Tanulmányait Pápán végezte, hol szenior és a grammatisták tanítója volt. Majd Nagymegyeren Károlyi gróf kormányzójának házánál nevelő volt. 1847-ben mint Szabó Péter esperes segédje kibocsátását kérte, mely alkalommal megvizsgáltatván «igen jeles és tudományos készültségűnek találtatott». (Act. consist.) Csakhamar szécsi káplán, 1850-ben ugyanott rendes lelkész lett. 1855-ben egyházmegyei jegyzőül választották, mely hivatalát közmegelégedéssel vitte 1867-ig. Közben 1857-ben Kisölvedre (Hont megye) ment lelkésznek, hol a lelkészjelölő bizottság tagja volt. — Életrajzírója ezt jegyzé fel róla: «Azon találó szép korrajz, mely az illető fejezetben (a kisölvedi egyház jegyzőkönyvében) az 1850—60-ki időközt ecseteli, tanúsítja, hogy mily tehetségeket rejteget e szerény elvonultságban könyveinek élő jeles férfiú ». Kiss Károly, Monographiai vázlatok a barsi ref. esperesség múltja s jelenéből. Pápa, 1879. 343. 1.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. V. Iczés-Kempner. Budapest, 1897.