1871-ben születtem a Veszprém megyei Adásztevelen, ahonnan elszegényedett kisgazda szüleimmel 1873-ban Budapestre kerültem. Hatéves koromban atyám meghalt és az elemi iskola négy osztályának elvégzése után, 11 esztendős koromban napszámosnak állottam be egy kefekötő gyárba. 23 éves koromban,1894-ben tanonc lettem a Ganz és Társa Vagongyárban és kitanultam a vasöntőmesterséget. 1896-ban beléptem a Magyarországi Vas–és Ércöntők Szakegyletébe és élénk részt vettem az akkori kezdeti állapotban lévő szakszervezeti élet kifejlesztésében. Amikor a különböző, egymástól független vas–és fémmunkásszakegyletek fejlődése odáig jutott el, hogy azok egyesítése fokozottan szolgálhatta a munkásság érdekeit, az egyesítés gondolatának szolgálatába álltam és részem van a Magyarországi Vas–és Fémmunkások Központi Szövetségének létrehozásában. Megalakulásakor, 1903-ban a szövetség vezetőségi tagja lettem, majd pedig ugyanabban az évben a szövetség hivatalnokává választottak meg. A szövetség szolgálatából 1907-ben a Szociáldemokrata Párt alkalmazásába kerültem. A párt főpénztárosa lettem és ez vagyok jelenleg is. A főváros törvényhatóságában tagja vagyok a közoktatásügyi, a közvilágítási, az iparoktatási bizottságnak, az óvodai albizottságnak és az iparostanonc iskolai felügyelőbizottságnak. Fölszólalásaim leginkább az óvodák és az iparostanonc oktatás fejlesztésére irányulnak.
Forrás: Amíg városatya lettem. Szerk. György Endre. Budapest, 1930.