Eredeti neve Málics Mihály. Szüleivel Celldömölkön élt, itt nevelkedett, tanulmányait a pápai bencés algimnáziumban kezdte, később a győri bencés gimnáziumban folytatta. 1889-től a ciszterci rend tagja lett, és az egri ciszterci gimnáziumban érettségizett, már Marosi Arnoldként. Ifjú szerzetesként egy évet Zircen töltött, majd párhuzamos tanulmányokat folytatott a ciszterci rend budapesti hittudományi és tanárképző intézetében, illetve a Pázmány Péter Tudományegyetemen teológiát és földrajz-természettudományt hallgatott. Mindezek mellett a Műegyetemre is beiratkozott. Paptanár 1896-ban pappá szentelték, 1897-től Székesfehérváron kezdett tanítani, majd tüdővérzést kapott, ennek ellenére ebben az évben még megszerezte a középiskolai tanári oklevelet. Hogy szervezetét kímélje Zircen és Szentgotthárdon töltött 2 évet rendi beosztásban. 1900-tól már egészségesen Baján vállalt tanári állást, 1902-től pedig a pécsi cisztercita főgimnázium katedráján tanított. Muzeológus Pécsi tartózkodása idején kapcsolódott be a múzeumi mozgalomba. Ekkor érlelődött a városban is az igény az önálló múzeum kialakítására. Több felajánlott gyűjtemény várta, hogy egységes múzeumi keretekbe kerüljön. Megszervezte a városi múzeumot, ahol később az igazgatói pozíciót is ellátta. Szervezte, rendezte a gyűjteményeket. Megszervezte a Pécs-Baranyai Múzeumegyesületet. Tanfolyamokon képezte magát, elmerült a régészet és a múzeológia tudományában, régészeti kutatásokat is végzett. Székesfehérvári évek: 1909-ben Székesfehérvárra helyezték. Pár hónapos ott tartózkodás után felkérték a városi nyilvános múzeum megszervezésére. 1910-ben a polgármester és a főispán támogatásával megalakította a Fejérmegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesületet. Saját épületet kapott az intézmény és Marosi Arnold az 1910. május 14-én megnyílt Fejérmegyei és Székesfehérvári Múzeum igazgatója lett. Közben továbbra is végzett kutatásokat, sorra jelentek meg tudományos munkái természettudományi területről, később Székesfehérvár és Fejér megye múltját kutatta. Történeti és Műemlékbizottságot szervezett. Több honfoglaláskori, római, germán, sírmezőt, telepet, fedezett fel régészeti feltárásai révén. 1931-ben kormányfőtanácsosi címmel tüntették ki. 1937-ben nyugdíjba vonult a gimnáziumból. 1938-tól folyamatosan betegeskedett, de ez nem tartotta vissza, hogy tovább foglalkozzon a régészettel. Forrás: Dortmúth Árpád: Marosi Arnold. Különlenyomat a Székesfehérvári Szemle 1939. évi számából. 1995. Sziklay János: Dunántúli Kultúrmunkások. Budapest, 1941. Képek forrása: Dortmúth Árpád: Marosi Arnold. Különlenyomat a Székesfehérvári Szemle 1939. évi számából. 1995. Külső forrás: http://www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/csarnok/m/marosiar.htm http://artportal.hu/aktualis/hirek/marosi_arnold_nap_koezgyules_szekesf… http://www.piar.hu/pazmany/k350.htm http://szilsarkany.network.hu/kepek/Talbi-10475/marosi_arnold http://epa.oszk.hu/01900/01940/00026/pdf/szfvsz₀9₀1₁939₀01-010.pdf
Forrás: Moson megyei életrajzi lexikon. Szerkesztő. Kimlei Péter, Tuba László. Mosonmagyaróvár, 2006.