Szakismereteit a martonvásári Brunszvik-kertészetben szerezte. 1862-ben az Esterházy uradalom pápai kertészetébe került, hol Jámbor Vilmos mellett dolgozott. 1866-ban József főherceg alcsúti kertészetében folytatta munkásságát, majd 1867-ben a budapesti Margitszigeten. Itt Jámbor terveit valósította meg, létrehozva a nagyszerű parkot. 1877-től önállóan vezette a Margitsziget további alakítását s az 1876-i árvíz által tönkretett ültetvényt rövidesen európai hírűvé fejlesztette. Rózsagyűjteményt rendezett be, mely a magyar rózsatenyésztés központjává vált. 1909-ben vonult nyugalomba. Csobánkán évelő kertészetet rendezett be, melynek Paeonia (pünkösdi rózsa) - gyűjteménye országos hírű volt.
Forrás: Magyar életrajzi lexikon 2. kötet, L-Z. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1982.