750 évvel ezelőtt, 1262-ben kelt az a dokumentum, amely elsőként ad hírt Tamási létezéséről. E szerint az írás szerint a Szák nemzetségből származó Pikud asszony élete végéig történő ellátás fejében utódjainak eleegyezésével a pannonhalmi apátságra hagyta azt a Tamási határai közé eső 42 holdnyi részbirtokot, amely apja után neki járt. A szóban forgó, 13. század közepén keletkezett oklevél nem tesz említést arról, hogy Tamásiban falu lett volna, mégis tudjuk, hogy az akkor már létezett. Bizonyítják ezt a mai evangélikus templom alatt és falaiban rejtőzködő középkori templom maradványai, valamint a község neve.

A falu középkori temploma a 12. század végén vagy legkésőbb a 13. század elején épülhetett, ami arra utal, hogy a település addigra viszonylag népes lakosságszámmal rendelkezett.A templomot központi helyen, a község magjában emelték, ennek környékén helyezkedtek el a legrégebbi házak, innen indultak a legrégibb utcák.

A falu ma is használt hivatalos nevét 1909-ben jegyezte be az Országos Községi Törzskönyv Bizottság. A Bakonytamási elnevezés akkor már régóta használatban volt, korábban csak Tamásiként emlegették a községet. A tamási névalak a Tamás személynévből ered, jelentése: Tamásé. az ilyen birtoklást kifejező személynév típusok nagyon koraiak, Tamási neve is arra utal, hogy a település valamikor a 12. században, tehát nagyjából első írásos említése előtt 100 évvel keletkezhetett.

Bakonytamási területe a középkortól kezdődően az újkor végéig több földesúr kisebb-nagyobb birtokát foglalta magában egyszerre. Maga a falu mindig is világi birtokosok kezében volt. A középkor folyamán a Szák nemzetség, a Garai, illetve a Széchy család voltak a birtokosai.

A község határán belül a Bornát-ér mellett feküdt az az egykor Baranádnak vagy Ketelakának mondott terület, amely előbb a bakonybéli, később a pannonhalmi apátság birtokai közé tartozott. Szintén a pannonhalmi apátságé volt az a 42 holdnyi terület, amelyet 1262-ben Pikud asszony juttatott a bencés atyáknak. Ennek az Apátúrszeri dűlőben fekvő birtokrésznek önálló elnevezése volt Leányfölde vagy Kistamási.

A mohácsi csata után három részre szakadt országban Veszprém megye déli része a török hódoltság, északi része a királyi Magyarország területéhez tartozott.