Döbrönte dombvidékén, a Bittva-patak völgyében Gannával határosan, Pápakovácsitól és Tapolcafőtől mintegy 6 km-re települt az alig 280 lakosú kis falu. Döbrönte neve a szláv DOBRETE személynévből származik, melyet 1330-ban említ egy oklevél DEBRENTHE néven. A névforma alapján XI. századi település lehetett. Egy határjárás során 1240-ben említik, mint falut, de a régészeti leletek az bizonyítják, hogy a település már a római korban is lakott volt. Az első történeti feljegyzés az 1300-as évek elejétől való. A vidék, mint az Öregbakony majdnem teljes területe a csák nemzetségé volt és az ugodi vár uradalmához tartozott. Az ugodi Csákok utolsó férfitagja – a szerzetessé lett Móricz – az 1320 előtti években sorra eladja birtokait, már amit Károly Róbert király, a család és Csák Máté ellenséges magatartása miatt meghagyott nekik. Döbrönte vidékét Tördemici Fehér Pál vette meg, de tovább adta a Szalók nemzetségből való Nempi Hym fiainak. Az ősükről Himfynek nevezett család előkelő helyet foglalt el Veszprém megyében.

A IX. század végén, Dunántúl megszállása után a későbbi Veszprém megye Szalókapjának Ősbőnek szállásterülete lett, így emlékezik róla Anonymus. A honfoglaló nemzetséget azonban nagyon hamar, már a X. században visszaszorította a fejedelmi nemzetség, és Veszprém környékével együtt az Árpádok kezére került. A szalókok leszorultak a Balaton mellé és nyugatra, a Bakony és a Marcal közötti síkságra, illetve egyes csoportok szerteszóródtak az akkor Magyarország minden részére.

A XIII.-XIV. században a Balaton-parti Német Niveg-Neveg völgy, Tagyon, Szentantalfa, Szentjakabfa, Csicsó és Mencshely vidéke, a nyugati Szalók-földje és a Balaton keleti végénél Sóly, Litér vidéke volt a kiterjedt Szalók nemzetség kezében, de mindezekből a birtokokból részesek voltak a Tisza-vidéki és az Eger környéki Szalókok is. A Szalók-nemből számazó családok nem viseltek semmiféle magasabb tisztséget, legalábbis nem tudunk róla. Egykori hatalmukat csupán a Himfyek közelítik meg. Felemelkedésük az Anjouk idejében kezdődött. Nemfi Hym fiai nagybirtokot kaptak Temes és Krassó megyében, majd ők vették meg Csák Mórictól Döbrönte környékét. A Hym-fiak közül László, Károly Róbert bakonyi ispánja Holgykő és Csesznek várak királyi várnagya. Testvérének, Pálnak fia, Benedek alapozta meg azután véglegesen a család tekintélyét. Feltehetően kora ifjúságától a királyi udvarban nevelkedett és hamar feltűnt kiváló katonai érzékével. Nagy Lajos király trónralépésétől kezdve a legnehezebb – és egyben kitüntető – katonai feladatokkal látta el és bőséges birokadományokkal jutalmazta. Ekkor kapta a királytól a Döbrönte melletti Jákótelket. Az 1760-as években a Devecser melletti középkori Meggyes faluból származó meggyesi nemesi előnevű Somogyi család lett a környék legnagyobb földesura. Somogyi Miklós 1761-ben kezdte meg a német zsellérek betelepítését. Azonban nem a régi falu helyén /a mai Ódöbröntén/ osztotta ki a házhelyeket, hanem a mai falu helyén. 1785-ben 261 személyt irtak itt össze, amivel ebben a korban népes helynek számított annak ellenére, hogy még 1828-ban is pusztának nevezték. A lakóházak száma 142 volt (ma az üdülőtelep ingatlanaival együtt is csak 141 lakóingatlan van), hozzátartozott Ilkapuszta.

A lakosság római katolikus vallású, nyelve német volt. Lélekszáma 1941-ig emelkedett, ekkor érte el a maximumot: 549 lakosából 64 magyar, 485 német anyanyelvű. A kitelepítés során 390 személynek kellett elhagynia az országot, így a falu lakossága jelentősen megfogyatkozott. A II. világháború után Németországba Drezda és Karlsruhe környékére 390 személyt telepítettek ki, akiknek minden vagyonát elkobozták, így a falu lakossága jelentősen megfogyatkozott. Helyükre az ország több településéről érkeztek új lakosok. A falu felett magasodó gerincen épült a romjaiban is impozáns Szarvaskõ vára. Építtetõje Himfy Benedek bán Nagy Lajos király kedvenc hadvezére. Az építés idejét 1373-1374 évekre jegyzi a krónika.