Pápa a Dunántúl Athénje:

Városunk történetének egyik legszebb idoszaka a XIX. század. Ekkor értek be azok a folyamatok amelyek még a XVIII. század, a barokk kor gazdasági változásaiba gyökereznek. A város képe a sorozatos háborúskodás, pusztítások, felégetések és tuzvészek után alaposan átalakult. A régi, középkori eredetu telekhatárok mentén modern házak, új és egyre több középület épül, amelyek a mai város arculatának is meghatározói.

Elkészült, még a XVIII. század végén a Nagytemplom nagyszeru klasszicizáló épülete, megépült a kórház és környéke, elkészült a Golgota (1740-es évek) és a Kálvária templom (1795.), akkor még a városon kivül. Ekkoriban alakult ki a Fo tér mára is jellemzo barokkos hangulata. Kiépült a Ferences kolostor és templom épületegyüttese. Új iskolák, Református Kollégium, Bencés rendház és iskola, az elozo században újjá épült templommal, a Zárda épülete, felépült a Nátus monumentális együttese. Megépült a vármegyeháza és elkészül a városháza.

A reformkor szellemisége a pápai iskolákon, de különösen a Református Kollégiumon keresztül napi valóság lett a városban. Legjobb tanárok, felvilágosult eloadásai Európa szellemét hozzák be a pezsgo életu dunántúli kisvárosba.

Ez az a kor, amikor nem lehet úgy beszélni Magyarország kulturális és közéletérol, hogy a meghatározó szereplok között ne legyen néhány pápai, vagy legalább olyan aki pápán járt iskolába. Amikor pezsgo irodalmi élet van a városban ... Amikor a vallási tolerancia uralkodik, amikor a temetőket közösen használta a református, evangélikus és a katolikus gyülekezet.