Szülei korán elhalván, nevelését anyai nagybátyja, Kolosváry Sándor veszprémi kanonok és Kolosváry Miklós jószágkormányzó intézték. Középiskoláinak (Pápán, Győrött, Sopronban és Pozsonyban) elvégzése után eleinte Győrött jogot hallgatott, majd Pestre jött orvosnövendéknek; a tanfolyam két utolsó évét Bécsben végezte s ugyanitt avattatott 1834. december 22.-én orvosdoktorrá, 1836-ban sebészdoktorrá s 1838-ban szemészmesterré ; ugyancsak Bécsben 1837-ben műtő oklevelet is nyert. 1836-ban és 1837-ben József nádor kegyelméből Európa nevezetesebb egyetemeit meglátogatta s egy évnél tovább a párizsi egyetemen volt, 1838 végén Győr megye kinevezte tiszteletbeli főorvosának s akkor hazájába visszatért. 1839. június 15.-én országos szemorvossá neveztetett ki; ezen minőségben 1847-ig az ország különböző vármegyéiben működött és érdemei elismeréséül több vármegye megtette táblabírájává. 1847-ben a pesti egyetemen a szemészet helyettes tanára, 1850. július 23.-án annak rendes tanára lett, hol 1874-ig működött. 1864-1867-ig a dékáni hivatalt viselte ; a pesti jótékony nőegylet által fenntartott és berendezett szürke hályogosok kórházát tanárkodása végéig díjtalanul kezelte. A király érdemeiért 1871. április 30.-án a királyi tanácsosi címmel ajándékozta meg. 1874. február 3.-án nyugdíjba ment és a tanév végén Gyirmótra (Győr megye) költözött. — Cikkei a Gyógyászatban (1862. Szemészeti kórodájából: A köthártyalobos bántalmairól, közli Révay János. Heveny érhártyalob mindkét szemben, közli Szimenszky Román). — Munkái : 1. De influxu electrieitatis in organismum humánum, specimen inaug. Yiennae, (1834.) — 2. A tudomány-egyetem és hallgatóinak feladata. Beszéd az 1866 —1867. tanszaknak nov. 4. tartott ünnepélyes megnyitásakor. Pest, 1866. (Egyetemi beszédek.) Ország Tükre 1863. 28. SZ. arck. — Szinnyei Könyvészete. — Petrik Könyvészete és Bibliogr. — Vasárnapi Újság 8. SZ. (Nekr.) — Pesti Napló 1895. 42. sz. esti kiadás. — Högyes Endre Emlékkönyve 171. 1. fénynyom. arck. és gyászjelentés.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VII. Köberich-Loysch. Budapest, 1900.