A felsőbb iskoláit Sárospatakon végezte, mégpedig 1657 vége tájától. Pápán 1654-től 1656-ig az ev. ref. kollégium tanítója volt, majd rektora 1663-ig. Innen ment külföldi tanulmányútra a Heidelbergbe. ; 1663. október 22.-én a franekerai egyetemre iratkozott be teológiai tanulónak. 1665-ben az utrechti egyetem hallgatója volt; onnét hivatott meg Kecskemétre, hol 1667-től 1692-ig volt lelkész és esperesi hivatalt is viselt. Az 1674-ben a vallásüldözés alatt Debrecenben volt. 1692-ben Gyöngyösre ment papnak ; innét Miskolcra s kevés időre Debrecenbe. Visszajött az alföldre Dömsödön szolgált, öregségére Kecskemétre költözött és itt halt meg. — Munkája: Disputatio Theologica De Cubiculis seu Suburbiis Inferni Papisticae genti locandis. Qvam Favente Deo Opt. Maximo Sub Praesidio Gisberli Voetii, S. S. Theol. Doct. Ejusdemque Facultatis in Inclytâ Acad. Utraj. Profess . . . Publice ventilandam proponit . . . Ad diem 26. Julii... Ultrajecti, 1665, Weszpremi,Succincta Medic. Biogr. IV. 139., 365. lup. — Tóth Ferencz, A protestáns eklésiák históriája 163. lap. — Rácz Károly, A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. Sárospatok, 1874. 116. lap. — Történelmi Tár 1886. 794. 1. — Kecskeméti Nagy Képes Naptár 1892-re. 173. 1. — Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár III. 1. rész. 711. 1.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VII. Köberich-Loysch. Budapest, 1900. Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Budapest, 1977.