Szent László első törvénykönyve

A magyar kereszténység megalapítása a clunyi reform idejébe esik. A fölgyujtott szikra ez idő alatt nem aludt el, hanem folytonosan szítva, hatalmas lánggal lobogott, hogy tüzével tisztítsa meg az egyházi rendet és szellemét. Már nem szorult többé a burgundi benczés-kolostor szűk körére, hanem a kereszténység feje, a pápa is magáévá tette a megifjító törekvést.

Különösen két visszaélés harapódzott el az egyházban: 1. a világi investitura, 2. a papok nősülése. Nem a rátermettség szerezte meg a főpapi széket, hanem a pénz vagy más világi érdem; s a hivatástalan egyházi rend házas életet élt.

Az egyház fejei, a római pápák, fölismerve ezt a káros állapotot, határozottan tiltakoztak ellene. Már VIII. Benedek az 1018-ban tartott páviai zsinaton hivatalvesztés terhe alatt megtiltotta az egyháziaknak, hogy feleséget vagy ágyast tartsanak. Hasonló, sőt nagyobb szigorral folytatta a törekvést IX. Leó, a ki az 1049-iki római zsinaton kiközösítés terhe alatt tiltotta meg a papok nősülését.

De mindezeknél sokkal határozottabban lépett föl VII. Gergely. Az 1074-iki római zsinaton a nős papok ellen hozott végzéseket s azokat megküldte a többi országoknak is. Midőn Németországban az erfurti zsinaton ezt ki akarták hirdetni, óriási lárma támadt s megöléssel fenyegették az érseket.

Hazánk sem értette ezeket a törekvéseket. Szent István korában az egyháziak leginkább szerzetesek voltak s épen azért nőtlenek is. De a mint külföldön a papok canonikus élete lazulni kezdett s az egyháziak között a házasélet mindjobban elterjedt, a világi papságnál hasonló jelenségeket látunk Magyarországon is, a hol a nyugati példán kívül a görög egyházi canonok is nagy befolyással voltak.

A Szent László alatt tartott szabolcsi zsinat határozataiban kettős törekvést látunk érvényesülni; lépést tartani a haladó nyugattal, VII. Gergyely törekvéseit azonban csak annyiban vevén át, a mennyiben ezek alkalmazását a magyar viszonyok megengedték.

59Épen ezért nem fogadták el VII. Gergely szigorú elveit, hanem a görög egyházi fölfogásnak megfelelően úgy intézkedtek, hogy csak a bigamusak — a kik másodszor nősültek és özvegyeknek vagy eltaszított asszonyoknak férjei — hagyják el nejeiket, a kik pedig első és törvényes házasságban élnek, maradjanak meg abban mindaddig, míg e tárgyban «az apostoli szent atya tanácsot nem fog adni».

I. De bigamis presbiteris et dyaconis.

Bigamos presibiteros et dyaconos, et viduarum vel repudiatarum maritos iubemus separari, et peracta penitencia ad ordinem suum reverti. Et qui noluerint illicita coniugia dimittere, secundum instituta canonum debent degradari. Separatas autem feminas parentibus suis iubemus reddi, et quia non erant legittime, si voluerint, liceat eis maritari.1101

«... decernimus, ut qui duobus quidem matrimoniis implicati fuere.. et non ab eo resipiscere voluerunt, depositioni canonicae subiicere; eos autem, qui talis quidem bigamiae probro ac dedecori implicati fuere, ante nostrum autem decretum id quod utile est agnoverunt et malum a se abscinderunt et hanc adulterinam et alienam congressionem procul abegerunt, ... sive sint presbyteri, sive diaconi, eos ab omni quidem sacerdotali ministerio sive exercitio iam cessare, praefinito aliquo tempore punitos, honorem autem in cathedra et stationem participare, prima sede contentos...»

«... Eos vero, qui uni quidem uxori copulati sunt, si vidua erat, quae accepta est: similiter...»

«... qui viduam accepit, vel dimissam,... non posse esse episcopum, vel presbyterum vel diaconum, vel omnino ex sacerdotali catalogo.»

Conc. Trull. vel Quinesext. a. 692. can. 3. (Mansi. T. XI. col. 942.)

II. fejezet.

A papok életével nem egyeztethető össze a concubinatus. Épen azért a szabolcsi zsinat szintén görög hatás alatt kimondja, hogy ha valaki felesége helyett szolgálójával él, adja el; ha nem akarja, adassék el a szolgáló és az árát a püspök kapja.

60Ennek a fejezetnek a forrását is a trulloni zsinatban találjuk meg. Ha az egyezés nem is annyira meglepő, mint az előbbi fejezetnél, de mindenesetre rokonság van a két törvény között.

II. De his, qui ancillam in locum subrogaverint uxoris.

Si quis autem presbiter ancillam suam uxoris in locum sibi associaverit, vendat, et si noluerit, venumdetur tamen, et precium eius ad episcopum transferatur.1111

«... qui ... accepit ... meretricem, vel servam, vel scenicam, non posse esse episcopum, vel presbyterum, vel diaconum, vel omnino ex sacerdotali catalogo.»

Conc. Trull. vel Quinesext. can. 3. (Mansi. T. XI. col. 943.)

III. fejezet.

Míg VII. Gergely reformja egyáltalában tiltá a papok házasságát, addig a görög egyház az első és törvényes házasságot megengedte papjainak.

A zsinat érezte, hogy ez nem felel meg a nyugati egyház canonjainak, azonban nem akarta erőszakosan megváltoztatni a létező viszonyokat. Bár a pápa reformja ellenére határoznak, azonban a közösséget megőrzik, fönntartván a pápa számára a döntést.

Ez a törvényünk is görög forrásra vezethető vissza. A trulloni zsinat 13-ik canonja, a melyet az 1054-iki konstantinápolyi pseudo-zsinat is átvett, épen a római egyházzal szemben kimondja, hogy a papok első házassága érvényes s fölszentelésük előtt nem kell szüzességi fogadalmat tenniök.

Látjuk tehát, hogy tárgyi és gondolati rokonság van a két törvény között.

III. De indulgencia presbiterorum.

Presbiteris autem, qui prima et legittima duxere coniugia, indulgencia ad tempus datur propter vinculum pacis et unitatem sancti spiritus, qousque nobis in hoc domini apostolici paternitas consilietur.1122

Quoniam Romanae ecclesiae pro canone traditum esse cognovimus, ut promovendi ad diaconatum vel presbyteratum, profiteantur se non amplius suis uxoribus coniungendos; nos antiquum canonem apostolicae praefationis ordinisque servantes, hominum, qui sunt in sacris legitima coniugia deinceps quoque61firma et stabilia esse volumus, nequaquam eorum cum uxoribus coniunctionem dissolventes vel eos mutua tempore convenienti consuetudine privantes. Quam ob rem si quis dignus inventus fuerit, qui hypodiaconus vel diaconus, vel presbyter ordinetur, is ad talem gradum assumi nequaquam prohibeatur, si cum legitima uxore cohabitet.

Sed neque ordinationis tempore ab eo postuletur, ut profiteatur se a legitima cum uxore consuetudine abstenturum.

...Si quis ergo ausus praeter apostolicos canones incitatus aliquem eorum, qui sunt in sacris, presbyterorum, inquimus, vel diaconorum, vel hypodiaconorum, coniuntione cum ligitima uxore et consuetudine privare, deponatur. Similiter et si quis presbyter vel diaconus suam uxorem pietatis praetextu eiecerit, segregetur: et si perseveret, deponatur.

Conc. Trull. vel Quinesext. a. 692. c. 13. (Mansi, T. XI. col. 947.)

IV. fejezet.

Hogy a papok a coelibatust megtartsák, a püspökök ügyeljenek rájuk. De ha a püspök a vétkes papokkal egyetért, a király és püspökök itéljék el, a mint jónak látják. Ha pedig a főesperes követ el ilyen bűnt, a püspöke itélje meg.

Hasonló intézkedést találunk az 1090-iki amalfii zsinat határozatai között. Ha a vétkes papok meg nem javulnak, előljárói vegyék el ágyasaikat. Ha pedig a püspökök az ő gonoszságaikkal egyetértenek, közösíttessenek ki. Világosan látható tehát, hogy a szabolcsi zsinat az amalfii zsinat határozataiból merített.

62IV. De consensu episcoporum nolentibus separari ab illicito coniugio.

Si quis autem episcopusaut archiepiscopus ab illicitis coniugiis separari nolentibus spreto sinodali decreto aut consensum prebuerit, aut ecclesiam dederit, aut aliquid, quod ad ordinem pertinet, agere permiserit, a rege et coepiscopis suis secundum, quod racionabile videtur eis, diiudicetur. Si vero archipresbiter causa ignorancie episcopo consenserit aut presbiter per consensum illius in tali vicio permanserit, iudicio episcopi voluntario subiaceat.1131

Quod si ab episcopo commoniti non se correxerint, principibus licentiam indulgemus, ut eorum feminas mancipent servituti. Si vero episcopi consenserint eorum pravitatibus, ipsi officii interdictione mulctentur.

Conc. Melfit. a. 1090. c. XII. (Mansi. T. XX. col. 724.)1142

VI. fejezet.

Az egyházak javait a papok élvezték, azonban nem ment át az ő tulajdonukba. Mégis megtörtént, hogy eladták vagy gondatlanságuk által elvesztették. Hogy ez meg ne történjék, szigorúan tiltják a külföldi canonok s ezek hatása alatt a szabolcsi zsinat is, hogy az egyházak javait el ne adják, el ne cseréljék, el ne tulajdonítsák, ha pedig mégis megtörténik, háromszorosan térítse meg a pap az egyháznak.

VI. De perdicione rerum ecclesiarum ob sacerdotis incuriam.

Si quis presbiterorum res ecclesie ad propria loca duxerit et ibi vendiderit, vel per incuriam suam perdiderit, tripliciter ecclesie restituat.1153

«...Presbyteri vero non vendant rem ecclesiaeubi sunt constituti, nescientibus episcopis suis, non habentes necessitatem.»

Conc. Mogunt. I. a. 847. c. 8. (Mansi. T. XIV. col. 906. és Bor. T. II. p. 178.)

Ut nullus ecclesiasticas res invadere praesumat.

Ne cui liceat res vel facultates ecclesiis aut monasteriis, vel xenodochiis, pro quacunque eleemosyna 63cum iustitia delegatas retentare, alienare atque subtrahere.

Conc. Mogunt. a. 888. c. VI. (Mansi. T. XVIII. col. 66.)

Látjuk tehát, hogy azonos gondolat sugallta mind a két törvényt. Nálunk csak a záradék különböző, mert a törvény szigorítására a zsinat hozzáteszi, hogy háromszorosan térítse meg az egyháznak.

VII. és VIII. fejezet.

A kereszténységnek hazánkba való behozatala óta közel félszázad telt el, a mely az ifjú egyházat kemény próbának tette ki. A lappangó pogányság lázadása a keresztények és ezek templomai ellen fordult. Szent László, miután az országban a belső béke helyreállott, elrendeli, hogy a lázadás által lerombolt egyházakat a falubeliek építsék föl. Az egyházak fölszereléséről - mint Szent Istvn törvényében1161 - ép úgy itt is a király és a püspök gondoskodik.1172 Ha azonban a régiség miatt dőlt össze az egyház, a püspök építtesse föl.

Hasonló tárgyú intézkedést látunk a külföldön is. Jámbor Lajos capitularéiban olvassuk, hogy az ispán, a püspök vagy az apát állapítsák meg, hogy mindenki annyiban vegyen részt az egyházak helyreállításában, a mennyiben az egyház javait élvezi.1183

De még szembetünőbb hasonlóságot is láttunk. A capitularék különséget tesznek, vajjon hanyagságból, avagy gyengeségből (per impossibilitatem) dőlt-e össze. Ezen utóbbi esetben, ha nincs elegendő alap az egyház fölépítésére, a püspök találjon módot arra, hogyan javítsák ki vagy építsék föl.

VII. De restauracione desolatarum ecclesiarum propter sedicionem.

Ecclesias propter seditionem desolatas aut combustas, iussu regis parochiani restituant. Calices et vestimenta ex sumptu regis dentur, libros episcopus provideat.

VIII. De desolatione propter vetustatem.

Ecclesias ex vetustate desolatas episcopus reedificet.1191

De ecclesiis destructis, ut episcopi et missi inquisitionem faciant, utrum per negligenciam, aut inpossibilitatem destructae sint. Et ubi negligentia inventa fuerit, episcopali auctoritate emendare cogantur hi, qui eas restaurare debuerant; si vero per impossibilitatem contigit, ut aut plures sint, quam necesse sit, aut maioris magnitudinis, quam ut ex rebus ad eas pertinentibus restaurari possint, episcopus modum inveniat, qualiter congrue emendari et consistere possint.

Capitul. Wormat. a. 829. c. 3. (Bor. T. II. p. 12.)

Látjuk tehát, hogy megvan a gondolati rokonság a két törvény között.

X. fejezet.

Míg Szent István törvényei egyvallásúnak mutatják a nemzetet, Szent László alatt már újabb felekezetek lépnek föl, mint az izmaeliták és a zsidók. Az egyház, mivel felsőbbsége velük szemben biztosítva volt, türelmet gyakorol irányukban. Vallásukban nem háborgatja őket, csak azokat az izmaelitákat bünteti, kik megkeresztelkedtek s azután ismét visszaestek régi vallásukba.1202

A zsidókkal szemben a nemzet zárkózott. Nem engedi a zsinat, hogy zsidók keresztény nőket vegyenek feleségül vagy keresztény rabszolgákat tartsanak.

A szabolcsi zsinat álláspontja megfelel az egyetemes egyház canonjainak. Már Justinianus tiltja, hogy a zsidók keresztény rabszolgákat tartsanak. Hasonló értelemben rendelkeznek az egyházi zsinatok is. A zsidók és keresztények házasságát nem ismerte el az egyház s a hol valamely nemzet magába akarta őket olvasztani, mint például a spanyoloknál, előbb megtérítette őket s csak azután köthettek házasságot a keresztényekkel.1213

X. De coniugio iudeorum et christianarum mulierum.

Si iudei uxores christianas sibi associaverint, aut aliquam personam christianam in servicioaput se detinuerint, ablate ab eis libertati64reddantur, venditoribus earum precium tollatur et in sumptum episcoporum veniat.122

«ut si quis Judaicae pravitati iugali societate coniungitur, id est, si seu Christiano Judaea, sive Judaeo Christiana mulier carnali consortio misceatur, quique horum tantum nefas admisisse noscuntur, a Christiano coetu atqueconvivio et a communione ecclesiae protinus segregentur.

Conc. Meld. a. 845. c. 73. (Mansi. T. XIV. col. 839.)

«... Quod si aliquis Judaeorum mancipium vel Christianum habuerit, vel sectae alterius seu nationis crediderit ex quacunque causa possidendum, et id circumciderit: non solum mancipii damno mulctetur, verum etiam capitali sententia puniatur, ipso servo pro praemio libertate donando.

Cod. Just. Lib. I. Tit. XIII. c. I. (1554-iki lyoni kiadás, I. k. 69. 1.)

Si quis Judaeorum Christianum servum vel cuiuslibet alterius sectae, emerit et circumciderit, a Judaei ipsius potestate sublatus, in libertate permaneat.

Conc. Meld. a. 845. c. 73. (Mansi T. XIV. col. 837.)

Itt is észrevehető a teljes gondolati azonosság a magyar és a külföldi törvények között.

XI. fejezet.

A vasárnap megünnepléséről már Szent István gondoskodott. Megparancsolta, hogy e napon a szolgai munka szüneteljen s azonfölül mindenki templomba menjen. A Szent László koráig eltelt idő nagyon szigorúnak, szinte lehetetlennek találta, hogy tíz faluból mindenki eljöjjön a vasárnapi istentiszteletre; azért a szabolcsi zsinat úgy enyhítette Szent István törvényét, hogyha a falu nagyon messze esik a templomtól, csak egy jöjjön a többiek nevében és három kenyeret és egy gyertyát hozzon az oltárra.

Már magyar törvényekre támaszkodik ez az intézkedés. Szent István intézkedéseit csak enyhíti, egyébként pedig a vasárnapi templombajárást általában parancsolja. A törvényben csak a záradék új; t. i. hogy a többiek áldozatát tegye az oltárra.

66Ez a szokás az egyetemes egyház kebelében megvolt. Az V. római zsinat, melyet VII. Gergely tartott, elrendelte, hogy a szentmiseáldozat alkalmával minden keresztény ajánljon föl valamit az Istennek.

E törvényben láthatjuk, mint épít tovább a szabolcsi zsinat a Szent István által megvetett alapokon, kibővítvén azt újabb, az egyetemes canonokból átvett eszmékkel.

XI. De negligencia ecclesiarum in dominicis et festivis diebus.

Si quis in dominicis diebus aut in maioribus festivitatibus ad ecclesiam non venerit parochianam, verberibus corripiatur. Si vero ville remote fuerint et ad ecclesiam suam parochianam villani venire non potuerint, unus tamen ex eis in vice omnium cum baculo ad ecclesiam veniat, et tres panes et candelam ad altare offerat.1231

«A sacerdotibus vero et comitibus commendetur omnibus villicis, ita ut illorum iussu omnes concurrant die dominica ad ecclesiam, maiores ac minores, viri ac mulieres, exceptis, qui ignes custodiunt. Si quis vero non observacionis causa remanebit per illorum negligentiam, vapulentac depilentur.

S. Steph. I. 9.

Ut omnis Christianus procuret ad missarum sollemnia aliquid Deo offerre.1242

Conc. Roman. V. a. 1078. can. 12. (Mansi. T. XX. col. 510.)

XII. fejezet.

Hogy a vasárnapot minél méltóbban üljék meg a hivek, megtiltja a zsinat, hogy e napon bárki is kutyával vagy lóval vadásszék, mert a lovat elveszti, a melyet ökörrel megválthat.

Ha pedig pap vadászik, veszítse el hivatalát mindaddig, a míg eleget nem tesz hibájáért.

A vasárnapi vadászatot a capitularék is tiltják; hasonlóképen intézkednek a papok vadászatáról is. Ha valaki közülük vadászik, állását veszítse el.

67XII. De veneracione supradictarum dierum.

Si quis in his diebus venatus fuerit, canibus et equo careat, sed equum bove redimat. Si vero presbiter, vel clericus venatus fuerit, ab ordine descendatusque ad satisfaccionem.1251

Statuimus quoque secundum quod et in lege Dominus praecepit, ut opera servilia diebus dominicis non agantur... nec venationes exerceant.

Admonitio generalis a. 789. c. 81. (Bor. T. I. p. 61.)

Ut episcopi abbates, presbyteri, diaconus nullusque ex omni clerocanes ad venandum aut acceptores, falcones seu spatvarios habere praesumant, sed pleniter se unusquisque in ordine suo canonice vel regulariter custodiant. Qui autem praesumpserit, sciat unusquisque honorem suum perdere.

Capitul. missorum generale a. 802. c. 19. (Bor. T. I. p. 95.)

Látjuk tehát, hogy gondolati, sőt részben tárgyi rokonság van a két törvény között.

XIII. fejezet.

A családi élet szentsége a kölcsönös hűségen alapszik. Ha a nő ezt megszegi s férje őt megöli — így intézkedik a szabolcsi zsinat — adjon számot az Istennek az ő tettéről és másik feleséget vehet, ha akar. Ha azonban a nő rokonai közül valaki azt állítaná, hogy igazságtalanul ölte meg a nejét, itéljenek a férj fölött; kérdezősködjenek a szomszédoktól, vajjon nem vetette-e meg férje, vagy nem állott-e már előbb is a fajtalankodás gyanujában s azután, a mint észszerűnek látszik, itéljen a biró.

Már a longobard törvények is hasonlóképpen rendelkeztek. Rotharis edictusa szerint, ha a férfi a feleségét mással fajtalankodva találja, mind a kettőt megölheti.

XIII. De interfeccione adultere.

Si quis uxorem cum alio viro adulterantem necaverit, deo racionem reddat, et si voluerit aliam68ducat. Si vero ex propinquis aliquis femine in eum insurrexerit, quod interfecisset iniuste, iudicio discuciatur, et illud a vicinis eorum omnimodis investigetur, si in despeccione et contemptu aput virum suum prius esset, aut aliqua suspicio fornicacionis de illa prius orta fuisset, et hoc, secundum quod racionabile videtur, diiudicetur.1261

Si quis cum uxorem suam alium fornicantem invenerit, liberum aut servum, potestatem habeat eos ambos occidendi, et si eos occiderit, non requirantur.

Edictus Rothari c. 212. (M. G. Ll. T. IV. p. 51.)

Si cuius uxor fornicaverit, licet dimittere eam et aliam accipere.

Theodorus: Poenitentiale Tit. XII. c. 5. (Wass. p. 213.)

De adulterijs.

Inventam in adulterio uxorem maritus ita demum occidere potest, si adulterium domi suae deprehendat.

Julii Pauli Sententiarum lib. II. tit. XXVI. (1559-iki lyoni kiadás p. 139.)

A két törvény között lévő gondolati rokonság itt is szembetűnik.

XIV. fejezet.

A kereszténység terjedésével vallásos társulatok keletkeztek. Ilyenek voltak a kalendás-társulatok, a melyek nevüket a hónap első napjától — calendae-től — nyerték, a melyen gyűléseiket tartani szokták. Ahyto - Atto, vagy másképpen Haito - vercelle-i püspök capitularéiban találjuk leírva az ilyen összejövetelt: «Tapasztalatból tudjuk, hogy nem kevésbbé használ a jó társaság (collatio), mint az olvasás; épen azért elhatároztuk, hogy minden hónap első napján az összes papok, clerikusok jöjjenek össze, hogy a hitről, a szentségekről, a helyes életről, a társalgásról és kinek-kinek kötelességeiről tanácskozzanak. Ha pedig valaki közülük hanyag, vagy megrovandó, a többiek javítsák meg.1272

Hasonlók lehettek a magyar kalendás napok is s épen azért kívánja a törvény, hogy senki se maradjon el róla papjának és társainak engedélyén kívül. Ha pedig elmarad, kezét, a melylyel belépést fogadott, tíz pensán váltsa meg.

Látjuk tehát, hogy ezt az intézményt is külföldről vettük át s ha szóegyezést nem is tudunk kimutatni, de azt mindenesetre be tudjuk bizonyítani, hogy azonos gondolat hatása alatt jött létre mind a két törvény.

69XIV. De subtraccione calendarum absque licencia.

Si quis de calendis sine presbiteri sui et fratrum licencia subtraxerit, manum eam, cum qua fraternitatem promisit, decem pensis redimat.1281

Quot singulas Kalendas collatio in Plebibus fiat.

Experimento didicimus non minus bonam collationem, quam etiam lectionem prodesse; unde a praesenti statuimus, ut per singulas plebes singulis kalendis omnes presbyteri, seu clerici simul conveniant, ut de fide ac sacramentis divinis, seu de vita et conversatione, et singulis officiis ad eos pertinentibus communiter tractent. Et si forte aliquis inter eos negligens, aut reprehensibilis invenitur, a ceteris corrigatur.

Capit. Attonis episcopi Vercellensis c. XXIX. (Mansi. T. XIX. col. 250.)

XV. és XVI. fejezet.

A vasárnap méltósága megkívánta, hogy teljesen az Isten tiszteletére szenteljék a napot s ne foglalkozzanak semmi földi dologgal. Ilyen volt a kereskedés is; azért a zsinat elrendeli, hogy a ki az istentisztelet helyett vásárra megy, lovát veszítse el. Majd a következő fejezetben (I. 16.) folytatja, hogy a ki vásárt üt, a mint fölállította a sátrát, ép úgy bontsa szét; ha pedig nem teszi, 55 pensát fizessen.

A külföldön is általában tiltva volt vasárnap a kereskedés. Hasonlóképpen büntették azt, a ki a törvényt megszegte. Igy az angoloknál: a ki bármit is vásárol, veszítse azt el; azonfelül még pénzbirságot is fizet.

Látjuk tehát, hogy külföldön is hasonló tárgyú rendelkezések voltak.

XV. De negligencia festivitatum ob negocium.

Si quis in dominicis diebus vel in maioribus festivitatibus ecclesiam negligens mercatum frequentaverit, equo careat.1292

Si quis die dominica mercari praesumat,perdat mercatum et XII oras apud Danos et XXX solidos apud Anglos.

Leges ecclesiasticae Eduardi senioris regis Angliae a. 905. vel 906. c. VII. (Mansi. T. XVIII. col. 238.)

70XVI. De negligencia dominice diei.

Si quis die dominica mercatum constituerit,precipit sancta sinodus, ut sicut construxit, ita destruat. Si autem quis rennuit, quinquaginta quinque pensas solvat.1301

Ne in dominicis diebus mercatum fiat etc.

Capit. e. canonibus excerpta a. 813. c. 15. (Bor. T. I. p. 174.)

Ne mercata diebus dominicis aut carrigationes fieri permitant.

Capit. a. Walterio c. 15. (Mansi. T. XV. col. 507.)

XVII. fejezet.

A kereszténység az idegeneknek utat nyitott az országba. Különösen Szent István szivesen fogadta őket, «mert miként különböző országokból és tartományokból valók a vendégek, ép úgy különböző nyelveket és szokásokat, különböző tanulságokat és fegyvereket hoznak magukkal, a melyek mind diszítik az országot és dicsérik az udvart és elrettentik az idegenek hivalkodásit, mert az egy nyelvű és egy erkölcsű ország gyönge és törékeny».1312

Tényleg sokféle elem jött be, mert itt jó fogadtatásra találtak. Azonban már Szent László idejében, midőn a nemzet már saját kebeléből adott papokat az egyháznak, a magyar törvényhozás jónak látta megszorítani azt a nagy szabadságot, a melylyel az egyháziak Magyarországra jöttek. Ez a körülmény s épen egyidejüleg a szökevény clerikusok ellen való védekezés sugallta a szabolcsi zsinat végzését is. Ha valamely idegen clerikus püspökének az ajánlólevele nélkül jön az országba, itélettel döntsék el, vajjon nem szerzetes, vagy gyilkos-e?

Általában a külföldön is mindenütt szigorúan jártak el s csak úgy vették föl az idegen clerikust, ha püspökétől levelet hozott.

XVII. De hospitibus advenientibus clericis.

Si quis hospes clericus in hanc patriam sine commendaticiis litteris episcopi sui venerit, ne forte monachus aut homicida fuerit vel alicuius ordinis se confessus fuerit, iudicio vel testimonio discuciatur.1323

Et statuemus ut supervenientes episcopus vel presbyteri, de aliis regionibus non suscipiantur in monasterio ecclesiae, nisi prius fuerint probatiab episcopo, cuius parochia est.

Pippini principis capitul. Suessionense a. 744. c. 5. (Bor. T. I. p. 29.)

Ut presbyteri vel quilibet clerici, 71 in alterius parochia sine formata non recipiantur, neque retineantur, nec etiam ministrare sinantur. Criminati autem ab omnibus excludantur et rejiciantur a parochiis, in quibus cupiunt immorari, usquequo ad eum revertantur episcopum, a quo aufugisse noscuntur.

Conc. Meld. a. 845. c. 50. (Mansi. T. XIV. col. 830.)

Látjuk tehát, hogy azonos gondolat volt mindkét törvénynek a szülője.

XX. fejezet.

A házasságtörő nőről ez a második intézkedés a szabolcsi zsinat határozatai között.

Ha a férj házasságtörésen kapja a nejét s megöli őt, vehet másikat magának. Ha azonban nem öli meg, hanem a törvény elé állítja - úgy rendelkezik ez a fejezet - a canonok intézkedései szerint vezekeljen a nő s ennek eltelte után férje, ha akarja, visszaveheti, ha pedig nem akarja, elválhatnak, de mindkettő a házasságon kívül éljen.

A külföldön is általában hasonló eljárást látunk. Az egyház a házasság fölbonthatatlansága mellett foglalt állást;1331 azonban a longobard törvények szerint a házasság házasságtörés esetében nemcsak fölbontható, hanem új házasság is jöhet létre.1342

A szabolcsi zsinat az egyházi fölfogás alapján áll: a vétkes vezekeljen s azután fogadja vissza a férje; ha nem akarja, mind a ketten a házasságon kívül éljenek.

XX. De muliere in adulterio deprehensa.

Si quis uxorem suam in adulterio deprehenderit et in iudicium statuerit, secundum statuta canonum penitencia imponatur et peracta penitencia, si maritus voluerit, iterum 72sin autem, quamdiu ambo vixerint, innupti permaneant.1353

Si alicuius uxor fornicata fuerit et habitet cum alio viro, non oportet adducere uxorem aliam, quamdiu fuerit uxor eius viva.

Poenitentiale Vinnai c. 43. (Wass p. 117.)

Ut evangelica auctoritate et sacrorum canonum instituione unicuique christiano liceat uxorem dimittere propter fornicationem solummodo confirmamus, nequaquam autem illa vivente aliam ducere comprobamus.

Capitula synodalia Ottonis I. a. 948. c. X. (Weiland: M. G. Ll. sectio IV. T. I. p. 15.)

Látjuk tehát, hogy azonos intézkedést találunk mind a külföldi, mind a magyar törvényben.

XXI. fejezet.

Az egyházi berendezés szerint a püspökök fönnhatósága nemcsak az egyházmegyében lévő világi, hanem a szerzetes-papokra is kiterjedt. A mióta 1024-ben Cluny kolostora kivétetett a mâconi püspökség hatósága alól, minden kolostor arra törekedett, hogy a püspöki hatóság alól kivéve egyenesen a pápa alá tartozzék.

Nálunk ezt a kiváltságot még nem élvezte a Szent Benedek-rend, leszámítva a pannonhalmi apátságot.1361 Szent László törvénye megszabja, hogy az apátok és szerzetesek, nemkülönben a szerzetesnők is a püspök alá tartozzanak, a ki évenként nem egyszer, hanem gyakran látogassa meg a monostorokat és vizsgálja meg a szerzetesek életét. A szerzetesek és szerzetesnők oda ajánlják föl magukat vagyonukkal együtt, a hová akarják, de egy helyben maradjanak és senkit se szenteljen föl a püspök vagy az apát bizonyos hely czíme nélkül.

A külföldön is hasonló intézkedéseket találunk. Nagy Károly capitularéi szerint az apátok és a szerzetesek a püspöknek legyenek alávetve, a ki évenként járja körül az egyházmegyéjét1372 és vizsgálja meg a szerzetesek életét.

XXI. De procuracione abbatum erga proprios episcopos.

Abbates secundum decreta patrum in proucracione episcoporum suorum, 73in cuius territorio sunt, humiliter permaneant. Et non semel in anno, sed sepe monasteria eorum episcopi visitent et regulariter vitam et conversacíonem fratrum discuciant. Conversi monachi, cui monasterio monachorum voluerint, se cum rebus suis commendent; similiter et monache in monasterio monacharum. Deinceps autem aliquis episcopus aut abbas sine titulo certi loci monachum aut monacham non audeat ordinare.1381

Abbates autem et monachis omnis modis volumus et praecipimus, ut episcopis suis omni humilitate et hobhedientia sint subiecti, sicut canonica constitutione mandat.

Capitul, missorum generale a. 802. c. 15. (Bor. T. I. p. 94.)

Oportet etiam episcopum, in cuius diocesi cenobium situm est, monachorum providentiam gerere et, si aliquit correctione dignum repperit, corrigere festinet.

Conventus Augustanus a. 952. c. VI. (Weiland: M. G. Ll. sectio IV. T. I. p. 19.)

De clericorum vita sive monachorum.

Providendum necesse estunicuique episcopo, qualitercanonici vivere debeant, necnon et monachi, ut secundum ordinen canonicum vel regularem vivere studeant.

Conc. Mogunt. a. 847. c. 13. (Bor. T. II. p. 179.)

Látjuk tehát, hogy a magyar törvény ebben a pontban is nyugati példák hatása alatt áll.

XXII. fejezet.

A kereszténység már megszilárdult az országban, de még mindig találkozott, a ki a régi pogány isteneknek áldozott kutak, fák, források vagy kövek mellett; ha ilyen találkozott — mondja a szabolcsi zsinat — bűnét egy ökörrel váltsa meg.

Hasonlóképen tiltja Nagy Károly a szászok között a pogányságot. Bár teljesen magyar ez az intézkedés, mégis érdekes az azonos tárgyú két törvény szembeállítása.

XXII. De ritu gentilium.

Quicunque ritu gentilium iuxta puteos sacrificaverint, vel ad arbores et fontes et lapides oblationes obtulerint, reatum suum bove luant.1392

Si quis ad fontes aut arbores vel lucos votum fecerit, aut aliquid more gentilium obtulerit et ad honorem daemonum comederit; si nobilis fuerit, solidos sexaginta; si ingenuus, triginta; si litus quindecim; si vero non habuerit, unde praesentaliter persolvant, ad ecclesiae servitum 74donentur, usque dum ipsi solidi solvantur.

Capit. de partibus Saxoniae c. 21. (M. G. LI. T. V. p. 42.)

XXIII. fejezet.

Az egyház vagyonát már Szent István király oltalmába vette. Szent László is megerősítette ezt, kimondván, hogy a ki egyszer az egyháznak adta vagyonát, az vissza nem veheti.

Az egyházi birtok védelmét látjuk a zsinatok határozatai között is. Igy a 845-iki meauxi zsinat kimondja, hogy senki se merészelje az egyházaknak, monostoroknak és zarándokházaknak adott javakat visszatartani, elidegeníteni vagy elvonni.

XXIII. De dacione propriarum rerum alicui ecclesie.

Si quis res suas aut predia uni dederit ecclesie, nulla interveniente causa subtrahere audeat et dare alie.1401

«Ne cui liceat res vel facultates ecclesiae aut monasteriis... delegatas retentare, alienare atque subtrahere.»

Conc. Meld. a. 845. c. 17. (Mansi. T. XIV. col. 822.)1412

Látjuk tehát a gondolati rokonságot a két törvény között.

XXV. fejezet.

Már Szent István elrendelte a vasárnap megülését s a kántorbőjtöt. Ezt megerősíti a szabolcsi zsinat is s egy újabb részszel toldja meg. Elrendeli u. i., hogy a hivek halottaikat az egyházakhoz temessék; a ki hanyagságot követ el ezekben, az 12 napig kalodában, vizen és kenyéren bőjtöljön.

Hasonlóan bünhődjék, ha az úr szolgáját, vagy ha a falusi biró a szegényt vagy az idegent nem temeti az egyházhoz. (S. Lad. I. 26.)

Érdekes jelenséget látunk, ha a magyar törvényt a külföldiekkel összehasonlítjuk. Míg az egyházi zsinatok tiltják, hogy világiak az egyházakba temetkezzenek,1423 addig a szász törvény megparancsolja, hogy a szász keresztények halottaikat a «czinterem»-be vigyék. Világosan látható a magyar és szász törvény között a hasonlóság.

75XXV. De negligencia fidelium cadaverum.

Si quis dominicum diemnon servaverit et dies festos non feriaverit aut quatuor tempora et vigilias non ieiunaverit, aut mortuos suos ad ecclesiam non sepellierit, XII dies in pane et aqua peniteat in cippo. Si dominus servi sui corpus, aut villicus pauperis hospitis vel villani ad ecclesiam non detulerit, tantumdem peniteat.1431

V. ö. De observacione dominici diei.

S. Steph. I. 8.9.

De observacione IIII-or temporum.

S. Steph. I. 10.

«Jubemus, ut corpora christianorum Saxanorum ad cimiteria ecclesiae deferantur.»

Capit. de partibus Saxoniae c. 22. (M. G. Ll. T. V. p. 43.)

XXVI. fejezet.

A vasárnapi munkaszünet nemcsak a keresztényeket, hanem a zsidókat is kötelezte. Itt a szabolcsi zsinat kimondja, hogy ha valaki zsidót vasárnap vagy más nagyobb ünnepen dolgozni lát, hogy meg ne botránykozzék a kereszténység, a zsidó veszítse el szerszámait, a melyekkel dolgozott.

XXVI. De laboribus iudeorum in festivitatibus.

Si in die dominico aut aliis maioribus festivitatibus iudeum laborantem aliquis invenerit, ne scandalizetur christianitas, cum quibus insturmentis laboraverit, illa amittat.1442

Si quis aliis instrumentis, (sc. die dominica laboraverit) tollantur instrumenta.

S. Steph. I. 8.

XXVIII. fejezet.

A középkori perbeli bizonyításnál jelentékeny szerepet játszott az istenitélet. Ez lehetett perdöntő párbaj, forró- vagy hidegvíz vagy tüzesvas-próba. U. i. a középkor azt hitte, hogy az isteni igazságosság nem engedheti, hogy valaki ártatlanul bünhődjék s épen azért az Isten ilyen kézzelfoghatólag is kinyilvánítja a vádlott ártatlanságát, vagy bűnös voltát.

Bár az egyház nem helyeselte, mégis nagyon elterjedt, úgy, hogy szabályozni kellett. A magyar törvény is elrendeli, hogy legalább 76három alkalmas tanú legyen jelen, a kik az ártatlanok ártatlanságát és a bűnösök vétkességét igazolják.

Hasonló intézkedést találunk a frank capitularékban is. Ha keresztény keresztény ellen tanúskodik, a szentek ereklyéi fölött alkalmas tanúkkal vagy eskü által, vagy pedig tüzes vaspróbával tisztázza magát a vádlott.

XXVIII. De testibus iudicii ferri vel aque.

Quociensscunque vel aqua vel ferro iudicium factum fuerit, intersint ibi tres ydonei testes iureiurando probati, qui et innocentis innocenciam, et e contra culpabilis culpam perhibeant.

Presbiter de ferro duas pensas et de aqua unam pensam accipiat.1451

«... Si vero contra Christianum, Christianus, si necesse fuerit, cum idoneis testibus super sanctorum pignora per sacramentum aut cum ferro ignito se exoniet.

Capit. de Judaeis c. 6. (Bor. T. I. p. 259.)

Látjuk tehát, hogy tárgyi rokonság van a két törvény között.

XXIX. fejezet.

Az egyház canonjai szerint misézni csak fölszentelt helyen lehet. Kivételt ez alól csak az utazás esetére adnak. Ezt olvassuk a frank capitularékban s a 888-iki mainzi zsinat határozataiban.

Hasonlóképpen intézkedik a szabolcsi zsinat is. A pap misézzék az egyházon kívül, kivéve, ha utazik és comese se kényszerítse őt erre. Ha comesétől kényszerítve megteszi, rendjét hagyja el és a ki őt kényszerítette, 55 pensát fizessen.

Látjuk tehát, hogy a két törvény intézkedései azonosak.

XXIX. De celebracione misse extra ecclesiam.

Nullus presbiter missam audeat celebrare extra ecclesiam, nisi forte itineris causa necessitas cogat eum. Si vero a comite suo coactus fuerit, ab ordine cessabit et qui eum ad 77hoc coegit, LV pensas solvat. In itinere vero dierum divinum officium celebrari liceat in tentorio.1462

Nullus sacerdos, nisi in locis Deo dicatis, vel in itinere positus in tabernaculis et mensis lapideis ab episcopo consecratis, missas celebrare praesumat. Quod si praesumpserit, gradus sui periculo subiacebit.

Karoli. M. capitul, primum a. 769. c. 14. (Bor. T. I. p. 46.)

Ubi missarum sollemnia peragi liceat.

Missarum sollemnia non ubique, sed in locis ab episcopo consecratis, vel ubi permiserit, celebranda esse censemus.1471... In itinere vero positis, si ecclesia defuerit, sub divo, seu in tentoriis, si tabula altaris consecrata, ceteraque ministeria sacra ad id officium pertinentia adsunt, Missarum sollemnia celebrari permittimus.

Conc. Mogunt. a. 888. c. IX. (Mansi. T. XVIII. col. 67.)

XXXII. fejezet.

A nemzet erkölcsi fölfogása szigorúbb lett. Már Szent István megtiltotta, hogy valamely katona más leányát nőül rabolja el szüleinek akarata ellenére; ha mégis megteszi, adja vissza a leányt szüleinek, még akkor is, ha erőszak esett rajta; a katona pedig tíz tinót fizessen.

Szent László már sokkal szigorúbban bünteti a női becsület meggyalázását. Ha valaki az egyik faluból a másikba menő leányon erőszakot követ el, úgy bünhödjék, mint a ki gyilkolt.

A longobard törvények is rendelkeznek ebben az ügyben s a büntetés is megfelel a magyar törvénynek. Ugyanis ha valaki útközben valamely szabad asszonyon vagy leányon erőszakot követ el, 900 solidust fizessen; ennyit fizet az is, a ki titokban valamely bárót, szabadot vagy szolgát öl meg.1482

Látjuk tehát, hogy tárgyi rokonság van a két törvény között.

XXXII. De illata violencia virginis vel mulieris.

Si quis vel virgini vel mulieri de villa in villam eunti vim intulerit, 78quantum de homicidio, tantumdem peniteat.1493

Si quis mulieri liberae aut puellae in via se anteposuerit, aut aliquam iniuriam intulerit, DCCCC solidis componat, medietatem regi et medietatem cui ipsa iniuria illata fuerit, aut ad quem mundium de ea pertinuerit.

Edictus Rothari c. XXXVI. (M. G. Ll. T. IV. p. 17.)

XXXIV. fejezet.

Már Szent Isván intézkedett a boszorkányok ellen, a kiknek létezésében hitt. (I. 34.) Szent László elfogadta Szent István törvényét, de már szabad nőkkel állítja egy sorba a boszorkányokat. Ha ilyenek találkoznak, vezessék a püspökhöz, a ki itéljen fölöttük, a mint jónak látszik.

A frank capitularék is intézkednek róluk. Ha ilyen örömleányt valakinél megtalálnak, vezesse az a vásárra; ha pedig nem teszi, vele együtt ugyanazon a helyen verjék meg.

XXXIV. De satisfaccione meretricum vel strigarum.

Meretrices et strige secundum quod episcopo iuste visum fuerit, ita diiudicentur.1501

V. ö. De strigis. S. Steph. I. 34.

«...de... meretricibus volumus, ut apud quemcumque inventae fuerint, ab eis portentur usque ad mercatum, ubi ipsae flagellandae sunt, vel, si noluerit, volumus ut simul cum illa in eodem loco vapuletur.

Capitul. de disciplina palatii Aquisgranensis. circa 820. c. 3. (Bor. T. I. p. 298.)1512

Látjuk tehát, hogy részben gondolati rokonság van a két törvény között.

XXXVIII. fejezet.

A Szent István óta eltelt viharos félszázadot a kereszténység diadalmasan élte át. Már nem idegen többé az országban; a nemzet tagjai benne születnek s benne nevelkednek s már magyar szentjei is vannak az ifjú magyar kereszténységnek.

Az egyházi szervezet teljes befejezést nyer. A zsinat a magyar egyház ünnepnapjait is összeírja, felölelvén az egyetemes egyház szokásos ünnepnapjait és a magyar szentekét.

79Külföldön ugyanazokat a napokat ünneplik meg, mint nálunk s csak a nemzeti szenteknél találunk eltérést, a mi nagyon természetes is.

XXXVIII. De sanctorum veneracione festivitatum.

Iste vero festivitates feriande sunt per annum: Nativitas domini, sancti Stephani prothomartiris, sancti Johannis evangeliste, sanctorum Innocentum, Circumcisio domini, Epiphaniacum vigilia, Purificacio, sancte Marie, in Pascha quatuor dies, sancti Georgii martiris, Philippi et Jacobi cum vigilia, Invencio sancte crucis, Ascensio domini, in Penthecosten IIII dies, sancti Johannis Baptiste, Petri et Pauli una die, sancti Jacobi apostoli, sancti Laurencii martiris, Assumcio sancte Marie, sancti Stephani regis, Bartholomei apostoli, Nativitas sancte Marie, Exaltacio sancte crucis, sancti Mathei apostoli, sancti Gerardi episcopi, sancti Michaelis archangeli, Symonis et Jude apostolorum, Omnium Sanctorum, sancti Henrici ducis, sancti Martini episcopi, sancti Andree apostoli, sancti Nicolai episcopi, sancti Thome apostoli et unaqueque parochia suum patronum et dedicacionem ecclesie celebret.1521

De festivitatibus anni.

Natalis domini, sancti Stephani, sancti Johannis evangelistae, Innocentium, Octava domini, Theophania, Purificatio sanctae Mariae, sanctum Pascha, Ascensio domini... Pentecostes, sancti Johannis Baptistae, duodecim Apostolorum, maxime tamen Petri et Pauli, Assumptio sanctae Mariae, dedicatio basilicae sancti Michaelis archangeli, dedicatio cuiusque oratorii seu cuiuslibet sancti in cuius honore eadem ecclesia fundata est, ... sancti Martini.

Ahytonis episcopi Basilensis capitul. c. 8. (Mansi T. XIV. col. 395.)153Capit. Rudolfi archiepiscopi Bituricensisc. XXVII. (Mansi. T. XIV. col. 956.)2

Capit. a Walterioc. 18. (Mansi. T. XV. col. 508.)

Conc. Mogunt.a. 813. c. 36. (Mansi. T. XIV. col. 73.)

XXXIX. fejezet.

Már föntebb (I. 14.) megemlékeztünk a kalendás társulatokról, a melyen mindem testvérnek meg kellett jelenni. Míg a szabolcsi 80zsinat a világiakra kötelezővé teszi, hogy a testvérek gyűlésein megjelenjenek, addig a szerzeteseknek és azok apátjainak megtiltotta, hogy a világi testvérek lakomáin maradjanak, hanem az apát magához vevén a testvérek ajándékát, vigye a kolostorba és ott oszsza szét a testvéreknek.

Hinkmár rheimsi érsek capitulai között olvassuk, hogy ha a papok a calendákon összejönnek az istenitisztelet befejezése után, a szükséges megbeszélés után ne lakomázzanak, mert ebből inkább kár, mintsem nyereség származik reájuk. Épen azért, a kik akarják, vegyék a kenyeret és ki-ki az ő italát (singulos biberes), azonban a harmadik pohár után távozzanak haza.

Látjuk tehát, hogy mind a két törvény azonos czélt szolgál, t. i. hogy a papság a világiaknak — sokszor nagyon is vidám — lakomáján ne vegyen részt.

Ha szóegyezés nincs is, de a tárgyi rokonság el nem vitatható.

XXXIX. De abbatibus vel monachis in calendis sedentibus.

Abbates et monachi inter fratres kalendarum non sedeant, sed abbas oblaciones fratrum in claustrum recipiat et secundum regulam fratribus administret.1541

Ut quando presbyteri per Kalendas simul convenerint, post peractum divinum mysterium et necessariam collationem, non quasi ad prandium ibi ad tabulam resideant, et per tales inconvenientes pastellos se invicem gravent, quia inhonestum est et onerosum.

Et ideo peractis omnibus, qui voluerint, panem cum charitate et gratiarum actione in domo confratris sui simul cum fratribus suis frangant, et singulos biberes accipiant, maxime autem ultra tertiam vicem poculum ibi non contingant, et ad ecclesias suas redeant.

Hincmari Rhemensis capit. c. XV. (Mansi. T. XV. col. 478.)

XLII. fejezet.

A birói idézés pecséttel történt. Ha valaki a király pecsétje által idéztetve meg nem jelenik, adjon számot és öt pensát fizessen és a hányszor ezt teszi, annyiszor fizessen öt pensát.

81Ha pedig a biró idézésre nem jelenik meg, 100 aprópénzt fizessen.

Az alemann törvények hasonlóan büntetik azt, a ki a herczeg pecsétjét vagy a parancsát megveti. Ha ezt megteszi, 12 solidust fizessen.

XLII. De spretu sigilli regis vel iudicis.

Si quis autem regis sigillum super aliquem proiciens, et ipse in curiam venire neglexerit, racionem perdat et quinque pensas persolvat, et quocienscumque renovaverit, tociens quinque pensas solvat. Si vero iudicis sigillum proiciens non venerit, centum nummos solvat.1551

De eo, qui sigillum aut mandatum ducis neglexerit.

1. Si quis sigillum ducis neglexerit aut mandatum vel signum qualecumque mandaverit, 12 solidis sit culpabilis;

2. Si autem sigillum comitis neglexerit vel mandatum, cum 6 solidis componat.

Lex Alamannorum Karolina c. XXVIII. (M. G. Ll. T. III. p. 139.)

Látjuk tehát, hogy gondolati rokonság van a két törvény között.