Fülöp Éva Mária: A pápa-ugod-devecseri Esterházy-uradalom megszervezése és gazdálkodása a 18. század folyamán

Fülöp Éva Mária

A pápa-ugod-devecseri Esterházy-uradalom
megszervezése és gazdálkodása

a 18. század folyamán

A Pápa város történetének egy-egy korszakát, meghatározó történéseit bemutató kötet tanulmányainak sorában természetes módon helyet kellett kapnia a település életével a 17. század óta összekapcsolódó Esterházy-birtoklást, illetve a Pápa-Ugod-Devecser uradalmat vizsgáló feldolgozásnak is.1 Nemcsak azért, mert ez a mintegy háromszáz éves korszak alapvetően befolyásolta, alakította Pápa életét, változásait, hanem azért is, mert – tekintve hazánk gazdasági-társadalmi fejlődését – a történettudomány szerves részét képező gazdaságtörténeti kutatásokban kiemelkedő hely illeti meg az agrártörténetet. Mivel az üzemtípusok közül a magyar mezőgazdaságban, az agrártermelésben hosszú időn át a nagybirtok volt a meghatározó, fontos feladata van az uradalomtörténetírásnak.

Forrásadottságok

Bár a hűbéri társadalom korszakára irányuló uradalomtörténeti kutatásoknak az ugyanezt a területet a polgári átalakulás időszakában feltárni kívánó vizsgálatokkal szemben általában jobbak a lehetőségei a fennmaradt uradalmi iratanyagokat tekintve,2 sajnos, a pápa-ugod-devecseri uradalom esetében ez nem mondható el.

A feudalizmus korai szakaszában, az írásbeliség kialakulásával párhuzamosan indult meg a későbbi családi levéltárak anyagának szerveződése is: a jogbiztosító, főként birtokadományozó oklevelek e gyűjtemények legkorábbi darabjai. A gazdaságtörténet pótolhatatlan forrásai ezek, de a magyar történelemben jelentős, magas közjogi méltóságokat viselő családok levéltárai köztörténeti szempontból is értékesek.3

A pápai „archívum” az Esterházy-család ifjabb, fraknói grófi ágának központi levéltára volt.4 A pápai levéltárból – teljességre törekedve – csak a 19. század elején emelték ki, különítették el és szállították az illető uradalomba a tatai és gesztesi domíniumokra vonatkozó iratokat.

Az általunk eddig tanulmányozott tata-gesztesi és pápa-ugod-devecseri 18. századi uradalmi iratanyagból kitűnik, hogy az egyes uradalmi központokban és a birtokirányítás hivatalnok-személyzetének csúcsán álló prefektusoknál szintén voltak iratok, amelyek főként a napi ügymenet érdekeit szolgálták. A központi őrzőhely kialakítására főként a család egyes ágai közötti, s a rokon és más famíliákkal folytatott birtokperek miatt törekedtek: a jogbiztosító levelek, genealógiák, számadások, szerződések könnyebb meglelését az ismétlődő rendezések biztosították.

Az évszázadok óta a pápai várban őrzött levéltárban a II. világháborút követően iratok nem voltak találhatóak. Az 1950-es években három helyen lelt iratokat sem lehetett már egészében megmenteni: a Pannonhalmi Bencés Főapátság Gazdasági Levéltárában találtakkal ellentétben a Budapesten előkerültek a tárolás során helyrehozhatatlan károkat szenvedtek. A Pápán, egy kékfestőműhelyben megőrződött uradalmi iratok csak századunkra vonatkozóakat tartalmaztak. A legsúlyosabb csapást azonban a fellelt töredékeiben végül is a Magyar Országos Levéltárba szállított iratanyagra az 1956. évi levéltári tűz jelentette: az Esterházy-uradalmak közül a pápai és cseszneki uradalmak anyagai nagyrészt elhamvadtak. A megmaradt részeket a kisebb családi levéltárak fondjai közé helyezték el, melyekhez az ugodi plébániáról az 1950-es években beszállított lajstromozott pápai iratok és a devecseri domíniumból megmaradtak csatlakoznak.5

A kutatás alapjául emellett a közös birtoklás és a – megőrzés szempontjából talán szerencsésnek is mondható módon – nem teljes következetességgel végrehajtott irat-elkülönítések következtében a hercegi ág és a tata-gesztesi uradalmak iratai között fennmaradt anyagok szolgálhatnak. A Veszprém Megyei Levéltár, a pápai, immár Esterházy Károlyról elnevezett Kastély- és Tájmúzeum és a Dunántúli Református Egyházkerület gyűjteménye ugyancsak foglal magába kutatott uradalmunk levéltárából származó iratokat.6 Kiemelkedik ezek közül idősebb gróf Esterházy Ferencnek (1683-1754) és gróf Esterházy Károlynak (1725-1799) uradalmi tisztviselőivel, főként Bittó József, Balogh Ferenc, Tóth István és Kiss Ferenc prefektusokkal, illetve uradalmi régenssel folytatott levelezése az 1740-es évektől. Sajnos, épp számadáskönyvek nem maradtak fenn az 1767. évi úrbéri rendezés előtti időszakból, megnehezítve a gazdálkodás mérlegének megvonását.7 E töredékekből azonban, úgy érezzük, hogy előzetes várakozásunknál sokkal teljesebb módon, mégis sikerült az uradalomban a 18. század derekától lejátszódó fontosabb gazdálkodási folyamatok főbb vonásait feltárni, sőt, mivel esetenként részletesebb ábrázolásra is mód nyílt, néhány területen újabb adalékokkal gazdagítani az e század agrártörténetéről, s főként nagybirtokai életéről eddig kialakított képünket. Úgy a devecseri rész mezőgazdálkodásának kialakítása emelhető ki az iratok tanúsága segítségével, to-vábbá – a gazdasági tisztviselőket és alkalmazottakat tekintve – a nagybirtokok irányítóinak archontológiája bővült újabb adatokkal, nemcsak a hivatalviselők, hanem a hivatalok története értelmében is. Kiemelkednek fontosságukkal az agrárszakoktatás kialakulását megelőző időszak gazdasági képzésének sajátos formái, s az e téren meghatározó szerepű tatai uradalom és irányítója, Balogh Ferenc régens (1708-1765). Fontosak a korabeli számtartóság berendezését, a pénztár őrzését feljegyző adatok. Végül, tekintve eddigi, a tata-gesztesi uradalmak 18. századi történetére vonatkozó kutatásainkat,8 nemcsak feltételezéseinket sikerült bizonyítani a tatai uradalom gazdálkodásának a pápaira gyakorolt hatása terén, hanem egy ennél is szorosabb kapcsolatot mutathatunk be, éppen a fentebb említett Balogh régens működése nyomán.

Birtoklástörténet9

Az Esterházy-család a 17. században emelkedett az ország nagy birtokkal rendelkező, egyes tagjai révén országos jelentőségű közjogi méltóságokat betöltő, magas egyházi rangokat viselő, katolikus főnemesi családjai sorába. A csallóközi eredetű köznemesi családból a katolizált és 1625-ben nádorrá választott Esterházy Miklós (1583-1645) kapott grófi rangot: 1626-ban a Fraknó örökös grófja címet nyerve. A korszak nagy jószágszerzői között is kivételes hely illeti meg. Első feleségétől származó fia, Esterházy István pápai kapitány, az apja által szerzett jószágok közül a semptei (Nyitra vármegye) uradalmat bírta.10 Az ugod-devecseri uradalmat a 17. század derekán az eladósodott véglai Horváth-családtól szerezték meg. Egy 1627-ből fennmaradt irat tanúsága szerint „Esterhasy Miklós” Balassa Borbálának, Czobor Imrének és Török Jánosnak zálogosította el az „Ugod és Devecher várakhoz” tartozó több birtokrészét, nemesi kúriáját és szőlőjét. Nem ritka a zálogba adás Esterházy Miklós birtokpolitikájában: az esetlegesen vitatható tulajdonjogú területekért kapott nagyobb összegű készpénz vitathatatlanul előnyösebb. Úgy – amint monográfusa, Péter Katalin kiemeli – a nádor halálakor az első feleség hozományaként szerzett Sopron vármegyei Lánzsér és az 1622-ig bírt munkácsi uradalmáért az uralkodótól, I. Ferdinándtól cserébe kapott fraknói és kismartoni, valamint a már általa vett, említett nyitrai Sempte és a hegyaljai Regéc mellett 8 zálogban lévő uradalmat hagyott hátra, ez utóbbiak közt Pápát is.

A pápai és gesztesi uradalmak a nádor második feleségének, Thurzó Imre özvegyének, Nyáry Krisztinának a testvérét illették, s e birtokokat Esterházy Miklós cserebirtokért vette tulajdonába. Az e csereügyletet tartalmazó oklevelet csak 1799-ben, –sub rosa  tudták megszerezni az utódok, s helyezhette el Hering József, a pápai domínium levéltárosa a „régen keresett, és rejtekben volt igen szükséges, és igen hasznos Tsere Levél” másolatát az iratok között. Az oklevél szerint Esterházy Miklós nádor és felesége, másrészről bedeghi Nyáry Istvánné, férje teljhatalmú megbízottjaként 1628-ban megállapodtak abban, hogy Nyáry Istvánné átengedi az előbbieknek a Veszprém vármegyei Pápa várát, a Komárom vármegyében lévő Gesztest, s a somogyi Ozorát tartozékaikkal együtt, cserébe kapván – mivel e javak és birtokjogok Nyáry Istvánnak igen hasznosak az oklevél szövege szerint – egy tokaji és velétei nemesi kúriát öt-öt szőlővel Zemplénben, valamint birtokrészeket Szabolcs vármegyében Ibron és Vid possessiókban, s mindezek tartozékait. A gesztesi jószág 1670-ben, a nádor idősebb fia, Pál (1635-1713) és a fiatalabb testvér, Ferenc (1641-1684) között tett birtokosztály során, csere révén az utóbbira szállott. A két fiú közül az 1681-ben nádorrá választott és 1687-ben hercegi rangra emelt Pál az idősebb fraknói hercegi ág, Ferenc, semptei és pápai főkapitány az ifjabb fraknói ág megalapítója.11

Gróf Esterházy Ferenc három fia közül, úgy tűnik, a középső, az eredetileg papi pályára szánt József (1682-1748) méltó leginkább a család felemelkedését megalapozó Miklós nádorhoz. Miután 1700-ban egészségi okokból hazatért Rómából, ahol előzetes tanulmányai után a Collegium Germanicum hallgatója volt, testvéreivel első ízben 1702-ben, édes-anyjuk, Thököly Kata halálát követően tettek birtokosztályt. A május 27-én kelt osztálylevél az anyai birtokokról szólt, melyeket ő özvegyi jogon, élete fogytáig bírt. Az anya halála mellett az is szükségessé tette a megegyezést, hogy József gyenge egészsége miatt a papi hivatás elhagyására kényszerült, így testvéreinek, Antalnak (1678-1722) és Ferencnek „mint világiaknak” 1700-ban az apai jószágokról tett cambiuma (birtokcseréje) alaptalanná vált.

A legfiatalabb fiú, Antal így végül is a gesztesi, bátyjai, József és Ferenc a Pápa-Ugod-Devecser birtokokat kapták. József 1707-ben, apja örökébe lépve semptei főkapitány, 1710-ben Komárom vármegyei főispán lett. 1718 és 1738 közt méltóságai jövedelmeire és örökölt s szerzett jószágai gazdasági erejére támaszkodva megszerezte a később a pápa-ugod-devecseri jószághoz csatolt Gyömörét s a majdan a gesztesi domíniumba kebelezett Tápot, Ménfőt és Mezőörsöt. 1727-ben vásárolta a tatai uradalmat, ahol fokozatosan kiépültek a birtokait irányító központi gazdasági-igazgatási szervek. Az 1738-ban megvett Kethely possessio és Makk praedium is a tatai uradalmat gyarapította.

A Rákóczi-szabadságharcban Esterházy Antal a fejedelem táborához csatlakozott.12 1709. november 12-én kelt, „hűtlenség és hazaárulás” vétke miatt kimondott birtokvesztése után ezek testvérei kezére jutottak. Egy 1715. évi birtokosztás „első osztályról” beszél ezt követően, ami már Antal ítélete után közvetlenül lehetett József és Ferenc közt. A Kamara iratanyagában fennmaradt egy 18. század eleji összeírás, ami Esterházy Antal azon javait tartalmazza, amelyeket az uralkodó Józsefnek és Ferencnek adományozott. Ezek közül a későbbi uradalmi összeírások és számadások tanúsága szerint az itt említett Császár, Kocs és Szák possessiók, Dad possessio Berencsér, Szend Csicso és Környe Kecskéd praediumokkal s végül Ságh praedium a gesztesi uradalomhoz kerültek, kivéve természetesen az adománylevélben szereplő Pápát. Ránk maradt továbbá Esterházy József és Ferenc beiktató levelének másolata is. Eszerint a Rákóczi-felkelés alatt tanúsított hűségükért és a török háborúkban végbevitt haditetteikért fiági örökösödéssel adományul nyerték Gesztes várat tartozékaival, s megerősítették birtokukban Ugod és Pápa várakat és tartozékaikat. A három birtok részei Komárom, Fejér, Veszprém és Győr vármegyékben terültek el.

A birtokbejárás és a tényleges birtokbaiktatás 1721. április 3-án kezdődött. A gesztesi uradalom caput bonoruma Gesztes vára volt,13 amelyet a beiktatást végző káptalani kiküldöttek és a király megbízottja elhagyatottnak találtak és tartózkodásra alkalmatlannak ítéltek, s így Kocs községbe hívták össze a szomszédos birtokosokat, lakosokat (így például Tagyosról Csapó István és Csetey János nemesek jelentek meg). A következő helyszín az ugodi domínium, nevezetesen Ugod mezőváros volt, ahol az összegyűltek (köztük például a bödögei nemes Horváth Ferenc és Antos Péter) jelenlétében április 9-én adták József és Ferenc tulajdonába a lakott falvakat és pusztákat, elsőként emelve ki ezek közül a „jogsértő idők” óta rommá lett Ugod várat és a hozzá tartozó Ugod oppidumot. Majd – a húsvéti ünnepek közeledvén, Ugodról még 11-én este elindulva – április 12-én, nagyszombaton Pápa várában gyűltek össze, ahol is megülték az ünnepet. Április 16-án itt is megtörtént a beiktatás a pápai uradalom mezővárosai, falvai és pusztái birtokába, Veszprém vármegye alispánja, Fekete György és a vármegyei törvényszék jegyzője, Sztankovánszky András jelenlétében. A három birtok közül egyedül itt fordult elő tiltakozás a beiktatás ellen: először a bakonybéli bencés apátság apátja a maga és a pannonhalmi főapát nevében, minden, a jövőben őket, mint szomszédos birtokosokat érhető sérelem miatt. Továbbá Pápa oppidum nemes és nem nemes lakói közül többen is ellene mondottak a birtokbahelyezésnek. Pápa városának és az Esterházy-földesuraknak ez az ellentéte végigkíséri a századot. Gyökere a török időkre nyúlik vissza, amikor a katonai szolgálat fejében a földesúri adók alól mentességet élveztek a praesidiánusok. Egy évszázaddal korábban, Devecser és Ugod 1626. évi összeírásakor hasonló helyzetet örökítettek meg a kamarai kiküldöttek.14 Az „elegh puszta” devecseri vár alatt és a városban 105 ház volt, azokat „szolgalo emberek lakják, kiknek szeghin Nadasdi Tamas adott szabadságot, hogy senkinek se adozzanak, s szolgallianak”. (A várhoz tartozó jobbágyok laktak azonban Csajágon, négy házban.) Ugodon, a palánkkal kerített várhoz tartozó városban 80 ház volt, lakosai „azok is Nadasdi Tamás szabadosai”. (A várhoz itt is tartozott néhány jobbágy, akik Bél puszta földjét szántották Ugodnak.) Hasonlóképp hivatkozhatott a pápai contradictorok többsége a „conditio liberrima”-ra, valamint többen a lakosok közül inscriptióra, zálogba vagy árendába kapott házra. S bár a beiktatás a tiltakozás ellenére megtörtént, ez a küzdelem folytatódott: a városi számadások uradalmi számvevő általi ellenőrzése, bor- és sóárulás, az inscriptiók igazolásai mind ezt tükrözik, az oppidum lakói és az uradalom ellentétére adván okot.

Gróf Esterházy József pályafutása az 1730-as években tetőzött: 1733 és 1741 között horvát-dalmát és szlavón bán, 1741-ben országbíró lett.15 1731. február 10-én végrendeletet tett egyetlen fia, az ifjabb Esterházy József (1714-1762) javára16. Eszerint majorátust létesített fia, illetve bátyja, Ferenc elsőszülött fiúutódai számára. Úgy határozott, hogy ha fiának több gyermeke lesz, azok között az öröklött semptei jószágot szét kell osztani. A majorátus az általa vásárolt tatai uradalomra, az általa 1722-ben építtetett cseklészi kastélyra és Cseklész városára (ez utóbbitól a borkilencedet és dézsmát a semptei uradalom jövedelmei közé sorolva), a pozsonyi házra és pusztabirtokra, valamint játói ménesére és ingóságaira terjedt ki. A testvér, gróf Esterházy Ferenc, 1711-től Borsod vármegyei főispán17, 1746-tól tárnokmester is, először szintén az 1730-as években végrendelkezett. Az 1735. december 8-án kelt testámentumban Pápa és Devecser uradalmakból s a gesztesi domínium neki jutott részéből elsőszülött fia, Miklós (1711-1765) javára majorátust létesített. Arra az esetre, ha Miklós örökölné a fentebb említett, idősebb gróf Esterházy József által alapított majorátust, akkor a szintén az ő águkra szálló Semptét a következő testvérnek, az apja nevét viselő ifjabb Ferencnek (1715-1785), a későbbi magyar udvari kancellárnak kellett átengednie.18

Mielőtt továbblépnék, a mindkét végrendelet által említett semptei uradalom közös birtoklásáról is szót kell ejtenünk. Annál is inkább, mert a gesztesitől eltérően, ahol lényegében megosztották egymás közt a possessiókat és praediumokat, e domínium birtoklásában a pápa-ugodi uradaloméhoz hasonló, az egyes jövedelmeket megosztó, közös részesedést is megfigyelhetünk. 1735-ben Esterházy József Sempte vára újjáépítője, aki ezért a következő évben az őt illető pápai fél jószágért meg is szerezte az általa helyreállíttatott vár egyedüli tulajdonjogát Ferenctől. 1744-ben Szered mezőváros központtal fia, ifjabb József kezén volt a szeredi domíniumnak nevezett rész. Apja az itteni javait Cseklész, nagybátyja Sempte központtal kezelte, utóbbi hosszabb ideig (1750-ig) a pápai prefektus ellenőrzése alá rendelve azokat. 1748-ból ismerünk egy tervezetet, Szered oppidum és tartozékai kapcsán a két testvér közötti cambium előkészítését, hiszen a társbirtokosság többször vitára adott okot a tervezet bevezető szavai szerint. A birtokcsere létrejötte esetén egységesítették és megosztották volna az addig fele-fele arányban, közösen birtokolt mezővárosokat, s József Cseklész, Ferenc Sempte és Sempc területén gyakorolt volna joghatóságot (a tizedek, borbevétel és más allodiális jövedelmek kivételével).19

Ifjabb Esterházy Józsefnek nem voltak gyermekei. Apja és nagybátyja halála után, mivel birtokait terhelő roppant adósságai már ezeknek a hitelezők kielégítésére fordításával fenyegettek, 1759. március 1-jén szerződést kötött nagybátyja három fiával: az előbb említett Miklóssal, Ferenccel és Károllyal. Az adósságok lerovása fejében csak évjáradékot tartottak fent számára, majd még ugyanezen év júniusában 32 évre zálogba adta összes birtokát unokatestvéreinek.20 Amikor 1762-ben meghalt, három unokatestvére – noha apjuk halálát követően, 1755-ben már osztályt tettek – commassálta (tömegesítette, összesítette)  az unokaöccsük és apjuk révén rájuk szállt birtokokat, s új osztályt tettek. A családi egyezséget 1762. január 25-én Tatán kötötték meg. A diplomáciai szolgálatban álló Miklós, Sáros vármegyei főispán a tatai és gesztesi uradalmakat kapta, s megalapítója lett a család tatai ágának. Testvére, ifjabb Ferenc mosoni főispán, apjuk végrendeletének értelmében a semptei domínium és Cseklész ura, a cseklészi ág őse. Végül a legifjabb testvér, az ekkor már egri püspök Károly a semptei és a pápa-ugod-devecseri jószágokon osztozott Ferenccel. A possessiók közül Bokodot és Pusztavámot, valamint Billegh praediumot ifjabb Esterházy József szerezte ugyan, de kölcsönpénzből, melyeket Esterházy Miklós fizetett meg, így ezeket az idősebb Esterházy József-féle hitbizományba kebelezték. A csákvári és magyaralmási birtokról, a fornai és boglári pusztákról Esterházy Ferenc lemondott, s így azok a pápai uradalomtól a gesztesihez kerültek át.21

A pápa-ugod-devecseri uradalom gróf Esterházy Ferenc tárnokmester és fia, gróf Esterházy Ferenc kancellár kezén22

Az 1720. évi birtokadományozás utáni évekből csak a gesztesi uradalom anyagában maradt fenn néhány töredékes adat a pápai uradalomról. Az egyetlen korai, még a fentiekben bemutatott, a Gesztes-Ugod-Pápa birtokokat illető donációt megelőzően, de már Esterházy Antal hűtlenségi ítéletét követően keletkezett 1711. évi extractus alapján úgy tűnik, hogy Esterházy József és Ferenc ekkor használták már – közösen – a három uradalmat. Ugod az 1720-as évekből fennmaradt néhány irat alapján nem külön egységként szerepelt. Pápa egyértelműen birtokközpont, Devecser külön domínium, melynek fontosságát a Balaton környéki szőlőkhöz közeli fekvése adta. A pápai, devecseri és gesztesi jószágban egyaránt volt szerény méretű allodiális gazdálkodás. A „Méltóságos galánthai gróf Esterházy József és Ferenc számára a gesztesi, pápai és devecseri domíniumokból proveniált gabona, árpa és zab” kimutatása alapján az évben a három uradalomban tiszta búzából 878 köböllel vetettek.23 Nem szól viszont az irat a 18. század első felében elterjedt kétszeres (búza és rozs) vetéséről, amelyet csak a század derekától előzött meg a tiszta búza vetése. A vetésszerkezet ezen összetétele eladásra szánt gabona termesztésére utal. A számadás a gabona mellett, címe ellenére, a borbevételekre is kitér: a sági majorból, Badacsony, Kisörs, Lábod és Kisapáti szőleiből és a beszolgáltatott borokból 1133 urna bevétel volt.24 Az irat – sajnos, állomáshelyét fel nem tüntetve – Jakácsics Ádám tiszttartó, Kaszap Ferenc „pusztai” és Tóth István igmándi ispán nevét őrizte meg.

Az 1716. és 1717. évi, a gesztesi, pápai és devecseri uradalmak gabonatermését kimutató összesítésből egyértelműen kitűnik, hogy a pápai uradalom részeként szerepelt Ugod. Az uradalomnak majorja volt Csót, Ugod, Borsosgyőr, Szerecseny, Teszér és Nyárád, Kúp, Ács és Pápa határában; ide tartozott még Ság, Kisborsosgyőr praedium és Takácsi; e helyeken őszi és tavaszi búzát, zabot vetettek. 1716-ban a pápai domíniumban a majorban 147 kereszt tavaszi búza, 218 kereszt zab, 771 kereszt őszi búza és 15 kereszt zab volt a bevétel. A devecseri uradalomban Gallyabél, Taszár és Potony majorokban – ezek mellett Devecser városa és Lábd praedium szolgáltatott még termést – a termés 32 kereszt zab, 23 kereszt tönköly, 93 kereszt tavaszi rozs, 93 kereszt őszi rozs és 390 kereszt őszi búza lett, a tized 247 kereszt őszi búza, 33 kereszt zab és 17,5 kereszt őszi rozs. A próba 1 kereszt után 3/4-15/8 pozsonyi köböl szemet mutatott az egyes gabonaféléknél. Az 1717. évi összeírásból, amely Devecsernél Noszlopot, Istvándit és a devecseri majort is említi, kiderül, hogy szemnyerésre a nyomtatást alkalmazták, s a részért nyomtatók minden 100. után 15 pozsonyi szapu (az uradalomban ezt egy „Pozsonyi mérő szerint való köbölnek” számították) termést kaptak.25

Az 1721. évi birtokbaiktatást követően újabb szerkezeti változás figyelhető meg az uradalmakban: Ugod, Teszér, Szerecseny, Csót a gesztesi domínium részeként szerepel 1723-ban, Csákvár, Császár, Igmánd, Kocs, Szend, Dad, Környe, Szák és Oroszlány mellett gróf Esterházy József és Ferenc közös haszonvételű birtokaként.26 Ugyanezen évből már a számadások rendjére is utaló havi számadások is maradtak fenn az év utolsó négy hónapjából, feltüntetve az Esterházy József részére a gesztesi, pápai és devecseri uradalmakból a kasznári hivatal által kiadott szemesterményeket. Nemcsak a termesztett növények legalábbis egy része ismerhető így meg (búza, rozs, árpa, köles, zab, tönköly), hanem több tisztviselő neve is szerepel a kimutatásokban, lehetővé téve néhány következtetés levonását az uradalmak szerkezeti felépítését s a termelés és fogyasztás körét illetően.27

Már prefektus irányítja Esterházy József mellett a kiutalásokat, tiszttartó van Gönyün (Magyari Mihály), a másik tiszttartó – helységjelölés nélkül – „Caroll Dominicus Kemény”. Stutter János a számtartó. Herovics Mihály kulcsár 1723-ban pincemesterként dolgozott,  vincellérek Kisörsön és Badacsonyban voltak. Fülöp Kristóf pintér munkájára a hordókészítésnél volt szükség. Ugodon erdészt találunk. Az állatokkal foglalkozók közül – bár a nagy uradalmakra jellemzően bivalyosuk is volt, s a játói ménest is feltüntetik – túlsúlyban voltak a kanászok: a Bakony nyújtotta lehetőségek következtében. Külön kanásza volt a prefektusnak, név szerint említenek további hármat, itt „bojtárnak” nevezett egy-egy segítőjükkel. Esterházy Ferencnek két falka sertése volt itt, és a pápai „Tizesmalom” s a devecseri és petendi malmok „malomporára” alapozottan sertéshizlalást is folytattak. Ugyancsak ezt kapták a devecseri malacos sertések és az ott hizlalásra fogottak, míg az Ugodon tartott, tizedből kapott sertések kölest ettek. A kölesből készített kása (az irat árpakását is feltüntet) ekkor emberi táplálékul is szolgált, a kenyérfélékkel szinte egyenrangú táplálékként. A kenyérfélék készítésére ekkor leginkább rozsot, kétszerest és végül búzát használtak az ország különböző vidékein. Itt – a vetéskimutatásokhoz hasonlóan – rozzsal és tiszta búzával találkozunk elsősorban. Az abajdóc (kétszeres) főként önellátásra szolgált: a parasztgazdaságokban és az uradalmi alkalmazottak konvenciójára termesztették.28

Az 1715. és 1720. évi országos összeírás Veszprém megyéről fennmaradt része (az összeíróknak a vetőmag és a bevetett föld mértékegységének egységesítésére a pozsonyi mérő használatát rendelték el) 1 keresztet 17 kévével számolva 1 pozsonyi köböl vetés után 6, 5, 4 vagy 2,5 szorzóval számolt, nagyobb termést mutatott ki (1 kereszt 1 köböl fölött egy becslésben sem szerepelt). Esterházy József és Ferenc közös birtokaként, illetve Esterházy Ferencnek, a később Csesznek köré szerveződő, ekkor kezén levő egyéb javait felvéve, e birtokokon mindenütt kétnyomásos művelést, az őszi alá háromszori szántást s általában kétszeres (de Borsosgyőrnél négyszeres, Ugod, Pápa, Noszlop, Szombathely, Kúp, Nagygyimót földjein háromszoros) termést rögzítettek. A fivérek birtokában 81 1/2 sessio (jobbágytelek) volt (Szentkirály Bakonyszentlászló, Szombathely, Réde, Sikátor, Devecser, Nagygyimót, Kúp). Nyárádon, Noszlopon, Bakonygyiróton nem tüntették fel külön a telkek számát, Csesznek-Váralján csak irtásföldek voltak. Pápán az adózókról feljegyezték, hogy köztük „oppidánusok” és nem nemes úrbéresek is vannak. 1715-ben a pápai 340 „adózó” mellett 245 jobbágy, 115 zsellér és 42 házatlan zsellér élt jószágukon, 2827 3/4 pozsonyi köblös földet, 272 1/2 pozsonyi köblös irtást birtokolva. 1720-ban 300 uradalmi alattvalót jobbágyként, 40-et zsellérként írtak össze. Mellettük Pápán az „adózók” száma 314 volt, Noszlopon 2 zsellér ült nemesi telken, 2 jobbágyot viszont innen Petendre tettek át. Devecserben 21 zsellér „sine pertinentiis” megjelöléssel szerepelt, de nem a házatlanok kategóriájában. Ez évben a szántók 2784 3/4, az irtások 508 1/2 pozsonyi köbölt értek.

Az 1720/30-as évek még e viszonylag jó fekvésű, vízi szállításhoz, piacokhoz közeli uradalmak esetében is a termelőmunka szinte újbóli megszervezésének évei voltak. Gyarapították a jobbágyok számát, új, úrbéri terhekkel felruházható telkeket mértek ki, illetve benépesítették a régieket, megszervezték az uradalmi irányítás kereteit, gazdasági egységeit, fokozatosan kiépítve a tisztviselők, alkalmazottak hierarchiáját. Ezek az évek még nem lehettek a jelentős beruházásokat, anyagi ráfordításokat, szakértelmet igénylő ágazatok előterébe kerülésének évei, a hangsúly a gazdálkodás beindításán, a szervezeti keretek megteremtésén volt. A pápa-devecseri jószágban a bevételek közt a gabona- és faeladások, s az uradalom sajátos jellegéből következően a bakonyi legelőbérletek, a sertéstenyésztés voltak az elsők. Ezekhez a boreladás haszna társult.

Az 1740-es évektől lassú előmenetelnek lehetünk tanúi. Fennmaradt, csekély számú forrásaink is ezektől az évektől állnak inkább rendelkezésünkre. A magyar mezőgazdaságban az értékesítési lehetőségekben bekövetkezett kedvező irányú változások nyomán új törekvések figyelhetők meg a nagybirtokokon. Az iparilag erősödő, városiasodó osztrák örökös tartományok, a meginduló belső fejlődés következtében növekvő piaci lehetőségek, az osztrák örökösödési háború teremtette gabonakonjunktúra hatására – az előző időszakban jelentékeny részben megteremtett, szükséges élő és holt felszerelésre támaszkodva – az uradalmak az addig jórészt árendába adott haszonvételek helyett azok saját kezelésbe vételére törekedtek, újabb vendégfogadókat, pincéket, sör- és pálinkaházakat építettek. Megkezdték a kor korszerű, költséges gabonatároló építményeinek, a granáriumoknak építését. Ezek az új típusú gabonatárolók kőből készült, cseréppel fedett, többszintes, szellőzőnyílásokkal ellátott épületek voltak. Ezt megelőzően jórészt vermekben tárolták a gabonát – e földbe mélyített gabonatárolók, ha nem égették ki vagy zárták le megfelelően, a nedvességet átengedve, az állati kártevőktől megfelelően nem védve a magot, óriási károkat okozhattak. A dohos, férges gabonát értékesíteni is alig lehetett. Megindult a nagyobb anyagi ráfordítást igénylő, munkaigényes ágazatok kiépítése is, a szóban forgó uradalmak esetében például a mesterséges tavi halászat említhető sajátos példaként. Szaporodtak a „svájcerájok”, a lefejőtehenészetek. Azonban a fentiekben jelzett változások lassú üteme és a tőkehiány következtében még e kedvező fekvésű, a korabeli úthálózat siralmas állapotát tekintve felbecsülhetetlen előnyként a Dunához s a komáromi és győri katonai élelemraktárakhoz, „magazinumokhoz”, valamint Pozsony és Bécs piacához közeli uradalmak sem voltak képesek jelentős majorsági gazdálkodás kiépítésére. A falvakkal kötött, születő új szerződések is ezt a megrekedt fejlődést tükrözték: igaz, hogy előtérbe került a census – a pénzjáradék – fizetése, de ezt nagyrészt éppen az uradalmaknak végzett munkával tudták előteremteni a jobbágyok, s azoknak, az egyre nyilvánvalóbban gyenge minőségű munkát jelentő robot mellett, elegendő béres hiányában és bérmunkásokra alapozott termelésre elégtelen anyagi erejük következtében feltétlen szükségük volt e munkavégzésre.

Idősebb Esterházy Ferenc pápai birtoklása korai szakaszából, az 1730-as évekből a pápai prefektussal folytatott levelezéséből csak egy korabeli iratborító maradt fenn, amelyben 1731-től gyűjtötték össze a gróf „Saáry-falvai” (Sárosfalvai) Bittó Józsefhez írt leveleit. Azonban még az összefoglaló felirat is két tanulsággal szolgál. Egyrészt, hogy Bittó pályáját mint provisor (tiszttartó) kezdte, s e gazdasági tevékenységet irányító tisztségből emelkedett a tiszti hierarchia élén álló jószágkormányzói – prefektusi – rangra. 1745-ben a csákvári bírák a „pápai és ugodi domíniumok”-at említik Bittóhoz írt levelük címzésében, erősítve feltevésünket, hogy Devecser ekkor – Pápának alárendelten – nem elsődlegesen szántóföldi termelést folytató központ, hanem állattenyésztése mellett főként a szőlők művelésének, a borok begyűjtésének irányítója. Épp ezeknek köszönhetően volt már 1739-ben bizonyíthatóan tiszttartó Devecserben is, míg Ugod mezőgazdálkodását szükségtelen volt külön felügyelet alatt Pápáétól elkülöníteni. A gazdaságok kiépítése ekkor még korántsem fejeződött be, az ugodi rész az előző korszakhoz hasonlóan szorosan a pápai domíniumba kapcsolódott. A csákvári –Birák és Esküdtek  fentebbi, 1745. januári levele tiszttartónak nevezi Bittót (bizonyíthatóan először a kiindulásul szolgáló borító mellett 1740-ből van feljegyzés e titulusára). 1748 novemberében plenipotentiáriusi (teljhatalmú) felhatalmazást élvezett, majd a kitüntető bizalom e jelét a tisztségbeli emelkedés követte: 1750-től prefektus lett. Másrészt, a levonható második következtetést illetően, újabb adalékkal gyarapodtak a csaknem kizárólagosan jogi ismereteket szerzett, kisebb birtokú nemesek pályaválasztási lehetőségeire (birtokigazgatás, vármegyei és törvényszéki szerepvállalás, hivatalviselés a kormányszékeknél) irányuló kutatások. Bittó időnként engedélyt nyert arra, hogy saját birtokügyeiben egy-két hétre eltávozhasson a szolgálatból. Ugyancsak sárosfalvai részbirtoka volt a szempci tiszttartónak, Bittó József sógorának, Doboczky Ádámnak.29

A prefektus feladata a tisztviselők (officiales) és alkalmazottak (oeconomici) s közvetítésükkel a szolgák (servitores) irányítása, a gazdaság, a gazdálkodás menetének az alárendeltek segítségével történő biztosítása. Közvetlen kapcsolatot tartott a birtok tulajdonosával, közvetítette az uradalom felé annak elgondolásait, akaratát.30 Ugyanakkor tapasztalataival tanácsot is adott, javaslatot is tett egy-egy személyi vagy szorosabban gazdasági ügyben. A végső döntés joga mindig a tulajdonost illette, de egy Bittóéhoz hasonlóan hosszú szolgálat során kialakulhatott olyan kapcsolat a földesúr és a prefektus közt, hogy a döntési jogot részben az utóbbi is gyakorolhassa. Erre utal, hogy amikor apjuk halála után Esterházy Ferenc és Károly veszik át a jószágot, egy alkalmazott elbocsátása miatt 1756-ban ifjabb Esterházy Ferenc keményen megparancsolja Bittó Józsefnek: – ha ezt üdvözült Atyám (idejében) szokta is cselekedni, már én meg nem engedem Kegyelmed mindeneket csak propria authoritate akar cselekedni- Ennek utánna pedig legkissebb Tisztetis hirem, s engedelmem nélkül Kegyelmed le ne tégyen.31

A prefektus volt az uradalom képviselője a vármegye felé is,32 bár ebben nagy szerep jutott a szakigazgatási tisztviselők közé tartozó ügyésznek is. 1754-ig külön uradalmi fiskálisról nem tudunk. Esterházy Ferenc 1743-ban, Szempcen szerződtetett egy Sándorffi nevezetű fiskálist, de vizsgált uradalmainkat tekintve nincs adatunk működéséről. 1745-ben Bittó a rokonával,33 Bittó Ferdinánd jurátussal küldött a csákváriaknak parancsot egy határpert érintő kérdésben. Fiát, Bittó Pált 1745-ben Rőth Sándor mellé adta jogot tanulni. Bittó József sógora, az említett Doboczky Ádám őt „estvér Nénémtül való Attyámfia”-ként említette, biztosítva Bittót, hogy Rőth mellett a fiú „Diaetán is experiálhat”.34 Bittó Pál egyébként már 1741-ben tevékenykedett az uradalomban: szeptemberben Esterházy Ferenc ismételten Pozsonyba rendelte, ...mivel az irásoknak rendbe valo vitelére szükségem van...35 1748-ban Esterházy Ferenc processusainak (pereinek) folytatásáról is vele üzent Bittó Józsefnek, s utasítására Pálhoz „öl az dolgok folytatását rendelni.”36

A szakigazgatási tisztviselők közül fontosságát tekintve a következő helyen a –geometra  áll az uradalomban, bár itt a tatai domíniumhoz hasonló nagy vízrendezési munkálatokra nem került sor. A század derekán, az 1750-es évek elején Maynzeck Henrik mérnök készítette el a pápa-ugod-devecseri uradalmat számbavevő birtokkönyvek térképeit.37 A két testvér, József és Ferenc közt annak idején megosztott gesztesi uradalom contravertált területeinek felmérésében, a telepítésekkel az extraneus földhasználattól eleső, a háborúk időszakát is átvészelt népes községek és az új telepesek határvitáinak elsimításában, az új sessiók kimérésében is bőven akadt feladata az uradalmi mérnöknek.

A tiszttartó (provisor) szerepköre igen összetett; magát a gazdálkodást irányító, legfőbb tisztviselő. A birtok közigazgatási tevékenységében is tevékenyen részt vesz, így a falusi bírák választásánál is. A nagybirtok jogszolgáltatását tekintve bizonyos értékhatárig általában ő ítélt a jobbágyok egymás közötti pereiben. Szóltunk már a devecseri uradalom 1739-ben említett tiszttartójáról (1740-ben Poór János töltötte be ezt a tisztet), s arról, hogy Ugod mezőgazdálkodása gyakorlatilag nem különült el a pápai domíniumétól, 1745. évi adatunk alapján egy személy töltötte be ezt a posztot. Legkésőbb Bittó József prefektusi rangra emelkedésével, 1750-től jelent csak meg a külön provisor az ugodi birtokon.

Nemcsak a termelés irányításával, hanem magával a mezőgazdasági termeléssel állottak szoros, közvetlen kapcsolatban a kasznárok, akik a tiszttartó alá rendelt ispántól átvették a szemesterményeket. 1741-ben Esterházy Ferenc is gabonakimutatást várt ispánjától: „Az Kasznár maga Extractussát meg nem küldötte, azért külgye meg hogy tudhassam, mennyi gabona legyen az Joszágban...”.38 Pápán forrásaink először 1740 szeptemberében említenek kasznárt.

Az ispánok már nem a tisztek, hanem az alkalmazottak körébe sorolhatók. Az allodiális gazdálkodás kiterjesztésével számuk növekedett. A béresek, robotosok, bérmunkások felügyelői, a különféle gazdasági munkák végrehajtásának ellenőrzői. Az Esterházy Ferenc kezére jutott gesztesi birtokrész ispánja (1740 novemberében Nagy János volt a csákvári ispán; 1753-ban a levelekben az új ispán Bittó József által készített instrukciójáról írnak) is a pápai provisorhoz tartozott, külön tiszttartóról ott nem tudunk. 1742-ben Doboczky László Szempcről ajánlott új ispánt: Kovács Mátét, Esterházy Ferencné korábbi csatlósát, aki „az után lett Szempczi Sáffár...”, azaz az élelmezéssel, ellátással foglalkozó tisztviselő.39

Lehet, hogy az ajánlottat pápai ispánnak szánták, hiszen ott csak 1743 decemberében említik forrásaink ezt a betöltött posztot.

Az ispán munkafelügyeleti tevékenységét segítették – egyéb, főként őrzési feladataik ellátása mellett – a hajdúk. A tatai uradalom közvetlen hatásának egyik első jeleként 1746 decemberében Esterházy Ferenc megküldte Bittó Józsefnek a tatai katonák és hajdúk rendjét, hogy Pápán is „vagy így, vagy még ennél is jobban, lehet talán föl állítani”.40 Tatán 14 katona és 36 hajdú szolgált tizedesük vezénylete alatt. Szolgálatuk háromirányú volt: a lovasok a komáromi postaállomástól levelet hordtak vagy vittek meghatározott helyre; őrséget adtak a vár kapujánál a hajdúk; s egy közülük állandóan a tiszttartó rendelkezésére állt. Fizetésük lovasoknak és gyalogoknak egyaránt minden második évben –hét fertály  posztó, ingyen tűzifa, egy kis rét használatukra. Ha az uradalom határain kívülre mentek, a lovasok napi 4 garast kaptak. (A levélrészletben nyilván csak fizetésük egy részét említették.)

A fentebb már érintett szakigazgatási tisztviselők körébe sorolható (a mezőgazdálkodással e jelentős bakonyi részeket birtokló uradalmak esetében mindenképp egyenrangú) az erdészet személyzetének legmagasabb rangú tisztje, az erdőmester. 1744-ben Csákváron Csóti Nagy János volt az erdőmester. 1746-ban újat fogadtak fel, s bár neki sem ismert teljes instrukciója, Esterházy Ferenc utasításából tudjuk, hogy az erdőket s az ott folyó favágást is felügyelte, utóbbit illetően a kivágásra szánt fákat maga Bittó József mutatta meg neki szolgálata kezdetekor. Ezeket az „erdő billeggel”41 megjegyezték, felírva, hogy hol és hány szál vágható ki. A devecseri tiszttartó alá tartozott a noszlopi erdőispán (első említése 1740. december). Pápán és Kúpon jáger szolgált (első írott adatunk 1752-ből, illetve 1753-ból származik). Megkülönböztettek emellett „fácános jágert” is, feltehetően a vadaspark őrét nevezve így, 1753-ban.

E korai időszakból a szőlőtermesztés, borgazdálkodás irányító központjából, Devecserből ott szolgáló pintérről van tudomásunk már 1748-ból.

A különböző uradalmi alkalmazotti rétegeket vizsgálva a számadásra kötelezetteket felügyelő, illetve az uradalom számvitelét intéző tisztviselőkről fontosságuk miatt is külön kell szólnunk. Természetesen az officiales körébe tartoznak, szerepük az árutermelés növekedésével együtt növekszik. Különösen így van ez az 1740/60-as évektől, az árendák visszaváltása, a falvakkal kötött conractusok censussal felváltott munkajáradéka, a majorsági gazdálkodás lassú kibontakozása időszakában. 1740-ben már Pápán és Devecserben is van számtartó, az előbbit minden esetben – például betegségekor – Bittó József helyettesítette. A rationista feladata – a készpénz- és természetbeni számadások vezetőjeként – az incassatio is: 1746-ban faluról-falura járva végezték, a restanciák lehető behajtására is törekedve. 1746-ban, Nagy István számtartó idejében már számtartóságot említenek Devecserben, sőt, Pápán már 1743-ban. Aligha jelentett ez azonban kifejlett hivatali működést: jobbára csak az írnok foglalkoztatását értették rajta. Exactorra, azaz a számadásokat ellenőrző számvevőre már 1741-ből, a számtartó említését követő évből van adatunk. Azonban még például 1744-ben is a szempci Doboczky László (Ádám provisor fia) censurázott: kérte a pápai számtartót és kasznárt azévi s előző évi számadásaik benyújtására. A számadástípusok közül negyedéves számadás (összesítés) említése, 1745-ből a marhák, a dominális és a kilencedből s tizedből származó bevételek összesítésének feljegyzése ismert. A negyedéves számadások elkészítése 1740-re nyúlik vissza, ahogy Esterházy Ferenc írta ekkor:

...hogy az Jobbágyok angerialiter kezdenek füzetni, igen akarom, iob is ez az mod, hogy sem vagy haidut, vagy lovakat heiaban kitartani, remenlem is ha bár csak egy Esztendeig igy Continualtatik, magok is iobban fogiak szeretni...”. 42

S bár a gazdaság terjeszkedésével a hajdúk tekintetében, amint azt az előbb láttuk, változott a megítélése, de a késedelmes számadások mindvégig gondot okoztak. 1753-ban Bittó József egyenesen fizetésükből való levonással kellett megfenyegesse a negyedéves számadások elkészítésében ismételten késedelmeskedő tiszteket.

A pénztár felügyelője (cassae inspector) tisztséget a pápa-ugod-devecseri uradalmak nem állítottak fel külön a pénzügyi szervezetben. Azonban már 1743-ban pápai és devecseri kassza is létezett. A számtartó kezelése alatt állottak, s állapotukról negyedéves számadásoknak kellett volna rendszeresen készülniük.

Sajnos, nemcsak az alapvetően fontos számadásokból nem maradt ránk e korszakból példány; nem ismerjük az uradalom személyzetének fizetését sem. A hajdúk és katonák tatai bérezésének ismertetett része eligazító lehet az itteniekére nézve is. 1749-ben, az akkor szegődtetett mérnök fizetése 300 Ft, 12 akó bor, szállás és bútor volt. Practicánsa ugyancsak egy évre kimutatott bére 30 Ft és egy öltözet ruha lett. A magasabb rangú tisztviselők szolgálatait sok esetben inscriptióval is jutalmazták, házra, földre, esetleg részbirtokra kiterjedően. Pápán az inscriptionalisták közt találjuk az uradalom telekkönyvében a következőket: Bittó József provisor (1742), Bittó Ferdinánd ugyancsak provisorként említve (1755), Nagy István pápai számvevő (1752), Balogh Ferenc régens (1748-tól 1764-ig, örököseitől a ház visszakerült az uradalomhoz).43

A fentiekben már említett, közös birtoklású semptei uradalomban az ifjabb Esterházy Ferenc idejében Doboczky Ádám és fia, László állottak a gazdaság élén tiszttartóként, bizonyíthatóan már az 1740-es évektől. –Öreg Doboczky Ádám  1750-ben prefektus lett. A többi uradalmi tisztségviselő közül forrásaink 1744-ben a vízközi ispánt, egyben az uradalom számtartóját, 1749-ben Csiba Ferenc kasznárt, 1754-ben a gönyüi depositorium gondviselőjét, Tóth Istvánt említik. A lovak tartásának sokáig központi helyeként szereplő uradalomban (Játó, Tallós) 1740-ben lovászmestert alkalmaztak. A majorban folyó munkára utal az 1750. évi, béres-ökröket kimutató adatunk: Játón és Tallóson 6, Sempcen 12 ökör volt szekerekkel. A szokásos heti munkabeszámolót, illetve munkakiadást Doboczky Ádám örökítette meg 1744-ben írt levelében. Eszerint vasárnap Tallóson, a mise előtt, számot vetett az egész heti gazdálkodással, „...az egész hétre pedig a Dispositiokat meg tettem, mi tevők légyenek az Ispányok, és Jobbágyok...”44

A birtokszervezet mellett még inkább töredékes képet tudunk csak rajzolni az uradalom gazdálkodásáról e korból. Hiányzó számadásainkat azonban egy kivételes épségben fennmaradt anyag legalább a birtok jobbágytelkeinek számát megadva ha nem is pótolja, de a benépesítést, s így következésképp a várható szolgáltatásait tekintve némi viszonyítási alapot ad. Pápa oppidum és a pápai uradalom felméréséről van szó, amit Esterházy Ferenc1735-ben rendelt el. A hat kötetből 45 az első három Pápa oppidumot és tartozékait,46 a továbbiak a pápai uradalom possessióit és praediumait mutatják be. Az uradalom részeként szerepel Ugod  mezőváros tartozékaival, valamint Esterházy Ferenc gesztesi részbirtoka a központ Csákvár  oppidummal. A bemutató 3 összesítő térkép e birtokokat is –Domínium Pápa  néven jegyzi. A possessiók és praediumok területét külön-külön kéziratos térképek is ábrázolják, a telkek és szántóföldek, rétek, szőlők, vizek, malmok, téglaégetők, kő- és agyagbányák, erdők, utak elhelyezkedése mellett földrajzi nevek tömegét őrizve meg.47 A IV. kötet bevezetőjében rögzíti, hogy a felvételek során egy egész telek tartozékait az uradalomban a következő módon állapították meg: először is 3 részre osztották minden település területét, s az egyenlő részek közül kettőben sessiókat mérve ki a harmadikat további szükségletekre tartották fent. Egy telekhez 60 pozsonyi mérős szántóföld, 12 kaszás rét, valamint a belsőség (házhely és kert) tartozott. Egy pozsonyi mérő vetésre 528, egy kaszás rétre 1584 ölet, a házra és kertre 14 öl széles, 71 öl 2 láb hosszú (996,8 öl) telket számítottak. Összesen tehát 51.688 öl volt egy egész telek, ami 39,76-46,98 (1100 vagy 1300 öles) holdnak felel meg.48 Kimondták azt is, hogy ha valamely praediumot a későbbiekben megszállítanak, azt is így kell felosztani. Eszerint tehát a pápai uradalom helységei a következők voltak:

VESZPRÉM VÁRMEGYE

Puszta- vagy Kis-Gyimót 32  sessio,  megszállva:  29

Ács praedium 16  13

Téglás praedium 2  ?

Nyögérpraedium 5  ?

Nagy-Gyimót 43  27

Csót   38  24

Ugod  286  71

Új-Béb 24  21

Olaszfalu praedium 34  7

Szücs 96  38

Fenyőfő  94  23

Teszér  98  95

Szent-Iván  36  33

Sörk 6  ?

Ságh 12  ?

Nyárád 66  63

Petendpraedium  5  ?

György-földe praedium - (Antfa része) -

Antfa praedium curialis  10  ?

Nagy-Borsosgyőr 22  19

Kis-Borsosgyőrpraedium  3  ?

Nóráp  16  13

Kúp 77  74

Ötvös praedium  14  11

Kovácsi  37  34

Kis-Gannapraedium  5  ?

Nagy-Ganna 29  26

Igarpraedium  5  ?

Tamási - -

GYŐR VÁRMEGYE

Gyömörő  36  33

Vár-Erdő praedium  7  ?

Szerecseny 44  29

Móriczhida 96  21

Szente praedium 4  ?

Anghely praedium 5  ?

FEJÉR VÁRMEGYE

Csákvár 203  172

Forna praedium  137  ?

Boglár praedium 80  ?

Magyar Almás  75  ?

BakonyErdő 73  -

VAS VÁRMEGYE

Pór-Magasi  - -

ÖSSZESEN 1841  896

Az 1841 kimért egész telek területe fenti számításunk értelmében 86.490-73.198 holdat tett ki, a bizonyíthatóan megszállítottaké 40.825-34.551 hold körülire becsülhető.49 A bejegyzés szerint minden településen elegendő legelő és fa állt a jobbágyok rendelkezésére. Némely falvaknál a –hospesek  nevét is feljegyezték, de a kézműves mesterséget űzők közül az egész uradalomban csak két molnárt (molitor, Ugodonés Nagy-Gannán), egy péket (pistor, Szűcsött), két ácsot (faber lignarius, Szűcsött és Fenyőfőn), egy kovácsot (faber, Ugodon) és egy kosárkötőt (vietor, Szűcsött) tüntettek fel foglalkozásukkal.

Bár a számadáskönyv szolgáltatásokra vonatkozó rovatait nem töltötték ki, e korban, amikor a jövedelmek csaknem kizárólagos forrását jelentő, úrbéri szolgáltatásokkal terhelhető jobbágytelkek megszállítása folyik, természetes módon ésszerű terhelésre törekedtek: –- mert méltó és szükséges is, hogy az Domínium azon legyen, hogy az Szegénység meg tartassék, és a' miben lehet, subleuáltassék- .50 A telepítések során (Ságpuszta 1741., Kis-Ganna  1752., Szentiván1744., Szűcs 1736., Béb 1741., Fenyőfő 1737., Nagy-Ganna 1748., Hidegkút1751., Nyögér1752.) érkeztek német jobbágyok is Esterházy Ferenc  birtokaira. 1749-ben azt jelezte PozsonybólBittónak , hogy a –Felső országokbúl vizen tegnap feles Familiák  érkeztek, akik a pápai uradalomba szándékoznak indulni. Helyüket Bittó jelölje ki, szántóföldet, vetésre őszi gabonát és a letelepedésre helyet adva nekik.51 A telepítések természetes módon vezettek konfliktusokhoz a pusztává vált falvak addigi földhasználói, a háborús viszontagságokat is átvészelt nagyobb lélekszámú települések és az új jövevények közt. 1741-ben például Ugod  tiltakozott Kopcsány  praedium megszállítása miatt: –- de hogy az Ugodiaknak  el vételeért Eszek kezd veszni, egy kevéssé sainálom-, aszt nem kivánhattyák hogy Jobbagyokat ne szaporécsak- 52

Az 1740-es évek új contractusait a pénzen megváltott szolgáltatások jellemzik, a dolgok másik oldala pedig az, hogy a censust javarészt az uradalomnak végzett munkával tudták megkeresni a jobbágyok. Ilyen korai szerződés egészében szintén nem ismert. 1740 júliusában a fenyőfőiekről csak annyit jegyeztek fel, hogy a szűcsiekhez hasonló szabadságot kaptak. 1744-ben Csákvár  új szerződése a régivel ellentétben nem 12, hanem csak 10 évre szólt, az 500 Ft census helyett hatszázat kért. A mezőváros lakói emellett Esterházy pesti útjai alkalmával neki zabot, szénát voltak kötelesek adni lovai ellátására. A szerződések milyensége a majorsági gazdálkodás kiépülésével függött össze. 1740-ben még csak készült a –svájceráj  Pápán, s csak 1743-ban építették a tallósihoz hasonló módon az istállózó állattartás fokozatos fejlődésére utaló pajtát. A bevételek közt egyre nagyobb részt adott a Bakonyból  kitermelt fa eladása, az értékesítésnél azonban nagy gond volt a szállítás. Gönyün már igen korán találkozunk a –Fatartó Ház  említésével, s Győrött  is lerakat létesítésére törekedtek. Az ország úthálózatát tekintve érthető módon a közeli Duna kínálkozott szállításra az uradalomnak. 1749-ben hajót is vásároltak: –Az Hajó a' végre Szereztetett, hogy, miglen az üdő engedi, folyvást, és Szüntelen csak járjon az Transportumokkal- azért nemcsak fát- csak szolgáltasson kegyelmed rajta.  Egy úton a hajó mintegy hatvan öl fa szállítására volt képes, Bittó  feljegyzése szerint egy ölet 29,27 mázsával számítottak.53 Az erdőgazdálkodásra is utal Esterházy Ferenc  azon utasítása, hogy eladásra főként bükköt vágjanak, kétszáz lépésnyire magnak valókat hagyva. Az épületre való fákat és az erdei gyümölcsfákat kivágni tilos volt. Fenyőfát egyébként Árvából vásároltak a domíniumok szükségletére. Az Árva vize partján szárították, s a víz áradásakor Komáromig  le tudták úsztatni.

Az 1740-es években, a tatai és az Esterházy József  kezén lévő gesztesi részjószág mintájára, bár szerényebb méretekben, de a pápa-ugodi birtokon is megkezdték a halgazdálkodás kiépítését. A halat kereskedőknek adták el, s 1741 elején, nyilván a közeledő böjt miatt jó áron a kereskedőknek eladott mennyiség bevétele –- ösztönt ad, még töbnek meg csináltatására.54 1745-ben a sági malom előtti tavat hozták rendbe, s a földesúr utasítása szerint –helyessén-való csináltatását költséggel is méltó pótolni, és előmozdítani.  Halivadékot – főként pontyot – több alkalommal is Tatáról  hoztak.

Idősebb gróf Esterházy Ferenc  halála után, a fentebb ismertetett módon, 1755-ben fiai birtokosztályt tettek. A pápa-ugodi uradalmakban Ferenc és Károly  több esetben is közösen intézkedtek, de a tényleges irányítást Esterházy Ferenc végezte. Károly öccse a devecseri birtokot vonta felügyelet alá. Gróf Esterházy Ferenc , akinek nevéhez az első állami árvaház és az első kamerális iskola felállítása fűződik,55irtokain szorosabb ellenőrzés alá vonta prefektusát. A már korábban idézett, Bittóhoz  írt megrovása mellett ezt az instrukciók szorosabb betartására adott parancsolata is tükrözi. Meghagyta Bittó Józsefnek , hogy –A' Tiszteket mind hivassabé magához kegyelmed, és az üdvözült Uram Atyámtúl kiadott Instructiót előttek olvastassa el, serió meg-intvén őket, hogy a' hoz magokat mindenekben punctualiter alkalmaztassák.56Az 1755-ben már a levelek tanúsága szerint az uradalom szolgálatában álló uradalmi fiskális, Delli István  mellé másik ügyészt is szerződtettek Bittó István  személyében, hogy –- folytassa az Uraság törvényes dolgait- .57 Bittó István a pápai uradalom fiskálisa lett, de ha a devecseri domíniumban szükség volt rá, ott is meg kellett jelennie Esterházy Károly  szolgálatára. Esterházy Károly megtartotta Delli Istvánt, neki azonban a már megkezdett ügyekben a pápai uradalmat kellett képviselnie. Sőt, az egyik perben, amelyben Esterházy Ferenc megítélése szerint Bittó József prefektus nem volt kellőképp járatos, neki is Dellinek  kellett engedelmeskednie. A számtartóság fejlesztésére is gondja volt az új tulajdonosnak: 1756-ban elrendelte, hogy a jövedelmek és restanciák beszedésére egy évre próbaképp a számtartó mellé rendeljenek –egy irástudó és nyelves hajdút ,58 aki közvetlenül a számtartótól függjön.

E korban kezdődik az eddig közvetett úton ugyan már kimutatható, tatai domíniumból jövő hatások felerősödése, elsősorban Balogh Ferenc  régens személyén keresztül. Balogh idősebb gróf Esterházy József  halála után az ifjabb Esterházy Józsefre szállott birtokok élén is megmaradt, s annak unokatestvéreivel tett zálogszerződése nyomán gróf Esterházy Ferenc  fiaival is szorosabb kapcsolatba került. Úgy 1754-ben, a tárnokmester halála után Doboczky Ádám  arról panaszkodott Bittó  Józsefnek , hogy –Itt ollyan nagy Confusio van ám, hogy a Nép fogadgyais nem is szavamat, mert hogy Balogh Ferencz  Uram már Regense a mi Uraink Jószáginakis. Azt ugyan jól tudom, hogy bizonyos Causában a' ki mind a' Két Méltóságos Urasságot illeti, plenipotentiariussává tette még éltében eő Excellentiája- .59  Nincs azonban az elkövetkező néhány évben adatunk arra, hogy Bittó Józsefet ekkor prefektusként közvetlenül alárendelték volna Balogh régensnek. A –pápa-ugodinak  vagy csupán –pápainak  titulált prefektus tisztségében változás a birtok Esterházy Károly  egyedüli fennhatósága alá kerülésével következett be.

A pápa-ugod-devecseri uradalom gróf Esterházy Károly váci, majd egri püspök kezén az 1750-es évek végétől az úrbérrendezésig

Bár Esterházy Károly  tevékenységével több szerző foglalkozott már a 18. század művelődéstörténetét és egyházpolitikáját kutatva,60 életútját feldolgozó monográfiával a mai napig nem rendelkezünk. Sem a terjedelmi kötöttségek, sem az eddigi kutatások nem teszik lehetővé, hogy behatóbb elemzést kíséreljünk meg. Dolgozatunk céljából eredően itt csak uradalmai irányításában követett elveivel kívánunk foglalkozni.61

Láttuk, hogy apja halálát követően Esterházy Károly  a devecseri jószágot bírta, de forrásaink erre nézve igen csekélyek. A pápa-ugodi részben Károly és Ferenc sok esetben közösen döntöttek gazdasági ügyekben.62 Ifjabb Esterházy József  halála után, az ismertetett 1762. évi, tatai családi döntést követően a három, immár egybekapcsolódó pápa-ugod-devecseri uradalmat Esterházy Károly vette kezelésbe, bár a jövedelemből a család más tagjai is évente rendszeresen fizetett összeggel részesedtek. Ezt megelőzően azonban már az ifjabb Esterházy Józseffel 1759-ben kötött zálogszerződést követően történtek változások az uradalmakban: ez évben már Thanhoffer József  a pápai prefektus (Bittó  József  elhunyt). 1761-ben, Esterházy Ferenc  tárnokmester birtoklása idejétől eltérően (viszont az 1762. évi szerződéssel megegyező módon) a gesztesi domínium egykor őt illető része birtoklásban-irányításban elvált a pápa-ugodi uradalmaktól: a korabeli feljegyzés szerint e javak többé már nem a pápai uradalomhoz tartoznak, hanem Tatához .63 Mindenekelőtt azonban Balogh Ferencnek  az uradalmak élére állítása nagy jelentőségű lépés a gazdálkodás fejlesztése szempontjából. (Az Esterházy Károly működését, főként építtető tevékenységét vizsgáló szerzők általában Balogh Ferenc nevét is említik, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy Fellner Jakabot  ő ajánlotta a püspök figyelmébe.) 1762-ben Esterházy Károly a Pápa-Ugod -Devecser domíniumok élére régensévé nevezte ki a korban nagy tekintélynek örvendő tatai prefektust, akinek már idősebb Esterházy József is plenipotentiáriusi megbízást adott uradalmai irányításában, s akit szolgálatai jutalmául a királyi tanácsosi cím elnyeréséhez is hozzásegítettek.64 Bár közeli halála (1765) megakadályozta gazdasági intézkedései teljes kibontakozását, de a gazdálkodás fellendítése szempontjából ez a három év is alapvető.

Esterházy Károly  már korábban is közelről ismerte Balogh Ferenc  tatai gazdálkodását,65 s most teljes bizalommal várta pápai intézkedéseit: –sem inditóm, sem segétőm- [eddig nem volt].  Már most ezek nélkül nem szűkölködöm egyben meg találom mind az kettőt.66 Már 1762-ben, Tatán  átadott Baloghnak  bizonyos –punctumokat , melyeket ő maga állított össze uradalmairól a jobb áttekinthetőség, megismerhetőség végett. Balogh Ferenc a maga szokásos módján, személyes bejárással, aprólékos megfigyeléssel látott neki vállalt feladata teljesítésének: –Kérdések tételeiben, hallásban, nézésben, és elmélkedésben még most is töltöm azidőt, világosodik mindazonáltal már elmém, és kezdek ideákat tenni mellyek mindazonáltal még éretlenek.67

A korszak egészéhez hasonló módon, a tapasztalatra alapozott gazdálkodás tárul fel Balogh Ferenc  működésében. Ám éppen a 18. század derekától meginduló változások hatására, amelyek az intenzív művelés elemeinek meghonosodását eredményezték, az új termelési technológia megvalósításának feltételévé vált a gazdasági ismeretek színvonalának emelése. A termelés átalakulásának ez a korszaka egyben az agrároktatás és agrárszakirodalom megszületésének időszaka is, az addig csupán tapasztalatra alapozott gazdálkodás fokozatosan az elméleti megközelítés felé fordult. E sajátos, átmeneti korban a század végére – Európában  elsőként – meginduló felsőfokú agrárszakoktatás, uradalmi szakemberképzés megelőző formájának, ám ugyanakkor a régi módszer, a közvetlen megfigyelésből nyert ismeretek általi felkészülés felhasználásának is felfogható a tatai uradalom különféle gazdasági hivatalaiban, az egyes tisztviselők mellett Balogh Ferenc felügyelete alatt gyakorló, gazdasági pályára készülő fiatalok jelenléte. 1763-ban Esterházy Károly  számtartót kért egri püspöki jószágába, s Balogh a pápai uradalom egyik birkásának fiát, aki már 3 éve practicáns volt Vadányi számtartónál, javasolta –tanitványai közül .68 Esterházy püspök szerette volna, ha Balogh Ferenc az egri uradalom vezetését is elvállalja, de ez nemcsak a távolság, hanem Balogh – talán túlságosan is sok – egyéb megbízatása miatt sem volt lehetséges. Felajánlotta viszont, hogy szívesen betanít valakit. Úgy érkezett meg 1763 tavaszán Esterházy Károly Ulrich  nevű klerikus (?) választottja Tatára . –Valami tsak eszemben jutott mindeneket meg mondottam néki, magammal minden felé el hordoztam, és valami Szemünkben tünt meg magyaráztam  – tudósította a földesurat Balogh.69 Példája nyomán – Ulrich végül is számtartó lett a püspöki birtokon – Esterházy az egri kasznárt, kulcsárt és –bauschreibert  (akinek azonban nemcsak az építkezésekkel kapcsolatos írásbeli teendők, de egyéb gazdasági nyilvántartások vezetése is feladata volt) is szerette volna Balogh keze alá adni. Úgy találta ugyanis, hogy ottani jószágán –-nagyok itt az erdők, nagy az mező mind nagy a pusztaság is nagy a rendetlenség is nagy, a restség, tunyaság is nagy- 70 ahogyan 1762-ben, székhelye elfoglalása után írta. Balogh gazdasági nézeteinek hatása a dunántúli területek – az esztergomi érsekség birtoka éppen Esterházy Imre  javadalmassága után,71 az ifjabb fraknói grófi ág egész dunántúli területe: Tata, Gesztes , Szered ,72 Sempte , Pápa-Ugod -Devecser – mellől a tiszántúli részekre is kisugárzott. Talán további kutatások során bukkannak elő még adatok a nála gyakorló, későbbi gazdatisztek elhelyezkedéséről is.

Amíg Esterházy Ferncnek  a kezére jutott birtokokból az 1760-as évek elején – a tetemes összeget kitevő javítások, építkezések költségein és a restanciákon felül – mintegy hatvanezer forint éves jövedelme volt, Esterházy Károlynak  Pápa-Ugod -Devecserről  alig a negyede. Balogh tervei szerint, intézkedései nyomán úgy számított, hogy évi 14.000 forintot tud majd a püspöknek küldeni a gazdaságban szükséges összegek fedezésén felül, s a püspök – ha még a váci és egri kamatok fizetését is előteremti a régens – megfelelőnek találta ezt az összeget.

Balogh a gazdasági javítások során először is a tiszteket vette szoros ellenőrzés alá, hiszen véleménye szerint velük s nem a jobbágyokkal volt a baj az Esterházy Károly  szavaival élve –Csáky  Szalmája  uradalomban. A deputátumok és fizetések megállapítását is Baloghra  bízta, akinek 700 forintot fizetett évente. Az exactor 400, az immár két uradalmi fiskális és a levéltáros 200-200 forintot kaptak készpénzül. Kiválasztásuknál olyan személyek jöhettek szóba – amellett, hogy az egri püspök jószágán katolikusnak kellett lenniük –, akik javaikkal is felelősséget tudtak vállalni a rájuk bízottakért, az esetleges hiányokért, károkozásokért. Bittó  Sándor  levéltárosnak például –pénze és jószága  is volt, az új pápai prefektus a Fejér  vármegyei Barok községben volt birtokos.

Balogh Ferenc  mindenekelőtt a még mindig nem kellőképp kiaknázott erdei lehetőségeket vette számba, az uradalmak és a jobbágyok –jobb előmenetelét  (fuvarpénz, vágás utóbbiaknál) az ölfára alapozva. 1762 októberében már arról számolhatott be, hogy 5 jágert küldött a pápai jószágba, –oberjágernek  a tatai erdőmester öccsét.73 Az erdőgazdálkodás központja a Bakonyban  Ugodon  alakult ki, itt volt a főerdész székhelye. Közvetlenül a prefektustól függött, neki tett jelentést. Mellette egy forster (kerülő) dolgozott. Fenyőfőn volt a –revier jáger , a kerületért felelős erdész állomáshelye, ugyancsak egy beosztott kerülővel. További erdész volt Teszéren , Gyömörőn , Nyárádon  és a bakonybéli határokban. Mellettük beosztott –forsterek  dolgoztak Szentivány , Mórichida , Kúp  állomáshellyel, a bakonybéli részen további kettő, s a szentgáli határokban hasonlóképp. Devecserben  ugyancsak alkalmaztak erdészt. Az erdészeti személyzet lakhelyét a prefektus építtette fel, –jó paraszt forma házkép  készült lakásokból. A tervek szerint Pápára, a földesúr használatára beszolgáltatott 2000 öl fa mellett Győrbe  4000, Pápára további 2000 ölet akartak egybegyűjteni eladásra. A faeladás, a tervezett bevételek miatt Balogh régens a jobbágyokat és a –faragó embereket , a bakonyi falvak kézműveseit kitiltotta az erdőkből. Rendelést tett mészégetésre- és eladásra, téglakemencék építésére. Meghagyta, hogy a kasszában mindig legyen legalább hatezer forint favágásra és borvásárlásra félretéve.

A másik jelentős bevételt ígérő terület a kocsmák, sör- és pálinkaházak visszavétele volt; az addig nagyrészt árendába adott haszonvételt az uradalom igyekezett maga kezelni ezentúl. Balogh Ferenc  pincéket, kocsmákat építtetett, s vasabroncsos hordókat rendelt, legalább hatezer akóra valót.74

Fejlesztette Balogh a jövedelmeket kezelő számtartóságot is, ahová felfogása szerint nemcsak a készpénz, de –mind leg kissebb materiálé is influál.75 Negyedéves összesítéseket kért a kiadásokról és bevételekről, szorgalmazta az incassátiót. Az árendás helységek (például Pápa, Devecser) restanciája volt a legnagyobb – ezeket a contractus felmondásával fenyegette meg, ami a robot visszaállítását jelentette volna. Ő egyébként a jobbágyfalvakkal a tatai és gesztesi domíniumokban –- urbáriumot in forma legis soha sem [tett], hanem árendális alkuk által a Kötelessigeket is inducáltam, és ezen Systemában vagyok már 20 esztendőtül fogvást-76 Javasolta, hogy – a bevételek harmadik nagy forrását jelentő eladható gabona mennyiségének növelésére – a kilencedet és tizedet szemben kérje Esterházy Károly . Az előbbi két uradalomban egy jobbágy az elvetett mérők mindegyike után fél-fél forintot, a kilenced és tized együttes összege helyett a mérőszámnak megfelelő fél pozsonyi mérő szemet szolgáltatott a szerződéshez kapcsolt egyéb munkákon kívül. Ez utóbbiak egy, a tataihoz hasonlóan sokat építtető uradalomban ugyancsak –nevezetesek  voltak.

Addig a pápa-ugod-devecseri uradalmat lehetetlen volt felmérni, a jószágot rendbehozni és a tartozásokat kiegyenlíteni, amíg meg nem határozták egy sessio mértékét, tartozékait. Bár – írta Balogh Esterházy Károly  részleteket kérdező levelére – –Az egy Sessiónak Constitutiumáról nincsen törvényünk. Ad usum, et Consvetudinem vicinorum Dominiorum, et Dominorum terrestrium relegál bennünket a törvény. Bihar  vármegyei Urbarium Nagy világosságot adhat abban Signanter quoad Seminaturam, falcaturam, et intravillanum fundos; ahoz mértékelve lenni láttatik a Palatinusnak mezőkomáromi Urbáriuma is- A Censusról, és Culinárékrúl többet és világosabban Szól hazánk törvénye- .77 Elküldte az egri domínium számára a tatai uradalom contractus-típusait: külön az örökös jobbágyok, a tisztán –jövevényekkel  betelepültek, az örökös jobbágyok mellé települt hospesek (németek és szlovákok) falvai s végül a szűk határú irtásfalvak számára készítetteket.

Igen értékesnek tartotta – ismét csak tatai tapasztalatait hasznosítva – Balogh Ferenc  Igal pusztát. Ez a Tapolca  827 öl hosszan, 28 schuch eséssel rajta átfolyó vizével szerinte többet ér, mint másik három puszta együtt. Csapómalmokat lehet ide telepíteni, s tanácsolta a papírmalom visszavételét.78 Ez utóbbin szerinte a győri posztómérők kapni fognak, de Pápán is jók lennének ilyen mesterek, így a haszon az uradalomé lenne végső soron. Balogh folytatta a halgazdálkodás kiépítését is, amit az előző tulajdonosok alatt épp az ő tanácsai alapján kezdtek meg. Devecserben  és a pápai uradalomban is –ki nyomozták  a prefektussal a régi tavak helyét. A devecseri jószágból Sopronon  át Grazba  és Bécsbe  tervezték a halak eladását. A pápai tó lecsapolását, egy-két nyáron szabadon hagyását javasolta, mert elbozótosodott, s halnevelésre így nem volt alkalmas. A lecsapoláskor arra kell ügyelni, hogy az a compossessorok hasznát és malmait s a földesúr malmát ne érintse.

Balogh Ferenc  régens gazdasági tevékenységében a kor tükröződik: személyes jelenléte, tapasztalatra alapozott gazdálkodása mellett a gazdasági adminisztrációt és a termelés fortélyait tanuló-tanulmányozó gyakornokok, főként a hagyományos, fa-bor-gabona eladására épített, e bevételi forrásokat erősítő gazdálkodás, de a piaci lehetőségek jobb kihasználására saját kezelésbe vett haszonbérletek, s végül olyan intenzív, nagy ráfordítást kívánó ágazat fejlesztése jellemző rá, mint a mesterséges tavi halgazdálkodás.79

Az intenzív gazdálkodás felé vezető igazi fordulat, az istállózó állattartás, s vele a vetett takarmányok, a vetésforgók megjelenése ezekben az uradalmakban még váratott magára. (A tatai uradalom előbbre járt az istállózó szarvasmarhatartás kialakításában.) A nagy, benépesítetlen területek, a rengeteg erdők, a gabona eladhatósága a vízi szállítás révén elérhető közelségű nagyvárosokban és katonai élelemtárakban mindezt ekkor még nem tették sürgetővé. A pápai és devecseri nem sokkal azelőtt építeni kezdett –svájcerájokat  így granáriummá fordították 1763-ban.80

Balogh Ferenc  1765 februárjában meghalt. Esterházy Károly  pápai prefektusa, Tóth István  vezette tovább az uradalmakat: –- ajánlom Kegyelmednek Pápai, Devetseri  és Ugodi  joszágimat, hogy Szokot hivségével és Szorgalmatosságával azokat kormányozza- .81 Mellette 1763-tól ott szolgált már Kiss Ferenc  fiskális, –tanúlt, törvényes Ember ,82 akit még Balogh Ferenc vett fel. Ţ az úrbérrendezés utáni korszak jószágkormányzója lett.

Balogh Ferenc  halála veszteség volt az uradalomnak. Esterházy Károly  már márciusban azt latolgatta, hogy amíg Balogh idejében a számtartó 8-15 naponta megküldte neki a kassza állapotáról szóló jelentését, a prefektus láttamozásával vagy távollétében –in absentia Praefecti  rávezetéssel,83 addig most folytatható-e ez a gyakorlat? A kasznárok és kulcsárok Balogh régensi évei alatt a prefektusnak tettek csak jelentést, szóban vagy írásban, s amit arra valónak ítélt, a prefektus azt jelentette tovább Baloghnak . Most a püspök elrendelte, hogy a számtartó a heti-kétheti extractust a prefektusnak adja, ő csak havonta kért kimutatást. A kasznár, a kulcsár jelentésének módja az előző maradjon, a prefektus Balogh helyett neki jelentsen. A döntés jogát ettől kezdve a lehető legkisebb gazdasági dologban is szigorúan magának tartotta fenn. Az uradalmi alattvalók azonban kétségkívül megkönnyebbültek a régens ellenőrzése alól szabadulva. Az ugodiak abban bíztak, hogy most megint használhatják az erdőt: –- minnyájan ujra kezdik a rugdalózást Regens Urnak halála üdejétül fogvást kivált az erdőbéli circumstantiákban- beszellik közönségessen hogy meg halt a Regens, ugy lesz minden mint az elöt volt- .84 Az erdőkben folytatódott a makkos területek bérbeadása, 1764-ben a pápai domíniumhoz tartozó részeken és a devecseri uradalomban összesen 13.780 makkos sertés volt bérben. A rác kereskedők is nagy területeket béreltek az uradalomtól. Több, mint kétszáz hízót a pápai uradalom tartott az erdőn belső szükségleteire, így például az úriszék üléseire s a földes-úrnak: a tartós élelmiszerek közt, a szalonna mellett –füstös húst , azaz felfüstölt húst is említenek.85

Ekkor kezdődött meg a devecseri allódium fejlesztése. Esterházy Károly  azt kérte Kiss Ferenc  fiskálistól, hogy –Concertálja Kegyelmed az Prefectussal minémü oeconomiát lehet most vagy jövendőben a Devetseri  joszágban inditani, hogy az jobbágyok kötelességét lehessen ahoz 'Szabni.86 Még 1765-ben Egerből 28 jármos ökröt hajtottak az uradalmakba, s ennek következtében több béresre volt szükségük. A prefektus Pápán két-két ökörrel 4 szekeret kívánt tartani, Devecserben  is és nyári szántásban is 5-5 ekét kívánt kiállítani. 1766-ban már majorsági árpával remélték elláthatni a sörházat, s ebből a teszéri vetésen kívül, a devecserivel együtt mintegy háromezer mérő termést vártak.

Az állattartásban a ménes tulajdonképpeni felállítása volt jelentős, hiszen ezt megelőzően, az előző tulajdonosok alatt a méncsikókat a semptei jószágba, Tallósra, Szempcre  küldték. A ménest, amelyet 1766-ban Esterházy Károly  a Bánátban vett, a Dunán a pesti repülőhídon vitték át, Budán  a Tabánon hajtva végig. A kancák és csikók októberben értek Pápára, s mivel az állatok nevelésük alatt –magyar módon télen nyáron kint lakván  tartattak, itt is így tervezték, s csak kemény időben hajtották őket aklokba és fészer alá, a csikókat istállóba az akol kerítésén belül. A csikók a jobb minőségű szénát kapták és –néha néha abrak -ot.87 A mén beszerzése nehéz feladatnak bizonyult: azt latolgatták, hogy ha Bécsből  hozatnak, az nem bírja ezt a rideg tartást, az itthon vásárolhatók pedig gyengék. Végül is a kismartoni herceg Esterházy-birtok ozorai és Batthyány Károly  herceg siklósi ménesét találták megfelelőnek. A prefektus szerint 2 fekete (nem gesztenye színű barna), 1 világos pej és 1 almásszürke mén kellene, a tenyésztésbe fogható kancák színe miatt. A szürke kancák inkább –daru  s nem –seregély  szürkék voltak, ez a szín két éves koruk után változik, így itt a fekete és almásszürke mén lesz jó, a világos pej pedig a –mogyoró  pej szín anyaállatok mellé.88 A méneshez – a már addig is az uradalomban szolgált csikósokon kívül – ménesmestert is szeretett volna Esterházy Károly felfogadni, főleg, ha –német, cseh vagy tót  embert kaphatnának. Lakást az uradalom ad majd neki, s mellé az állatok gyógyításában jártas segítőt is adnának. A –magyaros  tartáshoz a püspök szerint –közönséges de tudós  emberre volt szükség.

Tóth István  prefektus feljegyzésében maradt meg Esterházy Károly  Balaton  melléki szőlőinek, járandóságának pontos számbavétele 1766-ból.89 Eszerint hegyvám járt neki Szentbékála , Ecsér , Kisörs , Lábdi, Badacsony  régi szőlőiből, minden 6 vedres szőlő után (1 hold szőlőt tartottak ekkorának, másfél akó járt utána).  Az  új szőlőkből nyolcadot kapott (Kisörs, Lábd, Badacsony). Kisapátin , a Zsindelyes nevű szőlőből és Istvándon minden 10 akóból másfél akó volt Esterházy Károlyé, aki a veszprémi püspöknek járó tizedet is bírta a régebbi szőlőkben. Szentbékálán, Ecséren, Kisörsön, Lábdon, Badacsonyban, Kisapátin és Istvándon minden vedres szőlőtől járt neki 6 1/3 pénz, egy cipó vagy helyette további 1 pénz. A cipó rozsból vagy kukoricából készült, –akora mintegy Semle . Ha természetben fizették, a cselédeké, hajdúké, katonáké volt, ha pénzben adták meg, a földesúré. A szőlősgazdák szabadon dönthettek a fizetési módról. Ez utóbbi szőlőkben járt még a püspöknek 12 dénáron megváltható munkája egy szedőnek szüretkor, kappan helyett 20 dénár (akár hegyvámos, akár nyolcados volt is a szőlő, de Istvándon és Kisapátin csak a –vidékiek , azaz a külső birtokosok fizették). Kisörsön legeltetés címén 10 dénárt fizettek neki a gazdák, Arácson és Füreden 1 holdtól hegyjog címén 18 pénzt, 1 pint (3 itce) mustot (1 veszprémi akót 90 itcével számoltak) vagy helyette 40 dénár kappanpénzt fizettek. Esterházy Károly jobbágyai közül az arácsiak, fürediek, szentbékálaiak, kisapátiak és istvándiak bírtak saját határukban szőlőt, máshol külső birtokosoké volt az Esterházy Károlynak szolgáltató szőlő. (A kisapáti hegyen a káptalanfaiaknak volt még szőlejük jobbágyai közül.) A szolgáltatások rendjét 1730-ban szabályozták a devecseri úriszéken: –- ezen adóknak régen tetszett kezdődni- .

Az úrbérrendezést közvetlenül megelőző években egyre inkább érezhető volt a változás előtti nyugtalanság az uradalmi alattvalók körében. 1765. júliusában Kiss Ferenc  fiskális tudósította földesurát a Vas  vármegyei Batthyány-birtokok jobbágyainak felzendüléséről a –Robot és adózás ellen .90 Az egész vármegye nyugtalan volt, ezért a szeptemberi vármegyegyűlésig elrendelték, hogy addigra az urbáriummal nem rendelkező s contractust sem bíró helységeknek úriszéken urbáriumot adjanak, majd azokat a vármegyénél referálják. Esterházy Károly  a halogatást választotta, igyekezett elodázni ennek megtételét. 1765 augusztusában már a káptalanfaiak és istvándiak is –felzendültek , egy héten egy napnál többet robotolni nem akartak. A következő évben, nyár derekán a mórichidaiak tartottak gyűlést, ahol elhatározták, hogy az addigiakat tovább nem szolgáltatják, és ezt az ispánnal meg is üzenték a prefektusnak. Önnön merészségüktől megijedve ezt hamarosan maguktól vissza is vonták. A pápaiak már 1766 tavaszán megtagadták a robotot, holott a prefektus –-egész Sessiótól, már három napnál többet-  nem kívánt, azaz ezt megelőzően, pótolva hiányos adatainkat a szolgáltatások terén, az uradalom szükséglete szerint ennél magasabbra is emelkedhetett a leszolgált napok száma.91 Júliusban Pápán nemesek és némely más lakosok sót árultak, felbátorodva folytatván a mezőváros és a földesúr közötti harcot szabadságuk elismertetéséért. Még áprilisban a pápai, censust fizető nemesekkel volt összetűzése az uradalomnak az általuk árult bor miatt, azaz ismét a regálék haszonvételének joga volt az ellentét oka. Pápán 2 hét borárultatás járt a földesúrnak, s a belső városban attól féltek, hogy a borárulást jelző cégéreket le akarja az uradalom vágatni a házakról, meghosszabbítani törekedve saját árultatási idejét. Ezért az utcákon és a padlásokon néhány napig fegyveresek vigyáztak az oppidumban.

A prefektus megfogalmazása szerint –-akár keménnyen, akár tsendesen szollyak hozzájok kinevetnek és felelik hogy úgyis Kurucz világ vagyon- .92 1766 szeptemberében a gyimótiak is kijelentették, –ebmegy- robotára- .93 Esterházy Károly  contractusok megkötésével kívánta elejét venni az urbárium-adásnak. Mária Terézia  1767. évi rendeletével azonban ez már végre nem hajtható próbálkozássá vált.

Az 1767. évi úrbérrendezés és hatása a pápa-ugod-devecseri uradalomban

A fentiekben láttuk, hogy az 1765/66. évi Vas  és Zala  vármegyei parasztmozgalmak és az új urbáriumról szállongó hírek milyen nyugtalanságot okoztak Esterházy Károly  jobbágyfalvaiban is. A fennmaradt levelekből kitűnik az is, hogy az uradalmat irányító gazdatisztek értetlenül álltak az olyan jelenségek előtt, mint amikor például a contractussal nem rendelkező, –szokás szerint  szolgáltató Borsosgyőr  jobbágyai 1767-ben –önnön maguk indulatyokbul  az addigi heti 2 –marhás  vagy változó számú –gyalogos  robotnapjuk helyett csak heti 1 igás és 2 nap kézi robotot voltak hajlandók teljesíteni. Hasonlóképp Kúp  is –más helységekre nézve , Nyárád  az –utolsó országgyűlés óta  (1764/65), Gyimót  1766 nyarán –elállt  addigi szükség szerinti mennyiségű robotjától.94

Az úrbérrendezési munkálatok során felvett, a tabellákhoz csatolt 9 kérdőpont ennek a jórészt elpusztult anyagú uradalomnak az esetében különösen fontos számunkra. Nemcsak a korabeli szolgáltatásokra vonatkozó, e helységeknél más típusú forrásokban fent nem maradt adatokat őrzi, hanem a telepített és egyéb, contractussal rendelkező községek korábbi szerződéseinek szövegét is.

Az 1767 előtti időszak csak szokás rögzítette szolgáltatásokat nyújtó, robotoló községeinek úrbéri szolgáltatásaira a fentebb említett Gyimót , a telepített német falvak szerződéseire Nagyganna , a contractussal rendelkező, de nem minden szolgáltatást megváltó, –félárendás  települések kötelezettségeire Kajánfölde  szolgálhat példaként.95

Az elpusztult Gyimót  falu az újjátelepülése, újjáéledése érdekében kapott korai contractusa után, főként Bittó  prefektus idejétől a robotos falvak sorába tartozott. Ekkor először szükség szerint, majd Tóth István  idejétől az egész telket bírók egy héten 2 –marhás  vagy 3 –gyalog  napot robotoltak. Az igás robotot 4 marhával végezték. Census és kulináriák fejében 13 forintot fizettek. A házas zsellérek járadéka 2 Ft 20 dénár és 12 nap robot volt, a házzal nem rendelkezők csak ez utóbbi kézirobotot szolgálták. Továbbá minden egész telket bíró gazda 3,5 pozsonyi mérő alá való földet szántott ősziek és ugyanannyit tavasziak számára. A termést betakarították, akárcsak a kaszált 2 boglya szénát. Egy fuvart adtak a Balaton  mellé, 2 tőkét vittek a pápai deszkametsző malomba, Pápára további 2 darab fát a Bakonyból , épülethez alkalmasat. A várhoz 2 öl konyhára való tűzifát is szállítottak. Negyed évig volt övék a kocsma, hiszen szőlőhegyük nem volt. Tűzi- és épületfát ingyen kaptak a földes-úrtól. A Gerence  vizén határukban lévő malom harmad részét bírták a molnárral együtt, de ez igen csekély jövedelmet adott, mert a malom a kevés víz miatt csak ritkán forgott. Nagy sérelmük volt, hogy a legelő javát a földesúr birkása tarolta le. –Lótartó emberek  lévén, haszonvételeik közt a pénzért vállalt, Pápára, Győrbe  teljesített fuvart emelték ki, s mivel Pápától csak egy óra járásra voltak, itt szántást is vállalhattak. A lakosok közt szabadmenetelű és örökös jobbágyok egyaránt voltak.

Nagygannát  még Esterházy Ferenc szállította meg, s adott a volt pusztának telepítési szerződést 1748 februárjában. A német jobbágyok 3 szabad év után egész telkenként 10 forintot fizettek, a kulináriák megváltására pedig 2 Ft 20 dénárt. Mivel egész határuk irtásföld volt, kiadták a tizedet, és a szemet a pápai várba szállították. Minden –marhás gazda  1 öl –karácsonyfát  és évi egy fuvart adott Pozsonyba  vagy a Balaton  mellé. A Bitva  mellett az uraság rétjén évi 1 napot kaszáltak, gyűjtöttek a gazdák. A zsellérek árendája 1 tallér (1 Ft 50 dénár) volt, s ha a földesúr ott utazott át, fogatot adtak.

Kajánföldének  a falu megszállása óta volt contractusa, de ahogy megfogalmazták, ez annyit jelentett, hogy –füzettünk és robotoltunk . Egy gazda 5 Ft készpénz mellett 4 marhával öt, mással összefogva tíz napot dolgozott. A megszálláskor fél és negyed telkeket kaptak.

Érdekesen rajzolódik ki a kérdőpontokra adott válaszokból a robot nagysága alakulásának folyamata. Általánosnak mondható a nórápiak által megfogalmazott változás: Bittó  idejében szükség szerinti robot, Thanhoffer József  alatt kevesebb szolgáltatás, majd Tóth István  irányítása óta heti 2 nap igás vagy 3-4 nap kézi erővel végzett robotos nap. Csót  lakosai is úgy emlékeztek, hogy –Bitto Joseffh  Ur Tisztartóságának üdejében Kezdettek ioban haitani az Robotra.96 Mindez egybevág azzal a képpel, amit az uradalom életének megszervezéséről, az 1740-es évektől a majorsági gazdálkodás kiépítésére irányuló törekvésekről – az értékesítési lehetőségek javulásával összefüggően – felvázolhattunk. Jól látható a későbbi fordulat is a haszonvételek visszaváltása, saját kezelésbe vétele irányában, az uradalom szerkezetének megszilárdulásával, a gazdálkodás fejlődésének függvényében, együtt a pénzszolgáltatás arányának növelését célzó próbálkozásokkal.

Esterházy Károlynak  az urbáriumok adásának elhalasztására irányuló vagy legalábbis várakozó álláspontját tükröző időhúzásra utaló magatartása 1767 elejére gyökeresen megváltozott. Miután az új szabályozás bekövetkeztének elkerülhetetlenségéről meggyőződött, arra törekedett, hogy ő maga adjon urbáriumot uradalmi alattvalóinak, a várható egységes szabályozásnál talán az uradalom részére előnyösebb megállapodásokat kötve. Úgy az 1766. év elejét sürgős contractuskötések jellemzik a szóban forgó birtokain: csak a fennmaradt szövegű urbáriumokból is kimutathatóan 1767. január elsejei hatállyal urbáriumot kapott Gyimót , Csót , Teszér , februárban Kovácsi , majd – még a márciusi vármegyei felmérést megelőzően – 1768. januárban Gyömörő .97

A csótiakkal és gyimótiakkal való megegyezésről Tóth István  prefektus Esterházy Károlyhoz  intézett beszámolójából is értesülhetünk, a két község urbariális conscriptiója mellett.98 Eszerint a két faluban a templom, az iskolamester és a notárius számára fenntartott fél s az uradalom birkásának tartalékolt egy egész telek felett minden rendelkezésre álló földet felosztottak. Az addigi fél telekkel bírók egész helyet, a fertályosok felet, az igaerővel rendelkező zsellérek negyedet kérhettek. Kilenced szolgáltatását ígérték az irtások, valamint a káposztáskertek és a kender után. Méhekből – mivel Esterházy Károly  birtokain árendálta a győri püspöktől a tizedet – kilencedet és tizedet is neki adtak a jobbágyok. Mindezen termények Pápára szállítását és a kulináriák helyett 1 forintot és 12 nap kézi robotot, 25 dénár kulinária-megváltást adtak, –mivel tehenkét és baromfit tsak tart.  (A házzal nem rendelkező zsellérek az országosan egységesen 12 nap kézi erővel végzett munkát teljesítették.) Továbbá egész telekre számolva 1-1 gazda Pusztagyimóton  vagy Ácson 3,5 pozsonyi mérő őszi és ugyanennyi tavaszi alá szántott, vetett, aratott, trágyázott, a termést Pusztagyimótra hordta. Ugyancsak e két hely valamelyikén 2 szekeres boglya szénát betakarítottak és Pusztagyimótra hordtak. S ott kazalba rakták. A réti berket irtották, tisztították. A gyimótiak másfél balatoni, a csótiak egy balatoni és egy győri árpás fuvart végeztek. Egy tölgyfatőkét és egy másik fát vittek a pápai fűrészmalomba, valamint 2 szál épületfát Pápára vagy Pusztagyimótra a Bakonyból . A várhoz 2 öl tűzifát is szállítottak. Az özvegy zsellérasszonyok 4 font kendert fontak meg, s Esterházy Károly Pápán tartózkodásakor a vár konyháján dolgoztak. A két községnek csak negyedévi kocsmáltatása volt. A sört, égett bort (gabonapálinkát) és pálinkát csak a földesúr árulhatta. Kötelességük volt hordókat és bort hozni-vinni Pápáról a csapokra. A határbeli malmok után nem készpénzt, hanem negyedrészt adtak. Ha a földesúr az akkor árendába adott birkásházakat visszavenné, nekik kellett gondoskodniuk azok jó karban tartásáról. További – szükség szerinti – szekeres és kézi munkát voltak kötelesek adni fizetségért, hozzájárulni az országgyűlési költségekhez. Minden, itt nem említett regálét csak a földesúr élvezhetett, fenntartva magának a haszonvételeket, saját kezelésben. Mindezen szolgáltatásokat készpénzre átszámolva az 1 egész telek után várható szolgáltatás – a kilenceden és tizeden felül – 33 Ft 20 dénárt tett ki.

Ehhez hasonló megegyezés született a Kovácsiban  az árendások mellett élő 8 örökös jobbággyal is, hiszen a püspök véleménye szerint –in modernis circumstantiis jobb nints az illyetén circumstantiaknál . Itt a census és az árenda 10, a kulináriák megváltása 1 Ft volt. Az őszi és tavaszi vetés 3 pozsonyi mérő, a pápai tó mellől betakarított széna 2 boglya volt. Hosszúfuvarjukban egy balatoni út, faszállításaikban 1-1 öl Pápára, illetve Kúpra vitt, a téglakemencénél felhasznált tűzifa szerepelt. A fűrészmalomra ők is két tőkét szállítottak. Kilencedet, tizedet adtak és javították a kovácsi birkásházat. 1778-ból, már Kiss Ferenc  prefektustól tudjuk, hogy e Tóth István  idejében, –a' midőn az Urbarium kezdett bé hozattatni , 3 évre kötött szerződést 2 év eltelte után felbontották, s a kovácsiak inkább az Urbáriumot választották.99

Tudjuk, hogy Mária Terézia  úrbéri pátense az egységesített jobbágyterhek alapjául szolgáló jobbágytelek külső tartozékait a földek minősége szerint több osztályba sorolta, a szántóföldek nagyságát kivételes esetektől eltekintve 16-40 hold (1100-1300 öles) között állapítva meg. A rétek a sarjútól függően 6-22 (800-1000 öl) kaszásak (1 kaszaalján 1 szekér szénát értve) voltak. A több megyében fekvő uradalomban elsőként Zala  vármegye határozta meg az ott fekvő részeket. Az első osztályba (18 hold szántó, 8 kaszás rét) Pula , Petend , Szentbékála , Füred, a másodikba (20 hold, 8 kaszás rét) Arács , Badacsonytomaj , Sárosd , Káptalanfa, Istvánd, a harmadikba (20-22 hold, 8 kaszás rét) Kisapáti  és Kajánfölde  kerültek. A Veszprém  vármegyei generális gyűlés – Esterházy Károly  és prefektusa által helytelenített módon Somogyot  tekintve mintaként – az első osztályú földeket 22 holdban, a réteket sarjú kaszálhatósága esetén 6, anélkül 8 szekeresként szabta meg egy sessiónál (a második osztályban a szántó 24, a harmadikban 26 hold volt). Ennek alapján a classificatio (az osztályba sorolás) során első osztályúnak minősült Pápa, Ugod , Gyimót , Csót , Béb, Szűcs, Szentivány , Ság , Teszér , Borsosgyőr , Nyárád , Kúp , Nóráp , Kovácsi , Kis- és Nagy-Ganna , Noszlop, Kolontár. Nyögért , Fenyőfőt, Hidegkutat és Devecsert  a tartozékokat tekintve a második osztályba sorolták. Győr  vármegyében a particuláris gyűlés egy egész sessióhoz a három osztályban 18-20-22 hold szántót (2-2 pozsonyi mérő alá valóakat), 8, illetve sarjúval 6 szekér szénát termő rétet vélt megfelelőnek. Ezt azonban a generális gyűlés – Komárom  vármegyét véve példaként – leszállította 16-18-20 holdra, a rét megállapított nagyságát változatlanul hagyva. Ennek alapján Szerecseny  és Gyömörő  a második, Mórichida  a harmadik osztályba került.100

Az első urbariális összeírásról 1767 novemberében értesülhetünk a pápa-ugod-devecseri uradalom területéről. A sem a fennmaradt urbáriumok, sem a vármegyei besorolások közt nem szereplő Pórmagasin 1767. október 13-án történt meg Kiss Ferenc  fiskális és a vármegye képviselői jelenlétében a conscriptio. Már ennél az első felvételnél kiderült, hogy a terheik könnyítését s még inkább földjeik telki állományon kívüli részét megtartani igyekvő jobbágyok a –felénél is több  földet eltagadtak. Az uradalom ezért úgy határozott, hogy még az urbariális conscriptiók előtt mindent felméret.101 De ismerünk olyan esetet is az uradalomból, amikor szigorúan a község által bemondott földek arányában mérette ki számukra a szántóföldeket és réteket, s fizette ki az irtásokat. A fölös földekből így tudtak szántót és rétet méretni a templom körül új házakat építő, új telkekre települő katolikusoknak Nyárádon . Esterházy Károly  azzal indokolta ezt, hogy –más képpen is Bécsben  szeretik az Impopulátiot, és következendő képpen az gazdáknak szaporéttását is.  Mivel a nyárádiak irtásaik ügyében Bécsbe is követeket küldtek, a további feljegyzésekből kiderül az is, hogy sok esetben a jó minőségű földektől való megfosztás is vitára adott alkalmat. Az itteni plébános földjeit ugyanis az addigi 5 darab helyett egy helyen mérték ki 1773-ban: –Ha trágyázta a Földeket és el esik valamelly Részétül, mégis trágyázott föld esik néki, mert a Szegény Emberis trágyázta magáét, sőtt Vármegyén abban bé adott a szegénység panaszt, hogy trágyás Földeiktül el-esnek.102

Az Urbárium bevezetése után az uradalom a contractussal bíró német falvakkal semmiképp sem az új rendezés alapján akart megegyezni. Ahogy a prefektus írta: –- mert a németektül félek, a magyarok ez előtt is megszokván a robotot- . A nekik tett javaslat szerint 1 nap szekeres robot megváltása 50 dénár lett volna, tetszőlegesen megváltható nappal. Egy egésztelkes háromszor megszánt egy 2 pozsonyi mérős földet, elveti őszi gabonával, a tavaszinál mindezt kétszeri szántással végzi. A termést learatják, de behordaniuk már nem kell. Az előző szántás 5, a másik 4 szekeres robotnappal ért fel. Ugyancsak ennyit lehetett volna ledolgozni a Pápa körüli falvakban egy balatoni fuvarral, a messzebb fekvőkben ötöt. Emellett egy szekér széna gyűjtése, kaszálása, boglyába rakása adott volna lehetőséget további 2 robotnap ledolgozására, s az ezután is fennmaradókból trágyázásra, ölfa hordásra fordított volna az uradalom. A községek képviselői meghallgatták ezt a javaslatot, majd a falu egészével való megbeszélés ürügyén eltávoztak. Mindez 1769-ben történt, s az új prefektus, a volt uradalmi fiskális, Kiss Ferenc  még 1778-ban is azt volt kénytelen megállapítani, hogy a német falvak –kézzel lábbal ragaszkodni fognak az első Contractushoz . Maga Esterházy Károly  úgy vélte, hogy e kérdést –három fő principiumra  redukálhatja ilyen falvaiban. Az első lehetőség, ha ők állnak el a régi contractustól, de ezt nem lehet remélni. (Valóban meglepő volt az év őszén az, hogy amikor központi utasításra a domínium és a vármegye képviselői e falvakat megkérdezték, vajon az Urbarium vagy az –Impopulationes Contractus  mellett akarnak-e maradni, Kisganna  az előbbit választotta.) A második lehetőség, hogy a vármegye ne tartsa a falvakat örökszerződésesnek – ezt úgy lehetne elérni, hogy valami változást kell kimutatni a telepítés idei szerződéséhez képest a szolgáltatásokban. Végül, a harmadik esetben, ha Bécs  a régi contractusokat –stabiliálná , akkor a földesúr részéről –stricte  kell azokat venni, és különösen azokat a szolgáltatásokat kell behajtani, amelyeket az új contractus nem követelne meg.103

Az uradalom által kötött szerződésekből azonban a vármegye nem mindet hagyta jóvá. Ság , Teszér , Fenyőfő, Kis- és Nagyganna , Noszlop, Kolontár, valamint Hidegkút  esetében azt kifogásolták, hogy a megegyezések szövegét a szolgabíró és a vármegyei törvényszék esküdtjei nem coramizálták (nem látták el kézjegyükkel, azaz nem mutatták be jóváhagyásra), s az Urbáriumhoz e szerződések nem illeszkedtek. A prefektussal feszült viszonyban lévő, 1770-ben még az uradalom fiskálisaként dolgozó Kiss Ferenc  sietett ehhez hozzátenni, hogy Tóth István  prefektus helytelenül egy contractusba vette a regálékat az urbariális természetű szolgáltatásokkal.104

Az új úrbéri rendszabás kétségkívül legvitatottabb pontjai közé tartozott a kilenced kiadása. A pápa-ugod-devecseri domínium igyekezett ennek természetbeni kiadását megkövetelni, de Ugod  – a Vas  vármegyében követett gyakorlatról értesülve – 4 forinton kívánta megváltani. Teszér  is csak azért engedett, mert egyéb szolgáltatásokban keveset kértek tőlük (11 Ft census, 5,5 pozsonyi mérő vetés, a robotba a menés-jövés idejének beszámítása mellett, akár Arácsra , akár Pusztagyimótra , Pápára vagy a Balaton  mellé kellett is menniük, továbbá egy balatoni fuvar, 1 öl fa Pápára szállítása voltak a lényeges pontok). Ám végül maga az uradalom is engedett e kérdésben, de ha a kilenced elengedésére kényszerült, azt nemcsak 4 forinttal, hanem 12 nap igás vagy 24 nap kézi robottal is engedte megváltani.105

A robot kérdését a német falvakkal kapcsolatban már említettük, de a kilenced körüli panaszok kapcsán ismét utalunk rá. 1770-ben Csót , Nóráp  és Borsosgyőr  panaszolták, hogy nem bírják a megnövekedett urbariális robotot. Mivel mindhárom község contractus nélkül, szükség szerint robotolt ezt megelőzően is (nem számítva Csót 1767 elején kapott szerződését), ez a munkakötelezettség rendszeresebb és sokrétűbb behajtása, illetve felhasználása miatt lehetett számukra nehezebb.106

Az úrbérrendezés – Ila Bálint és Kovacsics József  összesítése szerint – a pápa-ugod-devecseri uradalom 21 helységében (Veszprém  vármegyében) 1965 úrbéres családot mutatott ki, s ha ehhez hozzávesszük a zólyomi ág cseszneki uradalmát, akkor elmondható, a Veszprém vármegyében 1768 során végbement úrbérrendezéskor regisztrált úrbéres családok közül minden 4. az Esterházy-család ifjabb fraknói grófi ága itteni birtokainak alattvalója volt. Az Országos Levéltárban őrzött urbáriumok közül a Veszprém, Zala , Vas , Fejér  és Győr  megyeieket átnézve az Esterházy Károly  uradalmából fennmaradt urbáriumok adatait összesítve a telekszámok a következőek:

Nyögér  8 6/8, Nyárád  34 1/8, Noszlop 14 1/8, Nóráp  18 3/8, Kúp  23 4/8, Kovácsi  15 6/8, Kolontár 5 5/8, Hidegkút  14, Gyimót  42 6/8, Nagyganna  31 2/8, Kisganna  9, Fenyőfő 32 2/8, Csót  30 6/8, Béb 28 2/8, Borsosgyőr  20, Szentivány  30, Ság  14 4/8, Teszér  31 4/8, Ugod  41 2/8, Szűcs 38 2/8, Szerecseny  36 15/32, Gyömörő  22 21/32, Kajánfölde  6 1/2, Káptalanfa 33 4/8, Sárosd  7 2/8, Lesence-Istvándi 24 4/3, Pula  16 4/8, Petend  13 1/8, Füred 4 4/8, Badacsonytomaj  7 2/16, Arács  5 4/8, Kisapáti  14 6/8, Szentbékála  3 5/8. Kéttornyúlakon  a compossessorok – köztük Esterházy Károly  – javait csak összesítve adták meg: 12 telek, 11 jobbágy, 4 házas zsellér; Mórichida  urbáriumából pedig csak töredék maradt meg. (A fenti községek közé a társbirtokosi jogon bírt részeket is felvettük.) Az uradalmi alattvalók száma 919 jobbágy, 354 házas zsellér és 115 házzal nem rendelkező zsellér volt.107

Az úrbérrendezés utáni korszakból számadások is maradtak fenn az uradalom erősen csonka iratanyagában. Mielőtt azonban ezekből a bevételek és kiadások vizsgálatával a gazdálkodás esetleges változásaira, a jövedelmezőségre vonatkozóan megpróbálnánk következtetéseket levonni, egy sajátságos eset kapcsán a pápai számtartóság berendezéséről, hivatali szervezetéről is módunkban áll képet adni.

Az uradalomban két kassza volt, s a devecseri számtartó a tiszta jövedelmet a pápaiba utalta át. Az –officium Rationarium  Pápán székelt, az itteni számtartó egy vagy két deákjával együtt látta el a feladatokat. Mivel itt őrizték a készpénzt, ezért is fontos volt, hogy a hivatal a várban kapott helyiséget. 1777 áprilisában azonban feltörték a vasrostélyos ablakot, s felfeszítve az ott talált vasládát és két faládát, 7500 forintot elvittek. Mint az eset kapcsán leírtakból kiderült, a két faláda egyikében őrizték a vasláda kulcsait, de azt a tolvajok nem tudták használni, ezért feszítették fel a vasládát is. A két faláda közül egyikben egyébként a napi folyó kiadásokra szánt pénzt, a másikban a rézpénzt és a sörből bejönni szokott summát őrizték. A prefektus jótállt mind a számtartó, mind a számvevő megbízhatóságáért. (A számtartó a prefektus mellett, majd a számtartóságban volt deák kinevezése előtt. Diáriuma – amit naponta vagy perceptorium szerint vagy Kiss Ferenc prefektus külön assignatiója szerint bevett és kiadott – rendben volt.) A kasszát minden hónapban ellenőrizték a kiadás és bevétel dokumentumai alapján. Az eset tanulságait levonva a következő év elején a pozsonyi Folter Ignác lakatosnál újabb, 250 font súlyú vasládát csináltattak. Ettől kezdve két vasládában tartották a pénzt. A számtartóság melletti szobába egy hajdút és a számtartó deákját költöztették. A kulcsokat a deák bőrládában tartotta a hálóhelyéül szolgáló szobában, e bőrláda kulcsát viszont maga a számtartó őrizte. Esterházy Károly  elrendelte, hogy 1778 januárjától ne havonta, hanem szúrópróba- szerűen ellenőrizzék a kasszát.108

A fennmaradt számadások közül az egyik épp az említett diárium: az 1768-1774 közötti időből.109 A pénzügyi napló a bevételeket és kiadásokat havi bontásban vezeti, minden hó végén összesítéssel, a maradék összeget értelemszerűen a következő hó bevételei közé helyezve. Minden év végén is készítettek egyenleget a diáriumban. A havi tételek nem tematikai elkülönítésben összegezve, hanem egyszerűen előfordulásuk sorrendjében követik egymást. A számtartó vagy számvevő nem szignálta a kimutatásokat, a bizonylatokra sem utalnak. Minden év végén szerepel azonban a prefektus praesentatiója. A fentebbi levélben vázolt képtől eltérően ekkor korántsem olyan szabványszerű, példás még a diárium vezetése: az 1770. évben például háromszor is korrigálták az összesítést a restanciák nem megfelelő nyilvántartása miatt. (Nem véletlen, hogy Esterházy Károly  utolsó pápai prefektusa, Balázsovits Mihály  még 1785-ben is azt a megjegyzést fűzte az 1784. év utolsó negyedévi extractusához annak elküldésekor, hogy az –- még nem olyan, mint az Egri , -de mindennek eleje nehéz- .)110

A havi kimutatásokban természetesen a devecseri kasszából származó, átküldött összegek is szerepelnek. Az ottani birtoktest jövedelme mellett a bevételek közt az 1767. évre visszautaló feljegyzés szerint a borból és az erdőből származó bevételek után a devecseri uradalom sertéseladásaiból származott a legtekintélyesebb bevétel. 1768-ban az első két tételhez az árendák (amibe a kiadott szántók és rétek utáni összeget nem számították bele), valamint a gabonaeladások csatlakoztak számottevően. A kiadásokból kiderül, hogy az elhunyt idősebb és az ifjabb Esterházy József  özvegye mellett Károly  testvérének, Ferencnek is rendszeres juttatást adtak. A vezető tisztviselők fizetéséről is itt maradt fent a legteljesebb kép, hiszen erről emellett csak a prefektus, a fiskális és Esterházy Károly  fennmaradt levélmásolati könyveiben találhatunk esetlegesen fentmaradt adatokat. Itt viszont csak a készpénzfizetések szerepelnek, így a készpénz és a természetbeni juttatások arányát megállapítani csak néhány esetben lenne módunk. A negyedéves fizetések ez időszakban a következőek voltak:

Tóth István  prefektus 155 Ft

Kiss Ferenc  uradalmi ügyész 155 Ft

Keresztesi János  számvevő 130 Ft

Materényi József  al-számvevő 50 Ft

számtartó 135 Ft

Nagy István  pápai tiszttartó 62 Ft 50 dénár

Az 1768 első félévében kifizetett kamatokat is összesítettük, hiszen a felvett tőkék 5, ritkábban 6 százalékos kamatának törlesztése mindig is nagy részt jelentett a teljesítendő kifizetések közt. Az 1768. március 1 - szeptember 1. közti időszakban a 197.665 Ft tőke után 5.111 Ft 45 dénárt fizettek ki az első félévi interesek fejében. Ez időszakban mindössze az egyik összeg töredékét (400 Ft) fizették vissza magukból a felvett tőkékből.

A kiadások közt 1768-ban a sörfőzésre vásárolt árpa, 1772-ben az ölfavágatás ára, a téglásoknak kifizetett pénz és a csapokra vett borok szerepelnek nagyobb összeggel.

Az éves bevételek az 1767. év 12.000 és 1774 mintegy huszonötezer forintja között mozognak, a kiadások összege ez alatt marad minden esetben, tízezer forint körül mozogva.

Az inkább a kassza ellenőrizhetőségére szolgáló diáriumon kívül sajnálatos módon csak egy készpénzszámadás maradt ránk az uradalomból. Természetesen ezt is a pápai számtartóság készítette, ám ez csak a pápa-ugodi uradalom 1781. évi készpénzszámadásának összesítését foglalja magában, a devecseri részé nem szerepel benne.111 A bevételek közt először is az állandó jövedelmeket összesíti a naptári év egészét tekintve. A 20.046 forintból (a töredék összegektől eltekintve) Pápa oppidum 5335, a váraljai rész 3011 forintot szolgáltatott. Az oppidum jövedelmei közül a contractusok után járó 1600 és az –extra arendatores  közé sorolt bevételek (például a zsidók által saját hús-székükért, italmérésükért, a pápai mészárosoktól a mészárszékért és mezőkért, az itteni uradalmi birkás árendája fejében és a vám értékeként fizetett összegek) 1440 forintja volt a két legjelentősebb tétel. A 22 possessio (Veszprém , Győr  és Vas  vármegyében) 9732 forintja közül a legtöbbet Mórichida  (1179 Ft), Teszér  (1130 Ft), Kovácsi  (794 Ft), Nóráp  (758 Ft) és Nagyganna  (753 Ft) fizették, a többi falu ettől lemaradva 500 forint körüli vagy az alatti összeget hozott. Ezen öt kiemelt községben az ott árendáló birkások, a bérbe adott mészárszékek, malmok, kocsmák jövedelme teszi ki a befizetett összegek túlnyomó hányadát. A 14 praedium összes, 2001 forintnyi jövedelmén belül Pusztagyimót  (450 Ft, 1779-től a pusztát a soproni mészárosok bérlik), Olaszfalu (400 Ft, Ugod  árendája, bár ez többször adott okot összeütközésre – a Pápához hasonlóan – a jobbágyi státus ellen mindvégig tiltakozó, véghely múltjából magának szabad állapotot követelő oppidum és az uradalom közt), majd Zsörk (298 Ft, Csót , ezt megelőzően Szűcs község bérelte) és Igar  (231 Ft) követik. E jövedelemtípusból tehát a possessiók után nyert bevételek 48,5, Pápa oppidum és Váralja 41,6, s végül a praediumok csak 9,9 százalékot adtak. (Az első helyen álló falvaknál nem szabad elfelejteni a még ekkor is néhány helyen bérbe adott kisebb királyi haszonvételek, a regálék után befolyt pénzeket.)

A bevételek másik nagy csoportját az industriálék alkották. Messze az első helyen állnak a kocsmáltatásból származó jövedelmek. Összesített 14.883 Ft bevételük e csoportban 25,5 százalékkal ötödét adja az industriáléknak. Ezen belül is a kocsmák az elsők (8686 Ft), melyekhez az égetett bor, pálinka, sörfőzés haszna társul. Második helyen a gabonaeladások vannak, 9694 forintnyi bevételük e csoportban 16,6 százalékot képvisel. A gabonafélék mellett már kukorica is szerepel a jelentősebb eladások közt. Az erdők csak a harmadik helyen találhatóak, 4463 Ft-ot, mindössze 7,6 százalékot kitevő bevételeik e hatalmas erdőterületekkel rendelkező uradalom esetében még mindig az erdőgazdálkodás nem kellő kiépítettségére, az eladás nehézségeire utalnak. Bevételei közt még a makkoltatás az első (1970 Ft), elenyésző szinte az eladott, mesteremberek által megvett szerszámfák haszna (505 Ft), de az ölfa-eladások 1527 forintnyi összege is pontosan ugyanannyi csak, mint a terrágiumból bevett pénz. Végül a negyedik helyen, csaknem háromezer forinttal, az eladott tégla szerepel (4,6 %).

Az industriálék összegének (58.114 Ft) mintegy harmadát teszik csak az állandó bevételek.

A kiadások közt több, mint 64 százalékot a nem gazdasági célúak képviselnek. A földesúr személyes rendelkezésére bocsátott, e kiadáscsoportnak ötödét kitevő 17.000 Ft összeg az ez évben visszafizetett két tőke és az esedékes kamatok csaknem huszonnégyezer forintnyi összege alatt marad, s ez évben itteni jószágaiban Esterházy Károly  majdnem a személyes kiadásaival egyenlő összeget, mintegy 11.000 forintot tudott templomépítésre és egyéb egyházi célokra fordítani. Pápai uradalmába a pápai nagyszabású plébániatemplomon kívül a püspök 8 templomot építtetett (Szentivány , Szűcs, Arács , Béb, Csót , Hidegkút , Teszér , Ugod ), valószínűleg ő emeltette Nyögér  templomát és megkezdte Olaszfaluét is.112 Emellett igen nagy a javítások, a plébániák emelése, támogatása, az épületek karbantartása javára kifizetett összegek feljegyzéseinek, említésének száma. A külön nyilvántartott épületfákra és téglák után az égetőknek fizetett összegekre is úgy tekinthetünk, hogy a gazdasági és egyéb uradalmi épületek mellett bizonyára az egyházi célú, rendeltetésű építményekre szánt kiadásokat is tartalmazzák. Nemhiába illik mindvégig az uradalom kiadásaira a prefektus 1772. évi egyik megjegyzése: –Emellett mester emberekre minden nap fogy a cassa.113 A kifejezetten gazdaságiként megjelölt kiadások a fentebb említettek mellett végül is igen szerény, alig 2600 forintnyi összeggel, a 81.034 Ft kiadás mindössze 3,18 százalékával szerepelnek. Mind az erdők, mind az intenzívebb gazdálkodást jelző és nagyobb befektetéseket kívánó ágak kiépítésének Balogh Ferenc  idejében tapasztalható kezdeti lendülete megtört. A halastavakra ez évben például semmit sem fordítottak, a mindössze 20 forintnyi bevétel is a Rába szabad halászatáért fizető Mórichidától  származott. Vaj- és sajtbevétel sem volt, a legnagyobb bevételt a juhászat adta, a külterjes gazdálkodás jeleként. (De a vizsgált évben még sertésekből sem származott jövedelem.)

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az uradalmi szerkezet 1767 előtti és azt követő felépítését vizsgálva, a század közepi uradalmi igazgatás az úrbérrendezés után is lényegében változatlan maradt. Ezt feltétlen kiforrottsága, a hagyományos birtokigazgatás legfejlettebb formája jeleként lehet értékelni, hiszen az Urbárium bevezetése utáni időszakhoz is alkalmazkodni tudott, kiállván ezt a próbát is. Változást majd csak az új gazdasági-társadalmi formáció kibontakozása, az árutermelés és főként a piac szerepének növekedése fog hozni e téren a 19. században.

Azonban a gazdálkodást tekintve azt kell megállapítanunk,  hogy a 18. század végére az 1740-es s főként az 1760-as évektől kibontakozó folyamatok lelassultak az uradalomban, arra utalva, hogy a készpénzforgalom, az árutermelés fejlődése mögött még erősen önellátásra törekvő, naturális gazdálkodás húzódott meg, mely még e kedvező földrajzi fekvésű, vízi szállításhoz és jelentősebb felvevő piacokhoz közeli uradalomban is megakasztotta a század derekán a nagyobb arányú allodizáció és az intenzívebb gazdálkodás irányába tett fordulatot.