A település Pápától 20 km-re északnyugatra fekszik a Rába-folyó árterében. A Pápa-Csorna vasútvonal Rábahíd megállója 2 km-re van. Hídja a Rábán jelentős közúti és vasúti átkelőhely. 1954-ben csatolták Veszprém megyéhez.

Várkesző területén már az őskorban is éltek emberek.  A települést írásban először 1251-ben említik „Kezwi” néven. A XV. század közepe óta több néven is említik az oklevelek: Waryobogyakezew-nek, Simonkezew-nek, Waraskeszeu-nak, Várjobbágykeszőnek. Első hivatalos említése 1361-ből ismert: Waryobaggakezu. Egyes forrásmunkák szerint Váraljakesző néven is ismert volt. Előnevét a Rába folyó partján épült vízivárról kapta, amelynek földbástyaszerű kiemelkedését ma is látni lehet. Már az őskorban is lakott hely volt. A vízivárat körülfogta a Rába vize, természetes védővonalat vonva a vár köré. A keszői püspökségi vár már az Árpádok korában a Rába egyik védőpontja volt. Utónevét többféleképpen értelmezik. Valószínű, hogy a Keszi=Kesző törzsnévből ered. Legnagyobb birtokosa mindvégig a győri püspökség volt, a település várát is ők építették a XII. század végén. 1398-ban Szőlősi János volt a keszői várnagy. 1403-ban Zsigmond király csapatai szerezték meg a király ellen lázadó Hédervári János győri püspöktől. Nemsokkal később azonban a püspök visszaszerezte a várat. 1441-ben I. Ulászló foglalta el a keszői várat, parancsnokául Zletényi Brúnó lengyel lovagot nevezi ki. A vár vezetői 1449-ig lengyel származású kapitányok voltak, ekkor került vissza Salánki Ágoston püspök tulajdonába. 1560-ban a vár a győri püspökség tulajdonában volt, a törökök elleni védekezés miatt királyi őrség lakta. A XVII. században Széchenyi György püspök erősítette meg a várat, ennek eredményeként még a kuruc korban is állt. 1795-ben a püspökség leromboltatta a várat, köveit széthordták, más építkezéseknél használták fel. Ma már csak romok és egy emléktábla őrzi az emlékét.

Lakosságának többsége 1930-ban földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. A köves altalajú szántókon gabonaféléket és burgonyát termeltek. Határában 124 hold erdőt is birtokolt a győri püspökség. Körjegyzősége Egyházaskeszőn volt. A háború előtt lakosainak száma 442 fő, 1960-ban 476, 1970-ben 376 fő volt. 2015-ben 149 főre csökkent a lakossága. A falu lakói magyar anyanyelvűek, többségében katolikus vallásúak. A munkaerő felét a győri, a pápai és a veszprémi üzemek foglalkoztatták, másik fele a termelőszövetkezetben dolgozott. A XX. század elején Vas megye celldömölki járásához tartozott, majd 1954-ben Veszprém megyéhez csatolták.

A Marcal és a Rába folyónak köszönhetően a község kedvelt üdülőhellyé vált. Nyáron strandolási, horgászási lehetőség várja a környéken élőket.

Nevezetes épületek, helyek, emlékek:

- a Kossuth utcában található Szűz Mária római katolikus templomot 1900-ban építették Zalka János püspök és híveinek, valamint Amerikába kivándorolt várkeszőiek adományaiból. A II. világháborúban tornya ledőlt, a mennyezeti boltív beszakadt. Hívek adományaiból építették újjá.

- a templommal szemben, egy családi ház előtt áll az I. és II. világháború áldozatainak emlékműve. 1940-ben emelték, egy turulmadaras oszlopra vésték az I. világháború áldozatainak nevét. 1988-ban erre rögzítették a II. világháború áldozatainak nevét őrző márványtáblát is.  

- a keszői vár romjai, és a vár emlékét őrző tábla a Rába folyó mentén látható.

- a falu szélén Millenniumi emlékpark található.

- keresztek az út mentén.

Forrás:

Kincses Bakonyalja / összeáll.: Szabó Rita. Pápa, 2018.

Petrik Iván: A pápai járás településeinek első említései. Pápa, 2016.

Várkesző község honlapja:

https://www.varkeszo.hu/index.php/varkeszo/varkeszo-tortenete

Várkesző Településképi Arculati Kézikönyv:

https://www.varkeszo.hu/images/vakeszo/arculatkepi-kezikonyv/Varkeszo-T…