Ganna község Veszprém megye északi részén, a Bakony északnyugati részén, a Bittva patak mentén fekszik, a  megye központtól 50, Pápa várostól 13 km-re.

Lakosainak jelentős része nyugdíjas. 80 %-a német (sváb) nemzetiségű kötődésű, római katolikus vallású.

A mai település 1940-es években keletkezett Nagy- és Kisganna egyesítéséből.

A település neve is ismeretlen eredetű. Talán a szlovák Gadna – nem szép, vagy a szerb Gladna – patak rejtőzik benne. Valószínű, hogy a honfoglaláskor lakott volt, a településnév így maradt fenn.

Áprádkori település. Első említése egy 1171-ben kiállított oklevélen szerepel, amely szerint Tata asszony és testvére, Peregrin Nagy- és Kisgannát  a bakonybéli apátságnak adományozzák.

Pál apát Gannát 1373. Augusztus 22-én bérbe adja Himfy Benedeknek, majd a család 71 év múlva adja vissza a területet Mihály apátnak. Közben 1412-ben Zsigmond király heti vásártartási jogot adott a településnek. 1543-ig az apátságé maradt, ekkor a nagy birtokgyarapító devecseri Csoron Andrásnak zálogosítják el. 1548-ban a faluban mindössze öt jobbágy és családja élt. A török 1552-ben a lakosokat elhurcolta, így a település lakatlanná vált. Mint faluhely-puszta a pápai Eszterházyak tulajdonába került, akik határát a pápai és ugodi váraik helyreállításához használták. 1724-ben azonban az eredeti tulajdonos , a bakonybéli apát ismét igényt tart e birtokra, de az Esterházyak (gróf Esterházy Ferenc és fia Károly) 1748-ban Stájerországból németeket, majd Burgerlandból elnémetesedett  horvátokat hoztak, akikkel 1768-ban kötöttek szerződést. 1785-ben a lakosok száma már 474-re emelkedett. A legkorábban 1452-ben említett (Kysganna) Kisgannára 1752-ben Bajorországból, a Badeni őrgrófságból hoztak telepeseket. A két falurész teljesen elkülönült: külön volt a templomuk, temetőjük, iskolájuk. 1773-ban mindkét települést németajkú településként tartották számon, egytanítós iskolával, ahol németül tanítottak. Mindkét településen a földművelés és az állattenyésztés volt a legjellemzőbb. Szőlőbirtokaik is voltak. 1848-ban nemzetőrség alakult, amelyben Kisgannán 23 férfi, Nagygannán 52 férfi vett részt.

A lakosságnak mindkét világháborúban nagy veszteségei voltak. 1946-ban majd 1948-ban a Németországba (Drezda, Karlsruhe környékére) történő kitelepítés csökkentette a létszámot. (összesen 446 név szerepelt a kitelepítési listán, de később többen mentesítést kaptak, illetve visszatértek). Ebben az időben 56 családot, 294 személyt telepítettek be Borsod, Vas és Veszprém megyéből, valamint a felvidékről. Bár a két községek egyesítették, fejlődése elzártsága miatt megállt. Legnépesebb 1941-ben volt: 876 fő. Azóta lakossága folyamatosan csökken.

A későbbi fejlődés megindítása a termelőszövetkezet megalakításához kapcsolódik. A roham nevű tsz 1949 és 1961 között önállóan gazdálkodott, majd Döbröntével egyesült Táncsics Mihály néven. 1973-ban csatlakozott a kupi Egyenlőség tsz-hez. Határában ma a Pápa-tapolcafői Forrásfő Ipari és Mezőgazdasági Szövetkezet és több magánszemély gazdálkodik.

A település lakói mindig római katolikusok voltak. Az első vallásos vonatkozású oklevél 1230-ból származik, amikor IX. Gergely pápa a jelenlegi község határához tartozó Mánc hegy alatti Szent kereszt kápolnát védelme alá veszi. 1232-ben II. Endre király a kápolnának ajándékozza a körülötte lévő két nyíllövésnyi földet.  1240-ben részletesen leírják a kápolna határait. 1338-ban a bakonybéli apát egy János nevű remetének adja a kápolnát azzal a feladattal, hogy javítsa ki az épületet és mellette az utasok számára szállást építsen. Ugyanis itt haladt el a Pápát Lövölddel összekötő fontos kereskedelmi út, amely ez utóbbitól ágazott el keleti és nyugati irányba.

A betelepítés után készült kisgannai zsúpfedeles imaház helyett Esterházy Károly, a későbbi egri püspök 1768-ban építteti meg a mai is álló kis kápolnát, Szent Vendel tiszteletére. 1770-től van önálló plébánia. A Nagygannán 1770-ben fából készült templom helyett Esterházy Miklós 1808-1818 között építteti meg a családi mauzóleumnak szánt , a Szent Kereszt Felmagasztalása titulusú neoklasszicista stílusú bazilikát, amelyet a francia Charles de Moreau tervezett és Engel József bécsi építőmester készített. A család  a község szép fekvése és csendje miatt döntött a gannai építkezés mellett. A templom Ganna nevezetes idegenforgalmi látványossága.  Az altemplomban számos neves Esterházy személyiség nyugszik: az építtető Esterházy Miklós, Esterházy Bálint a Monarchia moszkvai nagykövete, Esterházy Miksa a Magyar Atlétikai Club alapítója.

Mindkét elődközségben a telepítést követően már volt iskola, amelyben német nyelven folyt az oktatás, magyar nyelvű oktatásra az 1940-es években, a magyar nyelv hivatalossá tétele után került sor.Jelenleg iskolánk nincs, a tanulók többsége a Pápakovácsi Német Nemzetiségi Iskolába jár. Az egykor itt segédtanítóskodó Táncsics Mihály emlékét az 1964-ben felavatott mellszobra őrzi. Ő volt az 1820-as években az Esterházy Mauzóleum első idegenvezetője, „mutogatója”.

A község lakói 1990-ben megemlékeztek Ganna első említésének évfordulójáról és a templom előcsarnokában emlékművet állítottak az I. és II. világháború hőseinek. Kitelepített lakói 1991-ben a falunak ajándékozták a portugáliai Fatimai Szűz brazil cédrusból készített szobrának ember nagyságú mását.

A község neves fafaragó népművésze Dani Pál, akinek több alkotása köztéren is látható.

Ganna és Döbrönte 1922. November 1-vel kilépett a Pápakovácsi Körjegyzőségből és közösen újat alakítottak, melynek Ganna lett a közigazgatási központja.  Az első tanácstagválasztás után (1950. Október 22.) mind a két településnek önálló önkormányzata alakult. 1963. Január 1-i hatállyal a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Ganna székhellyel Ganna és Döbrönte községek területén közös tanács szervezését határozta el, majd 1969. Július 1-vel megszüntette és Pápakovácsi székhellyel  új községi közös tanács szervezését határozta el. A két település 1990. Szeptember 30-ával kivált a pápakovácsi közigazgatási közösségből, és külön- külön önálló önkormányzati testületet hoztak létre.  Az igazgatási ügyek intézésére Gannán körjegyzőséget létesítettek. Ehhez a közös körjegyzőséghez csatlakozott 2007-ben Bakonypölöske község is.

A település infrastruktúrális ellátottság teljes. A vízvezetékrendszer 1956-57-ben épült meg, autóbusz közlekedés 1958 óta van. 1967-ben orvosi rendelő, 1977-ben óvoda épült, mely 1982-től nemzetiségi intézményként működött 2008. augusztusáig. 2008. szeptemberétől az óvodás korú gyermekek Pápakovácsiba járnak.

A rendszerváltás után nagy fejlődésen ment keresztül a falu. Bevezették a gázt, a telefont, kiépítették a kábeltévé hálózatot, befejeződött a csatornaberuházás és kiépült a szélessávú internethálózat is. Megfelelő a közút és az utcák burkolata, valamint a hulladékelhelyezés. Felújításra kerül a községháza, a művelődési ház, a könyvtár,  az orvosi rendelő és a játszótér is megépült. Szintén felújították a községben, a temetőkben valamint a falu határában lévő kereszteket valamint a Szent Vendel kápolnát is.

1998 óta Német Kisebbségi Önkormányzat is működik, mely évente megrendezi a Nemzetiségi Találkozót valamint nyáron 4-14 éves korú gyermekek részére a nemzetiségi és kézműves tábort. Működteti a nyugdíjas klubot. Az 1971-ben Benkő Jenőné vezetésével megalakult Gannai Asszonykórus még jelenleg is aktívan működik.

1993-ban alakult meg a Ganna-Döbrönte Sportegyesület, mely a két település sportjának szervezője.

A település valamint a lakosság biztonságát az  1996-ban alakult Polgárőr Egyesület valamint a települést átfogó kamerarendszer biztosítja. Az önkormányzat 1997-ben rendeletet alkotott a település címeréről és zászlajáról.

A képviselő-testület az elmúlt években három díszpolgári címet is adományozott a község lakossága szolgálatában végzett kiemelkedő érdemei elismeréseként: 1997-ben Meinzinger Mátyásnak, 2000-ben Magyar Gézánénak, 2014-ben Vesztergom Józsefnek.