Az első részben, Az erődben megismerhettük a főszereplőket, a mai Wales területén élt büszke és harcos kelta törzs, a szilur gyermekét, Feroxot, a római hadsereg egyik britanniai segédcsapatának centurióját, valamint az uralkodói ambíciókat dédelgető Hadrianust, a későbbi római császárt, aki ebben a részben Syria római provincia ideiglenes helytartója még.
A történet fókusza az Al-Dunától a Római Birodalom keleti határvidékeire, a Római és a Párthus Birodalom ütközőzónájára, erre a stratégiailag ma is fontos térségre tevődött át. A mai Szíria és Törökország határán járunk, Kr. u. 114-ben, egy évvel azelőtt, hogy Traianus császár benyomult volna Mezopotámiába. Ekkor a kisebb ütközőállamok feletti ellenőrzés megszerzéséért folyt a küzdelem. A történetben egy ilyen városállam Nicopolis is, amelynek ostroma adja a regény fő cselekményét. A könyv külön erőssége az egymásra rakódott, egymás mellett élő különböző kultúrák, nyelvek, vallások, civilizációs rétegek bemutatása. Az egyik fontos szereplő egy dezertőr keresztény római katona, és ugyancsak fontos szerepet játszik a történetben egy, a zsidó diaszpórához tartozó nicopolisi család is.
A főhős, Ferox alakja némileg a klasszikus magányos westernhősökével vagy még inkább James Fenimore Cooper Nagy indiánkönyvének főhősével rokon: miközben kiemelkedően járatos a hadviselés mesterségében sok nagy haditettel a háta mögött, hallgatag, nem törekszik formális elismerésre és előremenetelre, de ott van mindenütt, ahol fontos dolgok történnek, különleges és titkos feladatokat hajt végre a legfelsőbb hatalmi szintek (Hadrianus) megbízásából, és mindig megőrzi a hidegvérét és emberi tartását, miközben megmarad örök lázadónak is.
A szerző most is észrevétlenül von be bennünket a római civilizáció és katonai kultúra világába, amelyet izgalmas módon kívülről és belülről is láttat. Az erőd után ez a kötet is lebilincselő olvasmány a római történelemben járatosaknak és járatlanoknak egyaránt.