Nagykárolyban és Pápán járt iskolába, majd a pesti, bécsi és páduai egyetemeken tanult filozófiát, melyből doktorátust is tett 1855. A szabadságharcban, annak kezdetétől fogva részt vett. Csatlakozott a március 15.-i mozgalmakhoz, majd beállt honvédnek. Korán került Kossuth társaságába s Debrecenben már az ő irodájában dolgozott. Állandó publicisztikai tevékenységet fejtett ki és Csányi hadügyminiszter Helfy egyik cikkét mint proklamációt függesztette ki Aradon. A szabadságharc leveretése után haditörvényszék elé állították és internálták. 1852-ben Bécsbe, majd Páduába ment, ahol megkeresztelkedett. De politikai tevékenységét csupán 1859-től az osztrák-olasz háború idején vette fel újra. Ekkor Milanóban megalapította az Alleanza című lapot, melybe Kossuth és Klapka is írtak. 1869-ben Magyar Magyar című ellenzéki folyóiratot szerkesztett ugyan ott és ebben élesen támadta a kiegyezést. 1870-ben Anglián keresztül hazajött és Kossuth ajánlatára képviselővé választották. Különböző helyeken választották meg, de haláláig mindig ellenzéki képviselő volt: a szélső balpárt vezetője és éltetője, ö adta ki Kossuth iratait, amidőn Kossuth anyagi gondokkal küszködött. Tagja volt a Petőfi Társaságnak és itt olvasta fel Költészet a politikában és a politikai költészet (1894) című tanulmányát. Egyéb irodalmi működése: 1848-ban az Életképek, (1850-51) a Hölgyfutár, később a Délibáb, Vasárnapi Újság, Néplap, Magyar Szalon, Fővárosi Lapok és más folyóiratok munkatársa volt. Olaszországban ő ismertette a magyar írókat és irodalmat először s ilynemű cikksorozata (1858-1859). L’ Ungheria litteraria et artistica címen Milanóban jelent meg. Jókai több művét, valamint Eötvös Falu jegyzőjét lefordította olaszra. Rövid ideig szerkesztője volt a Magyar Ujság, a Függetlenség és a Nép Zászlója című lapoknak. Egyéb írásai: Világtörténet zsebben (1854) ; Fiori del Campo litterario ungherese (1859) ; Mindenféle és semmi (elbeszélések 1860).
S. S.
Forrás: Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest, 1929.