Gyámszülők gondozása alatt nevelkedett; tanult a csurgói, pápai s debreceni főiskolákban; azután a külföldi egyetemeket látogatta. A belső-somogyi egyházmegyében választott magának működési tért, hol 1860-ban a szobi általa anvásított egyházban hat és utóbb a nagykorpádi (Somogy megye) egyházban tíz évig szolgált mint ékesen szóló prédikátor. Az egyházmegyének, melynek reorganizálásában övé az első szerep, tanácsbírája s a csurgói iskola pénztárnoka volt. Somogy megye közügyeiben a megyei gyűléseken és a közéletben hatással működött. 1876. szeptember 25.-én önkezűleg vetett véget életének Nagykorpádon. — Vezércikkeket és tanulmányokat írt az egyházi lapokba ; — költeményei Eudokia név alatt a debreceni Ev. Prot. Lapban jelentek meg. — Munkája : Husz ünnepi és alkalmi prédikáció. Debrecen, 1877. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1876. Ev. Prot. Lap. Olcsóbb cím-kiadás. Bpest, 1888.) — Szerkesztette a Boldogság Hegye című folyóiratot a ker. családok számára 1869ben Pesten. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1876. 41. sz. — Új M. Alhenas 237. 1. — M. Könyvészet 1888. — Kiszlingstein Könyvészete.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VI. Kende-Kozocsa. Budapest, 1899.