A falu bemutatása

Gic község a Bakony hegység és a Sokorói-dombság közötti völgyben fekszik, Veszprém megye északi határán, a Sokorói-dombság déli nyúlványain. Környékét a Bornát-ér és mellékerei hálózzák be. A község érintkezik Győr-Moson –Sopron megye határával. Északra Győr, délnyugatra Pápa, északkeletre Kisbér, Komárom, dél felé Veszprém vonzáskörzetébe tartozik. A település vasúton is megközelíthető lenne a Tatabánya–Pápa-vasútvonalon, de 2007-ben megszűnt a településen a személyforgalom.

A település története

Gic nevét 1235-ben Guechy, majd 1299-ben Gych néven említik az oklevelek. Középkori személynévből ered. A Chehy és a Giczi családok nyerték el királyi adományként. Egy része a XVII. században a pannonhalmi főapátságé lett. A török 1531-ben portáinak felét felperzselte. 1542-ben elnéptelenedett, az oszmán kegyetlenkedések miatt puszta lett. 1785-ben népesült be újra néhány nemessel és házatlan zsellérrel, akik az urasági épületekben laktak. Három elpusztult középkori falu területének összevonásából keletkezett 1857-ben. A Csehi, Gic és Hathalom falvakból jött létre. Csehi, Csehipuszta névvel ma Gic külterülete. Gerencsér a bencés rend Veszprém megyei uradalmához tartozott a középkorban, de a török kor alatt elnéptelenedett. Hathalom 1360-ban keletkezett Hothalm néven. Hathalom 1931-ig tartozott Gichez, most Bakonytamási külterülete.

E három faluból létrejött Gic az 1848-as szabadságharcig puszta faluként szerepelt. Lakosságának 97%-a uradalmi alkalmazott volt 1910-ben. Nagybirtokosai ekkor: Jankovich-Bésán Endre, Jókai- Ihász Miklós és a bencés rend. Az ekkor létrejött településszerkezetét a település máig őrzi, melynek meghatározó épülete a Jankovich-Bésán Kastély, annak kertje és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó gazdasági-majorsági épületek. A jelenlegi gici terület lakossága a felszabadulásig gazdasági cseléd volt a Jankovich uradalomban. A zártság ellenére a kulturális helyzet haladó szellemű volt. A környéken először itt vezették be a nyolc osztályos oktatást és a továbbtanulási lehetőségek is adottak voltak. Az uradalomban szakmunkás bizonyítványt szerezhettek a fiatalok, főleg lányok.

A gróf hadirokkant kórházat állított fel. Az árva lányoknak varrást tanítottak. Birtokaikat 1945-ben az egykori alkalmazottak és cselédek között felosztották.

A 20. század második felében a település lakossága is növekedésnek indult és ekkor épültek ki a Nagy Lajosról - az uradalomban 1904-ben magántanító íróról - elnevezett főutcáról nyíló további lakóutcák. 1956. október 10-én született az a határozat, amely szerint a településen álló kastélyépületet egy 120 férőhelyes gyógypedagógiai intézmény létesítésére került átadásra. A hivatalos megnyitó időpontja 1957. szeptember volt.A településen már az 1930-as években létrejött Stauffer és fiai tejüzeme, mely 1948-ban sajtüzemmé alakult és a közelmúltig folyamatosan működött.

A település jelene

A Pápai járáshoz tartozó kisközség területe megközelítőleg 1968 hektár, lakosságának létszáma napjainkban hozzávetőleg 363 fő. Bakonyszentiván, Vanyola, valamint Pápateszér községekkel közösen létrejött Pápateszéri Közös Önkormányzati Hivatal (Pápateszér székhellyel) segíti a település működését és a lakosság életét.

A községben óvoda, és háziorvosi ellátás működik. Az iskoláskorú gyermekek Sokorópátkára és Veszprémvarsányba járnak iskolába. A község könyvtárában számos olvasnivaló és internet hozzáférési lehetőség szolgálja a tanulást és kikapcsolódást heti két nap nyitvatartással, melyet bárki igénybe vehet a település lakói közül. Munkalehetőség a munkaképes lakosság jelentős részének főként a környező városokban (Győr, Pápa, Veszprém) és a község szomszédos településein adódik lehetőség. Néhányan egyéni vállalkozásba kezdtek, magángazdálkodást folyatatnak.

Több mint 15 éves testvérkapcsolat fűzi a községet a szlovákiai Dióspatonyhoz. Dióspatony Dunaszerdahelytől 6 km-re északnyugatra fekvő település.

Nevezetes épületek, helyek, emlékek:

Jankovits-Bésán kastély

A grófi Jankovich-Bésán család az 1840-es években kezdte építeni a kastélyt, azonban végleges formáját csak a 19. század második felében nyerte el. A kastély egyemeletes, klasszicista stílusú, nagy kiterjedésű parkkal. A park fás, ligetes. A kastély és gazdasági épületei szabadon állnak a szabálytalan négyszög alaprajzú parkban.

A nemesi família a második világháború végén elhagyta az országot, a kúriájuk ekkor állami tulajdonba került, amit előbb a honvédség, később a megyei önkormányzat hasznosított. A megye évtizedekig nevelőotthont működtetett a kastélyban, amelynek végül a tulajdonjogát is megszerezte. Amikor 2000-ben a megyegyűlés elhatározta a gyermekintézmény bezárását, úgy döntöttek, hogy lebontják a kastélyt. A giciek tiltakozásuknak nyomatékot adva aláírásgyűjtésbe kezdtek, majd hosszas tárgyalássorozat eredményeként sikerült megmenteniük a kúriát a lebontástól: a megye térítésmentesen átadta a kastély tulajdonjogát a helyi önkormányzatnak. A falunak sikerült elérni, hogy egy vállalkozó szállodát alakítson ki az épületben. A munkálatok el is kezdődtek, kicserélték az összes nyílászárót, felújították a tetőszerkezetet, 2005-ben azonban a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal műemlékké nyilvánította az épületegyüttest, így a munkálatok megrekedtek. Változás azóta sem állt be, a kastélyfelújítás jelenleg is félkész állapotban van.

Templom

A római katolikus templom eredetéről nincsenek biztos források, az utóbbi évek kutatásai szerint a templomot gróf Jankovich-Bésán Endre építtette 1908-ban. A templom mellett álló plébánia csak később, a 20. század második felében épült. Mai tornya a 2000-es években egy korábbi fa harangláb helyére épült. A bejárata előtt álló kőkereszt eredetileg egy 1862-ben állított útszéli kereszt volt, csak az 1950-es évek végén került mostani helyére. A templom védőszentje Szent Janka.