02. Kmety-hadosztály felvonulása és a magyar haditervek

A Kmety-hadosztály felvonulása és a magyar haditervek

A magyar hadsereg 1849. május 21-én visszafoglalta Buda várát, s ezzel lehetővé vált az újabb hadjárat megindítása. Görgei Artúr fővezér május 25-én Bayer József ezredes, vezérkari főnök vezetésével létrehozta a Központi Hadműveleti Irodát (KHI). Ez előbb Esztergomban, majd Tatán tartózkodott, s onnan adta ki utasításait. Feladata az volt, hogy a fősereg meglehetősen hosszú vonalon állomásozó hadtesteinek műveleteit koordinálja.[9] Az intézmény helyzete sajátos volt, hiszen egy ezredes diszponált többnyire tábornokok vezette hadtestekkel.

Május 27-én a feldunai hadsereg I., II. és III. hadteste megindult Budáról, hogy Esztergomnál átkelve a Dunán, felvonuljon a Vág mellékére.[10] A Duna jobb partján egyedül a Kmety-hadosztály indult el nyugat felé. Görgei június 16-án Klapkához intézett levele szerint a hadosztály „azt a főfontosságú feladatot kapta, hogy a Balaton meg a 7. hadtest balszárnya közti vonalt födözze, miért is neki hátrálási vonalul a veszprém-székesfehérvári út tűzetett ki, s mindkét a főváros visszavonulás céljául.” (12. irat)

A főseregnek volt egy kisebb csoportosítása, amelybe a Rába-vonalon álló VII. hadtest, illetve a komáromi várőrség, a VIII. hadtest tartozott, s ennek volt egy külön főparancsnoka, Klapka György vezérőrnagy, Komárom várparancsnoka személyében. Dél felől ehhez csatlakozott Kmety-hadosztálya, amely azonban közvetlenül a KHI alárendeltségébe tartozott. Klapka korábban a II. és III. hadtestekkel is diszponálni akart, de ezt Görgei megakadályozta.

Június 11-én a Poeltenberg Ernő vezérőrnagy vezette VII. hadtest jobbszárnyának biztosítására küldött Kmety-hadosztály megérkezett Pápára. Június 12-én innen kiindulva ütött rajta június 13-án a hajnali órákban a Csornán állomásozó, Franz Wyss vezérőrnagy vezette császári – királyi féldandáron. Kmety egyik dandára elvágta a Wyss-dandár Kapuvár felé történő visszavonulásának útját, s a honvédek Csorna bevétele után a császári – királyi csapatokat a Hanság felé nyomták. Ha a császári – királyi utászok néhány nappal korábban nem állítják helyre a Hanságon átvezető hidakat, Wyss csapatai magyar fogságba esnek; így azonban súlyos veszteségek árán elérték Bősárkányt. Maga az ellenséges parancsnok, Wyss vezérőrnagy, a császári – királyi hadsereg egyik legjobb tábornoka azonban holtan maradt a csatatéren. Az ütközet azzal az előnnyel is járhatott, hogy meggyorsítja a császári – királyi csapatok remélt átcsoportosítását a Duna jobb partjára, s ezzel megkönnyíti a Vág mentén tervezett magyar támadás sikerét.[11]

Kmety-hadosztálya a június 13-i csornai ütközet után Tétre vonult vissza. Kmety június 16-án a 10. (Vilmos) huszárezred hat századát fél lo­vas­ü­teg­gel Pápára rendelte, a 45. és a 2. besztercebányai honvéd­zász­lóalj Marcal­tőre vonult. Három (10., 23., 33.) hon­védzászlóalját, két század vadászát, a fél lovasüteget és a teljes gyalogüteget, valamint a 12. (Nádor) huszárezred két századát.Téten tartotta. Egy-egy gyalogszázada megszállta a marcaltői, malomsoki, mórichidai, kisbabóti és rábaszent­mi­hályi Rába-átkelőket, s mind a Rába mentén, mind Kiscell felé szor­gal­masan járőröz­te­tett. (4-5., 13., 16. irat) A hadosztály létszáma 5092 fő, 1224 ló és 17 löveg volt. (23. irat).

A jó kezdetet azonban nem követte hasonló folytatás. Ennek egyaránt voltak személyi és stratégiai okai. A tavaszi hadjárat és Buda ostroma után a fősereg hadtestparancsnoki karában jelentős változások következtek be. Az I. hadtestet Klapka György vezérőrnagytól Nagysándor József vezérőrnagy, korábban a III. hadtest, majd a fősereg lovassági parancsnoka vette át. Damjanich János helyére Knezić Károly, korábban a III. hadtest hadosztályparancsnoka került. Nagysándorból Klapka stratégiai, Knezićből Damjanich taktikai merészsége és kezdeményezőkészsége hiányzott. Egy jó hadtestparancsnok alatt mindketten alkalmasak voltak a kiadott parancsok teljesítésére, de az öntevékenységnek a csírája sem volt meg bennük. A tavaszi hadjáratban mind öntevékenységével, mind hadászati tehetségével kitűnt Aulich Lajos helyére a II. hadtest élén Asbóth Lajos ezredes került. Asbóth bátor és kockáztató katona volt, de hiányzott belőle Aulich stratégiai tapintata. Gáspár Andrást, a VII. hadtest élén Poeltenberg Ernő ezredes váltotta fel. Poeltenberg Buda ostroma alatt Győrben és a Rába-vonalon állomásozott hadtestével, s nagy önállóságot igénylő feladatát, a szembenálló császári – királyi fősereg foglalkoztatását és lekötését kiválóan ellátta. Görgei önálló hadtestté akarta fejleszteni Kmety György ezredesnek a VII. hadtestről leválasztott hadosztályát is. Kmetyről nagyjából azt mondhatjuk el, amit Nagysándorról és Knezićről: hadosztályparancsnokként kitűnően megállta a helyét, ám a hadtestparancsnoki beosztás meghaladta képességeit. A dolgot tovább bonyolította, hogy a tavaszi hadjáratban a csapatokat „testközelből” irányító Görgei a hadügyminiszteri és fővezéri tiszt együttes betöltése miatt nem tudta személyesen irányítani a hadműveleteket, s a központi irányítás feladatát betöltő KHI a hadműveleti terület jelentős kiterjedése miatt nem tudott rugalmasan reagálni a hadjárat során felmerülő problémákra.

Mindezt bonyolította, hogy a magyar hírszerzésnek – akárcsak 1849 tavaszán az osztráknak – fogalma sem volt az ellenséges erők elosztásáról és súlypontjairól. A Központi Hadműveleti Iroda feladatát képező hadászati felderítéshez hasonlóan rossz volt az egyes hadtestek harcászati felderítése is. Végül pedig, a fősereg a délvidéki hadihelyzet alakulása, Perczel Mór hadtestének június 7-i kátyi veresége miatt nem kapta meg az ígért erősítéseket, s így helyi túlsúlyt sem igen tudott képezni a támadás során. A csapatokat az 1848 őszén kitört kolerajárvány és más betegségek is tizedelték.

A magyar csapatok arcvonala bányavárosoktól a Vág mentén lefelé Komáromig, illetve a Csallóközön és a Rába-vonal mentén Marcaltőig terjedt. A bányavárosokat Görgey Ármin őrnagy kb. 2700 főnyi különítménye őrizte. Ettől délre, Nyitra környékén Horváth János alezredes 1300 főnyi különítménye állott. Ettől délre az I. hadtest 7400 embere foglalt állást Mocsonok, Ürmény és Komjáti környékén. Innen az Érsekújváráig tartó szakaszt a III. hadtest 9200 katonája őrizte. Ettől délre a II. hadtest 8600 katonája biztosította a Komáromig terjedő szakaszt. A Csallóközben a komáromi várőrség 4000 főnyi hadosztálya tartotta megfigyelés alatt a császári – királyi csapatokat. Ez tartotta az összeköttetést a Győrben és környékén álló, kb. 9200 főnyi VII. hadtesttel. A magyar arcvonal legdélibb pontján, Marcaltő környékén a Kmety-hadosztály 5100 katonája állomásozott. A támadó hadsereg tehát kb. 47500 főt számlált. A komáromi várból később kivont újabb, 3400 főnyi csapatokkal együtt ez az erő megközelítette az 51.000 főt. Az arcvonal végpontjai között azonban légvonalban is 150 kilométer volt a távolság, a valóságban pedig legalább 250 kilométerrel számolhatunk.[12]

A magyar fősereg első komolyabb ellentámadási kísérletére június 16-án Zsigárd és Királyrév térségében került sor. A túlzottan bonyolult haditerv, a nem egyértelmű utasítások és az alvezérek nem megfelelő felkészültsége miatt azonban ez kudarcba fulladt: Asbóth Lajos II. hadtestét az I. és III. hadtestek lényegében cserben hagyták. Június 20-21-én Görgei személyesen vezényelte az újabb ellentámadási kísérletet. A magyar csapatok az első napon el is foglalták Zsigárdot, Peredet és Királyrévet, azonban másnap beérkezett a Julius Haynau táborszernagy császári – királyi főserege mellé rendelt orosz Panyutyin-hadosztály, s az I. hadtest tétlensége miatt a II. és III. magyar hadtest alulmaradt a túlerővel folytatott küzdelemben. Görgei Pestre utazott, hogy a kormánnyal az újabb haditervről tárgyaljon. Június 26-án a minisztertanács el is fogadta az általa előterjesztett, a honvéd fősereg Komárom környéki összpontosításáról szóló tervet, s a Duna-balparti hadtestek rövidesen meg is kezdték levonulásukat Komárom irányába.[13]

Klapka és Bayer között állandó hatásköri összeütközések voltak, hiszen Bayer a fősereg minden seregtestével rendelkezni akart, Klapka viszont gyakran éppen az ellenkező utasításokat küldte Poeltenberg vezérőrnagynak, a VII. hadtest parancsnokának. Klapka június 14-én követelte, hogy az alá rendelt seregtestekkel se Bayer, s más ne rendelkezzen. (2. irat). Másnap már utasítással felérő kérést küldött Kmetynek arról, hogy lovassága nagy részét Pápára rendelje, „amely a Kiscellre és Sárvárra vezető utakat erős megfigyelés alatt tartsa”, egy dandárt Marcaltőre toljon előre, s csupán a másikkal maradjon Téten. (3. irat). Kmety ennek eleget is tett. (4-5. irat). Június 15-én Klapka egyenesen a KHI-nak írt arról, hogy szerinte milyen károkkal jár az a tény, hogy a Duna-jobbparti hadműveletek irányítása nincs egy kézben. Ha ugyanis Kmety június 13-án nem tér vissza Csornáról Tétre, akkor Klapkának másnap alkalma lett volna a VII. hadtesttel az Öttevény mellett fekvő ellenséges csapatokat „megrohanni, és talán nagyobbrészt elfogni.” (9. irat). Bayer még aznap tiltakozott Gör­ge­i­nél Klapka igénye miatt, mondván, hogy a Kmety-hadosztály csupán a VII. hadtest szárnyának biztosítására vonult Pápára és a Rábához, s hogy ha Klapka megkapná ennek parancsnokságát is, akkor nyilván támadásba kezdene a Duna jobb partján, márpedig ez csak az ellenségnek kedvezne, amely ilyen módon az előnyomuló magyar hadoszlopokat bekeríthetné. (10. irat). A vitát Görgei döntötte el azzal, hogy Bayer érveit lényegében megismételve, összefoglalta a haditerv lényegét:

1. A Duna jobb partján: az elfoglalt állásnak szilárd megtartása és a lehetőség szerinti megvédelmezése.

Hátrálási vonal: a 7. hadtest számára a Szőnyre vezető országút; a Kmety-hadosztály számára a Székesfehérváron át a fővárosokba vivő országút.

2. Támadó hadművelet Vágon át Nagyszombat irányában – az érsekújvári Dunán át való megkerülés segélyével; – vagy pedig a körülményekhez képest arctámadás Pozsonyra. Ez utóbbi az esetre, ha az egész Vág-vonal s a Galícia felé vezető trencséni szorosok birtokunkba visszakerülnek, s az ellenség Nagyszombatot idő előtt feladná. Mind a kettőt támogatják a Komáromból a Csallóközben végzendő tüntetések.

Hátrálási vonalak: mindegyik hadtesté az, amelyen előrenyomult.

3. Balsiker esetén a 7. és 8. hadtest koncentrálása Komáromban – a többieké a Duna bal partján, a körülmények szerint.” (12. irat) Végül június 18-án Bayer fejtette ki Klapkának, hogy az ellenség célja a magyar fősereg hadászati állásának kétirányú átkarolása, s a Duna-jobbparti támadó hadműveletek ezt csak megkönnyítenék. (19. irat).

Bayer június 16-án a fentiek szellemében tudósította Kmetyt: „Az Ön fő feladata balszárnyunk biztosítása minden nagyobb veszéllyel szemben, amely azáltal előállhat, hogy az ellenség Kőszegen, Szombathelyen és Sárvárig erősen összpontosul. Ezredes Úr tartsa megfigyelés alatt a Rába-vidéket, s különösen a Gyöngyös völgyére fordítsa figyelmét.” Utasította, hogy a Rábán átvezető hidakat egy kivételével bontassa le, az anyagot azonban tartsa úgy készenlétben, hogy azokat néhány óra alatt ismét használható állapotban helyreállíthassa. Szállja meg erősebben Pápát, Marcaltőt és Mórichidát, főhadiszállását tartsa egyelőre Téten. „A csornaihoz hasonló támadásokat nem túlzottan túlerejű ellenséges csapatok ellen a VII. hadtesttel egyetértésben, ahányszor csak alkalma nyílik reá, további utasítás nélkül is kivitelezhet” – jelölte meg feladatát. (15. irat)

Kmety június 16-án azt jelentette a KHI-nak, hogy Sopronnál a hírszerzői jelentések szerint 15.000 ellenséges katona áll 40 löveggel. (13. irat). Június 19-én Károly Pál őrnagy, a Vilmos-huszárok egyik parancsnoka arról számolt be, hogy Kapuvár környékét az ellenség kiürítette, de a lebontott hidak anyagát az ellenség készenlétben tartja. Vitnyéden és Eszterházán ellenséges csapatok állnak, a soproni erőkről viszont az ellenséges előőrsök sűrű láncolata miatt nem lehetett híreket szerezni. (24. irat). A kapott hírszerzői jelentések alapján Üchtritz Emil alezredes, a marcaltői dandár parancsnoka egyenesen azt javasolta, hogy „egy dandárral a kapuvári úton egyenesen Sopron ellen vonuljunk, mialatt a 2. dandár Sárváron át ugyanezen cél felé menne, ily módon az Eszterházán álló ellenséget hátba, míg a 7. hadtestnek az ellenséggel szemben frontálisan a Hanságon át kellene támadnia; e hadmozdulat koncentrikus volna, s egy időben volna kivitelezendő.” (26. irat). Az ellenség aktivitását csupán Bősárkány felégetése és kifosztása jelezte. (33-34. irat).

Kmety a kapott híreket jelentette a KHI-nek, Üchtritz pedig újabb hírszerzőket küldött ki. (29., 31. irat). Június 22-én Kmety azt jelentette, hogy a Sopronban és környékén lévő egész ellenséges hadtest számára naponta 8000 kenyéradagot vételeznek. A kapott hírszerzői jelentések szerint ebben a térségben 5000 fő, egy dandár, 31 löveg, 4 dragonyos­szá­zad, 11 gyalogszázad, 2 vadászszakasz, és egy lovasszakasz állomásozik. (34. irat). A KHI ugyanezen a napon utasította Kmetyt, hogy minden kapott hírszerzői jelentésről értesítse a VII. hadtestet, s kölcsönösen támogassák egymást minden akcióban. (35. irat). Június 23-án maga Kmety is Tatára ment, hogy megtudja, mi történik a jobbszárnyon. (36. irat).

Ugyanezen a napon a VII. hadtest parancsnokságától azt a hírt kapta, hogy az ellenség rajta akar ütni Kapuváron és Csornán, s fel akarja azokat gyújtani. Ennek meghiúsítására egy portyázó különítményt küldött Csornára, amely 24-én azt jelentette, hogy az ellenség nem mutatkozik. Ugyan­ezen a napon közölte a KHI-val és Poeltenberggel, hogy 25-én Téten található csapataival előrenyomul Marcaltőre, a Vilmos-huszárezredet azon­ban Pápán hagyja. A malomsoki, mórichidai, kisbabóti és rábaszent­mi­hályi Rába-átkelőket továbbra is megszállva tartja, amíg csak a VII. hadtest ott fel nem váltja, s az utóbbi helyen található hidat lebontatja. (41., 42., 43. irat). Június 25-én Vathay Barnabás huszárszázad jelentette, hogy magánértesülések szerint „az osztrák sereg előőrei, már Miháliig, Jobbaházáig és Beledig előre nyomultak.” (51. irat).

A magyar fél a császári – királyi csapatok közben bekövetkezett átcsoportosításából mit sem érzékelt. Június 20-án a VII. hadtest Lébény és Barátföld térségében indított korlátozott célú támadást, hogy a Vág-menti és csallóközi hadműveleteket megkönnyítse.[14] Június 21-én a császári – királyi I. hadtest egy különítménye kirabolta és felgyújtotta Bősárkány falut, amelynek lakóit azzal gyanúsították, hogy az elmúlt napokban megtámadták a környéken állomásozó császári – királyi előőrsöket.[15] Június 22-én Győrben és Tatán még semmit sem tudtak a Vág-menti ellentámadás sikertelenségéről.[16]

A június 14-16-i hatásköri összeütközést követően a Központi Hadműveleti Iroda csak a június 20-21-i Vág-menti támadás előtt küldött – általánosságban mozgó – utasításokat a VII. és VIII. hadtesteknek, illetve a Kmety-hadosztálynak. A Győr védelmével kapcsolatos intézkedések meg­ma­radtak Klapka, s vezérkari főnöke, Szillányi Péter őrnagy kezében. Klap­ka már június 23-án számolt egy Győr elleni támadással, s Poel­ten­berg lelkére kötötte, hogy a várost védeni kell, de nem mindenáron.[17] Az első erősítéseket azonban csak június 25-én indította útnak, de még más­nap is úgy vélte, hogy a Vág-mentén Komáromhoz legközelebb álló, s va­la­mennyi közül a leggyengébb II. hadtestnek csupán egy dandárját kell Kmety megerősítésére Pápára küldeni.[18] Június 26-án Görgei úgy intézkedett, hogy Klapka vegye át az I., II. és III. hadtestek feletti főparancsnokságot, viszont mind az ő hadtestei, mind a VII. és VIII. hadtest, valamint a Kmety-hadosztály a KHI-tól kapja a diszpozíciókat.[19]

A főhadiszálláson tartózkodó Ludvigh János főkormánybiztos is csak arról tudta Kossuthot értesíteni, hogy az osztrákok „erejöket valahol összepontosítani akarják, s bennünket túlerővel megtámadni.[20] A teljes bizonytalanságot jól mutatja, hogy Bayer ezredes még június 25-én is úgy vélte, hogy a császári – királyi fősereg a Vág mentén, illetve a Duna bal partján készül támadásra, s az ellenségről híreket szerzendő, felszólította Poeltenberget és Kmetyt, hogy küldjenek hírszerzőket „akár a legnagyobb költségek árán is Sopronba és Pozsonyba”, s jelentsék a tőlük kapott híreket. (52. irat).

Poeltenberg június 24-én beküldött összesítése a felderítési adatokról mindössze 11-12.000 főnyi császári – királyi katonaságról és 54 lövegről számolt be. Poeltenberg úgy vélte, hogy csak 28-án érkeznek újabb erősítések, s ezért jó lenne Kmetyvel egyesülten még előbb támadást indítani, majd ismét elfoglalni a győri állást. A jelentést megküldte nemcsak a Központi Hadműveleti Irodának, hanem Klapkának is, de egyik fél sem reagált a javaslatra.[21] Ugyanezen a napon hírt kapott arról, hogy ellenséges csapatok érkeztek volna Kapuvárra, s Csorna felé vonulnának tovább. (44. irat) Másnap ezt jelentette Klapkának is, azzal, hogy az ellenség másnap támadni szándékozhat.[22] Június 25-én Klapka is úgy vélte, hogy Poel­tenberget Győrben meg fogják támadni, s ezért négy század huszárt és egy fél háromfontos üteget küldött segítségére. Ugyanezen a napon Prágay János őrnagy Szilasról közölte Poeltenberggel: az ellenség a Csallóközből Győr ellen vonul, hogy a várost bevegye.[23] Június 25-én maga Kmety is közölte Poeltenberggel, hogy az ellenség Sopronból előnyomul, s közel 30.000 főre rúg az ereje. (53. irat).

Poeltenberg e híreket jelentette mind a KHI-nak, mind Klapkának. Úgy vélte, hogy „az ellenség szándéka Győrt szemből foglalkoztatni, talán erőteljesen meg is támadni, balszárnyunkon azonban erőteljesen előnyomulni, és pedig úgy, hogy miután Kmety ezredest visszaveti, kettőnk közé ékelődhessen, amely nézetem szerint annál könnyebben megtörténhetik, mivel Kmety ezredes úr tegnap óta zömét Tétről Marcaltőre helyezte. Nézetem szerint balszárnyunk legerősebb védelmi pontja Ménfő előtt van, s ha az ellenség ezen az útvonalon akarja ellenem a döntést kierőszakolni, a Kmety-hadosztály itt igen kemény ellenállást tanúsíthatna, ha azonban az ellenség köztem és a Kmety-hadosztály között áttör, s nagy erőkkel érkezik, kénytelen vagyok a győri állást elhagyni, nehogy elvágjon; alulírott nem ismeri azt az utasítást, amit Kmety ezredes a visszavonulásával kapcsolatban kapott.[24]

A KHI június 27-én hajnali 4 órakor jelentette Görgeinek, hogy a VII. hadtest és a Kmety-hadosztály jelentései „megerősítik az ellenség minden más mozdulatából kivehető azon szándékát, hogy minden ponton támadásba akar átmenni.” Tudatta, hogy Klapka erősítéseket küldött Győrbe. „Ezáltal Poeltenberg és Kmety 17.000 főnyi erővel rendelkezik, s abban a helyzetben lesznek, hogy hosszabban szerencsés ellenállást fejtsenek ki.[25] Reggel 5 órakor utasította Klapkát, hogy a VII. hadtest küldjön erősítést a Kmety-hadosztálynak, s egyben utasította Kmetyt is, hogy mind­addig tartsa a Rába-vonalat, amíg lehet, utána pedig Pápa felé vonuljon vissza. (69. irat) Délután fél 5-kor a KHI tudatta mind Poeltenberggel, mind Kmetyvel, mind Klapkával, hogy a Győr felé indított II. hadtest másnap reggel 6-kor Gönyűre vonul, majd pedig Koroncónál foglal állást. (72. irat). Este 6-kor Klapka ismét Poeltenberg lelkére kötötte: ne adja fel harc nélkül a győri állást, s cselekedjen Kmetyvel egyetértésben.[26] Este 9 órakor Szillányi Péter őrnagy, Klapka táborkari főnöke közölte Poelten­berg­gel, hogy Klapka másnap Győrbe megy. „Ha az osztrákok holnap nem tá­mad­nak, akkor holnapután erős verést kapnak, – azt hiszem, közel 31 zászlóaljjal, 37 lovasszázaddal és 113 ágyúval már lehet valamire menni” – írta.[27] Ha az osztrákok nem támadnak... De támadtak.


[9] Az erről szóló intézkedést magyar fordításban közli Asbóth Lajos I. k. 200-203. o.

[10] Az utasítást közli Asbóth Lajos I. 200-203. o. A haditervre lásd Görgey Artúr II. 101-102., 113-115. o.; Spira György, 1993. 178-179. o. Spira fordításában az áll, hogy Tatánál „hír szerint összpontosulóban volt egy újonnan szervezett csapatokból álló 12.000 fős tartalék”. Az eredeti szöveg tanúsága szerint a mondat helyes fordítása így hangzik: „Tatánál egy újonnan szervezett csapatokból álló 12.000 fős tartalékot kellett volna összevonni”.

[11] Markó – Balázs; Király Iván; Huszár János. A hadijelentést közli Bőhm – Farkas – Csikány 158. o.

[12] A létszámokra lásd Berkó István: Az 1848-49-i magyar hadsereg létszáma. Magyar Katonai Szemle, 1929. 791-801. o. 792-795. o.; Hermann Róbert: Kossuth Sándor visszaemlékezése a győri csatára. Győri Tanulmányok. 1996. 17. k. 92. o.

[13] Szandai Sréter István: Görgey Vág-menti hadműveletei 1849. június hóban. Magyar Katonai Közlöny, 1910. 1-15. o.; Hermann Róbert: Az 1849. június 24-i, 26-i és 29-i minisztertanácsok. Komárom vagy Szeged? (In:) „Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc utóélete” című tudományos ülésszak. Vaja, 1996. 7-16. o.

[14] Hermann: Győr 302-303. o. Lásd még a 28. iratot.

[15] Hermann: Győr 304-305. o.

[16] Hermann: Győr 306. o.

[17] Magyar fordításban közli Görgey István II. 572. és Hermann: Győr 308-309. o.

[18] Az iratokat magyar fordításban közli Görgey István II. 622-626., 630-631. o.; Hermann: Győr 313-327. o.

[19] Közli Hermann: Győr 323. o.

[20] Közli Steier Lajos I. 132-133. o.

[21] Közli Hermann: Győr 309-310. o.

[22] Közli Hermann: Győr 312-313. o.

[23] Görgey István II. 622-623. o.; Hermann: Győr 313-314. o.

[24] Hermann: Győr 317-318. o.

[25] Hermann: Győr 325. o.

[26] Hermann: Győr 330-331. o.

[27] Görgey István II. 631-632. o.; Hermann: Győr 332-333. o.