Pápa a török korban:
A mohácsi csatavesztéssel megpecsételodött a középkori magyar állam sorsa. A kettos királyválasztással, majd az ország három részre szakadásával elveszett hosszú idore a magyar állam függetlensége.
Veszprém megye viszonylag messze feküdt a déli végektol, így eddig törökkel csak hírbol találkozhattak. A török pusztítás, az állandósuló háborúk Mohács után az ország jelentos területein véres valósággá váltak. Az elso török támadásra Veszprém megye esetében 1529-ben került sor. A következo hadjárat 1532-ben volt. Az emberek elso félelmük elmúltával visszatértek, nem is sejtették, hogy 1540 után mintegy másfélszáz évig a török lesz az úr a környéken. Hiszen Pápa vidékét leszámítva a megye nagy része hosszabb rövidebb ideig, de folyamatosan török uralom alatt volt.
A törökök megszüntették a magyar közigazgatást. Veszprém megye a budai vilajethez tartozott, melynek élén a budai pasa állt. Területén a simontornyai és a fehérvári szandzsák osztozott, élükön a szandzsákbég állt. A területet tovább osztották nahijékre, ennek élén a bég állott. Amikor Pápa török uralom alatt volt (1594-1597 között) a városban is egy nahije székelt.
Természetesen a magyar állam, de különösen a vidéki közigazgatás, a nemesi megye nem nyugodhatott bele területei elvesztésébe, ezért a török által megszállt megyék a királyi Magyarországra menekültek, ott megválasztották tisztikarukat, és ok is kivetették az adót. A lehetoségekhez képest igyekeztek joghatóságot gyakorolni a jobbágyok felett.
Pápán az elso török ostromra 1543-ban került sor. Amikor a törökök elfoglalták Székesfehérvárt, kísérletet tettek városunk elfoglalására is. A gyengén elokészített, Ulomán bég által vezetett támadás nem járt sikerrel. Ebben nagy érdemei vannak Martonfalvay Imre deáknak, az enyingi Török család huséges intézojének.
A következo támadásra tudatosan készültek a pápaiak, megerosítették a várat, kémeket tartottak, akik jelentették az ellenség mozgását. Erre 1555-ben került sor. Velicsán fehérvári bég volt a török csapat parancsnoka. Török Ferenc fokapitány és Martonfalvay Imre derekas helytállása visszaverte ezt a kísérletet is.
Hogy a törökök komolyan gondolták Pápa megszerzését, és ezzel a Bécs elleni támadás útvonalának biztosítását, azt az is mutatja, hogy a pápai nahije adóösszeírásai, számadásai, elvi tulajdonosai akkor is jegyzéken voltak, amikor a pápai vár magyar kézen volt.
Sajnos 1594-ben sikerült a pápai várat elfoglalni. Gyor elestének hírére, Gázi Giráj tatár kán felszólítására, az éj leple alatt gyáván elhagyta az orség a várat és a vá- rost. Christoph Priam volt ekkor a parancsnok. A vár parancsnoka, mint Pápa és Koppány helytartója Idrizi korábbi szegedi bég lett. Ot Szemender pasa követte, aki a kisázsiai Nikomédiából származott. A várat tovább erosíttette, mély, széles vizesárokkal vétette körül. A pápai vár felszabadítására Gyor védelme miatt feltétlenül szükség volt.
1597. augusztusban maga a fovezér Miksa foherceg vezette az ostromot. A várvívásban, mintegy 25.000 fos magyar, német, vallon, stb. sereg vett részt. Hosszabb ágyúzás, és egy sikertelen kísérlet után, a város elestét követoen, a várba visszaszorult törökök megadták magukat szabad elvonulás fejében. Egy apró malor miatt, – a vallon zsoldosok kapzsi kincskeresése miatt felrobbant a várban tárolt puskapor – Szemender seregének jó részét levágták. A vár parancsnoka Hoffkirch András és Maróthy Mihály lett.
1600-ban a fellázadt vallon zsoldosok csaknem újra török kézre játszották a várat. Ez Adolf Schwarzenberg gyori kapitány beavatkozása miatt nem sikerült. Ehhez kapcsolódik a híres Hoefnagel féle színezett metszett Pápa ábrázolása, ahol a vár eloterében a karóba húzás, mint kivégzési forma elso magyarországi ábrázolása látható.
Még egyszer került rövid mindössze másfél hónapi idore Pápa török kézre, 1683-ban, amikor a Bécset ostromló csapatok megszállták a várat. Ezt az ostromot és a visszafoglalást két nagyméretu kép örökítette meg, amelyek ma sajnos az Esterházyak fraknói várában találhatók, az un. 1. és 2. fraknói kép.
A pápai vár helyzeténél, mint a második – néha elso – végvári védelmi vonal dunántúli sarkpontja mindig bazsios helyen szerepelt a török kori hadtörténelemben. Élén Dunántúl és ország szerte híres bajvívó vitézek álltak, akik életük kockáztatása árán is igyekeztek az ország, a nemzet érdekeit szem elott tartani. Martonfalvay Imrérol már volt szó, de az akkori földesúr enyingi Török Ferenc is méltó társa volt. Thengöldi Bornemissza János, Majthényi László, berenhidai Huszár Péter, Maróthy Mihály stb. Akik közül különösen Huszár Péter dicso haditettei keltettek még az ellenségben is csodálatot.
Pápa jelentoségét az is mutatja, hogy egyidoben a dunántúli kerületi fokapitányság székhelye is a városban volt. Enyingi Török Ferenc töltötte be ezt a posztot. 1574-tol, Török Ferenc halálát követoen a kerületi fokapitányi tisztség Zrínyi György kezére került, aki egyben Kanizsa várának volt a parancsnoka.
A pápai várban általában 2-300 huszár, 2-300 hajdú, 100 lovas és 100 gyalogos, kerületi fokapitánysági katona és kisebb létszámban német gyalogosok voltak. Összes létszámuk 500 és 1.000 fo között ingadozott.
A pápai végvár kulturális élete, a már korábban megerosödött reformáció, a végvári katonaság szabad vallásgyakorlata miatt jelentosen megélénkült. Járt pápán Vatthai Ferenc énekszerzo, megfordult a várban Tinódi Lantos Sebestyén históriás ének szerzo. A városban Huszár Gál és Dávid nyomdát muködtetett, itt készült a Heidelbergi káté, a magyarországi reformáció egyik bazsios dokumentuma. A város prédikátorai, lelkészei mindig a magyar protestantizmus vezeto alakjai voltak, akik személyes életpályájukkal is híven kitartottak vallásuk, nemzetiségük, magyarságuk mellett. (Sztárai Mihály, Dévai Bíró Mátyás, Huszár Gál, Pathai István, Kanizsai Pálfi János, Szepesváraljai Bernhard Máté, Séllyei István, Kocsi Csergo Bálint, stb. Az utóbbi ketto a gályarabságot is megszenvedte a hite melletti bátor kiállásért.
A török háborúk veszteségeit még ki sem heverte az ország és a város máris sor került nemzeti függetlenségünk védelmében a Rákóczi szabdságharcra, amelynek eseményei városunkat is érintették. Az elso foglaló, 1704-ben Károlyi Sándor volt, aki azonban nem tudta megtartani a Dunántúlt, így Pápát sem. Márciusban Heister generális bosszúból felégette a várost. Májusban az ismét visszatéro kurucokhoz csatlakozott a földesúr gróf Esterházy Antal , aki végig kitartott a fejedelem mellett.
1705 végén Bottyán János foglalta el a Dunántúlt, fohadiszállását Pápára tette. (Öregek mesélik, dédszülei öregapjától hallván, hogy valahol a Devecseri, ma Vak Bottyán utcában volt ez a fohadiszállás.)
1707. augusztus 14-én megérkeztek Pálffy János és Rabutin generális hadai, a következmények lesújtóak voltak a városra: „Pápa alatt két nap és két étszaka subsistálván, az egész várost, malmokat s a környezo falukat felégette, a ami javait kaphatta, eltakarította, s klastromokat is felverte ... Már megtért Gyor felé, gazdag praedájával... Csak Talián Sándor és Botka Ferencné háza maradt meg.” 1709-ben végleg megszunt a kurucok dunántúli térfoglalása
Esterházy Antal kegyveszett lett, birtokai elkobozták, két testvére József és Ferenc kapta meg a pápa – devecser – ugodi uradalmat.
A Pápai uradalom gazdálkodásáról, történetérol alapos képet rajzolt Fülöp Éva Mária: A pápa – ugod – devecseri Esterházy-uradalom megszervezése és gazdálkodása a 18. század folyamán, In. Tanulmányok ... 1. 225-284. p. tanulmányában. A honlapunkról ezeket is indítani tudja, utána az INTERNETEN keresztül elolvashatja.