyar néphez Jellachich beütése alkalmával; leírja saját tapasztalatai alapján a harc lefolyását és saját élményeit, elfogatását és külföldi bujdosását, A szerzőnek magyar egyenruhás arcképével). Szinnyei Könyvészete. — Budapesti Napló 1897. 190. sz. — Pesti Hírlap 1899. 321. sz. — Budapesti Hírlap 1899. 321. sz.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VIII. Löbl-Minnich. Budapest, 1902.