I. fejezet.
A kereszténység elterjesztése után az egyházak fölszereléséhez kellett látni. Gondos körültekintéssel előírja Szent István törvénye, hogy tíz falu építsen egy templomot, a melyhez adjanak két telket ugyanannyi szolgával, lóval és és igavonóval, hat ökörrel és két tehénnel, 30 aprómarhával. Ruhákról és egyházi terítőkről a király gondoskodik, papokról és könyvekről pedig a püspök.
A szász capitulumok között részben hasonló intézkedést találunk. Az egyházhoz itt is két telket kell adni ebben megegyezik a magyarral, egyéb tekintetben azonban eltér.
|
I. De regali dote ad ecclesiam. Decem ville ecclesiam edificent, quam duobus mansis totidemque mancipiis dotent, equo et iumento, sex bubus et duabus vaccis, XXX minutis bestiis. Vestimenta vero et coopertoria rex prevideat, presbiterum et libros episcopi.931 |
|
De minoribus capitulis consenserunt omnes, ad unamquamque ecclesiam curtem et duos mansos terraepagenses ad ecclesiam recurrentes condonant, et inter centum viginti homines, nobiles et ingenuos similiter et litos, servum et ancillam eidem ecclesiae tribuant. Capit. de partibus Saxoniae c. 15. (M. G. Ll. T. V. p. 40.) |
II. fejezet.
Szent István már az első könyvben rendelkezik a birtokviszonyokról. (I. 6.) Kimondja, hogy mindenki hagyhatja birtokát feleségére, fiaira, leányaira, szüleire és az egyházra és senki se rontsa el az ő intézkedését.
A második könyvben újra megerősíti, hogy mindenki birhatja 46a magáét s halála után a fiai is, kivéve azokat a birtokokat, a melyek a püspökséget vagy az ispánságot illetik meg.
A külföldön a két kivétel közül csak az egyiket találjuk meg. Ugyanis a püspökökről intézkedik a törvény, hogy az egyház javait ne tekintsék sajátjuknak. Azonban a comesek hatalma Nyugaton ekkor már örökös volt. Szent István nem akart örökös hivatalaristokratiát s épen azért kimondja ezt a következményeiben oly nagy fontosságú elvet, hogy az ispánság birtokai nem örökölhetők.
Senki se szenvedjen semmi kárt az ő birtokaiban, csak a ki a király élete ellen esküszik vagy az ország átadására, vagy ha idegen tartományba menekül. De még a hazaáruló fiai is élvezték atyjuk birtokait, a kit a királyi tanács bűnösnek találván, kivégeztetett.
Rotharis edictusa és a capitularék nemcsak fej, hanem jószágvesztésre is itélték azt, a ki a király élete ellen esküdött.
|
II. De successoribus regalium beneficiorum. Consensimus igitur peticioni tocius senatus, ut unusquisque propriorum simul et donorum regis dominetur, dum vivit, excepto quod ad episcopatum pertinet et comitatum, ac post eius vitam filii simili dominio succedant. Nec pro ullius causa reatus detrimentum bonorum suorum paciatur quis, nisi consiliatus mortem regis aut tradicionem regni fuerit, vel in aliam fugerit provinciam; tunc vero bona illius in regiam veniant potestatem. Ast si quis in consilio regie mortis aut tradicionis regni legaliter inventus fuerit, ipse vero capitali subiaceat sentencie; bona vero illius filiis innocentibus inremota sint remanentibus salvis.941 |
|
De concessione regali propriarum rerum. Decrevimus nostra regali potencia, ut unusquisque habeat facultatem sua dividendi, tribuendi uxori, filiis filiabusque, atque parentibus sive ecclesie, nec post eius obitum quis hoc destruere audeat. S. Steph. I. 6. Si quis hominum contra animam regis cogitaverit aut consiliaverit, animae suae incurrat periculum et res eius infiscentur. Edictus Rothari c. 1. (M. G. Ll. T. IV. p. 13.) |
47III. fejezet.
Szent István már az első könyvben intézkedett a gyilkos rabszolgáról (I. 14.), a mely szerint a gyilkos ura a megölt rabszolga helyett egy másikat adjon. E szerint a megölt rabszolga ura nem veszített semmit, azonban a gyilkos ura igen. Szent István ezt az eltérést kiegyenlíteni akarván, elrendelte, hogy a gyilkos ura a rabszolga értékének felét fizesse meg, vagy pedig adassék el a gyilkos és az árán osztozzanak meg.
Nyugaton teljesen hasonló intézkedést látunk.
|
III. De servis et servorum occisoribus. Si alicuius servus servum alterius occiderit, senior homicide medietatem servi componat seniori interfecti, si potest; sin autem peracta una quadragesima venundetur servus et precium dividatur.951 |
|
Si quis servus servum alterius occiderit, vivus communis dominorum existat. Canones Wallici. can. 38. (Wass. p. 131.) |
IV. fejezet.
Szent István az első törvénykönyvben rendelekezett arról az esetről, ha szabad öli meg másnak a rabszolgáját; ekkor helyette másikat kell adni a szabadnak, vagy pedig az értékét térítette meg. A második törvénykönyvben a fordított esetről van szó. Ha a rabszolga szabad embert öl, a gyilkos ura a szabad vérdíján — száztíz tinón - megválthatja szolgáját vagy pedig adja át.
A frank capitularék rendelkeznek arról az esetről, ha rabszolga szabad embert öl. E szerint a rabszolgát adják a megölt rokonainak; ez a szabad vérdijának a fele, azon felül a másik felét a gyilkos ura fizesse.
Az ó-britt és az ó-ír canonok szerint a gyilkos szolgát a megölt szüleinek adják.
|
IIII. De liberacione eiusdem. Servum liberari homicidam, si seniori placuerit, cum centum et X iuvencis aut redimat, aut tradat.962 |
|
Si quis servus hominem ingenuum occiserit, ipse homicida pro medietate compositionis parentibus hominis occisi tradatur et aliam medietatem dominus servi se noverit sol 48viturum; aut si legem intellexerit, poterit se obmalare, ut leodem non solvat. Capit. legi Salicae addita c. 7. (Bor. T. I. p. 293.) Si servus ingenuum occiderit et culpa ingenui fuerit hoc, de fuste aut dextrali, aut dubio aut de cultello fuerit interemptus, ipse homicida parentibus tradaturet quidquid faciendi voluerint, habeant potestatem. Canones Wallici c. 4. (Wass. p. 125.) |
V. fejezet.
Szent István már első könyvében is megtiltotta más rabszolgáinak szabaddá tételét. (I. 21.) Ezt a rendelkezését erősíti meg és teszi világosabbá. Az első rendelkezés szerint, ha valaki más szolgáját ura tudtán kívűl szabadon bocsátja, ha gazdag, 50 tinót fizessen s ebből 40 a királyé, tíz pedig a szolga uráé; ha pedig szegény és gyenge, 12 tinót fizessen, ebből tíz illeti a királyt, kettő az urat.
A második törvénykönyvben úgy módosítja, hogy a ki más rabszolgáit akarja fölszabadítani, annyit adjon, a mennyit fölszabadítani akart; ebből két rész illeti meg a királyt, a harmada pedig a seniort. A király pedig az ő részéből harmadot ad az ispánnak.
Itt tehát már a magyar törvény volt az intézkedés alapja.
|
V. De libertate servorum. Si quis alienis servis libertatem acquirere nititur, quod servi erunt, totidem mancipia solvat, ex quibus due partes regi, tercia seniori servorum. Rex autem ex sua parte terciam tribuat comiti.971 |
|
De his, qui alienis servis libertatem acquirunt. Si quis improvidus alienum servum sine consciencia sui senioris ante regem vel maiores natu et dignitate duxerit, ut soluto servitutis iugo levitatem libertatis sibi acquirat, sciat se, si dives est, quinquaginta iuvencos redditurum, ex quibus quadraginta debentur regi, X vero seniori servi. Si vero pauper 49et tenuis, XII iuvencos, ex quibus X regi, duo seniori servi. S. Steph. I. 21. |
VI. fejezet.
Az első törvénykönyvben csak a nők tolvajlásáról volt szó, a másodikban azonban már a tolvaj rabszolgákra hoz törvényt.
Ha a rabszolga először lop, váltsa meg az orrát öt tinón vagy pedig levágják; ha másodszor lop, váltsa meg a füleit öt tinón vagy pedig elveszti azokat; ha harmadszor lop, életét veszítse.
A külföldi törvények nem ismerik ezt a fokozatot. Rotharis edictusában 40 solidus fizetésére itéli a tolvaj rabszolgát; ha megfizetni nem tudja, haljon meg.
Ennél még szigorúbb a burgund törvény: nemcsak a szolgát itéli halálra, hanem az egyetemes felelősség elvénél fogva az urát is sujtja. Ez pedig térítse meg, a mit a szolgája lopott.
Itt tehát csak tárgyi rokonság van.
|
VI. De furto servorum. Si quis servorum semel furtum commiserit, reddat furtum et componat nasum V iuvencis, si potest, sin autem abscidatur. Si absciso naso iterum commiserit furtum, componataures V iuvencis, si potest, sin autem abscidantur. Si idem tercio furtum commiserit, careat vita.981 |
|
Si servus furtum fecerit. Si servus furtum fecerit, et tantus fuerit in ipsum furtum... componat pro culpa solidos quadraginta aut occidatur. Edictus Rothari c. 254. (M. G. Ll. T. IV. p. 62.) De furtis. Si vero servus furtum fecerit, ipse tradatur ad mortem: et dominus servi ea, quae furto ablata sunt de suprascriptis animalibus, eaque inveniri non possunt, secundum formam pretii constituti eum, qui perdidit, simpla solutione reddat indempnem. Liber legum Gundebati Tit. IV. c. 2. (M. G. LI. T. III. p. 534.) |
50VII. fejezet.
A magyar a rablókalandok után nehezen tudta megérteni az enyém-tied-övé elvét. Törvényeinkből sohasem hiányzott a tolvajokról szóló czikk, úgy hogy később Szent László alatt külön gyűlést tartottak a tolvajok és rablók ellen.
Szent István ezen törvénye a tolvaj szabadokat sujtja. Ha először lop, megválthatja magát; ha nem tudja, eladják. Ha ezután is lop, úgy kell megitélni, mint a tolvaj rabszolgákat.
A külföldi törvények csak általában szólnak a lopásról és nem veszik tekintetbe azt a sulyosbító körülményt, ha másodszor vagy harmadszor lop. E szerint, ha lop, megválthatja magát; ha nem tudja, a halál fia.
Itt is tehát csak tárgyi rokonság van.
|
VIII. De furto liberorum. Si quis liberorum furtum commiserit, hac lege componere decrevimus. Si semel, redimat se, si potest, sin autem venundetur. Si autem idem venundatus furtum commiserit, legibus servorum subiaceat. Item de eodem. Si secundo, simili legi subiaceat; si vero tercio, dispendio vite diiudicetur.991 |
|
Si quis liber aliquid furaverit, quacunque re, niungeldo componat, hoc est nove capite restituat. Lex Baiuwariorum Tit. IX. c. 1. (M. G. Ll. T. III. p. 302.) De furtis. Si quis liber homo furtum fecerit, et in ipsum furtum temptus fuerit, furtum ipsum sibi nonum reddat et componat pro taliculpa sol. octuginta, aut animae suae incurrat periculum. Edictus Rothari c. 253. (M. G. Ll. T. IV. p. 62.) |
IX. fejezet.
Az újonnan megalakult társadalomban jelentékeny szerep jutott a comeseknek. Ők voltak a király tiszviselői, képviselői, az ő akaratának és hatalmának tolmácsai. A királyi jószágokat igazgatták, a hadba vezették az alájuk rendelt népet, igazgatták a megyét és biráskodtak. A király az ő tisztviselőinek méltóságát megcsorbítani nem engedi, a mikor kimondja, hogyha valamely katona meg 51vetvén comesének igaz itéletét, a királyhoz föllebez, hogy ispánját igazságtalannak minősítse, az ilyen tíz pensát fizessen a comesének.
A frank capitularékban is hasonló intézkedést látunk, csak a büntetés különböző. Azonos gondolat szülte tehát mind a két törvényt.
|
VIIII. De iniusta appellacione. Si quis militum iudicium a suo comite recte iudicatum spernens, regem appellaverit, cupiens comitem suum reddere iniustum, sit debitor decem pensarum auri suo comiti.1001 |
|
De iusticia facienda. Ut omnes iusticiam faciunt tam publici quam ecclesiastici. Et si aliquis homo ad palacium venerit pro causa sua, et antea ad illum comitem non innotuerit in mallo ante racemburgiis, aut de causa sua ante comite in mallo fuit ante racemburgiis et hoc sustinere noluerit, quod ipsi ei legitime iudicaverint; si pro ipsis causis ad palacium venerit, vapuletur; et si maior persona fuerit, in regis arbitrium erit. Et si reclamaverit, quod legem ei non iudicassent, tunc licenciam habeat ad palacium venire pro ipsa causa. Et si ipsos convincere potuerit, quod legem ei non iudicassent, secundum legem contra ipsum emendare faciat. Et si comes vel racemburgii eum convincere potuerint, quod legem ei iudicassent et ipse hoc recipere noluerit, hoc contra ipsos emendare faciat. Pippini regis capitul. a. 754, 755. c. 7. (Bor. T. I. p. 32.) |
X. fejezet.
Az új társadalmi rendben nagy szerepet nyertek a comesek. Hatalmukat néha nem az állam, hanem saját önző czéljaik elérésére fordították. Ezért parancsolja István törvénye, hogy ha a comes valamelyik katonájától valamit elvett, adja vissza és azonfelül még annyit adjon a sajátjából.
52A quierzy-zsinat atyái Hludowicus királyhoz írva kérik, hogy olyan comeseket rendelje a kik nem élnek-halnak a pénzért, a kik gyülölik a kapzsiságot, a kik megvetik a dölyfösséget, a kik nem nyomják el a szegény népet, javaikat nem pusztítják el és nem veszik el tőle erőszakkal a javait.
|
X. De violencia comitis. Si quis comitum inventa aliqua occasione quid iniuste militi abstulerit, reddat et insuper ex proprio tantum.1011 |
|
Constituite comites et ministros rei publicae, qui non diligant munera, qui odiunt avaritiam, qui detestentur superbiam; qui non opprimant, neque dehonestent pagenses; qui messes et vineas et prata ac silvas eorum nequaquam devastent; qui illorum pecora vel friskingas vel quaeque illorum sunt, non praedentur neque diripiant et per violentiam ac mala ingenia, quae illorum sunt, nullomodo auferant. Epistola synodi Carisiac. ad Hludowicum regem Germaniae directa a. 858. (Bor. T. II. p. 43630.) |
Látjuk tehát, hogy mind a két törvényben azonos gondolat van kifejezve.
XII. fejezet.
Szent István már az első könyvben szigorúan tiltja a gyilkosságot. (I. 14.) De megválthatta magát a gyilkos. A második törvénykönyvben már a bibliai megtorlás elvének az alapján kimondja: a ki mást karddal öl meg, ugyanazon kard által veszszen el.
Ezt a megtorlási elvet csak a burgund törvénykönyvben találtam meg. Itt tehát gondolati és tárgyi egyezés van.
|
XII. De iudicio gladii. Si quis gladio hominem occiderit, eodem gladio iuguletur.1022 |
|
De homicidiis. Si quis hominem ingenuum ex populo nostro cuiuslibet nationis aut servum regis, natione duntaxat barbarum, occidere dampnabili ausu 53et temeritate praesumpserit, non aliter admissum crimen, quam sanguinis sui effusione componat. Liber legum Gundebati. Tit. II. c. I. (M. G. Ll. T. III. p. 533.) De homicidiis. Homicidam, tam ingenuum, quam servum, si extra ecclesiam inveniatur, morte damnari. Lex Romana Tit. II. c. 1. (M. G. Ll. T. III. p. 596.) |
XIII. fejezet.
De nemcsak a gyilkosságra, hanem a megcsonkításra is büntetést szab. Nagyon szigorú e részben a magyar törvény: «szemet szemért». Ily elrettentően kellett tiltani, hogy béke legyen az országban.
A külföldi törvények e részben enyhébbek; esetről-esetre előírják a pénzbüntetést. Igy tehát nem is annyira a rokonság mutatható ki, hanem inkább a mindenesetre jellemző különség.
|
XIII. De debilitacione membrorum. Si quis autem gladio evaginato alium quemlibet debilitaverit, vel in oculo, vel in pede, vel in manu, consimile dampnum sui corporis paciatur.1031 |
|
De oculo evulso. Si quis alium oculum excusserit, pro mortuum adpretietur, qualiter in angargathungi, id est secundum qualitatem personae; et medietas praetii ipsius componatur ab ipsum qui oculum excusserit. De naso absciso. Si quis alii nasum absciderit, medietatem pretii ipsius componat, ut supra. De labro absciso. Si quis alii labrum absciderit, componat solidos sedicem; et si dentes apparuerint, unus duo aut tres, componat solidos viginti. De dentes priores. Si quis alii dentem excusserit, qui in risu apparuit, pro uno dentem dit solidos sedicem; si duo aut amplius fuerint in risu apparentis, per hoc numero componantur et adpretietur. De dentes maxillares. Si quis alii dentem maxillarem unum aut plures excusserit, per unum dentem componat solidos octo. De aure abscisa. Si quis alii aurem absciderit, quartam partem pretii ipsius ei componat. De plaga in facie. Si quis alii plagam in faciem fecerit, componat ei solidos sedicem. Edictus Rothari c. 48-54. (M. G. Ll. T. IV. p. 21.) |
54XIV. és XV. fejezet.
Részletesen intézkedik Szent István, hogy milyen büntetés érje azt, a ki másra kardot ránt. Ha mást karddal megsebesít, de a sebből fölgyógyul, a támadó a vérdíjat fizesse.
Ha másra kardot ránt, de meg nem üti, a vérdíj felét fizesse.
A burgund törvények szerint, ha másra kardot ránt, de meg nem üti, 12 solidust fizet a támadó. Ha meg is sebesíti, akkor 24 solidust és még a seb miatt is elitélik. A két bünetés között itt is ugyanazon arány van.
A magyar törvény szigorúan lép föl, hogy a mindenesetre gyakori verekedést megszüntesse.
|
XIV. De gladii vulneracione. Si quis vero gladio vulneraverit aliquem et vulneratus, de eodem vulnere sanus et incolumis evaserit, 55homidicii composicionem vulneris illator componat.1041 XV. De gladii evaginacione sine vulnere. Si quis furore repletus evaginaverit gladium et tamen non leserit, pro sola evaginacione mediam homicidii composicionem absolvat.1052 |
|
De educto gladio. Qiucunque spatam aut semispatium eduxerit ad percutiendum alterum et non percussserit, inferat multae nomine sol. 12. Si percusserit, inferat similiter sol. 12., et de inflicto vulnere iudicetur. Liber legum Gundebati c. XXXVII. (M. G. Ll. T. III. p. 547.) |
XVII. fejezet.
A király az egyház védője — defensor ecclesiae — volt; az egyháziak kiváltságaikat tőle nyerték s az ő hatalma védte meg őket minden támadás ellen. Ezért az egyház a király személyét vette oltalmába s kimondá, hogy a ki a király ellen esküszik, átkoztassék ki.
Mind a magyar, mind a külföldi törvények szigorúan tiltják a király vagy az ország iránt a hűtlenséget, egyházi büntetéssel sujtják a canonok s ezeknek erejét növelik a világ uralkodók büntetései. Míg a 847-iki mainzi zsinat, a melyhez legközelebb áll Szent István törvénye, a hivek közösségéből rekeszti ki az árulót, addig a magyar törvény az egyházit megtoldja azzal az erősítéssel, hogy ne legyen menedéke az egyházban. Ha pedig valaki tud róla és nem jelenti föl, hasonlóan bünhödjék.
|
XVII. De conspiracione regis et regni. Si quis in regem aut in regnum conspiraverit,refugium nullum habeat ad ecclesiam. Et si quis circa regis salutem aut dignitatem quolibet modo aliquid conspiraverit aut conspirare aliquid temptaverit, seu temptanti sciens consenserit, anatematizetur et omnium fidelium communione privetur. Et si quis huiusmodi aliquem noverit et probare valens non edicaverit, predicte subiaceat dampnacioni.1063 |
|
De conspiratione. «...statuimus atque auctoritate ecclesiastica confirmamus eos, qui contra regem vel ecclesiasticas dignitates sive rei publicae potestates in unoquoque ordine legitima dispositione constitutas coniurationes et conspirationes rebellionis et repugnantiae faciunt, a communione et consortio catholicorum veram pacem amantium summovendos et, nisi per poenitentiam et emendationem paci se ecclesiasticae in 56corporaverint, ab omnibus filiis pacis sancimus extorres. Conc. Mogunt. a. 847. c. 5. (Bor. T. II. p. 177. és Mansi. T. XIV. col. 904.)1071 |
Látjuk tehát, hogy gondolati, néhol még szóbeli egyezés is van a két törvény között.
XVIII. fejezet.
Az egyház jövedelmét a birtokon kívül a tized tette. Ennek az eredete igen régi s már az egyiptomi, a zsidó, a görög népnél is élvezte a papság. Az egyházban is korán elterjedt ez a szokás s törvénynyel is szabályozták.
Szent István is átvette ezt az intézkedést, de nem közvetlenül az egyházi határozatokból, hanem a frank capitularék közvetítésével.
Ha valakinek az Isten tizet adott, a tizediket adja az Istennek; ha eltitkolja, kilenczet adjon helyette.
|
XVIII. De decimacione. Si cui deus decem dederitin anno, decimam deo det; et si quis decimam suam abscondit, novem solvat. Et si quis decimacionem episcopo separatam furatus fuerit, diiudicetur ut fur ac huiusmodi composicio tota pertineat ad episcopum.1082 |
|
De decimis. Admonemus atque praecipimus, ut decima Deo omnino dari non neglegatur, quam Deus ipse sibi dari constituit: quia timendum est, ut quisquis Deo suum debitum abstrahit, ne forte Deus per paccatum suum auferat ei necessaria sua, et qui decimam Deo dare neglexerit, novem partes auferantur ab eo. Capitul lib. V. c. 154. (Walter, Corpus iuris Germanici T. II. p. 534.) «... Si non dederis mihi decimam, auferam novem.» Conc. Tribur. a. 895. c. XIII. (Mansi. T. XVIII. col. 139.) |