Kövy Zsolt

A református egyház szerepe Pápa város életében (1520 - napjainkig)

Bevezetés

A pápai református egyház történetének korábbi monográfiái a históriát elsőrendben a vallás s az egyház kifejlődésének, küzdelmeinek szemszögéből vizsgálták. A kezdetek, az elterjedés okai és tényei a földesúri viszonyok, a katolikussággal való viaskodás és megbékülés s természetesen a két és fél évszázadon át a pápai reformátusok által fenntartott pápai kollégium története szerepeltek meghatározó témákként a történeti leírásokban. Bizonyos, hogy ezen tényezők ma is kiemelkedő fontosságú elemei a pápai református múlt vizsgálatának és feltárásának. De joggal gondolhatjuk azt, hogy ezeknek értéke nem csökken, sőt bizonyos, hogy emelkedik, ha a város kulturális életének mérlegén is vizsgáljuk azokat. Az egyház szellemi erői nemcsak a hitvalló ember természetes befelé forduló, önvizsgáló s békességet találó erényeivé váltak, hanem éppen a hitvallásosságából következően lettek értékteremtő tényezőkké a város társadalmi és szellemi életében.

Hitviták sajnálatos történelmi választóvonalai mentén ugyan még az egymásra utaltak is szembekerülhettek egymással, de a vissszatérő és megerősödő türelem talaján mégis új alkotó törekvések támadtak fel, tiszta forrásokból merítve ösztönző erőt.

Különös szempontú – de talán mégsem elmarasztalható –, városarcú egyháztörténeti elemzésemmel azt szeretném bizonyítani, hogy a tiszta szándékú versengés viszi előbbre a dolgokat a bizalmatlanság s az előítélet kártevésével szemben.

A reformáció Pápán (1520-1575)

Egyháztörténetünk két évszám (1520-1800) között megjelenítendő eseményeiben a reformáció első jeleit felmutató 1520-as évet részben szimbolikus jelentőségűnek ítéljük. Elsőrenden azért, mert a történetírók is első dátumként az 1522. évet említik, de ugyanakkor figyelembe véve az előzményeket, történetesen azért is, mert Magyarország  nyugati részében már 1518-ban 1 ismert Luther  1517. évi 95 tétele, s azért is, mert általánosan 1520-tól 2 beszélhetünk honi reformációról; nem vagyunk messze az igazságtól, ha az első nyomokat Pápán is ezen időkre gondoljuk. Figyelembe kell venni azt a nagyon fontos tényt, hogy a kezdetek idején –a főurak, de más értelmiségiek is a reformációt nem egy teljesen új eszme vagy vallás születésének látták, hanem a katolicizmus megújulásának. Ezzel magyarázható az, hogy a régi szertartásokat nem vetették el s kapcsolataikat fenntartották a szerzetesekkel. 3 A vizsgált időben a későbbi magyar király, Szapolyai János  Pápa földesura, aki 1510-ben –biztosítja a céhek szabad működését 4 , s akinek uralma alatt számos pápai diák fordult meg Bécs  egyetemein. 5 Tudva, hogy Pápán a franciskánusoknak 1480-tól kolostori iskolájuk van: –amely a betűvetés tudományának és az egyházi muzsikának volt az otthona, 6 s azt, hogy nemcsak Bécs egyetemét, hanem királyi udvarát is a humanista szellem uralta, Szapolyai János földesurasága idején alkalmas szellemi közeg képződött a mintegy 2500 lakosú mezővárosban a reformáció befogadására. A földesurak reform-értelmezése, a franciskánusok köztudott reformáció iránti érzékenysége, Bécs humanista hatása s az a tény is, hogy Szapolyai 1527-ben a protestáns Thurzó Eleknek  adja át a várost, egyaránt tanúsítja a reformáció kezdeteire vonatkozó időpont (1520) tárgyilagos meghatározását.

A városnak plébániai iskolája is volt, –amelynek 1508-ból ismert első oskolamesterét Kajári István nak  hívták. 7 Szapolyai 1510-ben a pápai katolikus egyháznak –a parochiális ház mögött, a halastó partján egy jobbágy telket adományoz. 8 Itt épül meg majd az az iskola, amely 1531-től a református kollégium első épülete lesz. A korai reformáltatás fontos bizonysága az a rejtélyes – Bálint pap  , akit Pápa, majd 1536-tól Debrecen  reformátoraként ismerünk, s akinek kilétére vonatkozóan Tóth Endre  egyháztörténész felfogásával lehet leginkább azonosulni. Ezek szerint Török  Bálint  nevezett udvari papja – Illési Bálint  franciskánus szerzetessel azonos, aki már Thurzó idején is Pápán működött 9 . A másik ugyancsak fontos tényező, hogy Török Bálint hitvese a protestáns Pemfflinger Márk , a szász gróf, bátyjának, Jánosnak, aki tudai bíró volt, Katalin nevű leánya. Török Bálint pedig nemcsak az 1521. évi házasságától számítottan protestáns, hanem korábbról is, hisz Grinaeus Simon budai iskolájában tanulta az új eszmét. 10 Látszólag ennek ellene mondana az a tény, hogy Török Bálint csak 1535-től ura a városnak, mellette szól viszont, hogy akkor már a fél Dunántúl  (Somogy , Veszprém , Zala , Tolna , Győr  megyék jó része) birtokos ura, 11 és az akkor protestáns Batthyányakkal  s Nádasdyakkal  a törökök elleni harcokban katona-barátságot tart, s így a protestáns Thurzó gondviselte Pápán is érvényesülhetett politikai és eszmei hatása. Ezek a tényezők természetessé teszik az új vallás térhódítását nemcsak a földesúri hatás alapján, hanem főképp annak – a franciskánusok által megteremtett – szellemi, erkölcsi légkörére gondolva.

Ebben a folyamatban egy – hatásaiban csak később felmérhető – fontos elem a plébániai iskola reformálódása. Bizonyított tény, hogy már 1534-ben (valószínű, hogy már korábban is) egy magát nem katolikusnak valló tanító működött Pápán Gizdavics Péter  személyében, 12 aki Turkovics Miklós  budai városbírónak mostohatestvéreként melegen ajánlja Nádasdy  Tamás  sárvári földesúr támogatásába a későbbi bibliafordító, nyelvtaníró Sylvester Jánost . 13

Úgy ezek a tények is alátámasztják az ismert 1531. évi pápai református kollégium alapítási évet, amelynek közvetlen bizonyítéka az az 1585. évi – a pápai református könyvtárban őrzött – iskolai törvénykönyv 1724. évi másolati példányának bevezető szövegében olvasható mondat, miszerint eleink –54 éven keresztül minden írott törvény nélkül voltak. 14 Ezt az 54 évet visszaszámolva jutunk el 1531-hez. Ez az évszám az egyházművészeti múzeumban őrzött egykori két harangon is olvasható: –Scholae Reformatae Papensis  1531.

Pápa reformáltatásának földesúri, humanista tényezőiról már szóltunk. Említettük a jeles Bálint pap nevét is. A szellemi közeg érettségére utal az a tény is, hogy a korai magyarországi reformáció négy legjelesebb képviselője, Szegedi Kis István , Sztárai  Mihály  , Dévai Bíró Mátyás és Huszár Gál közül hárman – Szegedit  kivéve – jelentős szerepet vállaltak Pápa reformáltatásában s szellemi gyarapításában. Bálint pap 1531-1536 között, Dévai Bíró Mátyás feltehetően az 1535., 1536., 1538. években, Sztárai Mihály 1567-1575 között, a nyomdász-lelkész Huszár Gál pedig az 1574. és 1575. években szolgálták a pápai reformáció ügyét.

A legtöbb vita Dévai pápai lehetséges tartózkodása és szolgálata körül alakult ki. Tény, hogy az 1535., 1536. s 1538. évek alatt mintegy két és fél éven át a Pápához közeli Sárváron  tartózkodott Nádasdy  Tamás  vendégeként. Hihetetlennek látszik – ismerve Nádasdy és Török  Bálint , illetve Gizdavics Péter  és Sylvester János barátságát –, hogy a jeles reformátor, a Wittenbergben Luthertől és Melanchtontól tanult, hitéért böntönt is szenvedett prédikátor ne szolgált volna Pápán. Tudott az is, hogy Dévai és Sztárai  is franciskánus szerzetesek voltak, s ez sem mellőzendő közvetett bizonyíték a pápai ferences-protestáns jóviszonyra gondolva.

Sztárai Baranya  nagy reformátoraként kezdte pályáját, majd Tolnán  át a Tiszántúlra  vezetett útja. Gyulán  és Sárospatakon  is tevékenykedett. A helvét irány türelmetlenkedése miatt jött el Patakról Pápára. 15

Sztárai  képzett teológus, költő, zeneszerző s remek hitszónok volt. 16 Ebbéli képességeit a gyülekezet és a város számára egyaránt kamatoztatta. Van olyan történészi vélemény is, amely pápai szolgálatának kezdetét 1565 előttre teszi, s így Meliusz Juhász Péter  debreceni püspök 1565. évi, a gyülekezetet félpápistának tituláló, 17 kemény dorgátumát Sztárait kritizálónak gondolja. Az elfogadottabb évszám mégis az 1567. Az is tény, hogy Sztárai hitvallásában megoszlott az ágostai (református) s a helvét elem. Valószínű, hogy ez a kettőség is hozzájárult ahhoz, hogy soproni lelkészsége kétszer is (1570, 1574) kútba esett. Ez viszont kétséget kizáróan akkori pápai lelkészkedését igazolja, mert mindkét alkalommal Pápáról készült Sopronba .

Huszár Gál kiváló prédikátor és nyomdász volt. Magyaróvári, kassai, debreceni, komjáti és végül pápai lelkészi szolgálatai és nyomdászati munkája a nemzeti kultúrát gazdagította. Születési ideje és helye ismeretlen. Annyit bizonyosan tudunk, hogy Pápán halt meg – két évnyi, rövid lelkészi szolgálat után – 1575. október 23-án. Második lelkészként került ide, együtt szolgálva még Sztáraival , de már első lelkészként hal meg, kettős munkáját fiára, Huszár Dávidra  hagyta. 18

A katolikus vallás reformjaként, a franciskánusok által is tolerált reformáció kezdeti szellemi irányvonalát Melanchtonnak a helvét hitvallást megértőbb gondolatvilága hatotta át, amit ugyan a Török  Bálint  budai fogságba esése (1541) s Pápa 1543. évi török ostroma után kialakult helyzet, Ferdinánd  király nagyobb befolyása megzavart, de az utód, Török Ferenc 1550. évi Pápára költözése ismét helyreállított. 1560-ban a ferencesek elhagyták a várost, s ezzel Pápa reformáltatását befejezettnek lehet tekinteni. 1560-1575 között a hitvallás is kálvinivá alakul, s így Huszár Gállal  s utódaival voltaképpen már a tisztán református egyházi és iskolai építés korszaka következett. A tárgyalt reformáltatás korának jeles pápai egyénisége, a Török család íródeákja, mindenese, az 1543. évi híres várvédő, Martonfalvai  Imre , aki 1520-1585-ig szolgálta a pápai várúr-családot. Török Bálintot 1541-ig, Ferencet 1571-ig s Istvánt 1585-ig. 19 Tudjuk, hogy Török Bálintot szolgálva  Tinódi Lantos Sebestyén is sokszor megfordult a várban. 20 Martonfalvai, Gizdavics, Dévai, Tinódi, majd később Sztárai  és Huszár Gál a városi értelmiség meghatározó szellemi és művészeti személyiségei voltak, illően a reformáltatás humánus folyamatához.

A református építés korszaka (1575-1630)

A pápai reformáció, a protestáns, majd református vallás megerősödésében jelentős szerepe volt a török meg-megújuló támadásai ellen védelmet biztosító végvári katonaság vallási hovatartozásának. Történelmi tény, hogy a német zsoldosok protestánsok voltak, s így nemcsak a várnak, hanem a városnak is vallásszabadsági biztosítékot jelentettek. Említettük, hogy Sztárai  és Huszár Gál  egy időben volt pápai lelkész, Huszár Gál fia, Dávid is második papként érkezik Pápára, de rövidesen első lelkészként folytatja szolgálatát. Ezen időktől két papja volt a gyülekezetnek, egy a várban, egy a városban szolgált.

Apja nyomdáját örökölve Huszár Dávid  1576-1585-ig volt pápai lelkész. Huszár Dávid pápai működése idején fogadta el a Dunántúl  is a hercegszőllősi (alsódunamelléki), már egészen református szellemű kánonokat, amelyeket Török  István  a város református földesura és Szíj Ferenc városi főbíró is aláírta. 21 1577-ben Huszár Dávid a kánonok latin és magyar szövegeit közre is bocsátotta pápai nyomdájában. Az eredeti nyomtatványnak facsimile kiadása 1901-ben jelent meg Mokos Gyula  magyarázatával és más kánonok szövegével együtt. Ugyanezen 1577. évben került kiadásra a pápai nyomdából Huszár Dávid fordításaként a reformátusok hitvallásos könyve: a Heidelbergi Káté. A becses régi magyar könyvet ma is őrzi a Pápai Református Könyvtár, ezen a címen: –A Keresztyen Hitröl Való Tudomannac Rövid Kérdésekben Foglaltatott Sommaia. 22

Pathai István – aki 1612-1628-ig a dunántúli református egyházkerület püspöke volt – 1585-1612-ig, majd 1626-1628-ig volt pápai lelkész. Számos hitvédelmi könyve 23 s levelezése mellett jelentős szerepet játszott mint egykori pápai diák is a kollégium főiskolává való fejlesztésében. A Pápa körüli dunántúli megyékben a 16. század derekán és végén számos jó középfokú iskola alakult (Tolna , Csepreg , Sárvár, Győr , Komárom - stb.), amelyek tanítási és nevelési szisztémáját és tananyagát elsőrenden a wittenbergi, majd a heidelbergi iskolarendszer hatása alakította ki. Ezeken az egyetemeken már a 16. század során is számos dunántúli ifjú is megfordult. Ez a peregrináció is hozzájárult ahhoz, hogy ezek az elvek ezekben az iskolákban, természetesen a pápaiban is meghonosodhassanak. 24 A tanítás és nevelés fő célja az alapfokú s egyéb ismeretek mellett a keresztyén hitre való nevelés volt. A három nyelv: a latin, görög és héber tanítása már a lelkészi előképzést szolgálta, ugyanakkor a klasszikus irodalom oktatásával kiegészülten a magasabb igényű műveltség elsajátíthatásának céljaihoz is hozzájárult. A Pápai Kollégium ezeket az elveket az 1585. évi iskolatörvényekben deklarálta, de bizonyos, hogy már előtte is volt kialakult formája a később virágzó nemzeti és latin iskolának.

Pathai István  Tolnából  (ahonnan sok diák tanult a két említett egyetemen) jött Pápára, éppen abban az évben (1585-ben), amikor Pápán írásba foglalták az iskola törvényeit. Az egyház által fenntartott s a földesúr anyagi segítségét élvező iskola törvényeinek megfogalmazásával saját lábára állt, szellemi irányvonalát századokra meghatározva. A törvények, melyeknek az 1724. évi másolatát jelenleg is őrzi a Pápai Református Könyvtár, a református nevelés fő vonalán részletesen tárgyalják az iskola belső életének önkormányzatra épülő rendjét. Ebben a legelső diáktiszttől, a seniortól a köz- és magántanítókon át a sáfárig (gazdasági tisztviselőig) minden olyan feladatot a diákok végeztek a rektor (iskolaigazgató) felügyelete mellett az igazgatásban és a tanításban, ami az iskolafenntartó felsőbbség (földesúr, egyház, város) jogait nem sértette.

Az 1585. évi rektor Hollósi Péter volt, kinek utódai közül – különösen a 17. századtól – legtöbben külföldi egyetemeken – főként Hollandiában – gyarapították tudásukat. Pathai pápai szolgálati idejére esik (1594-97) a török megszállás, amely nyilvánvalóan – ha rövid időre is – megszakította az egyház és iskolája fejlődését.

Pathai István  1612-ben Batthyány Ferenc  udvari papjaként Rohoncra került, s ugyanezen évben a dunántúli egyházkerület püspökévé választották. Pathai pápai szolgatársaként is 35 éven át működött dicséretesen M is kolczi Péter , lelki biztonságot nyújtva a gyülekezetben (1590-1625-ig) nagy idők tanújaként. Erre az időre esik a presbitérium megalakulása (1617) s a Török  család földesuraságának vége (1618). A gyülekezet-építésben nagy segítőtársa lesz Kanizsai  Pálfi  János személyében, aki 1612-1626-ig pápai lelkész s 1629-1641-ig a dunántúli egyházkerület püspöke. 25 A Heidelbergben  tanult (1609) Kanizsai a somorjai, majd komáromi rektorságból jött 1612-ben Pápára, ahol még azon évben esperes, majd 1617-től püspökhelyettesnek (generális nótáriusnak) választották. 1629-1641-ig töltötte be a püspöki tisztet Németújvárott  és Kiskomáromban szolgálva. Jelentős irodalmi munkássága maradt fenn. Egyházkerületi Levéltárunk őrzi eredeti (1611-1638) leveles-könyvét, amely a későbbi püspök, Tóth Ferenc  (1827-1844) érdemeként került archívumunkba. Kanizsai legnagyobb érdeme mindezek mellett az első magyarországi presbitérium pápai megszervezése 1617-ben. Ez a – várbéliekből és városiakból álló – demokratikus szervezet vált az egyház – nemcsak kormányzó, de – megtartó erejévé azokban az időkben, amikor a földesúri rekatolizálás s a nyomában következő ellenreformáció kiszolgáltatottabb helyzetet teremtett a pápai eklézsia számára. Kanizsai püspöksége alatt, 1630-ban a presbitériumi szervezet az egész Dunántúlra  érvényes önkormányzó rendszerré vált.

–1618-ban a leányágra maradt Török  családtól házasság révén a Bede-ghi Nyáry család birtokába jut Pápa. 1627-ben pedig Nyáry Krisztina  kezével gróf Esterházy Miklós  lett a földesúr, s ettől kezdve az Esterházy család bírja. 26

A pápai reformátusok istentiszteleti helye a reformáltatásból következően a római katolikus egyháznak a középkorból itt maradt nagy temploma volt, amelynek református –építéséről 1611-ből van adatunk. 27 Ezt a templomot 1660-ban Esterházy Pál  földesúr német katonasággal és saját hajdúival vetette el a reformátusoktól. 28

A pápai református egyház által 1797-ig fenntartott híres kollégium első épülete a Szapolyai János  által adományozott telken épült – korábban plébániai – iskola volt, amely szükséges bővítésekkel egészen az 1752. évi elvételig szolgálta a főiskola céljait. 29

Batthyány Ferenc  németújvári birtokáról Kanizsai  Pálfi  János  barátságát élvezve került 1624-ben Pápára nyomdájával Szepesváralljai Bernhard Máté  , aki 1632-ig működött a városban. Kalendáriumok, nyelvtankönyvek s hitvédő munkák mellett a nyomda legjelesebb kiadványa Samarjai János : Magyar Harmónia (1628) című munkája volt. 30

Kétségtelen, hogy a száz éves protestáns (református) virágzás után az Esterházyak  megjelenésével a református egyház visszaszorítása vette kezdetét, amely a 17. század második felére s a 18. század második felére – két hullámban megjelenő – ellenreformációs, a protestánsok szabad vallásgyakorlatát korlátozó, egyes időszakokban megszüntető történelmi folyamattá változott át. Mindezek ellenére az egyház – ha veszteségekkel is – túlélte ezeket az időket a felvilágosodás, a vallási türelem magyarországi térhódításáig.

Az ellenreformáció a 17. század második felében (1630-1700)

A történelmi folyamatok kialakulása több – s legtöbbször egymással összefüggő – okból is eredeztethető. A pápai ellenreformáció megjelenésében és kiteljesedésében a helyi és országos vallási és politikai viszonyoknak kétségtelen meghatározó szerepe mellett helye és jelentősége van a személyiségek befolyásoló hatásának.

A három részre szakadt országban Bécs  számára politikai érdek volt a rekatolizáció támogatása. A cuius regio eius religio (akié a birtok, azé a vallás) elve alapján, de különösen Pázmány Péter  (1570-1637) érsek hatására számos jelentős protestáns főúr (Nádasdy , Zichy , Batthyány, Zrínyi , Thurzó) vált katolikussá. Az 1608-i vallásszabadságot biztosító törvények pedig egyre inkább csak papíron léteztek, s a politika s a főpapság sajátos értelmezésével lassan minden védelemtől megfosztották a protestánsokat. Jellemző, hogy a Batthyányak udvari papjaként Németújváron  szolgáló Kanizsai  Pálfi  János  püspököt (ki 1612-26-ig a pápaiak papja volt) 1633-ban a katolizáló Batthyány Ádám  elűzte birtokáról. Kanizsai kiskomáromi szolgálata után, 1639-ben már betegen jött Pápára, s 1641-ben a városban halt meg.

Ugyanakkor az élni akarás dacolt a változások s az egyre inkább tragikus jelenségek folyamatával. Az 1630. évi Pápán tartott zsinat elrendelte azt, –hogy a pápai főiskolán prédikátorságra készülő ifjak nyilvános tudományos vitatkozásokat rendezzenek theológiai kérdésekről is, amint ez a külföldi akadémiákon is történni szokott. 31 A 17. században pedig harmincöt rektorból tizenkilenc járt külföldi egyetemen. Már 1630 előtt is, Angyal Pál  1614-16-ban Heidelbergben , Sári István (ki 1629-1652-ig pápai lelkész volt) pedig 1625-1628-ig Leydenben tanult. 32 Domjáni Ferenc  szintén 1625-1628-ig tanult külföldön, Frankfurtban , Szeli Luka  György (ki 1649-1663-ig pápai lelkész, s 1655-1665-ig dunántúli ref. püspök volt) Hollandiában, Franekerben tanult 1629-ben. 33 A pápai egyház és az iskola nem akart – helyesen – tudomást venni az egyre inkább fokozódó nyomásról, becsületesen végezte munkáját. Eközben a rekatolizáció Pápán egyre nagyobb nyomatékkal megindul azzal is, hogy 1638-ban – Esterházy Miklós után – az új földesúr, Csáky  László pálos szerzeteseket telepített le Pápán, s a református egyház és iskola ellen- súlyozására katolikus középiskolát alapít ugyanazon évben.  1649 után ismét az Esterházyak  kezén van a vár és a város. A voltaképpeni ellenreformáció 1649-ben, Esterházy László  földesuraságával kezdődött el.

Figyelembe veendő ugyanakkor az, hogy mindaddig, amíg a pápai végvár állt, az bizonyos védelmet jelentett – még nehezebb időkben is – a protestánsok számára. A várak e tekintetben kivételezett elbánást élveztek. A hadi helyzet, a törökkel vívott háború türelmet parancsolt vallási vonatkozásban. Már az előzőekből tudjuk, hogy két papja volt (várbéli és városi) az egyháznak, s presbitériumát a három (nemesi, vitézi és városi) rend képviselői alkották. A nemesi rendet Hegyi István  , Kőrösi Ferenc és Bogácz Ferenc képviselték. –A nemesi rendből választott 3 közül Hegyi Istvánt főgondnoknak választották meg. 34 A vitézi rendből képviselői voltak a lovasoknak, gyalogosoknak, az új kapunak, a nagy kapunak s a tizes kapunak is. 35 Ez a választás 1650. július 3-án volt. 1626-1649-ig Czeglédy Pál (ki 1641-49-ig püspök is volt), 1626-1628-ig püspök Pat hai István , 1629-1649-ig a szintén püspök Sári István  s 1649-1663-ig az ugyancsak püspöki tisztet is viselő Szeli György volt a pápai lelkész. Az egyház és iskola színvonalára utal, hogy az eklézsia papjai a legképzettebb, külföldön tanult lelkészek s az egyházkerület egymásutáni püspökei voltak. A prédikátorok és a rektorok tisztes fizetést kaptak az őket megbecsülő eklézsiától. – –A prédikátorok 150-150 forint készpénzt és 24-24 mérő gabonát, temetésért 75, keresztelésért 12, esketésekért helybelitől 75 dénárt, vidékitől 1 forint 50 dénárt kaptak. Az iskolamester fizetése 100 Ft készpénz, 12 mérő búza, 6 kocsi fa, 25-50 dénár temetési stóla volt. 36 Abban az időben egy hízott sertés ára 3-4 Ft, egy tehéné 5-6 Ft volt.

Az erős egyház és iskola persze újabb és újabb kihívásokkal kellett, hogy szembenézzen. 1649-ben a már csaknem teljesen református városba plébános került, s Esterházy László földesúr a várvédő protestáns katonákat a vár elhagyására akarta kényszeríteni. Az 1649-ben elhunyt Czeglédy Pál  püspök-lelkész paróchiáját elvette a földesúr, s az új lelkész, Szeli György  már új otthonba költözött, amit a nemes patrónus, –Hegyi István  ajándékozott a pápai eklézsiának. 37

A földesúri gondoskodás elmaradása nagyobb áldozatokra serkentette a módosabb egyháztagokat. A jótevők közül is kiemelkedik Kutasy Mihályné Orosztony Zsuzsánna  1656. április 8-i végrendeletébe foglalt adománya, mely szerint –ingó javait, arany, ezüst kincseit a templom, a skóla és ispotály épületeire, egyházi szolgák és szegények segedelmére – pápai majorját, kertjét, hantai szőlőjét, mátyusházi és asszonyfalvai rétjeit pedig a pápai prédikátorokra hagyta. 38

A végrendeletben említett ispotályról már 1615-től, Enyingi Török  István né Tapolcsány Ilona  végrendeletéből tudunk, –amelyben kérte férjét, hogy az ispotályban lévő szegényeknek adjon valamit. 39

Az egyház tehát minden gondja ellenére igyekezett gondoskodni a szegényeiről.

Az 1652-ben elhunyt Esterházy László  után testvérei, Pál és Ferenc lettek a pápai uradalom birtokosai. Esterházy Pál a vár kapitánya is volt. Ferenc ritkábban tartózkodott Pápán, s így a reformátusokat ért sérelmek inkább Pál nevéhez fűződtek.

A vallássérelmek 1659-ben kezdődtek azzal, –hogy a várban bentlevő templom körüli temető kulcsait magának követelte a gróf. Mivel a temető tervezett lezárásával a templomtól is el lettek volna zárva a reformátusok, a várbeli vitézek megtagadták a kulcs átadását. 40 A gróf három várbéli vajdát két hónapon át fogva tartott emiatt Győrben , de végül is Esterházy János  győri főkapitány – ki a kulcsok átadásának megtagadását nem tekintette lázadásnak – közbenjárására, a pápaiaknak a királyhoz felterjesztett fellebbezése nyomán, a császár szabadon engedte az elfogottakat.

Ez mintegy csak bevezetője volt a nyílt vallásüldözésnek. 1660 elején Devecserből  hozott német katonasággal, valamint saját gyalog és lovas hajdúival megszállta a várost a földesúr, sokakat rekatolizálásra kényszerített, elvette a reformátusok templomát, prédikátor-házát. Mindennek olyan következménye is lett, hogy sokan elhagyták a várost, –s csak az iparos polgárságából, több mint 600-an hagyták el a várat és várost. 41 Bár elvett templomukért szívósan tovább harcoltak a reformátusok, azt 1683-ban véglegesen elveszítették. Ehhez az 1683-i templomfoglaláshoz (s nem az 1660. évihez) fűződik az egyik ellenálló kálvinista diák mártírhalála is. Ennek szomorú történetét így örökítette meg a história: –Midőn visszaadták volna a kulcsot a kálvinisták, voltak némely kálvinista diákok a templomban, kik le nem akarván menni a templomból, Vratarics  nevű vajda egyet közülük letaszított, aki egy hét múlva meg is holt. 42 A mártír emlékét őrzi az új református templom 1936-ban felszentelt 14 mázsás diákharangja.

A vallásszabadságot s így az iskolát is ért sérelmek a hitükben erőseket nem tántorították meg. Ennek bizonyságaként –1660. november 8-án a pápai református eklézsia patronusai, tanítói, nemes és vitézlő rendből álló tagjai- közönséges akaratból, hogy az Isten eklézsiája ne csak megmaradna e helyben, hanem gyarapodnék is, felesen összegyűlvén: egyező értelemmel oly megpróbált erkölcsű és keresztyéni életű férfiakat szemeltek ki, kik az Isten eklézsiájára nagy szorgalmatossággal vigyázzanak. 43 A nemesek, lovasok, gyalogosok, a felső és alsó majorokban lakók közül 14 férfiút választva kötelességeiket hét pontban szabták meg, melyben példamutató, igeszerető életükkel az egyház, a templom, a skóla, a prédikátorok, tanítók, az egyházi majorok s épületek gondviselését vállalták. Bizonyság ez arról, hogy az egyház szorult helyzetében sem volt még teljesen kifosztott állapotban. Volt ereje igazságáért és jogaiért harcolni. Külön is kiemelendő itt Szeli György  püspök-prédikátor szerepe, aki 1663-ig pápai lelkész volt. Egy 1660. november 25-i egyházi jegyzőkönyv is mutatja jelentőségét: –Tiszt. Szeli György püspök uram körül forogjanak, hogy legyen, aki által szükséges dolgait naponként véghez vihesse. 44 A forgolódó segítőtársak az eklézsia designatusai (presbiterei). Egy 1662. január 2-i eredeti okiratból tudjuk, hogy –Szeli György pápai ref. prédikátor a semptei úriszék elé, Laki Márton  második prédikátor pedig a városi törvényszék elé idéztetnek, mivel nem engedték meg, hogy a városi bíró az ő iskoláik növendékeit registrálja; azonba ők a nevezett helyen, mint rájuk nézve nem illetékes fórumok előtt meg nem jelennek. 45 A helytálláshoz hitvallásra, következetességre és bátorságra is szükség volt. Ezt Szeli György és társai vállalták. Utódaik pedig, Séllyei István és Kocsi Csergő Bálint még példamutatóbban tették ezt, a gályarabságot is vállalva.

Séllyei István  (1627-1692) a Dunántúl  reformátusságának egyik legjelentősebb személyisége, 1663-1692-ig (haláláig) pápai lelkipásztor, 1669-1692-ig a dunántúli reformátusok püspöke volt. Séllyei felsőbb tanulmányait Sárospatakon  végezte, 1652-1654-ig ugyanott seniori tisztet is viselt. Majd a pápai kollégium rektora lett 1654/55-ben, s utána Hollandiában (Utrecht: 1655, Groningen: 1657, Franeker: 1658) tanult. 46 Hazatérte után 1660-1662-ig ismét a kollégium rektora, majd 1663-tól lelkész s 1669-től püspök. 1674-ben Kollonich Lipót  Delegatum Judiciuma felségárulás vádjával halálra ítélte. Előbb börtönbe, majd a nápolyi gályákra kerül, ahonnan 1676. február 11-én szabadul. A zürichi vendégszeretet után, 1677 végén tér vissza Pápára, ahol tovább viszi hivatalait.

Kocsi Csergő Bálint , Séllyei gályarabtársa 1647-ben született Kocson, s Hosszúpályiban halt meg az 1698 utáni években. A felsőbb osztályokat 1664-től Debrecenben  járta. 1670-ben akadémikus rektor volt Munkácson. Három ízben volt a –kollégium rektora Pápán: 1671-1674, 1678-1683, és 1693-1695 között. 47 1674-1676-ig közös gályarab sorsot viselt Séllyeivel . 1677-ben Baselben folytatott tanulmányokat, majd 1678-ban tért haza, hogy folytassa pápai hivatalát. A gályarabság históriáját megírta  Narratio brevis de opressione libertatis ecclesiarum Hungaricarum c. művében, amit az erdélyi jeles pap-író Bod Péter  fordított magyarra: Kősziklán épült ház ostroma címmel. 48 A pápai református könyvtár kézirattára őrzi Kocsi Csergő Bálint –Oratios könyvét , amely diákokhoz intézett (főként latin, de 5 magyar) beszédeket tartalmaz.

A kollégium külső s a templom belső falán márványtáblák őrzik helytállásuk, a két hithős emlékét.

A két pápai mártír szenvedése, áldozathozatala általános magyarországi politikai és vallási események következménye volt. Az országos elégedetlenséget a szégyenteljes 1664. évi vasvári béke szította fel. A várakat s Erdély  fennhatósági jogát a töröknek átengedő, a magyarságot megalázó és eláruló béke Wesselényi nádor vezetésével összeesküvésre toborozta legjobbjainkat. Az összeesküvést leleplezték, a vezetőket elfogták (Wesselényi már akkor halott volt), Nádasdyt , Frangepánt  és Zrínyi  Pétert  lefejezték. Az összeesküvésbe a protestáns nemeseket, a lelkészeket és tanítókat is belekeverték, s felállították a pozsonyi rendkívüli törvényszéket. Ez előtt állt több száz társával a két pápai is. Száz társukkal együtt halálra ítélték őket, amit börtönre és gályarabságra változtattak. Mindez természetesen elsősorban nem politikai ügy volt, hiszen Lipót  császár a főpapsággal együtt a protestantizmus megtörésének eszközét látta benne.

A pápai egyház ezen rendkívüli körülmények között is tartotta magát. 1655-1670-ig a már említett – a hatósággal is szembenálló – Laki Márton  volt az egyik lelkész. Séllyei szolgatársaként áll helyt pápai prédikátorként 1672-1691-ig a korábbi kollégiumi diák, Veresmarti Mihály, aki 1690-ben jelentős értékű könyveit – amiből 40 mű még ma is megvan – a könyvtárnak adományozta. Az egyház akkori anyagi helyzetéről ad tájékoztatást Szeli György  püspök-lelkész 1663. évi memoárja, amely megemlíti –az öreg fejedelem, I. Rákoczy György  410 talléros beneficiumát- az egyház arany és ezüstneműit- s Hegyi Istvánnak  50 – tanulók jutalmazására szánt – aranyát. 49 Szintén azon évből való Sándor György  és felesége, Nyikos Anna  végrendelete, mely 400 tallért hagy az eklézsiának, a két prédikátornak ezen felül még 15-15 tallért, az iskola rektorának 10 s a nagy diákoknak is 10 tallért hagyva. 50

Az iskola is élt. A tanulók száma ugyan a viszonyoktól függően váltakozott, de változatlanul jeles és külföldön tanult rektorok igazgatták a kollégiumot. Az 1639-1642-ig rektoroskodó Nyikos János 1636-1638-ig a hollandiai Franekerben, Groningenben és Leydenben tanult. Gál Ist ván rektor (1645-47) Franekerben tanult 1645-ben. Sárfői Márton  rektor (1647-49) Utrecht stipendiumát élvezte 1665-66-ban. Kálnay János rektor (1649-52) Franeker és Utrecht diákja volt 1663-1665-ig. Lenti János rektor (1652-54) 1663-1665-ig Heidelbergben , Franekerben, Utrechtben és Groningenben is megfordult. Séllyei rektorsága (1654-55, 1660-1662) után Marosi István (1656), Sári István (1656-58), Kórodi János (1658) rektorok nem tanultak külföldön. Bátorkeszi István az 1663. év rektora 1645-ben tanult Franekerben. Az 1666-i rektor, Gaál Imre úgyszintén 1645-ben tanult Franekerben. 1668-ban Baló Mátyás  , 1669-ben Szeremlei Mihály vezették az iskolát. Ţk nem jártak külföldön. Kocsi Csergő Bálint  háromszor (1671-74, 1678-1683, 1693-1695) volt rektor, egyszer gályarabsága előtt, kétszer hazatérte után. Gályarabsága alatt 1674-ben Szőke Mihály  , 1675-ben Kabai Mihály  , 1677-ben pedig Dobrovitzai Miklós (egyikük sem tanult külföldön) irányították a skólát. – Szeremlyei János (1682-ben Marburgban tanult) 1683-ban, Szokolyai György (Franekerben tanult 1695-ben) 1691-ben, Csuzy Cseh József (Franekerben tanult 1691-ben) 1696-ban és Séllyei Pál 1698-ban volt az iskola rektora. 51

Mindez kétségtelen bizonyítéka a folyamatos tanításnak. A vezetési folyamatosság mellett az is kétségtelen tény, hogy az –1660. évi templomfoglalás nem érintette az iskolát , 52 sőt a nehézségek ellenére –némileg mintha erősödtek volna is. Ennek egyik jele az, hogy 1680-ban iskolájukat megnagyobbították és rendbehozták. 53

Az 1681. évi vallásügyi törvények ismételten és jelentősen korlátozták a protestánsok jogait a vallásszabadság bizonyos helyekre szóló korlátozásával, de Pápa azon a jogon, hogy végvár volt, a vallásszabadság birtokában maradt. A törvény azon záradéka, –hogy a tényleges vallásgyakorlattal bíró helyek a szabadságot csak a földesúri jog épségben tartásával élvezhetik, a katholikus földesúrral bíró Pápán illuzórikussá tette rövid idő alatt a vallásszabadságot. 54 Ennek sorsszerű következménye lett, hogy 1683-ban míg egyrészt örült a város a törökök végleges elvonulásának, a reformátusok szomorkodhattak, mert azon évben elveszítették templomukat. A korabeli leírás szerint: –Mihelyt pedig megverték a törököt, mindjárt maguk a kálvinisták minden háborgatás nélkül véget vetettek a templomban levő vallásgyakorlatuknak, akkorbéli pápista plébánosnak visszaküldték a templom kulcsát. 55 Az új templom oratóriumként, torony nélkül –a főiskola udvarán épült fel, a Ruszek  utcánál 56 , feltehetően – templomi adományokból s öregek visszaemlékezéseiből következtetve – az 1690-es évek elején.

A pápai vallásszabadság egyik védelmezője a végvár volt. Vitézei főképpen protestánsok voltak. A császári haditanács 1699-ben mondta ki a végvárak lebontását, amit Pápán 1702-ben meg is kezdtek. Ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy a 18. század újabb rekatolizációs hullámai vették ostromba a reformátusság szabadságát. A századvég híres püspök-lelkészeként szolgált három évig (1692-1695) Pápán dr. Csuzi Cseh Jakab  . 1693-1708-ig Lepsényi Gergely  , 1693-1697-ig Dobraviczai Sáfár Miklós  , 1697-ben Kőrösi Mihály viselt pápai papi hivatalt. Csuzi Cseh József  (kiről még többször esik szó) 1698-1731-ig volt az eklézsia lelkipásztora.

Az ellenreformáció új hullámai Pápán (1701-1781)

A földesúri jog vallásszabadságot illető elsőbbségét még megerősítette az az –1702-ben kiadott királyi rendelet, amely egészen nyiltan megmondotta – az 1687. évi 21. törvénycikkre utalással –, hogy a kegyelemből nyert szabadság nem tarthat örökké. 57 Pápán már 1700-ban rendeletet bocsát ki Esterházy Antal földesúr, –hogy gazdatisztjei összes uradalmaiból kergessék ki a nyakas prédikátorokat és oskolamestereket . 58 Végül is az általános elnyomás országos elégedetlenséget és elkeseredést váltott ki, amely 1703-ban II. Rákóczi  Ferenc  kuruc szabadságharcában robbant ki. Rákóczit 1704-ben Erdély  fejedelmévé, 1705-ben Magyarország  vezérlő fejedelmévé választották.

A pápaiak is a kurucok oldalára álltak, maga Esterházy Antal  is felesküdött Rákóczinak , s ezzel az eddig türelmetlen valláspolitikájával is szakított. A kuruc-labanc háború alatt a város többször is gazdát cserélt. 1705-1707-ig Bottyán  János  kuruc generális birtokába jutott. Szinte újraépült a város. A reformátusok is –hozzákezdtek épületeik rendbeszedéséhez, sőt az iskola udvarán egy tornyot emeltek. 59 De 1707 augusztusában ismét a labancok támadtak a városra, azt felégették. Pálfy  és Rabutin  generálisok seregei újra nagy pusztítást okoztak. A visszatérő kurucok –az egész városban csak két házat találtak épen, a többi mind elpusztult. 60 1708-ban megint Heister  kezébe került a város, s 1709-ben végleg a labancok vették birtokba.

A lélegzetvételnyi szabadság alatt, 1706-ban a reformátusok emlékiratban fordulnak a –fejedelmileg kinevezett bizottmányhoz , 61 amelyben az őket ért sérelmek (ispotály elvétele, épület-károk, malmok elvesztése, az iskola építtetése, toronyórájuk visszaadása- stb.) orvoslását kérték. A szabadságharc elbukása ismét félelmes időket sejtetett, de ennek ellenére, amíg lehetett, építkeztek a pápaiak. 1709-ben újra rendbehozták a templomot, harangokat öntettek. A scholabeli torony két kis harangja ma is megvan a pápai református múzeumban, ismert feliratával: –Scholae Reformatae Papensis  1531 . Az iskolát is bővítették 1710-ben, s a hívek adományai mellett két nagyobb hagyatékról is tudunk: –Győri  Szabó Péter  800 forintot, Tholdi Pál  150 forintot hagyott az eklézsiára. 62 1712-ben III. Károly  kerül a trónra. Vallásügyekben az 1715. évi 30. tc. megerősítették a korábbi törvényeket, s a panaszos esetek kivizsgálására királyi biztosok kiküldését rendete. Ezzel kezdetüket vették a vallásügyi vizsgálatok, melyeken főképpen – tanúkihallgatásokkal – a templomok eredetét s jogi hovatartozását kutatták. A birtokait elvesztő Esterházy Antal  helyét elfoglaló Esterházy Ferenc és József a vizsgálatokat meg sem várva 1714-ben megszüntették az evangélikusok (lutheránusok) szabad vallásgyakorlatát, 1718-ban pedig felirattal fordultak a királyhoz a pápai reformátusok szabad vallásgyakorlatának elvétele érdekében. Ennek helyt adva III. Károly király 1718. november 5-i rendeletével –a pápai reform. egyház vallásgyakorlatát, mely ekkorig is csak mint várőrségnek engedtetett meg, egyszerűen megsemmisíti, megsemmisítő rendelete végrehajtását a megyére bízván. 63

A királyi rendeletet a református nemesség s az eklézsia is megfellebezte, melyben kiemelkedő szerepet vállalt magára – kérvények megfogalmazásával, de személyes bécsi közbenjárással is – Kenessey István pápai református nemes, az egyházközség világi képviselője. A fellebbezéseknek végül is sovány eredménye lett, hiszen csak –templomon kívüli vallásgyakorlatot engedélyeztek. Az iskola folytathatta működését, a templom viszont zárva maradt. Az istentiszteleteket pedig az Eőry-telek fedeles színében (mai ótemplomunk helyén) tartották. A nehéz hónapok alatt a két prédikátor, Cseh Csuzi József és Naszályi István tartották a lelket a gyülekezetben, s így az eklézsia képes volt együtt maradni. A kollégiumi diákság s a gyülekezet Cseh Csuzi József szép imádságaival erősítette magát: –Ne fossz meg Uram bennünket Ecclesiánktul, oskolánktul, tanitóinktul, gondviselő jó patrónusainktul, szüleink helyett való édesatyáinktul, s anyáinktul, kegyes istenfélő jó dajkáinktul, akik e szükségnek és üldöztetésnek idején is elrejtettek és úgy tápláltak, mind eddig bennünket a tudományoknak hajlékiban, házaiban- 64 Gyimóthi István (1708-1711) lelkipásztor utóda, Naszályi István (1711-1731) átérezve a történelmi időt, naplójában örökítette meg a veszedelmes, de mégis dicsőséges napok krónikáját. A további eseményeket a már említett 1715. évi törvény határozta meg, ami előírta az egyházi tulajdonok eredetének vizsgálatát. Erre Pápán 1720-ban, a város környékén pedig 1721-ben került sor. Tanúvallomások alapján a vallásgyakorlat régiségéről, a templom, iskola, lelkészlakás birtoklásáról, használatáról, a nemesek számáról, a céhekben való helyzetükről vették fel a jegyzőkönyveket, amelyek felkerültek a pesti vallásügyi bizottsághoz. Ezen jegyzőkönyvek képezték alapját később, 1731-ben III. Károly  vallásügyi törvényének, a –Carolina Resulotio -nak.

Sajnos a vallásügyi bizottságok pápai működése a tényeken semmit sem változtatott. Majd 30 évig maradt a régi állapot: működő iskola, két prédikátor, de templomon kívüli (a fedeles színben tartott) istentisztelet.

A nehéz idők két lelkipásztora, Cseh Csuzi József  és Naszályi István  egyazon évben (1731) vált meg pápai hivatalától. Helyüket Komáromi  József (1731-1750) s Szikszai Pál (1731-1735) prédikátorok foglalták el. Szikszai rövid munkásságát a kiváló Torkos  Jakab lelkipásztor (1735-1775) folytatta, aki 1745-1785-ig a dunántúli református egyházkerület püspöke is volt.

A már említett 1731. évi –Carolina Resulotio fenntartotta a vallás szabad gyakorlatának csupán az –articularis helyekre való korlátozását, az uralkodói intézkedésektől való függést, s a jobbágyok felekezeti hovatartozására vonatkozó jogot kiterjesztette a földesurakra. A római katolikus egyház felügyeletet gyakorolhatott a protestáns egyházak felett, s a vegyes házasságokat illetően is hátrányos helyzetbe került a protestáns egyház. Ennek alapján tartott –1732-ben Berényi Ferenc  püspök katolikus egyházvizsgálatot a pápai református egyházban. 65 A nagyobb bajt azonban 1752-ig az eklézsia mégis elkerülte. Ehhez jelentékeny mértékben járult hozzá az az összetartás, amely a gyülekezetet s az iskolát talpon tartotta. Cseh Csuzi József  és Naszályi István lelkipásztori kvalitásai mellett (Cseh Csuzit Kenessey István  1722-ben országgyűlési prédikátorságra ajánlotta) a fő erő a presbitérium volt, melyben Kenessey István meghatározó egyénisége a bátorság és a kitartás szellemét erősítette. A dunántúli reformátusság első főgondnokának (1734-1750) is Kenessey Istvánt  választották meg.

Minden nehézség ellenére a kollégium működött. 1698-ig rektorait is bemutattuk. 1701-1711-ig Szilvási Péter (1701), Deáki István (1703), Szepsi Mátyás (1706-1709) és Szent-Péteri Péter (1711) voltak iskolarektorok. Közülük Szepsi Mátyás (1705-ben) Utrechtben s Szent-Péteri Péter (1715-16-ban) Utrechtben és Franekerben tanult.

A gondok ellenére sem módosult a főiskolai (filozófiai, teológiai) oktatási struktúra. A latin gimnázium s felette az akadémia együtt képezte a kollégiumot. S ez a nehéz, 1711-1752 közötti időben is töretlenül fennmaradt. Ezen idők rektorai: Hosszúfalusi Márton (1713), Kövesdi János (1714., 1718-1721), Lepsényi János (1714), Rimaszombati István (1715-1717), Berta Benedek (1721-1723), Csuzi Cseh János (1724/), Ujvári András (1724-1729), Almási András (1729-1731), Ladányi Mik lós (1731-32), Keresztúri István (1732-1735), Torkos  Jakab (1735), Szoboszlai István (1735-1739), Pápai N. Mihály (1739-1740), Gőböl Gáspár (1740-44), Kún János (1745-1783). Közülük –Kövesdi János 1721-ben Marosvásárhelyre  megy professzornak, - Torkos Jakab superintendens lesz (1745-1783), - Szoboszlai István 1745-ben a bázeli egyetemen tanul,- Kún János 7 évig rektor, jelentős egyéniség, esperes, püspökhelyettes (1741-ben Bázelben  tanult). 66

Az eklézsiában a korán elhunyt Szikszai helyére az iskola-rektori székből az igen tehetséges Torkos  Jakabot  választották meg második lelkésznek. Torkost 1745-ben püspökké is megválasztották. Kún János  rektorral végigszenvedték az egyház és iskola megszüntetését, de az adászteveli száműzetést is átélve Torkos Jakab még megérhette a türelmi rendeletet is s a pápai egyház újból való feltámadását. Torkos Jakab kitűnő prédikátor volt. Két kötet kéziratos prédikációja 1589 oldalon 129 prédikációt tartalmaz. Egyháztörténeti s egyházkormányzói munkássága is kiemelkedő képességeit tanúsítja. Torkos idején az egyház anyagi helyzete is stabilizálódott. 1750-ben – két évvel a tragikus megszüntetés előtt – 10.000 Ft tőkével rendelkezett az egyház.

Az egyház élethalálharcot folytatott fennmaradásáért, de mindezek ellenére példaadó szolgálatát sosem hagyagolta el. A város számára is értékteremtő volt az iskola magas színvonalú működtetése, a szegényekről való gondoskodás s a jó erkölcsök védelme. Torkos  idejében a presbitérium családvédelmi kérdésekkel is foglalkozott. 1747-ből fennmaradt adat alapján tudunk –egy tiszteletlenül szüleit támadó egyháztag megintéséről. 67

1749-ben Esterházy Ferenc  földesúr ismét kezdeményezte – hivatkozással III. Károly  1718. évi, végre nem hajtott rendeletére – a pápai reformátusok vallásgyakorlatának megszüntetését. A kérelemmel foglalkozott a Helytartótanács, a Kancellária s végül Mária Terézia  királynő is. 1752-ig – a különböző információk bekérése s a vizsgálatok lefolytatása idején – azonban végleges döntés nem született. A végső csapást a királynő 1752. január 26-i leirata jelentette, amely a vallásgyakorlat (benne az iskolafenntartás) jogát elveszi a pápai reformátusoktól. A királyi döntést a pápai kastélyban, 1752. május 12-én tartott vármegyei gyűlés hirdette ki, s a református nemesek tiltakozása ellenére azonnal végre is hajtatta. A két prédikátort, Torkos  Jakab superintendenst s Komáromi  Pál esperest (Komáromi Pál Komáromi József  után lett pápai lelkész 1750-1753-ig), valamint Kún Jánost  , az iskola rektorprofesszorát a megye kiküldöttei (hajdúk és katonák kíséretében) felszólították, hogy –három órán belül hagyják el a várost. Ugyanekkor az iskolát, a templomot és a pusztán álló régi templomot is a paróchiákkal együtt birtokba vették és 1752. május 12-én délután 2 órakor nem volt többé Pápán református egyház. 68 Kún János és diákjai a szigorú tilalom ellenére még néhány napig – reménykedve – a városban maradtak, de a reménység hiábavaló volt. Hiába voltak jómódú reformátusok, nemes emberek, hiábavaló volt minden instancia. A 200 éven át virágzó eklézsia árva egyház lett.

A pápaiak mindent megtettek a továbbélésért, amely végül is 1753 július 9-én abban realizálódik, hogy a királynő engedélye révén Adásztevelen (Pápától 8 km-re) folytathatták vallásgyakorlatukat . Az eredeti végzés szerint: –Megengedi a fejedelem pápai ref. alattvalóinak, hogy megfosztatván a város területén élvezett vallásgyakorlatuktól: Adásztevelen a már létező imaházat megnagyobbíthassák, kisebb iskolát állíthassanak, szükség esetén második lelkészt is tarthassanak, s a keresztelést, esketést és temetést általok teljesíttessék, még is a föltét alatt, hogy a rendes stólát az illető plébánosnak pontosan megfizessék. 69 A majd Adásztevelen elkövetkező 31 éves száműzetés korlátok közötti létfeltételeit már eleve meghatározta a fejedelmi végzés. Mindezen nehézségek ellenére az egyház megkísérli fenntartani felsőbb iskoláját Adásztevelen is, de végül is ez az igyekezete nem sikerül, s az oktatást csak algimnáziumi szinten sikerül biztosítani. Az 1755. évi adatok szerinti 1159 pápai református adászteveli fennmaradásához jelentős mértékben hozzájárult az 1752. március 28-i végrendelet szerinti Szondy-Kenessey alapítvány, amely 10.000 forintot hagyott a pápai egyházra. Kenessey István , aki közjogi méltóságai (vármegyei főbíró, országgyűlési követ, császári tanácsos) révén s egyházi (helyi és egyházkerületi) tiszteiben eljárva háromszor is (1714, 1718, 1730) megmentette a végromlástól a pápai egyházat, 1750. február 23-án meghalt. Halálakor ezt mondták a pápaiak: –Leesett a mi fejünknek koronája. 70 Az 1752-i Pápáról való kitiltás alig következhetett volna be életében. Özvegye, Szondy Zsuzsánna  ugyan férje halála után egy évvel férjhez ment Castiglioni Eudémius császári ezredeshez, de még a vallásgyakorlat megszűnte előtt, 1752. március 28-án kelt végrendeletében intézkedett első férje után örökölt vagyonáról. S bár vagyonának nagy részét Castiglionira hagyja, bőven jut ebből református célokra, s a pápaiaknak is 10.000 Ft. Szondy Zsuzsánna 1753 március végén meghalt, a pápaiak akkor már csak megtűrtként élik egyházi életüket, de az alapítvány a jogok legalizálása után újraéled, s mint Szondy-Kenessey Kegyes Alapítvány majd kétszáz évig ad komoly segítséget – 5 %-os kamataival – a pápai református kollégium tanulóinak. Az alapítványból Debrecen  és Sárospatak kollégiumai is szép részt kapnak, de a nagyobb rész – a gyülekezet iránti hála kifejezésével – Pápáé. 1744. november 22-én találjuk első nyomát annak, hogy az elvett épületeket felértékelik, s a becsárat a református egyház rendelkezésére adják. Az uradalom s az egyház között a becsárra vonatkozó ügy hosszadalmasan elhúzódik. A veszprémi megyegyűlés 1768. szeptember 10-i jegyzőkönyve szerint: –a kiküldött főbíró jelenti, hogy a pápai ref. egyház hívei pénzt nem fogadnak el, hanem követelik a telket s az elfoglalt épületeket, miről a helytartótanács értesíttetni határoztatik. 71 1769. május 22-én parancsolja meg a helytartótanács, –hogy a pápai uradalom a telkek és beruházás árát 2825 forint 22 dénárt a pápai ref. egyháznak azonnal kifizesse. 72 A pápaiak továbbra is ragaszkodnak a telekhez s az épületekhez.

Erre –a helytartótanács 1770. november 10-én tudatja a megyével, hogy a fejedelem a pápai ref. egyháznak egy évet és napot enged a gondolkodásra, melynek leteltével az összeget a kamarai pénztárba rendeli betétetni, hol a nevezett egyház javára 4 %-al fog jövedelmezni. 73

Végül is a pápaiak (épületeiket vissza nem nyervén) a becsárat – kamataival együtt – –1785 május 12-én vették fel a veszprémi sóhivataltól. 74

A pápai és teveli eklézsia együttélését szerződésben rögzítették, s a teveli templomot megnagyobbítva kötelezték magukat a pápaiak, hogy a megnagyobbított templom a teveliek örökös tulajdonában marad, s –hogy az istentisztelet rendjében, sem az egyház igazgatásában semmi változtatást nem tesznek. 75 Ugyanakkor a pápaiak önálló egyházi létüket élték, jegyzőkönyvük címlapja is ezt igazolja: –A pápai helvetica confession levő szent ecclésiának és nemes communitásnak protocolluma, melyben ab anno 1755 lett közönséges végzések az emberi emlékezetre és a közjóra feljegyeztettek. Kezdette pedig vezetni ezt a jegyzőkönyvet Sándor Gergely , aki később a főkurátori tisztet is viselte. 76 Rajta kívül Torkos  János , Eőri Mózes , Borsoss Márton , Eőri János , Szalóki András , Torkos József , Véghelius Sándor , Eőri Mihály , Eőri Ferenc , Bende Péter  és Bóné Ádám  voltak a presbitérium tagjai.

Második prédikátori állást beállítaniuk mégsem sikerült. A pápaiak nagyobb része a teveli lelkipásztor szolgálatával élt, a kisebbik rész Kéttornyúlakra  járt istentiszteletre. Torkos  Jakab  1759-1775-ig a pápaiak s a teveliek közös papja volt. Előtte 1756-ig Ferenczi János , 1757-1759-ig bányai Allós István  volt a prédikátor. 1775 után Torkos – Tevelen  maradván – már csak a püspöki tisztét gyakorolta. 1783-ig Szathmári Ács  András lett a két gyülekezet közös prédikátora. A hazatérés évében (1783-ban) az 1817. évig Pápán szolgáló II. Torkos Jakab még Adásztevelen is szolgált.

Az 1759-ben épített –pápai iskolát 1776-ban újraépítették, s az öt ablakos, szalmatetős falusi grammatikai iskola őrizte a nagyiskola szellemét a végig kitartóan ott tanító Nagy Mihály  preceptor úr színvonalas és lelkes munkássága révén. A tógátus diákok Debrecenbe, Patakra s Sopronba  mentek tanulni, az újjászületés reményét pedig őrizte és élesztgette a felelős pápai egyházi vezetés. A felelősség nemcsak a hivatalokban élt, hiszen 1775. április 19-én –Oroszy Mihály  maga s mindkét nemű utódainak nevében oda nyilatkozik, hogy ha Isten kegyelméből még valaha Pápán a reform. vallásgyakorlat életbe lépne: kötelezettnek ismerik magukat arra, hogy a pápai határban lévő szántóföldjeikből a reform. egyház részére nyolc pozsonyi mérőset azonnal örökre átadjanak. 77

S míg a helyi viszonyok alig árulnak el valamit is a készülő, vallási türelmet hozó változásokról, Bécs  hivatalos államvezetésében már Mária Terézia  uralkodásának végén is észlelhető az új szellem. Az ellenreformáció muníciói egyre jobban kimerülnek, a felvi-lágosodás szelleme pedig egyre jobban utat talál magának. Jótékonysági intézmények alapítása, az iskolák reformja, a jobbágyok helyzetének javítása mind erre utal. A vallási türelemig nem jut el ugyan Mária Terézia alatt az udvar, ez fiára, II. Józsefre vár.

Az 1781. évi türelmi rendelet új kor kezdetét jelenti. Nyomában Pápán is helyreáll az együttélés toleranciája.

A türelmi rendelet után (1781-1800)

II. József trónralépésével gyökeres változás következett be a vallásügy kezelésében. Az 1781. októberében kiadott –türelmi rendelete pedig, ha nem is adott még teljes szabadságot a protestánsoknak, de az eddigi jogfosztások legnagyobb részét megszüntette. Megszűnt a katolikus klérus felügyeleti joga, a protestánsok is viselhettek mindennemű hivatalt, a vegyes házasságoknál megszűnt a reverzális. S ahol legalább 100 család élt az eklézsiában, s kellő anyagi erővel is rendelkeztek, templomot építhettek, igaz, hogy torony nélkül, s úgy, hogy ajtaja nem nyílhatott az utcára.

A türelmi rendeletet Veszprém  vármegye közgyűlése 1782. január 15-i ülésén tárgyalta, de végrehajtását azon indokkal függesztette fel, hogy –a vallásügy rendezése nem a király, hanem az országgyűlés jogai közé tartozik. 78 A pápaiak így közvetlenül a királyhoz fordultak. Sándor Gergely  főkurátor és Eőry János presbiter vitték fel magukkal Bécsbe  a sérelmeiket felsoroló s történelmi jogaikra hivatkozó kérelmet, melyben a pápai református egyház vallásszabadságának helyreállítását szorgalmazták. II. József biztosította őket – meghallgatván a kérdéseire adott feleleteiket – a vallásszabadság biztosításáról. Csak a telkek és épületek ügyében nem hozott döntést, azt további kivizsgálásra ítélte. Tudjuk az előzően leírtakból, hogy végül is nem sikerült az ősi telkeket, épületeket visszaszerezni, csak azok becsárát kapta meg a pápai gyülekezet.

A vármegyei gyűlés 1782. május 21-én elrendelte annak vizsgálatát, hogy a pápaiak meg tudnak-e minden tekintetben felelni a türelmi rendelet feltételeinek. Az összeírás megállapította, hogy 297 család (ebből 129 házbirtokos nemes) alkotja a pápai eklézsiát. –Azt is megállapította a bizottság, hogy az összeírottak az építkezéshez felajánlottak a hatóság előtt 1302 forint 76,5 dénárt- 79 Mindezek mellett 10.000 forint tőke s a Szondy-Kenessey alapítvány kamatai is (10.000 forint tőke után) rendelkezésre álltak. Mindezek mellett a kancellária a helytartótanács javaslata alapján mégsem javasolta az uralkodónak a vallásszabadság megadását. II. József azonban 1783. március 14-én ezt írta a pápaiak kérelmére: –A pápaiaknak a vallásgyakorlatot az iskolával együtt megengedem. 80 A megye végül is május 6-án hirdette ki a pápai reformátusok szabad vallásgyakorlatát megerősítő királyi rendeletet azzal, hogy azt május 11-én el is kezdhetik. Egyúttal értesítette a megye Ruszek  Jánost , Pápa város bíráját az engedély kihirdetéséről, figyelmeztetve az egész várost, hogy azt senki se akadályozza. Eőry János kurátor 1802. évi keletű –Ecclesia Historiájában , erre így emlékezik: –azon időközben a régi imádságos helyünk, ahol most fekszik az újonnan épült templom, kitisztíttatván, május hónapnak 11. napján Anni 1783. elkezdettük Pápán az isteni tiszteletet, első prédikátorunk lévén Tiszteletes Soldos János  és Torkos  Jakab  urak és ugyan ő kegyelmek által vitettek végbe az első prédikációk is, az összegyűlt sokaságnak nagy örömével és vigasztalásával és senki minket megháborítani nem merészelt. 81 Ugyanakkor a főtéren már befejezéséhez közeledett a monumentális barokk katolikus templom építése, s ha a városi katolikusság azonnal nem is fogadta be a vallási türelem hozta változást, az új református templom megépülésével s a kollégium visszatérésével a város szellemi egyensúlya helyreállásának feltételei egyre inkább kialakulnak egy új humanista szemlélet visszatéréséhez.

Részben a pápai egyház fundusán (hol a fedelesszín állott), részben a hozzá vásárolt – 47 és fél négyzetölnyi – Eőry-Szabó telken közadakozásból 1783 júniusától 1784 karácsonyáig felépült a torony nélküli templom. Az építő mesteremberek főleg Győrből  és Sopronból  jöttek, hiszen a főtéri katolikus templom (1786-ban befejezett) építése teljességgel igénybe vette a pápai iparosokat.

Torkos  Jakab superintendens s pápai-teveli lelkipásztor még megérte az örömteli változást. Hivatalát még 1785-ben is gyakorolta. Azon év november 27-én halt meg, s a teveli templomból temették 1785. december 1-jén. Járdánházy Gábor  professzor felette mondott halotti beszédét eredetiben őrzi az egyházkerületi levéltár. 82

A hazatérő pápaiaknak pedig ismét két lelkészük lett Zsoldos János és ifj. Torkos  Jakab  (püspök Torkos Jakab unokaöccse) személyében. Zsoldos – korán – 1784-ben meghalt, utóda Halász Józse  f lett, aki 1786-ban püspök lett, s 1787-ben Kocsra távozott. Halász József helyére Buzás Pál került 1790-ig, Torkos Jakab 1817-ig szolgált Pápán, 1795-1813-ig az egyházkerület püspöke volt.

Az iskola 1785-ben került át Tevelről  Pápára. A Torkos  család saját Szent László  utcai házát engedte át iskola céljaira. –Ezt a házat a családtagok beleegyezésével átalakították iskolának és professzori lakásnak úgy, hogy 1785. májusában készen volt a két tantermes iskola és a gyermekek és diákok ettől kezdve itt tanultak. Két preceptor mellett Járdánházy Gábor t választották meg professzornak. 1788-ban tűzvész áldozata lett az iskola. Újra felépítették, s rektor-professzornak Csépán Jánost választották meg. Helyére került a híres Mándi Márton István  , aki hatalmas tudásával és elapadhatatlan energiájával európai léptékű főiskolát szervezett Pápán. Márton Istvánt  1790. december 10-én választották meg a főiskola professzorának, –400 rhénes forint évi fizetéssel. Az egyházi (templomi) szolgálatért 12 pozsonyi mérő buzát állapítottak meg, s ezen felül tanítványonként 2 forintot kapott. 1791-ben – 14 évi fegyvertársként – került mellé tanár-társul Ráday Gedeon  főgondnok javaslatára Láczai Szabó József  . (Mindketten Göttingában  tanultak.) Nagy erőfeszítésekkel, kölcsönök felvételével 1793-ban megkezdték az új iskolaépület (mai Ókollégium Petőfi utcai része) építését. –Az év emlékét egy új domborművel és felirattal örökítették meg a második emelet középső termének mennyezetébe helyezve: Pro bono Publico MDCCXCIII. 84

1794-re teljesen elkészült a kétemeletes iskola, s 1797-ben a csaknem 300 évig iskolafenntartó pápai egyház a további fenntartást és gondviselést átadta az egyházkerületnek. Az 1797-i tatai egyházkerületi közgyűlés határozatban szentesítette a pápai elhatározást: –A most érintett folyamodvány a superint. gyűlésen tárgyaltatván, a többség a pápai iskolát ismeri el a kebelében létezők közt elsőnek, s gyarapításán szíve szerint igyekezni is fog. 85

A századfordulóra minden kész, hogy az egyház és iskolája felfelé ívelő pályára kerüljön. A reformkor szellemi kitárulkozásában a pápai eklézsia s a kollégium nagy értékeket tesz le a város és a nemzet asztalára. Az oldódó felekezeti feszültség is társul ehhez a szellemi összefogáshoz, melyből a város jelentősen gazdagodott. Innen számíthatjuk Pápát a Dunántúl  Athénjének , amelynek alapjait lerakni nagy gonddal igyekezett a pápai református egyház és nagyhírű iskolája.

Szabadság és felvirágzás (1800-1848)

Az erős akaratú Márton István iskolája 1804-től, a református konvent határozata alapján a sárospataki és debreceni kollégiumokkal egyenrangú iskolává lett, s 1801-től új, nagy tudású professzorral, Tóth Ferenccel vált gazdagabbá. Tóth Ferencet már 1800 januárjában megválasztották, de hivatalát az egy évi göttingeni tanulmányút után, 1801 júniusában foglalta el. A professzor a hittani tanszék vezető tanára volt, akit számos teológiai s egyháztörténeti mű tett ismertté. Többek között megírta a dunántúli püspökök életét, a pápai egyház történetét, s a magyar és erdélyországi eklézsiák históriáját is. Több értékes eredeti jegyzőkönyv is az adományaként került be a levéltárba, s a főiskolai éremgyűjteményt is ő hozta létre. 1817-től a pápai eklézsia lelkésze, s 1827-től 1844-ig (haláláig) a dunántúli református egyházkerület püspöke volt.

A három nagy professzor (Mándi Márton István , Láczai József , Tóth Ferenc ) tanársága idején, 1804-ben – éppen az ő kezdeményezésükre – merült fel a kollégium Komáromba  vitele, amely elég viharos feszültséget teremtett a pápai egyház s a főiskolai tanárok között. Végül is a pápai eklézsia, az iskolát Pápán tartók akarata győzött, amit a kömlődi superintendenciális gyűlés emígyen erősített meg 1804. október 15-én: –Megfontolván végre a gyűlés a collegium ügyében kinevezett választmány nézetét, s kellően indokolt véleményét: valamint más részről a pápai egyház tettekben nyilatkozó buzgalmát s ajánlatát; határozatilag kimondja a collegiumnak Pápán maradását. 86. A nézeteltérés abból származott, hogy az eklézsia szerzett és fenntartott jogai alapján továbbra is részt vállalt a kollégium fenntartásában, ami a professzorok szerint bizonyos vonatkozásokban már beavatkozásnak tűnt. Ezt támasztja alá Mártonék egyik beadványa, amelyben azt kérik az egyházi konzisztóriumtól, hogy csak – a philosopiae professor választásánál legyen szavazata az eklézsiának és pedig az általa fizetendő összeggel arányban. 87. Az idő azután természtesen oldotta ezeket a bizalmatlanságokat, s a pápai egyházköz-ség is fokozatosan átadta szellemi és anyagi szerepvállalását a dunántúli egyházkerültnek. Feltétlenül megemlítendő természetesen, hogy Márton István, a pápai Kant  1831-ben bekövetkezett haláláig szolgálta a skólát, s utána következett az igazi – 50 évig tartó – kollégiumi aranykor Tarczy Lajos  és Bocsor  István  professzorsága idején. S bár a kerületi iskola dolgaival már az egyház története során részletesebben nem tudunk foglalkozni; két dologról még említést kell tennünk. Az egyik az Esterházyak  magatartásának gyökeres megváltozása, a másik az újabb kísérlet a kollégium más városba való áthelyezésére.

Esterházy Károly  1834-ben s 1838-ban is komoly anyagi segítséget nyújtott a kollégium tatarozása és a konyha javára. 1834-ben az iskolát is meglátogatta, s elismerése kifejezéseként építési célra nyolcezer téglát s 50 kiló meszet, a konyha részére pedig 12 öl hasábfát adományozott. Ajándékozó leveléből igazi emberség, tisztelet s gondoskodó szeretet árad: –- nem tsak azért, hogy hazánk, s nemzeti, legfőkép pedig nyelvünk csinosodásának előmentén buzgón fáradozó hazafiak eránt viseltető szives hajlandóságomat bizonyítsam, hanem ezen pápai alattvalóim javokra is fennálló, valóban derék tanulói intézet örökké tarthatására czélzó törekvésemnek élő tanuját adjam s hogy a Nagytiszteletű s érdemes tanító urakban az amúgy is nem eléggé dicsérhető ingert, ipart és fáradozást, mellyel a tanításban, oktatásban és nevelésben, a többi növendékek közt alattvalóim gyermekeit is ápolják s belőlük a hazának közönségesen, különösen pedig anya-helyöknek derék tagokat nevelnek, legalább is hazafiúi készségemmel tehetségemhez mért arányban megjutalmazzam. 88. Ugyancsak Esterházy Károly lesz annak a Pápai Kaszinónak első elnöke, amely harmadikként alakult meg a történelmi Magyarországon , s amelyben egyik legjelesebb szellemi szereplő az a Bocsor  István , aki a kollégium jeles professzoraként a város kulturális életének meghatározó egyénisége volt. 1842 nyarán ugyancsak ez az Esterházy Károly ad 1 aranyat a Képzőtársaság örömünnepén szavalata jutalmaként Petőfi Sándornak , az iskola diákjának. A másik esemény az iskola más városba helyezésének újra felmelegített ügye. A kollégium híre más városokat is ösztönzött a fenntartás átvételére, elsőrenden Komáromot , de a város és a gyülekezet összefogása most is megtartotta Pápának az iskolát. Ebben jelentős szerep jutott a lelkész-püspök Tóth Ferencnek , elismertségének, tekintélyének.

Tóth Ferenc  lelkészsége élénkséget hozott a gyülekezeti életben. Ţ vezette be az ünnepélyes konfirmációt s az ádventi hetek hétköznapi bibliaóráit. A püspök-lelkész szolgálati ideje alatt többször is (1820, 1828, 1841) végeztek generális javításokat a templomon. A rendkívüli képességű lelkipásztort más kötelességekre is szólította az egyháza. 1816-tól már egyházkerületi főjegyző, 1821-ben a konvent jegyzője, 1823-tól esperes s 1827-től püspök. Munkássága idején a szabad egyház egyik nagy felvirágzási korát élte meg. Tóth Ferenc lelkipásztori szolgálata (1817-1844) minta volt a lelki megújulásra.

Halála után három éven át (1847-ig) helyettes lelkészek (Liszkay József , Perey János , Dömjén Ferenc ) szolgáltak a gyülekezetben. Végül is Liszkay József , az eklézsia múltjának kiváló búvárolója lett az eklézsia lelkipásztora 1848-1855-ig. A szabadságharc korának nemzethű lelkipásztoraként több emlékezetes beszédet tartott. Az abszolutizmus idején együtt tudta tartani a gyülekezetet. Nagy érdeme, hogy a kollégiumból kiszorult kisiskolásoknak kiváló tanítót szerzett Halasy István  személyében. Itt soroljuk fel azon tanítók nevét, akik az eklézsiabeli kisiskolásokat tanították: Ferenczy Sámuel 1792, Győri  István 1824, Pordány Gergely 1824, Liber Lajos 1825, Csajtay Ferenc 1846, Kajos Dániel 1847. 89. Az iskola a paróchia földszintjén volt. A fiúk a kollégiumban tanultak, a lányok a kántor elé jártak oktatásra. A hittan, az írás, olvasás, számolás mellett a földrajz, a történelem, illemtan és gazdasági ismeretek s egészségi szabályok szerepeltek a tananyagban. Mindössze két tankönyvről tudunk: Láczai Oskolai  tanítókönyvecskéjéről és Zsoldos: Egészségi Regulájáról. Biblia is kevés volt, nehéz volt beszerezni.

A századfordulóig (1848-1900)

A fellelkesült hívő és diáksereg s nem kevésbé a pápai polgárság a szabaságharc leverése után nehéz napokat élt át. Tudunk arról, hogy 1852-ben a református templomban a márciusi napokban a diákság a nemzet hőseire emlékezett. A napvilágra jutott ügy egészen Bécsig  eljutott, s Nagy Mihály  püspöknek nem kevés pásztori bölcsességre volt szüksége ahhoz, hogy a haragvó udvart lecsendesítse. 90.

Liszkay József  1873-1877-ig másodízben is Pápa lelkipásztora lett, s jeles irodalmi munkásságára – az akkori idő tárgyalásakor – visszatérünk.

A kollégium egyházkerületi gondviselésével egyre fontosabbá lett az elemi iskolai oktatás a pápai gyülekezetben. Úgy 1850-től a kisiskolás fiúk tanítását is az egyház vállalta át. –1850-ig a paróchia földszintjén volt az iskola. Ettől kezdve az ókollégium Szent László  utcai részébe került, amelyet az egyház megvett a kerülettől. 91.

Tóth Endre : A Pápai Református Egyházmegye története c. könyvéből sorolva a tanítók névsorát: – Kis Ignác 1851, Tatai  Imre 1852,  Csira István 1854, Zsebők József 1855, Halasy István 1857, Hetesy  - 1868, Varga Kálmán 1869 92. , különösen ki kell emelnünk közülük Halasy Ist vánt, a jeles tankönyvírót, aki 1888-ig végzett pedagógiai munkásságával egy virágzó korszakot jelentett a pápai református népoktatásban. Ez a felvirágzás 1868-tól, a népoktatási törvény megjelenésétől kapott igazi lendületet, hiszen addig nem volt kötelező az iskolába járás. Az iskolaépületeket illetően elmondandó, hogy az ókollégiumban 1857-ig folyt tanítás. 1857-ben a templomudvar hátsó részén építettek iskolát, amelyben 1901-ig tanítottak.

1901-1905-ig ismét visszatértek az ókollégiumba, s 1905-től vették birtokba a Jókai  utcai épületet a négytantermes elemi iskolával. 93.

Visszatérve a lelkipásztorokhoz, a Győrbe  távozó Liszkay után Kis Gábor (1856), s Jády József (1857) helyettes lelkészekként szolgáltak. Utánuk ismét rendkívüli képességű lelkész került Pápára Széki Béla személyében. Iskoláit Mohácson , Gyökön és Kiskunhalason  végezte, teológiát Pápán tanult. –Egy szemesztert a bécsi prot. teol. intézetben, egyet a berlini egyetemen töltött. 94. 1838-1852-ig pápai teológiai tanár volt. Egyházi beszéd a keresztyén korszellem tényezőiről c. elmondott beszéde 1845-ben nyomtatásban is megjelent. Pápai lelkészsége idején, 1867-ben rendezte sajtó alá a komjáti kánonokat a dunántúli egyházkerület szabályrendeleteivel együtt. Széki Béla 1852-től erdőcsokonyai lelkész, majd 1856-tól belsősomogyi esperes lett. 1859-ben ismét vissza-került Pápára, ahol 1871-ig az eklézsia lelkipásztoraként szolgált. Közben 1865-ben a pápai egyházmegye esperesévé választották. A teológus Székit az irodalom is érdekelte, hisz többször bírált képzőtársasági dolgozatokat, köztük Petőfi Sándor munkáit is. Szabó Lajos rövid (1872) helyetteslelkészi szolgálata után ismét Liszkay József (1873-1877) lett a gyülekezet lelki vezetője. Liszkay József (1809-1888) 1820-tól tanult Pápán, s teológiai tanulmányait 1831-ben fejezte be ugyanitt. 1837-ben Bécsben  tanult, 1838-ban pedig a berlini egyetemen. 1843-1873-ig győri, majd 1873-1877-ig ismét pápai lelkész. 1877-1888-ig – haláláig – Budapesten  élt. Fő műve a Pápai Evang. Reform. Egyház Levéltára. 1510-1811. – Pápa, 1875. Kitűnően szerkesztett, óriási történeti értékű elenchusában az 1510-1811-ig terjedő időre vonatkozóan a pápai reformátusság történetének 663 hiteles, eredeti vagy másolati levelét, okmányát írja le, az eredeti latin nyelvűeket magyarra fordítva. A pápai református egyház története leghitelesebb forrásanyagának ez a pontos feldolgozása pápai történetírásunk egyik legfontosabb alapműve. Az okmánytárt a Dunántúli  Református Egyházkerület Levéltára őrzi. Megjegyzendő, hogy az 1945. évi orosz bevonuláskor a gyűjtemény csaknem elpusztult. Dr. Trócsányi Dezső levéltárvezető érdeme, hogy ha kisebb hiányokkal is az anyag újra a történettudomány rendelkezésére áll. Liszkay Tóth Ferenc  pápai püspök-lelkész veje volt, apósának kéziratait és könyvtárának egy részét a Nemzeti Múzeumnak adta el, ez utóbbinak többi részét pedig a pápai kollégiumnak hagyta. Megírta Tóth Ferenc életrajzát is a –Nagy papok életrajzá -ban (Budapest, 1877).

A tudós lelkipásztorok idején prózaibb, de mégis fontos tennivalói is voltak a gyülekezetnek. Az 1841. évi nagy reparációs munkák után már 1845-ben felmerült egy orgona beállításának gondolata. Természetesen ehhez a karzat átalakítására is szükség volt. Kettős munkát kellett tehát elvégezni. A szabadságharc s az azutáni idők okozta nehézségek lelassították ugyan az orgonaépítést, de 1857-től ismét komolyabb lendületet vett az ügy. Az orgonát Bécsben  rendelik meg Seyberth József  cégénél, még 1857-ben, de csak 1858 decemberében készült el és állíttatott fel az a közben felépített karzaton. Az orgonát Győrből  a kéttornyúlaki és borsosgyőri hívek szállították haza szívességből. Maga az orgona 1050 Ft-ba került. 1858. december 14-én teljesen elkészült az orgona. 1859. január 9-én egy háromtagú bizottság: Vid Károly  ügyvéd, Bocsor  István  tanár és Hasel János  városi zenetanár és róm. kath. tanító és orgonista – a presbitérium jelenlétében – felülvizsgálta és teljesen kifogástalannak találta az orgonát. Felavatására január 16-án került sor. Az avató beszédet Antal József  görzsönyi lelkész, esperes tartotta. 95. Ekkor szólalt meg először az orgona a pápai gyülekezetben. Az ünnepélyen a főiskola énekkara is szerepelt. Nemcsak reformátusok, hanem más vallásúak is részt vettek a hálaadáson.

A pápai egyháztörténet előbbeni fejezeteiben már szó esett a kurátorok s presbiterek állhatatos, segítőkész munkájáról. Természetesen a lelkipásztorok munkáját továbbra is ők támogatták, különösképpen a gyülekezet vagyoni, jogi ügyeinek pontos vitelét illetően. A presbitérium az egyház szellemi és anyagi vagyona tisztes megőrzésének és gyarapításának küldetését teljesítette mindenkor. A kurátorok (a presbitérium elnökei) s a presbiterek esküvel kötelezték magukat tisztük Isten dicsőségét szolgáló végzésére.

1792-ben szervezték újjá a presbitériumot, a létszámot 24-re emelve, bevéve a testületbe a két prédikátort, a két professzort, a pénztárnokot és az egyházfit. 1858-ig változatlan a presbitérium létszáma. Azon évtől – a közben kihagyott két professzor helyén – a tanári kar két választott tagjával bővül. –1883-ban az új egyházi törvények értelmében 16 rendes és 8 pótpresbitert válsztanak. 96. A presbitérium elnöke a főkurátor, az egyház szellemi és anyagi életének legfőbb felelőse, a lelkész és a tanítók felvigyázója, a pénzügyi utalványozási jog birtokosa, a határozatok végrehajtásának ellenőre, a peres ügyek figyelemmel kísérője. –Egy szóval főkötelessége a főkurátornak, hogy az ekklesia és oskola javát minden szabados utakon módokon elől mozdítsa és ezeknek boldogítását szüntelen szemei előtt tartsa. 97.

1848-1897-ig Gombás Mózes (1848-1858), Pálfy  Károly (1858-1860), Nagy Szabó Ignác (1860-1863), Körmendy Dániel (1863-1866), Vághó János (1866-1881), Tóth Lajos (1881-1885), Baráth Ferenc (1885-1889), Somody József (1889-1897) töltötték be az eklézsia főkurátori tisztét.

Algondnokot (vicekurátort) is választottak, aki elsőrenden pénzügyekkel foglalkozott. A leghosszabb ideig viselte algondnoki tisztét, 30 éven át (1870-1900) Gyimóthi János  . A szabadságharc leverése után, 1859. szeptember 1-jén kibocsátott pátens, az abszolút kormány nyílt parancsa az egyházak autonómiáját el akarta törölni, s az udvar által megszerkesztett szervezetet akart az egyházakra rákényszeríteni. A pátens a presbitérim létét is kétségbe vonta. A pátenst a protestáns egyházak elutasították. –Pápa különösen érdekelve volt ebben az ügyben, mert akkori lelkésze Széki Béla  egyházkerületi főjegyző neveztetett ki a pátens szerinti alakítandó pápai egyházkerület püspökévé. De Széki határozottan elutasította ezt a kinevezést, mert mint indokolásában előadta, a magyar református egyháznak autonomiája van, a püspök csak az lehet, akit erre a tisztségre a gyülekezetek presbitériumai megválasztanak, s nem az, akit az állam feje kinevez. És bár bírói eljárást is indítottak ellene magatartásáért, mindvégig gerincesen állotta a küzdelmet. 98. Egyébként a pátenssel szembeni protestáns ellenállás olyan egységes és határozott volt az egész országban, hogy annak rövid úton való visszavonására kényszerült a hatalom.

A presbitériumok egyik fontos feladata volt az egyházi tisztviselők (lelkészek, professzorok, tanítók, kántorok) fizetéseinek, ún. díjleveleinek megállapítása s a kifizetésekről való gondoskodás. Az egyházközség pénzbevételének alapját az egyházi adó, az adakozások, alapítványok, templomi perselyadományok képezték. 1810-től új adózási rendszert hozott létre a presbitérium. A gyülekezet tagjait nyolc osztályba sorolták jövedelmeik arányában, s így azokat ennek megfelelően kivetett pénz- és gabonaadó megfizetésére kötelezték. A kiadások növekedése azonban többször is szükségessé tette a kivetés arányainak megváltoztatását. Építkezések, szükséges beruházások idején hamar kiürült a kassza. A lelkipásztori bölcsesség is hozzájárult a nyugodt és tervszerű pénzgazdálkodáshoz. Tóth Ferenc  püspök-lelkész (1817-1844) idején teljesen normalizálódott a helyzet. –Nemcsak az adó folyik be lehető pontosan, de számos alapítványt tesznek gyülekezeti tagok az egyház közszükségeinek fedezésére. 99 Sajnos a szabadságharc utáni abszolutizmus súlyos adóterhekkel terhelte meg az egyházat. Ebből következően szinte a századfordulóig adósságterheket cipelve kellett feladatainak megfelelnie. Ezeket a gondokat rendkívüli idők rendkívüli alapítványai enyhítették. A már említett Szondy-Kenessey 10.000 forintos alapítvány évi kamatai mellett, Sándor Gergely né  Torkos  Zsuzsanna (1802-ből való) 1000 forintos, Átal Istvánné Csepely Anna szintén 1000 forintos, Eőry Szabó Gábor 800 forintos (1836), ugyanezen évből Kun László 1800 forintos s  Pálffy Pál (1840-ből való) 6.500 forintos alapítványai jelentős hozzájárulást jelentettek az egyházi és iskolai terhek hordozásához. – Somody József főgondnok végrendeletileg az egyházra hagyta szőllőjét és házát. 100. Mindezeken túl az eklézsia kötelezettséget vállalt házi szegényeinek gondozására. E célból adott esetekben külön gyűjtőíveket is kibocsátottak. 1857-től a város is juttat meghatározott átalányt az eklézsia szegényei számára. –1892-ben Vaszary Kolos  hercegprímás juttat a város szegényeinek nagyobb összeget s abból a református szegények is kaptak az apátplébános útján 84 forintot. 101.

Mindezen kötelességek és feladatok – anyagiakat kívánó – teljesítése mellett azért az állandó kötelezettség a tisztviselői fizetések pontos kiszolgáltatása volt. Egészen 1872-ig a presbitérium gyakorolta a lelkészválasztási jogot, utána már a gyülekezeti közgyűlés. Egy 1814-es díjlevélből tudjuk, hogy –a lelkész készpénzfizetése évi 500 frt., a keresztelési alapból 15 frt., az egyéb stóla 60 frt., ünnepi perselypénzek 10 frt., 50 poszonyi mérő gabona, egy 9 mérős föld jövedelme s munkáltatása, 12 öl fa, annak berakásával s lakás. 102. Amikor Tóth Ferenc  itt (1817-ben) lelkész lett, a pénzt 1000 forintra, a gabonát 100 mérőre emelték. A szabadságharc után Széki Béla  készpénzfizetése 300 pengőforint. 1872-től Liszkay Józsefnek  a természtbenieket is pénzben fizetik, napi áron. A vezető tanítók általában a lelkészfizetés felét kapták, a segédtanítók annál kevesebbet. Természetesen a kántoroknak (énekvezetőknek) külön fizetés járt. Verses, énekes halotti búcsúztatókat a tanítók tartottak, s ezért külön díjazásban részesültek. Az egyedül élő fiatal tanítót sorkoszttal segítették. A tanítók külön hozzájárulást kaptak szolgálataikért a gyerekek számától függően azzal, hogy a magasabb osztályba járó gyerekek után a szülők többet fizettek.

Visszatérve a szolgálattevő lelkipásztorokra, Liszkay József  távozása után az 1877-1878. években Németh István teológiai tanár, a későbbi (1914-1924) püspök helyettesített a pápai gyülekezetben. A század végéig (1878-1899) ismét egy nagy egyéniség került Pápán a lelkipásztori hivatalba Kis Gábor személyében. Kis Gábor (1819-1899) 1831-től tanult Pápán, 1844-re végezte el a teológiát. A Fazekas utcai házban 1841 tavaszán együtt lakott Orlaival és Petőfivel . 1844 után köztanító, contrascriba és senior volt egy-egy évig. Mint honvédtiszt részt vett a szabadságharcban. 1851-ben Pápán gimnáziumi, 1853-ban teológiai tanárrá választották. 1858-1868-ig losonci, utána 1878-ig tatai lelkész volt. 1878-1899-ig (haláláig) a pápai gyülekezet lelkipásztoraként szolgált. Több, jeles alkalommal mondott beszéde nyomtatásban is megjelent. Feljegyezték róla, hogy pápai papként a 48-as honvédek felett elmondott gyászbeszédeivel újra és újra tűzbe hozta hallgatóságát. Egy-egy ilyen alkalommal zsandárokkal vigyázták a rendet. Az ő szolgálati idejére esik a kollégium más városba vitelének harmadik (1892. évi) kísérlete. Akkor már Székesfehérvár  neve is felmerül. Mint volt diák és tanár a Pápán maradás mozgalmát nagy odaadással vezette, mely végül is sikert eredményezett. 1880-tól gyülekezeti Értesítőt adott ki. –Lelkészkedése idején indulnak meg a belmissziói munkák, előbb Jilek Ferenc tanító buzgólkodása következtében megalakult az énekkar 1896-ban, majd 1897-ben már a Nőegylet is működött. Kis Gábor kezdi meg a szegények felruházási akcióját is 1894-ben. 103.

Kis Gábor  lelkipásztorsága idején, 1885-ben merült fel először egy új templom építésének gondolata. A presbitérium helyesléssel fogadta az indítványt, és –templomépítési bizottságot alakított. 104. A gondolat egyik serkentője volt a templom sűrűn előforduló tatarozása. Ez 1885-ben is elkerülhetetlenné vált. Nagyobb mennyezet-javításra került akkor sor. Az új templom felépítésének eszméje azonban nem aludt el, de a megvalósítás már a következő századra maradt.

A századfordulóig a következő tanítók oktatták az elemista diákokat: – Csaby Karola  1878, Kovács János 1882, Kis Mari 1886, Magda Emília 1887, Fülöp József 1890, Jilek Ferenc 1890, Hetesy  Györgyi 1897, Cserkúti Sándor 1899, Deák Erzsébet 1899. 105. Az 1868-i népoktatási törvény elrendelte a kötelező népoktatást. A tanulók létszáma erősen megnövekedett. Úgy a kiváló Halasy idejében már másodtanítót kellett 1876-tól beállítani Csaby Karola személyében. Az ő lemondásakor, 1885-ben Kis Mari, Kis Gábor  lelkipásztor leánya került a helyére. 1890-ben Halasy nyugdíjba ment, s helyére a már 1888-tól helyettesként szolgáló Jilek Ferenc lett 1890-től az iskola első tanítója, majd igazgatója. Ahogy Halasy István  egy korszakot jelentett a pápai elemi iskola életében, hasonlóan volt ez Jilek Ferenc kiváló működésével is. Jilek tanító úr 1890-1929-ig oktatott és nevelt a pápai református iskolában emlékezetes eredménnyel. 1891-től 50 évig volt presbiter, 1903-tól iskolaigazgató. Ahogy erről már szóltunk is, 1896-tól ő volt az énekkar vezetője. – A másodtanítói állásról Kis Mari 1895-ben lemondott, helyére került Hetessy Györ gyi. Távozása után 1899-1903-ig Deák Erzsi  lett a másodtanító. A tovább növekedő létszám 1897-ben harmadik tanítói állás szervezését is szükségessé tette. Erre a tisztre Cserkuty Sándort  választották, aki 1904-ig működött eme hivatalában.

A lelkészlakásokról annyit, hogy a –régebbi paróchiákat a földes úr 1660-ban, illetve 1752-ben elvette, kisajátította, átalakította vagy leromboltatta, ma nyomuk sem igen van 106. írja Ólé Sándor pápai lelkész 1931. évi jelentésében. Ugyanott olvashatjuk, hogy a mostani lelkészlakás –1785-ben épült, de 1789-ben leégett s akkor újra építették. 107

Már –1823-ban az egyház birtokában van két 1657-ből való aranykehely, egy ezüst, megaranyozott fedeles kanna, melynek tetején egy vitéz áll, kis megaranyozott, sima ezüst tányér, valamint 2 cintányér 1734. P.R.E. felirással s négy darab ón kanna. 108. – 1886-ban egy ezüst kehellyel, 1897-ben a Pulszky-serleggel (ezüst ötvös munka, felirata: Pulszky Ferencnek  emléke 1897. szeptember 9-én) gazdagodott az egyház.

A Dunántúli  Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Múzeuma letétként őrzi a pápai egyház tizenhárom darab arany-ezüstszállal hímzett, 17-18. századi terítőjét, amelyek már a vizsgált korban az egyházközség tulajdonában voltak. A legrégebbi a 16. század második feléből való, a legújabb 1783-ból. A neves pápai Sándor és Bottka  család ősei szerepelnek főként az adományozók között.

A város a századvégig megélte az 1809. évi francia betörést, az 1848-as szabadságharcot, nemzetőrségek szervezését, a különböző retorziókat, majd a gazdasági és szellemi élet fokozatos újraéledését. Az 1867. évi kiegyezés új perspektívákat nyitott a gazdaság s a kultúra számára. A Pápai Kaszinó s a Polgári Kör mellett 1893-tól új szellemi toborzóhelyként jelentkezik a Jókai  50. írói évfordulóján alakult Jókai-kör . Számos más egyesület is alakul, az iparosodás új szegénységet is teremt. Az egyház iskolai szerepvállalása, gyülekezeti missziós munkája mellett felismeri szegény- és beteggondozói feladatát újra, amelyben példamutató munkát vállal magára a Nőegylet .

A huszadik század egyháza

1899-1901-ig ismét Németh István  helyetteslelkészi szolgálatát vette igénybe a gyülekezet. Az eklézsia Kis Gábor  utódjaként 1901-ben Kis József teológiai tanárt választja meg lelkipásztorának. Nevéhez fűződik az Ajkay-féle telek megszerzése, amelyre 1905-ben felépült az új elemi iskola. Az ő idejében alakult meg a Leányegyesület , s működni kezdett a bibliakör s a vasárnapi iskola . Gondozó-bizottságot hozott létre a lelki és anyagi feladatok szakszerű végzésére. De legfőbb feladatának az új templom felépítését tekintette. Erre tette fel egész életét. 1903-tól haláláig, 1927-ig a pápai egyházmegye esperese volt, az első világháború idején, 1915-1919-ig a főiskola gondnokaként szolgált. Tagja volt a zsinatnak s alelnöke az Országos Lelkészegyesületnek. Jeles igehirdetőként tartották számon.

Sokan úgy beszélnek Pápáról, mint kálvinista városról. Viszont tény, hogy nagyhírű kollégiumának szellemformáló szerepe ellenére is a 17. század derekától, a reformációban szerzett lélekszámbeli fölényét fokozatosan elveszítette, sőt a 18. századra erősen kisebbségbe került. Az egyházkerületi névtárak adataiból tudjuk, hogy –1854-ben 985, 1865-ben 1006, 1880-ban 1254, 1898-ban 1361 s 1906-ban 2182 református él Pápán. 109. A 19. század közepén mintegy 13.000 lakosa van a városnak, 1906-ban pedig pontosan: –17.426 lelket számlál a város. 110.

Ezek az adatok azért fontosak, mert már a 19. század második felétől számítottan új templom építésére készül a gyülekezet, s szinte csak a maga erejére számíthat. Kiss József  pápai lelkészségével felgyorsul a szervező- és gyűjtőmunka. 1906-ban már 50.000 koronája van templom-építésre a gyülekezetnek. Az 1900-ban már lelkésszé választott, de 1901 márciusában beiktatott Kis József  lelkipásztor az 1900. augusztus havi közgyűlésen ismertette templomépítési tervét, amit a szeptemberi gyűlés lelkesen támogatott azzal is, hogy az egyház vezetői jelentős adományokkal erősítették meg a döntést. Az épület helyeként szóba került a Weisz-féle Széchenyi  téri sarok, a színház tér, sőt az Ajkay-féle (ahová azután az iskola épült) telek is. Voltak azért olyanok is, akik az ótemplomi telekhez ragaszkodtak. Ez utóbbi esetben a telek kiegészítése (vásárlásos bővítése), átépítés, toronyépítés, s a meglévő parochiális ház átépítése került szóba. Végül is két hely maradt a döntés előtt, az ótemplom és a színház tér. Alpár Ignác  műépítész költségvetési tervei szerint az ótemplomi rekonstrukció 160.000 koronát, a színház helyén való építkezés mintegy 200.000 koronát igényelt volna. A színház téri megoldást támogató presbitérium –1906-ban kérvényt intéz a városhoz, melyben előadják, hogy új templomot akarnak építeni még pedig a Széchenyi téren, úgy hogy előle a színház idővel elhelyezendő lenne. 111.

A kérvényhez térképet is csatoltak, mely szerint a tér nyugati részét elfoglaló, 38 m hosszú és 18 m széles templom a színhától 3 méter távolságban épülne fel úgy, hogy voltaképpen a sétatérre épülne rá. A tervet az egyházak képviselői s Fenyvessy Ferenc  főipán is támogatták. Ezután további tárgyalások kezdődtek a város és az egyház képviselői között. A város ellenértéket kért, mert ugyan támogatta a színház tér átengedését, de elkötelezett volt a színház más helyen való megépítésére is. Végül is az 1910. december 5-i városi közgyűlés 83 igennel, s csupán 13 nem ellenére átengedte a teret az egyháznak azzal, hogy 30.000 koronát befizet a színházépítési alapba. Az ellenzők a megyére s a belügyminisztériumba is fellebbeztek, de mindkét helyen elutasították azt. Az egyház 1911. október 31-én befizette a voltaképpeni vételárat jelentő 30.000 Ft-ot a város pénztárába. Az egyházé lett a telek, s a város 10 évet kapott a színház lebontására, illetve más helyen való felépítésére. A templomalap az I. világháború idején is növekedett. 1916-ban már 102.000 korona volt. Sajnos a háború utáni pénzromlás elértéktelenítette a tőkét, s így az 1922-ben esedékes színházbontás is elmaradt, s csak 1926-ban kezdődött el új gyűjtés a templom felépítésére. Kis József  1927. évi hirtelen halála újra visszafogta az ügy előrehaladását, de az igazán méltó utód, Ólé Sándor  , aki 1928-1954-ig lelkipásztorkodott Pápán, nemcsak vállalta a folytatást, hanem lánglelkű apostolává lett. Pénzt gyűjtött, barátokat szerzett, tárgyalt és harcolt, s végül is teljes sikerrel. Az új templom alapkövét 1932-ben tették le, s felszentelésére 10 évi építés után 1941-ben került sor. Horthy Miklós  – a kollégium 400 éves jubileuma alkalmával – Pápán tett látogatása nem volt összefüggésben sem a színház lebontásával, sem a templom építésével. Ez az 1910-es egyezség alapján ment végbe 1932-ben, az I. világháború okozta késéssel. –A templom Dudás Kálmán  építész tervei alapján épült újreneszánsz stílusban, két toronnyal. 112.

1936-ban négy harang került a tornyokba. A harangokat (Diák harang, Revíziós harang, Szalóky  harang, Gyenes harang) Seltenhoffer soproni harangöntő mester öntötte. A második világháború végén, 1944-ben háborús célra elrekvirálták a templom két harangját, amelyeket sokkal később, 1986-ban, –a harangszentelés 50. évfordulóján pótolt a gyülekezet egy 400 kg-os, s egy 80 kg-os haranggal. 113.

Visszatérve az egyház egyéb munkaterületeire el kell mondanunk, hogy az I. világháború s különösképpen az utána következő idők, a forradalmak, Trianon  s a gazdasági összeomlás nagy megrázkódtatást jelentett a gyülekezet számára is. Csak a lelkipásztor, a presbitérium s az egyre tevékenyebb Nőegylet volt képes a lelki kiegyensúlyozottságot biztosítani. Egy eseményről azonban külön is meg kell emlékezni. 1919 március végén, a proletárdiktatúra idején –kommunista mintára egyházi tanácsokat akartak szervezni Pápán is. 114. A kollégium tornatermébe összehívott provokatív –népgyűlés azonban Kis József  lelkész, dr. Horváth József teológiai tanár, Dr. Kőrös Endre nőnevelőintézeti igazgató s lic. Rácz Kálmán gimnáziumi vallástanár bátor hitvallása nyomán kudarcba fulladt.

A lelkipásztori szolgálatot, a templomépítési körútja során balesetet szenvedett s abba belehalt Kis József  után rövid ideig helyettesként Pongrácz József látta el, a Teológiai Akadémia tanára, a könyvtár igazgatója. A móri lelkészségből Pápára megválasztott Ólé Sándor , kit már templomépítési munkájáért méltattunk, több, mint negyedszázadon keresztül szolgálta az egyházat, nemcsak virtuóz prédikációival, hanem olyan lelkipásztori magatartással is, amely a döntéskényszeres, próbatételes időkben is kiállta az élet kihívásait. Végtelenül tragikus, hogy ezt a nagyszerű embert, aki mindig bátor volt abban, hogy megfogja az üldözöttek kezét, 1954-ben valósággal elüldözték a gyülekezetből s a városból is. Ólé Sán dor 647 gépelt oldalas – a pápai református könyvtárban őrzött – önéletrajzi kézirata nemcsak egy hiteles lelkipásztori vallomás-gyűjtemény, hanem olyan történelmi dokumentum is, amely méltóvá teszi nyomtatott műként való megjelenését is. Az 1928-tól 1954-ig végzett munkássága, szociális érzékenysége, írói elhivatottsága, kulturális szerepvállalása, főiskolai gondnoksága nemcsak a gyülekezet, hanem a város egyik kiemelkedő vezető egyéniségévé avatta Ólé Sándort . Városi emberként olyan történelmi örökség vállalója és továbbadója volt, amit a 19. és 20. századi református értelmiségi elődök a Pápai Kaszinóbeli s Jókai -körbeli szellemi alkotásaikkal alapoztak meg. – Természetesen elsőrenden a gyülekezetéért élt és munkálkodott. A Kis József elkezdte belmissziói (Nőegylet, bibliakör, vasárnapi iskola, lányegylet, Keresztyén Ifjúsági Egyesület, cserkészet, énekkar) szolgálatot nemcsak folytatta, hanem gazdagította is. A lelkipásztori önéletrajz meleg hangon emlékezik meg a nő- és leányegyletről: –Ugyan mi volt hát a célkitűzése a nőegyletnek? A szegény és beteggondozás. És mi lehetett volna egyéb? Mert mit mond Jézus, mikor újra eljő: éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, mezítelen voltam és felruháztatok. 115. S megannyi elhivatott drága asszony és leány adta oda életét erre a tiszta emberségre, eljárva a betegekhez, Irgalmas Kórházba, a Református Szeretetházba evangéliummal, vigasztalással, csomagokkal, pénzzel, legfőképp vidám, jó lélekkel. Ez a lélek sugallta az ifjakat a KIE-ben vagy a Márta körben s a cserkészcsapatban. Az ezekben a tiszta lelki, szellemi műhelyekben felnevelődő fiatalok mentették meg egyháznak az egyházat érett korukban 1948-1988 egyházpusztító 40 éve idején.

A pápai eklézsia helyi feladatai mellett Sopron  reformátusságát s a celldömölki fiókegyházat is gondozta. 1929-ben Sopron, 1936-ban Celldömölk  önálló egyházzá vált. Ebben az önállósodásban Ólé Sándor  lelkipásztornak is komoly szerepe volt. Mindkét eseményről megemlékezik önéletírásában. Ólé Sándor a nyilas téboly idején az üldözötteket védte, sajnos eredménytelenül. 1954-ben őt üldözték el, s őt sem tudta megvédeni senki sem. Dr. Kőrös Endre a kollégium neves tanára, a nőnevelőintézet igazgatója, a Jókai -kör titkára, a Pápai Hírlap főszerkesztője, író, műfordító, az I. világháború kitüntetett tisztje – zsidó származása miatt, minden mentő kísérlet ellenére – gettóra ítéltetett; de azt meg nem várván, feleségével együtt 1944 májusában öngyilkos lett. A gettók felállításának ebben a szégyenteljes időszakában Baky László  belügyminisztériumi államtitkár élet és halál ura volt. A református zsinat püspökéről, Ravasz László  ról azt mondta, hogy ha még egyszer zsidó embert próbál menteni, azonnal lecsukatja. Mindezek ellenére Győry  Elemér pápai püspök-lelkész s Ólé Sándor lelkész, főiskolai gondnok felutazott Budapestre  Bakyhoz  kihallgatásra. –Reggel 9 órakor ott voltunk a belügyminisztériumban. Győry püspök úr felküldi névjegyét Baky államtitkárhoz, ráírva a névjegyre, hogy velem, a pápai lelkésszel s főiskolai gondnokkal kér kihallgatást dr. Kőrös Endre nyugalmazott nőnevelőintézeti igazgatónk ügyében. Baky László visszaüzen, hogy a püspököt egészen kivételesen fogadja, de engem nem fogad. – Ez meglepett, mert erre nem gondoltam. Valamikor II. József a császár, a király fogadta a pápaiakat. De még Mária Terézia  is fogadta őket. – Nem gondoltam arra, hogy az államtitkár nem fogad engem. Pedig gondolhattam volna. Heródes  sem fogadta Keresztelő Jánost, csak egyszerűen lefejeztette. – Győry Elemért is hűvösen fogadta Baky, s mikor megértette miről is van szó, valósággal kitört, kijelentve, hogy a gettótörvényből semmit nem enged, mert zsidó az, aki zsidó, tehát Kőrös Endrének be kell mennie a gettóba. 116. S Kőrösék a halált választották. Előttük s minden pápai s magyarországi zsidó honfitársunk, minden zsidó mártír előtt mélyen és tiszta emlékezéssel meghajolunk. Ólé Sándor a gettóba is bejárt, mindvégig példát mutatott emberségből. Ólé Sándor akarata ellenére 1954. február 13-án megszűnt pápai lelkész lenni, kényszernyugdíjazták. Még egy fél évig ugyan helyetteslelkész lehetett, de utána még a várost is el kellett hagynia. Úgy ír erről: –1954. augusztus 9-én délelőtt egy kéttagú bizottság szállt ki hozzánk Pápára a konventi elnökségi tanácstól azzal a megbizatással, illetve meghagyással, hogy engem azonnal fosszon meg Pápán viselt helyetteslelkészi állásomtól, és távolítson el Pápa városából. Ez utóbbi úgy értendő, hogy kényszerítsen engem Babarc-Bolyra történt helyetteslelkészi kineveztetésem elfogadására és állásom azonnali elfoglalására. 117. A kényszerlakhelyre kitelepített Ólé Sándor új lelkészi helyén is emberül helytállt. De hogy lelkében mi dúlt, azt leírja önéletírása egy másik helyén: –Engem pedig kirúgtak. Jól van. Nem magam vagyok ilyen kirúgott, vagyunk elegen, bizonyságtevők. Régen is voltak, ma is vannak. Csak az a különbség, hogy a régiek felett Lipóték  és Mária Teréziáék, Kolonicsék és Eszterházyék(!) és egyéb jezsuiták ítélkeztek, mi felettünk pedig a saját egyházunk fejedelmei. 118. A két esemény történelmi példa és lecke. Vajon a mai egyház a negyven évig ásott gödörből fel tud-e tápászkodni?

Visszatérve a lelkipásztorokra, meg kell még említenünk, hogy a püspöki székhely 1928-ban Pápára kerülésével új jogviszony alakult ki a püspök-lelkész s a gyülekezeti lelkész között. Ebből viták is keletkeztek, s volt olyan mozzanata is a tárgyalásoknak, hogy az első lelkész a püspök, a második a gyülekezeti. Végül is a bölcs belátás rendezte el a dolgokat, miszerint a gyülekezeti lelkész az egyház ügyeinek első intézője, a püspök pedig a dísz, az ékesség a gyülekezet épülését szolgálva. Dr. Antal Géza 1934-ig, Medgyasszay Vince 1943-ig, Győry  Elemér pedig 1961-ig volt püspök-lelkész Pápán. 1962-től megszűnt Pápán a püspöki székhely. Békefi Benő püspöksége idején (1962-1964) Veszprémbe  került a székhely, s az Antal Géza által 1928-ban, az egyházi iskolatelken (Jókai  u.) épített püspöki palotát – az állam által kényszerítve – eladta az egyházkerület a városnak, ahol ma általános iskola működik.

A tanítók közül Jilek Ferenc  41 évi kiváló működéséről már megemlékeztünk. Cserkúty Sándort  is megemlítettük, akit 1904-től Szalisznyó Sándor követett, majd korai halála után, 1910-ben Gergely  Ferenc . Ţ ötévi működés után az állami tanítóképzőintézet gyakorló iskolájának élére került. A korábban már említett Csaby Karola , özv. Széky Aladárné 1903-tól ismét visszakerült a tanítói szolgálatba, s 1928-ig emlékezetes munkát végzett. 1918-1926-ig Tóth Sándor is tanítóskodott Pápán, aki ezután a Somogy  megyei Szennán  folytatta. 1912-ben negyedik tanítói állást is szerveztek, s ezt Kis Vilmával töltötték be. Utódja Hermann Sarolta  (Lampért Sándorné ) lett, az I. osztályosok fáradhatalan, csodálatos lelkű tanító nénije. Jilek Ferenc igazgató utódja (1929) Kis Árpád lett, az ő helyére pedig Császár  Ede került. 1929-ben pedig a negyedik tanítói állásra Mészáros Lajost választják meg. Ez a csapat szolgálta ki a református iskolát az 1948. évi államosításig.

Az 1948. évi államosítás nemcsak a kis pápai református iskolát érinti s nemcsak az 1933-tól működő református óvodát, hanem az egyházkerület iskolái közül a Nőnevelő Intézet három (polgári, líceum, tanítóképző) tagozatát, a kereskedelmi középiskolát s a református kezelésben lévő összes (közben nyolc osztályosra felfejlesztett) általános iskolát.

A mai általános iskolai rendszerben gondolkozva az államosításkor a református elemiben, a fiú és lánypolgáriban, a gimnázium alsó négy évfolyamában mintegy 700 diák tanult. Az állam és egyház közötti egyezség ugyan megtartotta még 1948-ban egyházi kézben Pápán a gimnáziumot s a Teológiai Akadémiát, de csak nagyon rövid időre. 1951-ben elvitték Pápáról a teológiát, 1952-ben pedig megszüntették a gimnáziumot is, ami hosszú, 39 évi kényszerszünet után 1991-ben kezdett újra református kezelésben működni. A Teológiai Akadémia 1995 őszétől nyitja meg újra a kapuit.

Ezekeben a gondterhelt időkben üldözték el a főiskolai gondnok Ólé Sándort  Pápáról. Helyére 1954-ben Sopronból  a tudós barthianus teológus, Maller Kálmán került. 1959. májusától Bognár Károllyal együtt szolgáltak, majd 1961. január 1-jei nyugdíjba menetele után a szép vallástanítási eredményeket elért Bognár Károly lett egyedüli lelkész. Az 1949-1959 között épült új templomi orgona készítésében, amit 1959-ben Lehotka Gábor  orgonajátékával szenteltek fel, Bognár Károly elévülhetetlen érdemeket szerzett. Bognár Károly 1971-1974 közötti betegsége idején Márkus Mihály helyetteslelkészként szolgált Pápán. – A vizsgált időszakban számos segédlelkésze (mintegy 30) volt a gyülekezetnek, köztük Bakos Lajos  , a későbbi püspök, Pethe Kálmán  , a későbbi esperes, Végh Dániel  , felvidéki esperes, Nádasdy  Lajos  , lelkész-történész s Bognár Károly pápai lelkipásztor. A Bognár Károly nyugdíjazásával megüresedett lelkipásztori székbe 1975-ben Hargita Pált  , a korábbi pápai teológus-diákot választotta meg a gyülekezet. Szolgálatának 18 évéről, így nyilatkozott: –Az előzőekben említett változások is mutatják, a pápai református gyülekezetben zaklatott állapotok voltak. Jegyzőkönyvek feljegyzései tanúskodnak arról, hogy pl. hiába ajánlották fel 20-30 lelkésznek is, hogy cseréljen Maller Kálmánnal, nem –mertek eljönni pápai lelkésznek. Az akkori püspökünknek, dr. Bakos Lajosnak, az egykori pápai teológiai tanárnak a pápai gyülekezet iránti szeretetét és felelősségét bizonyítja, hogy hét lelkészt jelölt ki, akik közül bármelyiknek a megválasztásához hozzájárul. E hét között voltam én is. Előtte személyesen megkérdeztem Márkus Mihályt, akkori pápai helyettes-lelkészt, ma a dunántúli református egyházkerület püspöke: –Nem óhajt-e Pápán maradni? Csak az ő félreérthetetlen válasza után vállaltam a bemutatkozó szolgálatot. A hét jelölt közül elsőnek prédikáltam 1974. okt. 20. napján. Majd amikor már mind a hét lelkész –bemutatkozott , a presbitérium 1975. ápr. 17-én kérte püspök úr engedélyét jelölésemhez és megválasztásomhoz. Annak megérkezése után 1975. május 25-én a gyülekezet közfelkiáltással megválasztott, majd június 22-én dr. Bakos Lajos püspök úr beiktatott. Pápra való megválasztásom és itteni szolgálatom lehetősége egyházi közvéleményünkben azt a feltevést élesztette, hogy egyházi életünkben jobbra fordulnak a dolgok. Ugyanis én súlyos priuszokkal rendelkeztem. Fehérvárcsurgón voltam lelkész 1951-től. 1959-ben állásomból felfüggesztettek, majd azon helyről elmozdításra, s a folyamatos és fokozatos bírósági ítéletek alapján állásvesztésre ítéltek. Három esztendős kemény küzdelem után végülis –egyházi közérdekből mondták ki az ítéletet vétkesség megállapítása nélkül. (Zavartam az állam és egyház közti békességet.) Ezért kellett elhagynom Fejér  vármegyét és így kerültem 1962-ben Adásztevelre . Pápai bemutatkozó szolgálatomra heteken át készültem. Tudtam, hogy –programbeszédet várnak tőlem. Azt mondtam. Jézus Krisztusnak a Hegyi beszédben mondott Igéje lett a textusom: –Ti vagytok a földnek sója. Ha pedig a só megizetlenül, nem jó semmire, hanem, hogy kidobják és eltapossák az emberek. – Azóta több mint 18 esztendő telt el. Ma is ez az alapállásom a keresztyén gyülekezetet illetően. Sónak kell lennie, amely megízesíti –az ízetlen életet és sónak, amely megóvja a romlástól a romlásra készséges világot.

S most, 1993 adventjén visszatekintve 18 és fél évi pápai szolgálatomra, újra és újra csak azt mondhatom el, ami a pápai templom szószéke fölé van írva a Római levélből: –Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. Ţ, a hűséges Isten, a könyörülő Isten volt velem és volt a pápai gyülekezettel az elmúlt közel két évtizedben: Templomunkat villanyfűtéssel láttuk el, kívül, belül renováltattuk. A II. világháborúban elvitt két harangunk helyett két új harangot csináltattunk. Közben Isten sokak szívét felénk fordította. A gyülekezet örökölt Bárócz-hegyen egy ingatlant, a Várkertben egy házhelynek a felét és az áldott jó Cseh-Szombathy család jóvoltából egy szép civis házat a Széchenyi  utcában, ami gyülekezeti házunkká, s így sok kedves és áldott alkalmunk találkozó helyévé lett. Presbitériumunkba –visszatértek a kimaradt értelmiségiek. Márványtáblát helyeztünk el templomunkban a Heidelbergi Káté első magyar nyelvű kiadása, egy másikat a pápai gályarabok, Séllyei István  és Kocsi Csergő Bálint  emlékére. A templom elő-csarnokában pedig márványtábla hirdeti a második világháború pápai református hőseinek és áldozatainak emlékét. Minderre mit mondok? – Az Úré a dicsőség, az enyém pedig orcámnak pirulása. – Pápa, 1993. nov. 27. – 69. születésnapomon. Hargita Pál pápai lelkipásztor. 119.

A II. világháború rettenetes borzalmait átélt, hősi halottait, az áldozatokat gyászoló, a hadifoglyokat kereső, visszaváró magyarság s benne a pápai polgárság s köztük a pápai református gyülekezet a megalázások, szenvedések után megnyugvást remélt, de egy rövid demokratikus felvillanás után, 1949-től még irtózatosabb kiszolgáltatottság áldozatává lett. Rákosi Mátyás  embertelen kommunista diktatúráját ugyan 1956 októberének dicső magyar forradalma és nemzeti szabadságharca porrá zúzta, de az orosz intervenció újra visszaállította a zsarnokságot, az elnyomást. Rákosi és Kádár önkényuralma porig alázta az egyházakat. Már az ötvenes évek elején létrehozták az Állami Egyházügyi Hivatalt, a vallásüldözés s az egyházak elnyomásának politikai rendőrminisztériumát. Az egyház főhivatalait (püspök, főgondnok, esperes, kiemelt helyen szolgáló lelkész) csak előzetes állami egyházügyi engedéllyel lehetett életbe léptetni. Az 1967-es református egyházi törvények egyik sarkalatos pontja szerint: a lelkész egyházi közérdekből állásából elmozdítható. –1956 után csak a Dunántúlon  mintegy 50 lelkész szenvedett sérelmet az Állami Egyházügyi Hivatal közvetlen beavatkozása alapján. A lelkészt rabszolgának tekintették, s engedély nélkül más gyülekezetben nem szolgálhatott. Az Állami Egyházügyi Hivatal engedélye nélkül gyűlést sem lehetett tartani. Az 1948-ban, illetve Pápán 1952-ben elvett iskolák teljesen megbénították az egyházakat, mert az állami iskolákban is fokozatosan megszüntették a hitoktatást, s tiltották az ifjúsággal való egyházi foglalkozást. Pápán is teljesen megszűnt a hitoktatás, csak a lelkészi hivatalban maradt kevés lehetőség a gyermekekkel való foglalkozásra. Egyetlen komoly ifjúsági foglalkozási lehetőség maradt: a konfirmáció. De az egyház a 12-13 éves korig megnyert fiatalokat később csaknem elveszítette az általános egyházellenes propaganda miatt. Eme nemzetgyalázó s egyház-üldöző négy évtizedes rémuralom után értük meg 1989-1990-ben a politikai rendszerváltozás korát, amely új lehetőségeket kínál az egyházaknak s reményteljes felvirágzást a pápai református egyháznak is. A híres kollégium gimnáziuma már 1991 óta újra működik, s bizonyos, hogy 1995-ben a Teológiai Akadémia is fogadja hitvalló lelkészi szolgálatra készülő hallgatóit. A pápai református elemi (általános) iskola s a református óvoda visszaállítása is hamarosan megvalósul.

Természetesen magának az egyháznak is szüksége van a megújulásra. Félelmet keltő, hogy az Egyházügyi Hivatal korábbi kegyeltjei, üldözők parancs-teljesítői ismét nyomakodnak előre. Az egyház csak akkor válhat a krisztusi szolgálat közvetítőjévé, ha nem a hatalom lesz az igazsága, hanem csak a krisztusi igazság lesz az egyedüli hatalma.

Summázat

Az egyházak története nélkül nem lehet történelmet írni. Pápa városának a történetében is meghatározó szerep jutott az egyházaknak, a katolikusságnak s a protestánsoknak egyaránt. A pápai reformátustörténet a városi művelődéstörténetben is komoly tényező, elsőrenden százados múltú főiskolája révén. A nemzeti eszme bátorító terjesztésében a történelmi egyházak mindig megtalálták egymás kezét. A pápai református egyház története azt is bizonyítja, hogy a felekezetek közötti feszültség visszafogó erő, de az evangélium hatalma képes a feszültségek oldására, a megbékélés útjainak megtalálására. Tanulságként ide írhatjuk, hogy amit a felvilágosodás kora a gyanakvások eloszlatásában, a bizalom helyreállításában elkezdett, azt korunk ökumenizmusa képes volt ünnepi testvériséggé avatni. Éppen ezért ne szégyelljük a történelmet, tanuljunk és okuljunk belőle. Most egy ajándék-idő kezdődött, jól sáfárkodjunk vele.