Heckenast Gusztáv

Adalékok Pápa történetéhez a Rákóczi-szabadságharc idejéből

A Tanulmányok Pápa város történetéből a kezdetektől 1970-ig című gyűjteményes kötetben Bánkuti Imre írta meg a város történetét a török uralom végétől a szatmári békéig, 1683-tól 1711-ig.¹ Nagyon hasonló helyzetben vagyunk, ő mint szerző és én mint recenzens. Egyikünk sincs otthon Pápa történetében az 1700 körüli évtizedekben, de kérdés, lehet-e itt egyáltalában otthon lenni. Otthon - azaz Pápán - ugyanis még erre az időszakra sincs szervesen összefüggő forrásanyag, máshonnan, sokfelé elszórt adatokból kell összeszedni mindazt, ami Pápára vonatkozik. Bánkuti összeszedett mindent, ami összeszedhető volt. Csak a korszak kutatója érzi, milyen széles körű forrásismeret biztos alapjára épült fel ez a rövid tanulmány. Hogy a benne megrajzolt kép Pápa viszontagságairól, katonai történetéről, vallási viszonyairól, mindennapi életéről mennyire kiegyensúlyozott, világos és meggyőző, minden olvasója tapasztalhatja.

Kitűnő ötlet volt leközölni a pápai vár 1694. évi leírását,² ez világos képet ad arról, mi volt Pápa katonai jelentősége - vagyis hogy nem volt. Ez a vár egy főleg raktárnak használt, elhanyagolt szálláshely, nem védelemre alkalmas objektum, amint az a Rákóczi-szabadságharc alatti sorsából is kitűnik. A mintaszerű szövegközléshez - Bánkuti nemcsak megmagyarázza a jegyzetekben, amit a mai olvasó számára már magyarázni kell, de arra is felhívja a figyelmet, mit nem tud megmagyarázni - szóval a szövegközlés jegyzeteihez két kiegészítésem van: a secessus = félreeső hely, azaz illemhely;³ a palástos kamra = olyan szoba, amelynek a plafonja és a falai is vakolva vannak, így kap értelmet az az információ, hogy „az palástja meg vagyon föstve”, illetve „meg vagyon írva”.⁴

Érzékelhető a tanulmány szövegéből, hogy a kuruc Dunántúlnak nem volt egyértelmű közigazgatási-katonai központja. Amikor Rákóczi 1706-ban öt főkapitányságra osztotta fel az országot, nem is jelölte ki a dunántúli főkapitány székhelyét. De nem volt a Dunántúlnak még központi hadszertára sem, a dunántúli kuruc hadakat Érsekújvárról látták el hadianyaggal.⁵ A török időkben a Dunántúl katonai központja Győr, illetve Kanizsa volt, a két dunántúli főkapitányság székhelye. 1600 után, amikor Kanizsa a törököké lett, a Kanizsával szembeni végvárak állandó székhely nélküli főkapitánysága lépett a helyébe. A Rákóczi-szabadságharc idején Győr soha nem került a kurucok kezére, Kanizsa pedig, miután 1690-ben visszafoglalták a törököktől, jelentőségét vesztette. Kellett tehát Győr helyett egy kuruc katonai és közigazgatási központ. Ez 1704-től 1707-ig többnyire Pápa volt, időnként Szombathely, 1708-ban és 1709-ben Sümeg.⁶

Pápa kitüntetett szerepének egyik oka véleményem szerint fekvésének földrajzi energiája volt. A kuruc hatalom a Dunántúlon meglehetősen ingatag volt, de ennek a képlékeny, állandóan változó határú területnek Pápa a középpontjában feküdt, a Kisalföld szélén, nem nagyon messze a dunántúli császári hatalmi központtól, Győrtől, de nem is túl közel hozzá. Fő versenytársa a Kisalföld másik szélén a sűrűn lakott Nyugat-Dunántúl központja, Szombathely, amely azonban ritkábban és mindig rövidebb ideig volt a kurucoké, mint Pápa. A hatalmi központ áthelyeződése Sümegre már önmagát értelmezi: a hanyatlás idején a nyílt fekvésű Pápa, gyenge várával, védhetetlen volt.

Pápa kitüntetett szerepének másik tényezője nyilván összefügg az 1703 végi dunántúli kuruc szervezkedéssel. Pápaiak voltak ugyanis azok a leendő kurucok, akik 1704 január elején felkeresték a csallóközi Somorján Bercsényit és azt kérték tőle, hogy küldjön át a Dunántúlra kuruc sereget.⁷ A küldöttség vezetői Bezerédj János veszprémi alispán⁸ és ságfai Sándor László pápai várkapitány⁹ voltak, néhány nap múlva már mindketten kuruc ezereskapitá-nyok.¹⁰ Bezerédj idővel visszavonult a megyei közéletbe, 1707-ben Zala megye követeként vett részt az ónodi országgyűlésen,¹¹ 1708-ban Tolna és Baranya alispánja volt.¹² Sándor László katona maradt, még az utolsó, 1710. évi dunántúli kuruc hadjáratban is részt vett.¹³

>Tudjuk, a pápai küldöttség kérésére Károlyi Sándor 1704. január 11-én hajnalban kelt át seregével a Dunán és ugyanaznap este megérkezett Pápára.¹⁴ Így lett Pápa a dunántúli kuruc berendezkedés kiindulópontja és első központ-ja. A kurucok első dunántúli hadjárata idején csatlakozott a szabadságharchoz a török idők utolsó veszprémi főkapitányának, Babocsay Ferencnek úgy látszik Pápán, vagy ott is otthonos két fia, Ferenc és Pál, maguk is tapasztalt katonák. Változatos életpályájuk jól mutatja egy egész társadalmi csoport, az egykori dunántúli végvári tisztek lehetőségeit és az események által kiváltott pályamódosításait. Babocsay Ferenc Zungenberg Lipót, a legendás Csonka bég huszárezredében volt alezredes,¹⁵ onnan szökött haza a kuruc támadás hírére, s lett kuruc ezereskapitány. 1704 tavaszán öccse, Pál is kuruc tiszt, az első dunántúli kuruc hadjárat összeomlása után mindkettő hadifogoly,¹⁶ vissza is tér mindkettő a császár hűségére. A fiatalabb, Babocsay Pál katonai szolgálatot vállal. A birodalomban harcol a franciák ellen, öreg korára császári tábornok és báró lesz.¹⁷ Az idősebb, Babocsay Ferenc visszatér Pápára és itt esik változatosság kedvéért kuruc hadifogságba 1705 decemberében.¹⁸ A császáriak hadifogolycserével akarják kiszabadítani, de ő fél év gondolkodás után ismét Rákóczi mellé áll,¹⁹ elviseli a kuruc katonai vezetés nem is leplezett bizalmatlanságát, brigadéros lesz,²⁰ a Dunántúl végleges kiürítésekor vállalja a hontalanságot, 1710. január 22-én esik el a romhányi csatában.²¹ Ő az egyetlen kuruc brigadéros, aki harcmezőn vesztette életét.

A dunántúli kuruc uralom 1704 március végi összeomlása után alig néhány héttel, május elején új kuruc hadak járják a Dunántúlt, s az új kuruc főparancsnok, gróf Forgách Simon rábeszéli gróf Esterházy Antalt, az akkor 28 éves császári ezredest, Pápának 8 éves kora óta (!) főkapitányát, hogy csatlakozzék Rákóczihoz.²² Antal úr pályafutása jól ismert. Előbb kuruc tábornok, majd marsall, 1706. június 28-tól az 1709. évi összeomlásig a Dunántúl főkapitánya. Természetes, hogy - ha tehette - Pápáról igazgatta a rábízott országrészt, hiszen Pápának nem csak főkapitánya, de földesura is volt. Nyilván az ő Pápához kötődésével függ össze, hogy a dunántúli kuruc uralom tetőpontján, 1707 nyarán a kuruc államvezetés Pápára kívánta telepíteni a Gazdasági Tanács dunántúli adminisztrációját.²³ Esterházy Antal a Dunántúl elveszítése után is hű maradt Rákóczihoz, követte őt az emigrációba is. 1717-ben tatár hadak élén tört be az országba, hogy így támassza fel a szabadságharcot, de kudarcot vallott. Rodostóban fejezte be hányatott életét.²⁴

Történeti tudatunkban a kuruc Dunántúlhoz Rákóczi tábornokai közül Bottyán János személye kapcsolódik a legszorosabban. Az egyik legsikeresebb kuruc hadjáratban, a Dunántúl 1705. november-decemberi felszabadítása során Bottyán ostrommal vette be Pápát; Bánkuti rámutatott, hogy ez volt Pápa utolsó ostroma,²⁵ hozzátehetjük, inkább elszánt roham volt ez, mint szabályos ostrom.²⁶ 1707 februárjában pedig, amikor Bottyán a kelet felől támadó Rabutin és a nyugat felől támadó Starhemberg hadaival szemben védte meg a Dunántúlt, Pápán tartotta főhadiszállását.²⁷ E sikeres téli hadjárat után, 1707 márciusában - Bánkutit idézem - „...Az országrészben általában nyugalom volt. Jellemző, hogy még Bottyán János ifjú menyasszonya, gróf Forgách Julianna is ellátogatott Pápára” és jegyzetben hozzáfűzi: Bottyán „A móringlevelet is Pápán állította ki”.²⁸ Az adatokból kitűnik, hogy a menyasszony ekkor egy hétig időzött Pápán. Megkockáztatom a kérdést, felelni nem tudok rá: vajon nem Pápán volt-e az esküvő? A lakodalom, tudjuk, Bottyán birtokán, Bátorkesziben volt.²⁹ De - forrásadottságaink mellett - nincs reménytelenebb feladat, mint egy házasságkötés dátumának megállapítása a kora újkorban. Általában felbonthatatlannak tekintették már az eljegyzést is, esketési anyakönyv többnyi-re nem maradt ránk ha volt is, további dátumlehetőség a házassági szerződés (vagy mint jelen esetben: a móringlevél) kelte, a napokig, néha hetekig tartó lakodalom, és hogy a variációsor teljes legyen, a kortárs erdélyi Daniel István önéletírásában még a házasság elhálásának napját is megörökítette.^30*

Ennyivel tudtam kiegészíteni - már amennyire ezek az adalékok kiegészítésnek számítanak - Bánkuti Imre tanulmányát. Felvetődik a kérdés, hogy juthat tovább ezek után a kutatás. Csak azon az úton, amelyet a tanulmánykötet 1711 előtti fejezeteinek írói, sőt még Fülöp Éva Mária is a XVIII. századról értekezvén, követtek: kifejezetten pápai eredetű forrásanyag nemléte miatt, idegen fondokban kell pápai vonatkozásokat keresni. Én sem tettem mást, mint igyekeztem összegyűjteni mindazoknak a személyeknek az életrajzi adatait, akik - így vagy úgy, rövidebb vagy hosszabb időre - feltűntek Pápa Rákóczi-szabadságharc kori történetében. Ami kevés újat hozzá tudtam tenni Bánkuti tanulmányához, az ilyen életrajzi és archontológiai adatgyűjtés hozadéka.