Szülei: Pompéry György kereskedő, hernádszentandrási Szonthe Mária.
Nős, 1. felesége Petrás Terézia, 2. felesége Vecsey Terézia.
Gyermekei: Elemér 1856, Aurél 1868, Ágnes 1884.
Miskolcon, Pesten és Eperjesen tanult. 1842-ben ügyvédi vizsgát tett. 1847ben Marcaltőn ügyvéd, 1848—49-ben belügyminisztériumi titkár, majd országgyűlési képviselő. 1850 —52-ben Bécsben élt, 1853-tól a Pesti Napló munkatársa, majd 1857-ben szerkesztője. 1859-ben a MTA levelező tagjává választották. Tisztviselője is lett e társaságnak, és 1864-től már a központi főügynökség egyik vezetője volt; 1874-től fogva pedig még ezenkívül az igazgatóság és választmányi jegyzője is; ez állásaiban megmaradt élte fogytáig. 1861-től politikai lapok szerkesztésével foglalkozott. Megromlott egészsége miatt kénytelen volt abbahagyni a szerkesztést. Tevékenyen vett részt a Magyar Általános Biztosító Társaság munkájában. Az 1840-es és 50-es évek folyóirataiban több cikke és elbeszélése jelent meg. Vajda János baráti köréhez tartozott.
Művek: Beszélyek (elb. I — II., Pest, 1853); A telivér (vígjáték, Pest, 1859).
Irodalom: Jókai Mór: Pompéry János (Kisf. Társ. Évi. 7., Pest, 1871—73); Joannovics György: Emlékbeszéd Pompéry János felett (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1887).
Forrás: Magyar életrajzi lexikon 2. kötet, L-Z. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1982. miskolciszemelvenyek.blog.hu/2017/11/12/egy_igazi_europai_csalad_tortenete_interju_pompery_judittal