Pápa város igazgatása a XIX. században:
1842. június 13-án Pápa Belsováros és a két külváros, az Alsó- és a Felsomajorok (Pápa belvárosához képest az Alsómajorok vagy Alsóváros – mai szóhasználattal – délkeleti, a Felsomajorok vagy Felsováros – mai szóhasználattal – északnyugati irányba helyezkedik el. A korabeli Pápáról készült térképeken ez jól elkülönül. Sot készültek olyan térképek is amelyek csak a külsovárosokat illetve csak a belsovárost ábárzolták.) önkormányzatai egyesültek. (A XVIII. század derekán készült térképek mind a belsovárost, (Henricus, Maynzek) mind az un. majorokat (Casparus, Miller) bemutatják. Fennmaradtak – a Veszprém Megyei Levéltárban – azok az összeírások is, amelyek alapján az egyes telkeket tulajdonosokhoz tudjuk kötni.)
A kezdeményezés a Belsovárostól indult el, azzal érveltek, hogy a külvárosokban polgárjogot nyert személyek úgyis az O bíróságához tartoznak. Az egyesülés lehetoségeit vármegyei bizottság vizsgálta ki, amely a tökéletes egyesülésre tett javaslatot a felsováros folyamodványa alapján. Ez jelentette volna a közös bíróság létrehozását, a közös gazdálkodást és adózást. Hosszabb egyezkedés után sikerült elfogadni az egyesülési szerzodést. Amely azért jött létre, hogy „... a jussoknak, vagy kiváltságoknak osztása és a terheknek arányilagos viselése, és így az egésznek nagyobb virágzásba hozása” megtörténjen. (Egyesülési szerzodés)
Az egyesült város élén a városbíró állt, a földesúr 2 belvárosi és 1-1 külvárosi (alsó- és felsovárosi) jelöltje közül választották. Eloször egy húsz tagú tanácsot választottak (10 belvárosi, 5-5 külvárosi taggal), de tervbe vették a 12 tagú tanács felállítását. Az electa communitas tagjait most 80, késobb 60 foben határozták meg. Két jegyzot és egy ügyészt választanak.
Az egyesítés után közös lett a városok vagyona. Közösen oldották meg az adózást. A legtöbb problémára okot adó katonai terheken, a katonaság szállítását jelento forsponton úgy próbáltak segíteni, hogy a város növeli igáslovai számát, kocsisokat fogad fel, és így kisebb teher esik a külvárosiakra.
A belváros a külsovárosok csinosítására is garanciát vállalt. Elhatároztak a két külvárosban elemi iskola létesítését is. Az addig szigorú kvótához kötött polgárfelvételi határ is enyhítésre került.
Az 1842. november 1-jén megtartott választásokon a korábbi bírót, Bischitzky Miksát közfelkiáltással újra bíróvá választották. Kapitánynak Kárpits Józsefet, népszószólónak Czink Ferencet választották meg. A város fojegyzoje Könnye Ferenc volt. Az ügyész Könczöl János.
Az 1815-ben megkezdett városias külso kialakítása folyamatosan folytatódott. Kövezték az utcákat, közléket. A város közvilágítását olajlámpások kihelyezésével biztosították. Próbáltak artézi kutat furatni, de a Fo téren tett kísérlet nem járt sikerrel. (Erre elsosorban azért volt szükség, mert a Tapolca vize oly mértékben szennyezodött el a városban, hogy emiatt gyakoriak voltak a járványok.)
A korszakban már jelentos lehetett a pápai utasforgalom, ezt mutatja, hogy a város a Helytartó Tanácsnál napi postajáratok rendszeresítését sürgette több alkalommal is.
A megélénkülo kulturális életet jelzik pl. a Polgári Kaszinóban tartott Hangász Egyleti hangversenyek, amelyhez kapcsolódóan zeneiskola is létrejött a városban. 1845-ben, a megegyezés szerint, mind az Alsó- mind a Felsovárosban megindult az oktatás a római katolikus elemi népiskolákban. Megindult a céhes ifjúság szakmai továbbképzése is. 1845 óta muködött a városban ingyenes vasárnapi iskola.
A Pápai Kaszinó 1834-ben létesült, 1837-tol külön Polgári Kaszinó muködött a városban. Ez a német és magyar polgárság mellett a városban jelentos számban jelenlévo zsidó polgárságot is befogadta. A Hangász Egylet mellett, Agarász Egylet, Képzotársaság és a Kossuth Lajos felhívása alapján megszervezodo Védegylet is muködött a városban. Volt Jótékony Egylet, amely a városi szegényekrol igyekezett gondoskodni.
(Az összeállítás alapja Hudi József: Pápa város önkormányzata, a késofeudalizmus idoszakában, 1730-1847. Pápa, 1995. Fejezetek Pápa város történetébol 2. 83-96. p.)