Bakonykoppány község Pápától 20km-re keletre fekszik a Gerence patak partján, Bakonyalján fekszik. Területe 6,83 km2. A faluban dombok és völgyek váltakoznak, mögötte az Öreg-Bakony húzódik.

A település nevének első írásos említése 1086-ból való. A bakonybéli apátság I. László király által összeírt megerősítő oklevelében „Cupan” (Koppány) néven fordul elő. Az írásból kiderül, az apátságban 30 jobbágya él.  

Koppány török eredetű férfinév, jelentése: nagy, győzelmes, erős. Az elnevezés az államalapítást idézi. Szent István küldetése volt a magyarok letelepítése és a pogányok keresztény hitre való térítése. Céljainak elérése érdekében le kellett győznie a pogányokat, köztük trónra törő ellenségét, Koppányt is. 998-ban, a Veszprém melletti harcban sikerült is legyőznie. A Bakony erdeje kiváló búvóhelyet biztosított a szétkergetett pogányoknak. A hegyekben és a Gerence patakot körülvevő tisztáson titokban tovább gyakorolták vallásukat a pogányok. Itt keresték fel őket a bencés hittérítő szerzetesek, akiknek Bél területe alkalmas volt a letelepedésre. Régészek a mai Bakonykoppány helyén római és népvándorlás kori település nyomait fedezték fel. Kerültek elő népvándorlás kori cserepek, tűzhely; római kori érmék; Árpád-kori edénytöredékek. A régészeti leletek bizonyítják, hogy a kereszténység elől menekülő pogányok Bakonykoppány helyén leltek menedéket, a község a vezérükről lett elnevezve.

Koppány 1548-ig a Bakonybéli Apátság birtokai közé tartozott. Koppány Szent Borbála temploma 1383-ban plébániai egyházként működik, 1478-ban már kőtornya van. 1670-ben semmisült meg, helyette újat 1730-ban építettek.

Az 1250-es évektől ismert az apátság lakosságának osztályokba sorolása: szabadok, lovas szolgák, szántóvetők, szőlőmunkások, tímárok, ácsok, kádárok, esztergályosok, szakácsok, molnárok, pékek és pásztorok. A szabadok közül 16 ember feladata volt, hogy az apátot lovon kísérjék. Szintén 16 lovasszolga lakott Koppányon. A koppányi jobbágyok is részt vettek a szerzetesek élelmezésében, ruházattal való ellátásában, és az apátság épületében a házimunkát is elvégezték.

A koppányi Pánczél János háromszor harcolt Nagy Lajos seregében, ezért jutalmul a mai Márkó területén birtokot kapott az apátságtól.

Koppány falu kifosztása gyakori volt a XV. században és a XVI. század elején, amíg a falu teljesen meg nem semmisült. Több perirat is maradt ránk, az első 1410-ből. Az apátság 1429-es feljegyzése hat Koppány elleni támadást ír össze. 1430-ban Zsigmond király vizsgálatot rendelt el Garai Miklós nádor ellen. 1449-ben Budán az országtanács is foglalkozott az üggyel. Előírta a veszprémi bíráknak, hogy kedvezőtlen ítélet esetén továbbítsák az országbíró felé az ügyet. A XV. század végén valóban volt egy nádori székig eljutott koppányi per, ahol az apátság egyszerre volt vádlott (kifosztottak két kereskedőt) és sértett (őket is kifosztották).

A XVI. század elején az apátság szép számmal rendelkezett birtokokkal: Akol, Koppány, Kajár, Agyaglik, Ganna, Borsat, Polány, Móriczháza, Ponyvád, Örs, Újfalu (Gerencsér), Paloznak, Vászoly, Tagyon; de az század elején a török kori pusztítások miatt szinte mind megsemmisült. Az 1550-es évek végére a teljes apátságot elpusztították a törökök. 1458-tól Koppány területe 150 éven keresztül lakatlan pusztaság. 1710-ben az új tulajdonos, a zirci cisztercita apátság próbálta a területet benépesíteni, de az új lakók is hamar tovább vándoroltak. A terültet neve 1716-ban Bakon-Koppány. 1718-ban új telepesek érkeznek, ők már nem hagyják el a falu területét, építkezni kezdenek.

A lakosság számára a talaj adottsági miatt nem a földművelés volt meghatározó, helyette inkább a fejlett háziipar biztosította megélhetésüket. A Bakony erdő fáiból eszközöket készítettek és tűzifát adtak el a pápai piacon.

1755-től a község anyakönyvét Bakonykoppányon vezetik. 1787-től önálló parókiája van, plébánosa Kapsz Gáspár. A lakók többsége római katolikus.

A faluban vörösmárványt bányásztak, egyre több lakó megélhetését biztosította az ipar és a bányászat.   

A XX. század elején nagy szegénységben élt a falu lakossága. 22-en vándoroltak nyugatra, hogy megélhetésüket biztosítani tudják. Az I. világháborúban 18 bakonykoppányi katona esett áldozatul. Bakonykoppányt is elérték a forradalmak. 1919-ben, a Tanácsköztársaság kikiáltása után háromtagú direktóriumot választottak a faluban. 1920-ban, a tanácshatalom bukása után halt meg a falu plébánosa, Bartl Ödön. Nem bírta tovább a lelki fájdalmakat, belehalt üldözésébe. A Tanácsköztársaság alatt Kolonics Lipót volt a falu plébánosa, de a háború utáni események annyira megviselték, hogy kevésbé tudta feladatát ellátni.

A bakonykoppányi lakosság legnagyobb része őstermelő (83%). Legnagyobb birtoka Gróf Esterházy tamásnak volt. A nagyatádi földreform alatt az Esterházy birtokból 30 katasztrális hold földet adtak át a szegényeknek.

Az 1939-40-es években a Volksbund náci ideológiái a bakonykoppányi sváb lakosságot is elérték. Bomlasztó tevékenységének eredményeként a faluban is létrehozott egy aktív szervezetet. Erőszakosan terjesztették a náci propagandát, ennek eredményeként egyre több fiatal férfi jelentkezett önként az SS-be. A Németországgal kötött hadi megállapodás alapján a 18-62 év közötti férfiak hadba sorolhatóak a német véderő oldalán. Így 1944 szeptemberében meg is kezdődött a katonák kényszersorozása. A Pápa és Vidéke 1944. október 1-jei száma is leírja a német anyanyelvű hadba vonulók felkészülését, búcsúzkodását. A cikkből megtudjuk, az 18-50 év közötti férfiak átmentek a templomba. Mise után meggyóntak, a plébános áldását megkapták. Közösen, utoljára elénekelték a magyar Himnuszt, de nem a bevonulás okozta lelkesedésükben, ahogy a cikk írója gondolta. A harcra készülők siratták a falut, családjukat, szülői házukat. Ekkor volt utoljára együtt a falu népe. Ezen a napon jelentek meg a faluban a bácskai sváb menekültek. Zirc felől vonultak Pápán keresztül, Németország felé.

A németek kemény küzdelemben próbálták az előrenyomuló szovjet csapatokat megállítani. Vesztettek végül, Bakonykoppány 1945. március 25-én szabadult fel a német megszállás alól. A németek 96 katonát, a szovjetek 14-et vesztettek el. A bakonykoppányiak közült 12 katona halt meg a második világháborúban. 34 ház és 40 melléképület semmisült meg vagy rongálódott meg a bombázások miatt. Az iskola és a templom épülete is megsérült. A temető tömegsírjába 20 német és egy magyar katonát temettek, a többi áldozat nyughelye a harcmező. A háború borzalmas emlékei még ma is kísértik a község lakóit.

A háború után 1945-ben Bakonykoppányon is megszerveződik a Magyar Kommunista Párt, alapítója Vesztergom József. Még ugyanebben az évben megalakul a Nemzeti Bizottság, elnöke szintén Vesztergom József.

A község lakossága elkezdte újjáépíteni a falut. Szétosztották a nép között az Esterházy birtokot. A német nyelvű lakosokat kemény sorscsapás érte. A Szövetséges hatalmak a Volksbund tagjainak és volt SS katonáknak a kitelepítéséről határoztak. Nemcsak ők estek a kitelepítés áldozatául, hanem azok is, akik a legutolsó népszámláláskor német anyanyelvűnek vallották magukat. Helyükre a Felvidékről kitelepített magyarokat költöztettek.

Az 1960-as évektől fejlődni kezdett a falu. Az 1980-as évek végéig 90 új családi ház épült. A település infrastruktúrája is fejlődött. Az első tsz 1952-ben jött létre, de egy múlva meg is szűnt. A következő tsz 1959-ben alakult, majd egyesült a bakonyszücsi termelőszövetkezettel. A rossz minőségű termőtalaj miatt újításokat vezettek be: melléküzemek létesültek. Jelentős volt a fafeldolgozás és a bányászat. 

A rendszerváltást követő kárpótlás nem sokat segített, nem tudta megállítani a falu elnéptelenedését. A fiatalok számára nem vonzó a termelésből való megélhetés, egyre inkább a szolgáltatások területén szeretnének dolgozni. Az elnéptelenedés visszaszorítására a turizmus fejlesztése jelentené a megoldást.

Felhasznált irodalom:

Bakonykoppány Településképi Arculati Kézikönyv:

https://drive.google.com/file/d/1A2vJx7kKIXxkcL93cgrUbt7UhYTzdQZH/view

http://www.bakonykoppany.hu/

Pápa és Vidéke, 41. évfolyam, 40. szám

Petrik Iván: A pápai járás településeinek első említései. Pápa, 2016. 

Rácz István: A 900 éves község múltja és jelene 1086-1986. Ugod, 188.

https://schwaben.hu/telepulesek/bakonykoppany

- A Szent Borbála római katolikus templom a Petőfi utca közepén, egy dombtetőn áll. 1732-ben építették barokk stílusban. 1786-ban a zirci ciszterciták támogatásával átépítették, ekkor meg a templom a nevét. Tornya 25 méter magas, csúcsa hegyes, nyolcszögletű gúla.

- A római katolikus plébániaház szintén a Petőfi utcában található. Építési ideje nem ismert, valószínűleg egybeesik a templom bővítésével. 1786-ban költözött ide a parókia, a templom átépítésekor. Első plébánosa Kapsz Gáspár ciszterci atya. Az épület alaprajza L alakú, előtte leárt előkert látható. A ház tetőzetét felújították, többi része átfogó felújításra szorul.

- Műemléki értékként nyilvántartott lakóház áll szintén a Petőfi utcában.

- Bakonykoppány katolikus lakossága körében hagyomány volt a keresztállítás. A község területén elszórtan ma is látható 7 kőkereszt.  Többségükön még olvasható a kereszt állítójának neve és az állítás éve.

- A legalább 200 éves temető régi síremlékei fontos kulturális értékek.

Felhasznált irodalom:

Bakonykoppány Települési Arculati Kézikönyv:

https://drive.google.com/file/d/1A2vJx7kKIXxkcL93cgrUbt7UhYTzdQZH/view

Kincses Bakonyalja / összeáll.: Szabó Rita. Pápa, 2018.