A császári – királyi támadás
Julius Haynau táborszernagy, a császári – királyi csapatok újdonsült parancsnoka különbözött elődeitől; mind a hadmozdulatait túlkombináló Windisch-Grätztől, mind az aggodalmaskodó Weldentől. Annak ellenére, hogy csapatait június 9-én Patánál, 13-án Csornánál, Seregakolnál és Aszód-pusztánál, 14-én Seregakolnál és Vásárútnál, 15-én pedig Patánál és Sopornyánál kisebb vereségek érték, nem esett kétségbe. A csornai ütközet után a Duna-jobbparti császári – királyi erők parancsnokai, az egyébiránt merészségéről ismert Schlik altábornagy, s a III. hadtest ideiglenes parancsnoka, Burits altábornagy vissza akartak vonulni, mire Haynau kioktatta őket: a katonáknak, ha ágyúdörgést hallanak, nem az a dolguk, hogy visszavonuljanak, hanem hogy a csatazaj irányába siessenek.[28]
Haynau már június 18-án elhatározta, hogy csapatait a Duna jobb partjára csoportosítja át, s ott indít döntő támadást a magyar fősereg ellen. Az eredeti osztrák-orosz hadműveleti terv a Duna bal parti együttműködésre épült, hiszen a két fősereg itt vehette fel egymással legkönnyebben a kapcsolatot. Az orosz fősereg késedelmes bevonulása, s hasonlóképpen lassú előnyomulása azonban arra bírta Haynaut, hogy saját erejére támaszkodva indítsa meg hadműveleteit a Duna jobb partján. Túlerejét itt jobban érvényesíthette, mint a bal parti, folyóvizektől átszegdelt vidéken, emellett könnyebben elérhette a magyar fővárost is, valamint viszonylag gyorsabban felvehette a kapcsolatot Jellačić déli főseregével is.
A hadművelet fedezése érdekében Haynau aktív védelmet folytatott a Duna bal partján. Ezért szállatta meg a II. és a tartalék hadtest csapataival a Vág mentét, s ezért létesített hídfőt a Vág bal partján Sempténél. Június 19-én megküldte az átcsoportosítási utasítást a hadtestparancsnokoknak. (25. irat). Ugyanakkor június 18-án a Panyutyin-hadosztályt Szencről Diószegre küldte a tartalék hadtest megerősítésére. Június 18-án a Pott- és a Theissing-dandárnak kellett volna Alsószelinél erőltetett kémszemlére indulnia, 20-án pedig Wohlgemuth altábornagy, a tartalék hadtest parancsnoka kívánt e két dandárral Negyed, illetve Királyrév irányába indulni, amikor bekövetkezett a magyar támadás. A Pered térségében végrehajtott magyar támadás voltaképpen Haynau kezére játszott, hiszen annak erőteljes visszaverésével azt a látszatot kelthette, mintha a Duna bal partján készülne támadásra.
A június 19-én megkezdett átcsoportosítás következtében június 24-én a tartalék hadtest megkezdte átkelését a Duna jobb partjára, s 26-án már Magyaróvár mögött állott. Ugyanezen a napon érkezett a Panyutyin-hadosztály Rajkára, s a tartalék hadtest mögött állt fel. Az I. (Schlik) hadtest Mosonnál, elővédje Öttevénynél, balszárny dandára pedig Hédervárnál állt fel. A III. (Schwarzenberg, jelenleg Moltke) hadtest Dossen- és Veigl-dandára június 23-án Nagycenknél gyülekezett, 24-én Fertőszentmiklósra és Szerdahelyre vonult, majd innen 25-én a Wolf-dandárral együtt Kapuvárra vonult. A Schneider- (korábban Wyss-) dandár Vitnyédről Veszkényre és Szárföldre menetelt, s 26-án megszállta Csornát. Ugyanezen a napon a Wolf-dandár Árpásra, a Dossen- és Veigl-dandár Egyedre vonult. A III. hadtest jobbszárnyának fedezetére rendelt Gerstner-dandár 22-23-án Kövesdnél állt, 24-én elérte Csapodot, 25-én Mihályit és 26-án Szanyt. (32. irat). A III. hadtest tehát egy vonalban állt fel, s balszárnyán a Schneider-dandár tartotta az összeköttetést az I. hadtesttel.[29]
Június 26-án megkezdődött a császári – királyi csapatok támadása. A terv igen egyszerű volt. A III. hadtestnek, a császári – királyi fősereg jobbszárnyának hadászatilag kellett megkerülnie a győri magyar állást. Június 27-én a derékhadnak Árpásnál, a jobbszárnyi Gerstner-dandárnak Marcaltőnél, a balszárnyi Schneider-dandárnak június 27-ről 28-ra virradó éjjel Bodonhelynél kellett átkelnie a Rábán. Ezt követően a Gerstner-dandárnak Lesházánál, a pápai úton kellett állást foglalni, s ott fedeznie Pápa felé a fősereget. A derékhadnak Szentmártonra (Pannonhalmára), vagy ha a szükség úgy hozná, azaz a tartalék hadtest egyedül nem bírna a Győrt védő erőkkel, Táplán felé kellett vonulnia. A császári – királyi tartalék hadtestnek június 27-én Lébényre kellett vonulnia, 28-án Rábapatonánál átkelnie a Rábán, majd a Schneider-dandárral egyesülten Szabadhegy felé támadni. Ezt az oszlopot követte a Benedek-dandár, s a hadtest mögött állt fel tartalékul a Panyutyin-hadosztály. Végül, június 28-án az I. hadtestnek Abdánál kellett támadnia. A Duna bal partján hagyott II. hadtest feladata volt a Csallóköz és az Alsó-Vág vidékének védelme. A haditerv ideális esetben lehetővé tehette a Győrt védő VII. hadtest bekerítését, s a császári – királyi fősereg még legrosszabb esetben is Győr kiürítésére kényszeríthette a magyar sereget, illetve elvághatta egymástól a Kmety-hadosztályt és a VII. hadtestet. (46. irat).
Június 24-én Wilhelm Ramming ezredes, a fősereg vezérkari főnöke figyelmeztette Hahn őrnagyot, a III. hadtest vezérkari főnökét, hogy a Rábán Marcaltőnél nehezebb az átkelés, mint Várkeszőnél, s ez utóbbi pontot azért is előnyösebb lenne választani, mert egy onnan a Marcaltőt megszálló ellenség balszárnya ellen intézendő menet „ezen község kiürítéséhez vezethetne.” (49. irat). Moltke altábornagy június 25-én és 26-án ebben az értelemben utasította a Gerstner-dandár parancsnokságát. (56., 61. irat).
A hadművelet egyik legnehezebb feladata a Gerstner-dandárra hárult, hiszen a III. hadtest többi csapataitól elszakadva, egyedül kellett megvédenie a támadó hadsereg hátát a császári – királyi felderítés által 8000 főnyire becsült Kmety-hadosztálytól. A Rábán történő átkelés után a fősereg csapatai koncentrikus támadást intéztek Győr ellen, a Gerstner-dandár viszont excentrikus mozgást végzett. Ha a Kmety-hadosztály visszaveri ezt a dandárt, azzal a III. hadtest mozgását is lelassítja, s ezzel esetleg lehetővé teszi a Győrt védő csapatok számára, hogy a várostól délre erőteljesebb ellenállást fejtsenek ki a támadó tartalék hadtesttel szemben. A túlerő még így is több, mint kétszeres lett volna, de ha a császári – királyi támadásnak már az első üteme kudarcot vall, nem biztos, hogy Haynau ugyanolyan határozottsággal folytatja a támadást. Június 27-én kiadott utasítása mindenesetre arra mutat, hogy számolt ezzel a lehetőséggel. (75. irat).
[28] KA AFA Kr. i. U.. Karton 1877. III. AK. 1849-6-98. Fogalmazvány. uo. Karton 1834. HA u. H. 1849-6-241.
[29] A Győr elleni hadművelet részleteire lásd Ramming 69-84., 88-106. o.; Rüstow II. 130-132., 137., 149-160. o.; Gelich Rikhárd III. 513., 542-544., 614-626. o.; Breit József III. 80-90. o.; Hermann: Győr 41-44. o.