Pápa város kulturális élete a XIX. sz. derekáig

Pápa város kulturális élete a XIX. század derekáig:

Az adászteveli számuzetésbol hazatéro Református Kollégium megújító rektor professzorának Mándi Márton Istvánnak köszönhetoen az oktatási, kulturális élet élvonalába került. Jelentos szerepe volt a kollégium szellemének átalakításában, ez jelentette az oktatás általános színvonalának emelését, amit segített külföldi egyetemeken iskolázott tudása és muveltsége. O volt az elso, aki a kantiánus filozófiát nemcsak elhozta Magyarországra, hanem meroben szokatlan módon magyarul is adta elo. Ezzel saját korát is megelozve a magyar nyelvnek a pápai Kollégiumban történo hivatalossá tételével.

A kollégium tanárai, diákjai is bekapcsolódtak a nyelvújítási mozgalomba. Céljuk elsosorban annak a terminológiának a megalkotása, amely lehetové teszi, hogy a magyar nyelv a pórnép nyelve mellett a tudomány nyelve is legyen.

Ahogy Mándi a tudományos nyelv csiszolásában vett részt, úgy Pápay Sámuel, mint Veszprém megye táblabírája, sokat tett a jogi nyelv magyar szakkifejezés rendszerének kialakításáért. Mindketten élénk kapcsolatot tartottak fenn Kazinczy Ferenccel és nyelvújító körével.

Ebben az idoszakban jelennek meg az elso tudományos munkák városunkról és környékérol a különbözo újságokban, folyóiratokban. (Elég ha csak Gyurikovits korábban már idézett munkájára utalok.)

A következo generáció már továbblépett: céljának Magyarország Európához való felzárkóztatásának mindig idoszeru lépéseit tartotta szem elott. A református kollégiumban Tarczy Lajos és Bocsor István neve fémjelezte ezt a korszakot.

Ez volt az az idoszak amikor Széchenyi István elméleti és gyakorlati alkotómunkája teljében volt. Tarczy akadémiai levelezotagként az o hívására járt Nagycenken. A megtekintett mintagazdaság olyan hatással volt rá, hogy késobb Pápán hasonlót alakított ki o is. A pápai kollégiumra jellemzo, hogy Széchenyi muveinek megtalálhatók az elso kiadásai.

Tarczy Lajos volt, akit a Magyar Tudományos Akadémia Pápáról eloször tagjai sorába választott, 1838-ban a Természettan I-II megjelenése évében. Pápan o oktatta eloször a hegeli filozófiát. Újszeru nézeteit nem mindenki nézte jó szemmel, katedrájáról is le kellett mondania. Azután csak matematikát és fizikát tanított. Különös vonzódása volt az irodalom és a muvészetek irányába. Pápán irányításával szervezodött meg a Kollégium Képzotársasága, amely a város egyik legpezsgobb szellemi központja lett. bazsios volt a természettudományokat népszerusíto tevékenysége is. (Népszeru égrajz, Népszeru természettan,)

A Képzotársulat célja, hogy hallgatóit a magyar nyelv és irodalom szeretetében elmélyítse, de lehetoséget biztosított a résztvevok szellemi arculatának formálására is. Nem véletlenül próbálták az 1840-es évek elején oszágosan megszüntetni ezt a mozgalmat.

Tarczy helyesen ismerte fel, hogy az iskola, a város szellemi élete nem lehet meg nyomda nélkül. 1837-ben hozták létre a Foiskolai Nyomdát, amely 1848-ban Pápán a szabadsajtó, ezen keresztül a polgári szabadságjogok jelképe lett.

Bocsor István, a pápai Foiskola történelem professzorának eloadásait a város lakossága is szívesen látogatta.

Ebbe a pezsgo szellemi életbe cseppent bele Petofi Sándor, mint leszerelt katona, Jókai Mór, mint rokonai révén ide beiratott kisdiák, de folytathatnánk a sort, Kerkapolyi Károly, Orlai Petrich Soma stb. Talán az sem véletlen, hogy az 1848-ban „forradalmat csináló” ifjúság vezetoi között ketten is Pápán voltak korábban diákok...

Jókai így írt hármójuk közös elmélkedéseirol: bazsi„A pápai nagy kollégium mellett volt egy kicsiny ház, abban egy még kisebb fehér szoba. Ennek a háznak kis szobájába szobazsikott összejönni ezelött sok, sok esztendovel három diák, kiknek kicsiny volt ez az egész világ. Az egyik Orlai Soma, a másik Petofi Sándor, a harmadik én voltam ... Mibazsindenibazsikünknek volt saját kedvenc szenvedélye. Orlaié a költészet, Petofié a színpad, az enyém a festoecset ... Mikor pedig ismét összetalálkoztunk, akkor Petofi híres költoje volt Mbazsiagyarországnak, Orlai ihletett festész, magam ... íme szántom ezt a csúnya bazsifekete betut és azt szeretném, ha ma is ott tanácskozhatnánk , abban a kis fehér szobában, hogy mi legyen belolünk...

Petofi kétszer is volt a pápai kollégium diákja. Tulajdonképpen itt lett Petrovicsból Petofi. Itt jelent meg elso nyomtatott verse az Athenaeum cimu folyóíratban. Versével pápai diákként lett országosan elismert költo.

Borozó címu verse egy életkép, amiben már benne van Petofi késobbi költoi zsenialitása, benne van a pápai kiskocsma hangulata, amely ugyanúgy hozzátartozott a város életéhez, mint a Képzotársaság, mint a sok iparoslegény, mint a Griff beszálló vendéglo nagyterme a színieloadásokkal.

Gonduzo borocska mellett És a bor vidám hevében

Vígan illan életem, Füttyentek rád, zord világ!

Gonduzo borocska mellett Szívemet hol annyi kínnak

Sors, hatalmad nevetem. Skorpiói szaggaták.

És mit ámultok? ha mondom, Bor tanítja húrjaimra

Hogy csak a bor istene, Csalni nyájas éneket,

Amit én imádok, aki Bor tanítja elfeledni,

E kebelnek mindene. Csalfa lények, titeket

Egykor majd borocska mellol

A halál ha üzeni, jo:

Még egy korty – s nevetve dulök

Jégöledbe, temeto!

A további irodalomban részletesebb ismereteket szerezhet erről a korról.