In nomine sanctę et individuę trinitatis. Henricus divina favente clementia Romanorum tercius imperator augustus. Regio nomini et imperatorię dignitati congruere novimus, ut ecclesiarum dei utilitatibus ubique opitulantes, dampna vel iniurias earum quacumque necesse fuerit propulsemus. Quapropter universis dei nostrique fidelibus tam futuris quam presentibus notum esse volumus, qualiter noster Bragensis episcopus Gebehardus sepe confratribus suis et coepiscopis cęterisque principibus nostris ac novissime nobis conquestus est, quod Bragensis episcopatus, qui ab inicio per totum Boemię ac Moravię ducatum unus et integer constitutus, et tam a papa Benedicto quam a primo Ottone imperatore sic confirmatus est, postea sine antecessorum suorum suoque consensu, sola dominantium potestate, subinthronizato intra terminos eius novo episcopo, divisus esset-[et] imminutus. Qui cum Mogontinę coram legatis apostolicę sedis, presentibus nobis ac plerisque regni nostri obtimatibus eandem querimoniam intulisset, ab archiepiscopis Wezelino Mogontino, Sigewino Coloniensi, Eilberto Treverensi, Liemaro Bremensi, ab episcopis quoque Theoderico Wirdunensi, C<s>nrado Traiectensi, Udalrico Eistetensi, Ottone Ratisponensi cum assensu laicorum: ducis Boemiorum Wratizlai et fratris eius Cůnradi, ducis Fridrici, ducis Lindaldi, palatini comitis Rabodonis et omnium, qui ibidem convenerant, primitiva illa parochia cum omni terminorum suorum ambitu Bragensi sedi est adiudicata. Termini autem eius occidentem versus hii sunt: Tugust quę tendit ad medium fluminis Chub, Zedlza et Lusanę, et Dazana, Liutomerici, Lenuczi usque ad mediam silvam, qua Boemia limitatur. Deinde ad aquilonem hi sunt termini: Pssovane, Chrovati et alteva Chrowati, Zlasane, Trebovane, Pobarane, Dedosize usque ad mediam silvam, qua Milcianorum occurrunt termini. Inde ad orientem hos fluvios habet terminos: Bug scilicet et Ztir cum Gracowa civitate provintiaque cui Wag nomen est cum omnibus regionibus ad predictam urbem pertinentibus, quę Gracowa est; inde Ungrorum limitibus additis usque ad montes, quibus nomen est Triti dilatata procedit. Deinde in ea parte quę meridiem respicit addita regione Moravia usque ad flumen cui nomen est Wag, et ad mediam silvam cui nomen est M<s>re et eiusdem montis eadem parrochia tendit, qua Bawaria limitatur. Mediantibus itaque nobis et communi principum aspirante suffragio peractum est, ut dux Boemie Wratizlaus et frater eius Cunradus supradicto Bragensi episcopo fratri suo parrochiam iudiciario ordine requisitam ex integro reprofiterentur et redderent. Proinde nos rogatu eiusdem episcopi racionabiliter inducti Bragensis episcopatus redintegrationem nostrę imperialis auctoritatis edicto illi et successoribus eius confirmamus et stabilimus inviolabiliter decernentes, ne ulla post hac cuiuslibet condicionis persona vel ulla societas hominum Bragensi ęcclesię quicquam sui iuris in prenotatis terminis alienare presumat. Cuius redintegrationis et confirmationis auctoritas, ut omni evo stabilis et inconvulsa permaneat, hanc cartam inde conscribi, quam sicut infra apparet, manu propria roborantes impressione sigilli nostri iussimus insigniri.

Signum domini Henrici tercii Romanorum imperatoris augusti.

Hermannus cancellarius vice Wezelonis archicancellarii recognovit.

Datum III. kalendas Maii, anno ab incarnatione domini MLXXXVI., indictione VIII., anno autem domni Heinrici regni 28quidem XXXII., imperii vero III. Actum Ratispone, in Christi nomine feliciter amen.

(Stumpf K. Fr. Die Reichskanzler vornehmlich des X., XI. u. XII. Jahrhunderts, II. k. Innsbruck 1865. Függelék: Acta Imperii adhuc inedita, 79. 1.

Jegyzet. I. Otto császár azon okmánya, melynek tartalmát IV. Henrik császár okmánya nagyrészben átírja, s mely Magyarorszag IX. századi határaira nézve felette fontos, sok tudományos vitatkozásnak volt tárgya. Eddig mindig azon szövegét követték, melyet Cosmas Pragensis XI. századi cseh kronista közöl (Pelzel F. M. es Dobrowsky J., Scriptores Rerum Bohemicarum I. köt. Prága 1783. 168. 1. Pertz Monumenta Germaniae Historica, Scriptores IX. köt. 91. l.) L. Dobner G., Monumenta Hist. Bohemiae III. köt. 129. l.; Boczek, Codex Dipl. Moraviae I. köt. 172. sk.; Erben K. J., Regesta Bohemiae et Moraviae I. köt. Prága 1855. 73. l.; Dudik B., Des Herzogthums Troppau ehemalige Stellung zur Markgrafschaft Mähren Bécs 1857. 231. l. stb. Fejér ezen okmány kivonatát Dobner utan adta (Cod. Dipl. VII. k. 1. r. 132. l.); annak egész szövegét pedig Menken után (Scriptores Rerum Germanicarum Lipcse 1728. I. köt. 2058. l.); de az 1086. évszám helyett 1076. 6v alatt, és oly hibásan, hogy annak hasznát venni nem lehet. (Cod. Dipl. VII. k. 4. r. 53. l.) Stumpf, kit mi követünk, az okmány szövegét egy XII. szazadi másolatból vette, mely a müncheni kir. levéltárban őriztetik. Az ezen okmányra vonatkozó tudományos vitatkozások minket csak annyiban érdekelnek, mennyiben Magyarország nyugati határairól van szó: t. i. „montes quibus nomen est Triti”, „flumen cui nomen est Wag” és „silva cui nomen est Moro.” Az előbbi kettő alatt a Tátra hegyeket és a Vág folyót szokták érteni. De a „silva M<s>re”-re nézve szétágaznak a nézetek; melyeknek fejtegetése ugyan itt feladatunkhoz nem tartozik; melyekre nézve mindazáltal talán nem érdeknélküli tudomásul vennünk, hogy nehány lengyel és cseh író az alatt erőnek erejével a Mátra hegyeket akarja érteni; l. Lelewel, Tygodnik Wileński 1816. 27. s köv. sz.; továbbá jegyzetek gr. Ossoliński munkájához, Vincent Kadlubek, Varsó 1822. 483. és 610. 11.; - Polska wieków srednich Posen 1856. II. köt. 147. sk. 11.; - s földabroszai lengyel történetéhez; - Bandtke Samu, Erläuterungen der Urkunde Kaiser HeinrichsIV. über die Vereinigungder Bisthümer Prag und Olmütz 1086., Schlesische Provinzbl. 94. köt. 1831. 395. és 187. 11.; - Palacky F., Geschichte von Böhmen, I. köt. Prága 1836. 227. l. stb. Boczek ezen vélemény ellenében még 1846. előttem azon nézetét mondta ki, hogy ő a Mure, Mudre vagy Muori nevű erdő alatt inkább a modori erdőt érti, s ez a most általában elfogadott nézet. Ezen kérdést legalaposabban Dudik Béda fejtegette, Das Herzogthum Troppau 233. sk. 11.; és Mährens Allgemeine GeschichteII. köt. Brünn 1863. 42. és 426. sk. 11.