246. A székesfehérvári káptalan jelentése. Év nélkül.

Excellentissimo domino Ladislao Dei gracia Illustri Regi Hungarie Albensis Ecclesie Capitulum oraciones in Domino debitas et deuotas. Litteras Excellencie vestre honore debito recepimus in hec verba:

Ladislaus stb. (következik a király parancsa, mint fentebb 245. sz. a.).

Nos igitur vestre Celsitudinis mandato satisfacere cupientes, ut tenemur, magnum Stephanum Capellanum Chori Ecclesie nostre super ipso negocio ad predictos Denem et Ballasey transmisimus, qui postmodum ad nos rediens dixit, quod cum ipse ad domos predictorum Denes et Ballasey accessisset, idem Ballasey non fuisset inuentus, sed dictus Dene precepto vestre Celsitudinis respondisset, vt paratus esset facere juxta preceptum vestre Maiestatis.

(Eredetie a sz. mártoni főapátság levéltárában.)

Ó-szláv és ó-horvát nyelven szóló okmányok.

(A modrusi káptalannak levéltárában Noviban őrzött egyik eredeti példánya után kiadta Mazurenics Antal a Kolo czímű folyóíratban, III. kötet, Zágráb 1843. 50. sk. ll. Az eredeti glagolita betűkkel van írva).

(Magyar fordítás).

§. Istennek nevében Amen. Az úr 1280-ik esztendejében, a nyolczadik indictioban januar 6-kán. §. László Magyarország legdicsőbb királyának idejében, uralkodása 16-ik (?) évében. Tudniillik a főurak Frigyes, Iván, Leonárd, Duym, Bertalan és Vid urak, Veglia, Vinodol és Modrus kenézeinek idejében. §. Minthogy az alább ... (nevezett) emberek (ludi), megtartván öregeik ... tapasztal(ása szerinti) törvényeiket, látták, hogy azok nincsenek (kellőleg) rendezve; azért is egytől egyig a vinodoli emberek azon régi jó törvényeket, melyek elődeiktől reájok maradtak, fentartatni kivánván; §. Egybe gyűltek mindnyáján, úgy az egyháziak, mint a kevesbbé tekintélyes (világi) emberek, foganatosítandók ... üdvös szándokukat. Novigrádban ugyanazon fenn nevezett Leonard kenéz színe előtt választattak Vinodol (vidéke) minden egyes városából, mindenikből a legöregebbek (legtapasztaltabbak) egyetemben, kikben bíztak, hogy atyjáik és őseik törvényeit jobban tartják emlékezetükben, a melyekről hallottak volt; s nekik meghagyatott és szigorú megbízás (törvény) adatott, hogy minden jó régi szokásos törvény Vinodolban írásba foglaltassék, a melyekről képesek volnának megemlékezni, vagy melyekről tudomást szerezhettek magoknak apáik és fenn említett őseik után, úgy hogy ezentúl jövőre azok szerint helyreigazíttathassanak ezen vidék (ricsi) tévedései, és gyermekeik a jövő időben kénytelenek ne legyenek, ezen törvény körűl gondoskodni. §. A kik pedig erre megválasztattak a vinodoli emberek közűl, ezek: Novigradból, Cserna egész Vinodolnak és a fent nevezett kenézek várnagya (dvornik), Péter lelkész, és Pribohna Vlkona százados (satnik); Szarazsin Janacz, Vlcsnics Bogdan: §. Ledeniczak számára Radnik előjáró (pervad) és Radoszlav papok, Dobrosa százados. §. Bribirból, Dragoszlav esperest és Bogdan pap, Zlonomer százados, Gradenics Juriszlav. §. Grizsan számára, Ljuban és Péter papok, Damian százados, Donát és Dragoljub, és Vlcsics Vidomir. §. Drivenikből Draboljub százados, és Dragoljub Miklós, és Pribinig. §. Hriljinból pedig Raden lelkész és Ivanacz, százados, Zsivina bíró és Nedal Kelemen. §. Buccariból Kersztiha lelkész és Grubesa pap, Iván százados, Vlcsina Derga és Nedrag. §. Tersatból Vazmina lelkész és Nedrag százados, Domonkos bíró és Vieka. §. Grobnikból Kirin lelkész és Szlavan százados, és Kinovics Damian,Vukodruzsics Pál és Szlavina. §. S Vinodolnak ezen fennírott, községi akarattal választott és közhozzájárulással és közös megrendelésből egybegyűlt közönsége (opcsin) akarta azokat, mik alább írva vannak, a mint mindnyáján öregeiktől hallották.

(1) §. Legelőször, hogyha Vinodol községi templomainak valamelyikét meg kell keresztelni, avagy a püspök úr azokat meg fogná keresztelni, azon püspökségnek, melyben a mondott templom fekszik, a mondott keresztelés után ne járjon több, mint 40 igaz velenczei soldo s egy ebéd és egy vacsora, különösen azoktól, kik a templomot megkereszteltetik; a diákonnak pedig, ki ugyanazon templomban a püspöknek assistál, s kit horvátúl maliknak, olaszúl pedig macarolnak neveznek, ne járjon azon keresztelés után több 15 bolanácsnál igaz velenczei pénzben.

(2) §. Továbbá. A mondott községeknek templomaira, apátságaira és kolostoraira a püspök úrnak ne szabadjon többet róni, tőlök elvenni vagy velök parancsolni, mint mennyit ugyanazon templomok védurai (guastaldi) saját jó akaratukból neki adni hajlandók.

(3) §. Továbbá. A mondott községeknek papjain kivűl ugyanazon püspöknek ne szabadjon senkivel semmit parancsolni, vagy tőle elvenni, sem mikor valakit oda küld, sem mikor maga kenézségben jár és kél. Vinodol minden városaiban (mindazáltal), melyekbe ő jő, kötelesek azon város papjai, neki egy ebédet és egy vacsorát adni; ezt azonban nem tartoznak neki a város határain kivűl szolgáltatni, se nem kivinni. Egyéb szolgálattal a mondott papok és diákok nem tartoznak. Ha pedig küzűlök valaki adósságba esne vagy bántalmat követne el, melynél fogva bírságot (osud), elmarasztalást fizetni tartozna; a püspök a vétkesen elmarasztalás fejében 40 velenczei soldit vehet meg; több elmarasztalás (azonban) nem jár neki azon papoktól és diákonoktól.

(4) §. Továbbá, midőn a püspök úr útra indul, induljon hét lóval, Lizsnikba (pedig) nyoczczal.

(5) §. Továbbá, hogyha a kenéz úr Vinodolban van, vagy a mondott püspök a vinodoli kenézségen átutazik, s bármelyikök akármi városba jönne, jogositva legyen asztalt tartani, s üzenetével (poruki) magához parancsolni azon vár századosát, saját és családja élelmezésének ügyében; (mely vétessék) akármelyik szarvas marhából és birkából, melyre legközelebb találnak, legyen az bár a paraszt, vagy a nemesember, a pap vagy akármi egyéb rendű ember marhája. Mind a mellett azoknak árát a kenéz úr fizetni tartozik, bárhol legyen ez, a magáéból, asztalt tartván saját, és családja, és egész udvara számára, ugyanazon községnek, az (elvett) legközelebbi marháért, akarkié legyen az a fent nevezettek közűl.

(6) §. Továbbá, hogyha valaki rablásnál tetten kapatik, az úton vagy akárhol egyebütt, az fizessen a kenéznek 50 librát (fontot, lirát).

(7) §. S továbbá, a ki a városban éjjel templomot (hram) feltörne, vagy ha abban lopna; s ha valaki azt kiáltaná: „Segítsetek” (pomagaite); a kenéznek ötven librát tartozik fizetni. §. Azoknak pedig, kik azt kiáltották: „Segítsetek”, hitel adatik, ha esküsznek, hogy a bűntevőre rá ismertek. Mindamellett, hogyha ott semmi kiáltozás nem történt, úgy ne kelljen többet fizetni mint 40 soldit, és a kárt, a mint fentebb mondva van. Ha ezen bűnös tettet nappal követi el, nem tartozik többet fizetni, mint 40 soldit, hogyha hiteles tanu által azt rá bizonyítani lehetne.

(8) §. Továbbá hogyha valaki éjjel bekerített helyen marhát lop, vagy a szérűn (gumno) gabonát, vagy a méhesben, azon helyen, hol méheket tenyésztenek, mézet; szintúgy fizessen a kenéznek 50 librat, hogyha ott kiáltva volt: „Segíts”; (ha) pedig nappal (történt, fizessen) 40 soldit; s szintúgy (ha) éjjel, hogyha nem volt ott kiáltás, és a kettős kárt; s a kiáltásnak hitel adattassék.

(9) §. Hogyha az udvar (törvényszék) előtt per lesz erőszakoskodásért, vagy tolvajságért; s ha e felett (törvénykezési) szóváltás lesz, s a felperesnek nincsen tanuja az alperes terhelésére, s ez a rablás tekintetében eskűre bocsáttatik; az alperes tartozik esküdni huszonötöd magával, és az említett tolvajság tekintetében tizenketted magával, hogyha azon tolvajság által károsodás történt, és ott az kiáltatott „Segíts.”

(10) §. Továbbá a tolvajságról, fosztogatásról, és a mezőn lévő gabona leégetéséről, és a boglyákba rakott széna éjjeli ellopásáról, ha per lesz, a vádolt (tat = tolvaj) hatodmagával eskű által tisztítsa magát; s nincs szüksége kezesre az udvar (törvényszék) akaratán kivűl; mindamellett az, ki esküdni tartozik, találjon eskütársakat tehetségéhez képest, s ha azokra szert nem tehet, esküdjék ő, vagy azok, a hányszor esküdni tartoznak.

(11) §. Továbbá hogyha valaki erőszakoskodást követne el a vinodoli kikötőben, a kenéznek 50 librat tartozik fizetni; ha tolvajságot követ el, fizessen 24 fontot; ha tanuk ott nincsenek, a ki tagad tizenketted magával tartozik esküdni; s ez akár éjjel, akár nappal történjék.

(12) §. Továbbá hogyha valaki (házába) befogadná azon kenézség száműzötteit, vagy azoknak enni avagy inni, vagy egyébb segítséget vagy tanácsot adna, a kenéznek 50 librát tartozik fizetni.

(13) §. Továbbá bármelyik testvéri közösség felosztja maga között a termést, egészben a tizedet tartozik adni.

(14) §. Továbbá semmiféle lekötelezettséget bárminő ügyben a kenézség emberei magok közt el nem vállalhatnak; sem közösen, sem külön fogadást tenni nem képesek; (mi ha történnék) azon kötelezettségnek fele a községet illeti, fele pedig azon város uraságát, a hol történt.

(15) §. Továbbá minden pap szintúgy köteles éjjel őrt állni a városban, mint minden egyéb ember.

(16) §. Továbbá semmi diákon nem veheti fel a szent rendeket a kenézségben, hanemha a kenéz, vagy azon vár községének akaratából, a hol van.

(17) §. Továbbá a kmetek (parasztgazdák) és a községek emberei közül senkinek tartózkodás végett (máshova) elmenni; sem valamely egyház, vagy apátság, vagy kolostor szolgálatába szegődni; vagy annak védnöksége alatt (za obaritelnika) ott letelepedni nem szabad, hanemha a kenéz és község akaratával.

(18) §. Továbbá minden jó nő, s ki jó hírben áll, tanuskodván, ha nincs is más tanú, hitellel bír, nő és nő közt (od zseni k zseni) úgy czívódás, mint verekedés és önvédelem dolgában.

(19) §. Továbbá semmi tanu nem tanuskodhatik más tanú mellett, ha előbb nincs megvizsgálva a prisztav által; s a ki ezt teszi, fizessen a kenéznek 40 soldit; az pedig, a ki találná, hogy tanusága kárára van, a kár alól mentve legyen, melyet ott vallana.

(20) §. Továbbá senki maga mellett tanuságúl nejét nem használhatja; (mert) ennek hitel semmiféle ügyben nem adatik.

(21) §. Továbbá hogyha valaki az udvar (törvényszék) előtt a törvényházban (na polacsi) mást kérdezne, azt mondván: „Úgy van-e vagy nem?”; vagy tőle valamiféle felvilágosítást kivánna, ez szabad akarata szerint elmondhatja ezt, vagy elhallgathatja.

(22) §. Továbbá hogyha valaki az udvar (törvényszék) előtt valamit állit peres ügyben, tartozik tanukat hozni és bizonyítani, hogy úgy van.

(23) §. Továbbá a pudarságról (csőszi kérdésekről), azaz a szőlők feletti őrzésről, s a mezőktől és a nyomtató helyekről, és egyéb dolgokról, melyek csősz őrízete alatt vannak, ha ez tanuskodik, tanusága hiteles; de nem máskor, mint midőn előtte valami károsodás történik, és akkor azt kiáltja: „Segítsetek”; vagy midőn, a kártévő semmi jelét nem látván, hiteles tanukat hozhat fel; vagy midőn (ilyen jele levén), az udvar (bíróság) elejébe ezen jelt előbb viszi, semmint a bűnös vádoltatott; vagy midőn el nem megy ugyanazon bűnössel az udvarnak színe elé.

(24) §. Továbbá mindenki kiálthat fel „segítsetek”, ha látja, hogy valami rosz tett követtetik el; s ezért őt semmi bűntetéssel nem lehet bűntetni.

(25) §. Továbbá verekedés, sebesítés és vérengezés esetében kmetek (parasztgazdák) közt a bírság (band) 40 soldinál nem több, melyet a bűnös köteles fizetni a kenéznek; annak pedig, ki megveretett, 2 birkát és az orvosi költséget; s ugyanaz áll a századosról (szatnik), a várőrről (grascsik) és udvarnokról (bosovik) is, kik mindnyájan kmeti törvény és jog alatt vannak; de nem a szolgákról; ők a kmeti törvény szerint ítéltetnek, és vesznek elégtételt bántalmukért.

(26) §. Továbbá a századosnak (szatnik), várőrnek (grascsik) és udvarnoknak (busivicz) (midőn hivatalából kilép), semmi dologban hitelt nem kell adni arról, mi az ő idejében történt s hivatala köréhez tartozott, egy évnél tovább, mely hivatalbóli kilépte után lefolyt.

(27) §. Továbbá, hogyha férfi rosz szándékból asszonynak fejéről annak fejdiszét vagy fejkötőjét lerángatná, s ezt be lehetne bizonyítani, három jó férfival vagy nővel, fizessen 50 librát, ha innen vád támadna; melyekből a kenéz úrnak 40 soldi, s azon nőnek, kin a bántalom elkővettetett 48 libra jusson. Hogyha pedig asszony rántaná le asszonyról a fenn mondott fejdíszt, fizessen két librát az udvarnak (törvényszéknek), amannak pedig két juhot. Ha pedig ott jó tanúk nincsenek, esküdjék meg az, a ki tagadja, hogy tette volna, és legyen szabad.

(28) §. S továbbá, hogyha férfi vagy nő illetlent mondana, vagy rágalmazót (stvar = dolog) beszélne valamely férfiról vagy valamely nőről, s ezt egy alkalmatos tanuval be lehetne bizonyítani, ha nincs ott több tanú, fizessen az udvarnak 2 librát, és a félnek, kit beszéde illetett, 2 librát.

(29) §. S továbbá, hogyha valaki az alkenézt, vagy a kenéz úr család- (vagy) házbéliei vagy szolgái, és népei közűl valamelyiket megölne, s tovább állana, és őt elfogni nem lehetne; ily esetben a kenéz vegye felerészben a bírságot (vraszba), azaz a kikötött pénzt (vernez), milyent és mennyit tetszeni fog, a gonosztévőnek nemzetségén; mert a nemzetség csak felerészben köteles, valamint a gonosztévő is felerészben: ha azonban a gonosztévőt elfogják, szükséges, hogy a kenéz vagy helyettese attól elégtételt szerezzen a sértett fél kivánata szerint, nemzetsége felett pedig itélet ne tartassék.

(30) §. Továbbá, hogyha valaki a mondott alkenézek, vagy tisztek vagy házi szolgák közűl útonállást követne el, s ezt alkalmatos tanúkkal reá bizonyítani lehetne, fizessen a kenéznek 50 librát; s ez szintúgy legyen, ha valakit (azon kivűl még) megsebesített volna, ekkor a sebesítés fejében felét tartozik fizetni. Hogyha valamelyik közűlök valakinek valami tagját csonkítaná vagy bénitaná, úgy hogy ennek következtében előbbi testi épségét vissza nem nyerheti többé, azon elmarasztalásnak legyen helye, melyet reá a kenéz majd kimond.

(31) §. Továbbá, hogyha valaki valamely kmetet vagy kmeti nemzetségből valót megölne, s őt elfogni nem lehetne, rokonai (bliziki) 100 fontban marasztaltassanak el; s azon vár községe részére, hol a megöletés történt, két librában. Ezen 100 fontból a megölt gyermekeinek, ha vannak, fele jusson, és másik fele rokonainak. Az elmarasztalást a bűnös fizeti. Hogyha megszökik, az elmarasztalás felét rokonai fizessék, és másik felét örökösei (redi, helyessebben eredi), ha vannak; de hogyha lehetséges őt előbb elfogni, mintsem a birság fizettetett, vagy ha egyezkedés történt, úgy a sértett fél tőle követelje, és rokonai szabdok maradjanak.

(32) §. Továbbá a leányok, kik atyjuk és anyjuk halála után gyermekekűl hátra maradtak, hogyha nincsenek azon leányoknak fitestvérei, örökösödjenek, azaz maradjon ezen leányoknak atyjuk és anyjuk vagyona, ha mindazon szolgálatot teszik, melylyel az udvarnak atyjuk és anyjuk tartozott. S szintúgy, ha fiuk maradtak hátra, és örökösök nélkül meghalnának.

(33) §. Továbbá, hogyha valaki osasztno-t, azaz oly dolgot birna, mely senki-é (irtásföldet?), tartozik az udvarba menni, ha nincs neki meghagyása vagy felmentése, s (mennyiben) az úr vagy annak tiszte által elhatároztathatik, köteles fizetni jövedelem fejében a kenéznek minden esztendőben egy (osasztno) után hét (soldit); a ki (pedig máskép) bír ilyen osasztno dolgot, egy után 40 soldiban marasztaltassék el minden esztendőben; s ezen osasztno a kenéz udvará-évá válik.

(34) §. Továbbá, a ki valami vagyont bír, valami földet, vagy valami szőlőt, vagy más birtokot (possission), vagy kertet, ezen bírtok után legyen a kenéz úrnak (a jövedelem) egy része; s ha ezt meg nem adná, tartozik a fennmondott marasztalással, vagy az illető részszel, ha bebizonyítható, hogy az tette (bevette volna).

(35) §. Továbbá, ha valaki a kenéz, vagy udvartartása, vagy a fent írt alkenéz vagy tiszt dolgát ellopná, fizesse a kenéznek a bírságot, a károsítottnak pedig egy (lopott dolog) után hét (soldit).

(36) §. Továbbá a kmeteknek a papoknak egymás közti tolvajság tekintetében legyen egy törvenyök; úgy, hogyha valamelyikök templomból, vagy kolostortól, vagy apátságtól valami dolgot ellopna, azon marasztalással tartozzék, melylyel tartozik a kenéz vagy a fent írt tiszt dolga után.

(37) §.Továbbá semmi tolvajságért, mely nappal követtetik el, ne legyen 40 soldinál nagyobb elmarasztalás; és szintúgy éjjel sem nagyobb, ha „segítsetek” kiáltás történt a várban, kivéve a fent mondot tolvajságot; és szintúgy minden tolvajságért, akár nappal akár éjjel, fizessen a bűnös 40 soldit, s legyenek ezek azon vár községé-é, a hol ezen tolvajság elkövettetett.

(38) §. Továbbá, nem levén semmi panasz, elmarasztalásnak sincs helye; s senkit nem kell üldözőbe venni, midőn valami dologra nézve panasz történik az udvar (törvényszék) elött avagy másutt, ha nincs több mint a panaszló vádja (š njega dobrú voljú = jó akarata); azon panaszt, melyet valaki tesz, vigye véghez.

(39) §. S továbbá semmi személyes panasz (ličba) esetében 6 libránál nagyobb elmarasztalásnak nincs helye, s úgy a fent mondott erőszakoskodások esetében sem.

(40) §. S továbbá, semmi peres vitatkozásnak (obranenje), vagy elmarasztalásnak, vagy lekötelezésnek (band) ne legyen helye a kenéz akarata nélkül, vagy ha a kenéz embere nincs ott, ki annak parancsa szerint eljár.

(41) §. Továbbá, a bűnös elmarasztalása végett esküre meghívott emberek (tekintetében), az esküvőnek nem kell hitelt adni, hacsak mikor a bűntett elkövettetett, a bűnös bűntényéről jelenséget (znamenje, indicium, Wahrzeichen) nem bír; (s) harmadnapig kell a bíró előtt megjelennie, és a jelenséget előmutatnia.

(42) §. A továbbá a kulcsárnak semmi dolog tekintetében hitel nem adatik, ki pusztán állítaná, hogy azt saját pinczéjéből valakinek oda adta, vagy átszolgáltatta, vagy kölcsönözte, vagy bármelyik törvény szerint átadta volna, hacsak értéke 20 soldit nem tesz; s nincs több (hitele), midőn hiteles tanúi is vannak; és szintúgy, ha a dolog 20 soldinál többet ér, a szent evangeliumot érintve kell esküdnie.

(43) §. Továbbá a korcsmárosnak (tavernar) hitel nem adatik tanuk nélkül semmi hitelezésre nézve, melyet ő saját borából 10 soldin felűl adna; s az alkorcsmárosnak (podružnik) sem, azaz annak, ki másnak borát árulja, 50 soldin felűl; szükséges még, hogy esküdjenek.

(44) §. Továbbá a kereskedők jegyzékeinek (kvaderna vagyis quaternio) hitel nem adati jó tanúk nélkül bármi adósság tekintetében, mely 50 librát meghalad; s erre nézve szintúgy szükséges, hogy jegyzékeit tartalmazó könyveit esküvel megerősítse.

(45) §. Továbbá, semmi becsár, mely tudva nincsen, midőn meghatározandó jogügyekre (rić), kártételekre vagy más e félére nézve, földek, szőlők és más egyébb dolgok tekintetében, melyek a törvény szerint ünnepélyes átruházás (likuf, Leihkauf, örökvallás) tárgya, vagy nagy marha becslése esetében, 40 soldinál többre ne tétessék, s ki többet ád, kárát viselje; letéteményeknél, hogyha a kenéz úr szemléje szükséges, vagy kártétel vagy más valami ügy esetében, melyre nézve a szemle a kenéz tiszte, ezen 40 soldin felűl esküdnie kell annak, ki állítja, hogy (többet) adott vagy adni igért, hogy ezen árt adta, s hogy az udvar (törvényszék) elmarasztalásának folytán azt behajtotta vagy kitudta volna; ezen 40 soldi után senkinek nem kell többet adni 5 soldinál, minden apró barom után 2 soldinál.

(46) §. Továbbá, ha valaki olyasmit magáénak tartana, a mi senki-é (ošastno) vagy a miben csak része van, a mint fenn van mondva, s ha nem volna képes ezt bizonyítani, úgy marasztaltassék el, mint az, a kire bizonyítás van.

(47) §. S továbbá, ha valaki tanukat állítana az udvar (törvényszék) elé, vagy olyakra hivatkoznék, állítván: „ez vagy az tudja, hogy így van”; s az ellenfél azt mondja: „Ez pedig vagy az tudja, hogy nincs úgy”; ennek tanúi szintén elfogadtatnak, s azok, kik hiányoznak, pótolhatók.

(48) §. Továbbá, a pristav (birói segéd) 10 soldinál többet nem vehet a legnagyobb per után, s a legnagyobb igazság után sem, bármely dologban, és bármely értékű, legfelelebb 40 soldit; s a legkisebb per után, mely lefoly, szintúgy 40 soldit; s ezen alól 45 soldit; s a mely dologban, ha ellenkezőképen jár el, egy ökörben vagy 8 librában marasztaltatik el, melyeknek fele a kenéz-é, és fele a vár-é, hol ez történik.

(49) §. S továbbá, hogyha a prisztav által elfogatik valamely apró szarvas marha (govedo malo) elevenen, a tolvajság fejében ez után a prisztavnak egy pár talp jár, s a marha ez-é legyen, kit a maga igazsága szerint illet, a mint ez elintéztetik; de ha holtan kerűl vissza, és még ép, a prisztavnak jár utána annak negyedértéke; ha (pedig) nincs ép állapotban a hús, mely visszakerül, legyen a prisztav-é, s az, ki-é volt ezen hús, keresse a maga igazságát.

(50) §. Továbbá nagy szarvas marhától, mely tolvajság esetében elfogatott, minden darab után a prisztavnak 5 soldi jár, legyen ez élő vagy holt. Azon dolgoktól, melyek 40 soldit érnek, vagy melyeknek értéke ennél csekélyebb, jár 2 soldi (és azoktól, melyeknek) értéke több, 5 soldi. A prisztavot mindazáltal az udvartól (törvényszéktől) kell venni, (ki) ennek engedelméből járjon el. S szükséges megtörténnie (viditi), hogy tolvajságért a kmét egy után kettőt, az udvar, kenéz és fennírt tisztek pedig egy után hetet vegyenek.

(51) §. S továbbá, hogyha hamis prisztav volna, száljon a kenézre annak minden vagyona, ingó és ingatlan (blaga csa se giblje i negiblje = a mi mozog és nem mozog). S ha valaki őt hamisságért elfogja, akár az udvar (törvényszék) előtt, akár egyebütt, és nem képes azt bebizonyítani; járjon a kenéznek 40 soldi, s azon prisztavnak egy ökör vagy tíz libra. De ha hamisnak találtatik, álljon a fennt mondott elmarasztalás, s ne lehessen többé prisztav a kenéz akarata nélkül; a fél pedig, melynek ellenében hamisságot mondott, ha valami dologban elitéltetnie kellett volna, legyen szabad, vagy bírjon azon joggal, melytől a per őt megfosztaná; mindamellett három alkalmas tanú által szükséges hamisnak bebizonyodnia.

(52) §. Továbbá, hogyha hamis tanu volna, legyen kötelezve a kenéznek egy ökörrel vagy 8 librával, s a fél, melynek ellenében tanuskodott, kármentesítve legyen (általa), hogyha valami dologban elitéltetnie kellett volna. Ő ne lehessen azontúl többé tanu az udvar (törvényzék) akarata nélkül; s ha hamisnak elfogatik, de ez be nem bizonyittathatik, az ki őt elfogta és nem képes bizonyítani, fizet a kenéznek 2 librát, és a tanúnak egy ökröt vagy 8 librát; (azonban) három alkalmatos ember által szükséges hamisnak bebizonyodnia.

(53) §. S továbbá, ha valaki hamis prisztavot vagy tanut használna, ne legyen neki joga, ezentúl jövőben ezen ügyben a vádló vagy a tanúk ellen fellépni, sem másnak helyette. S ha a(z ellenfél részén levő) prisztavot vagy tanu hamisnak tartaná, és ajánlkoznék ezt bizonyítani tanuk által, és ezen tanui nem volnának helyesek, vagy összhangzók az ő állításával; ne legyen ezentúl jövőben semmikép jogosítva, ellene fellépni. Vagy ha valamely tanu az udvar (törvényszék) előtt valamely dologban helytelennek találtatnék (pomaknjen), és a feleknek valamelyike fellépni akarna tanusága ellen, teheti ezt, ha tanui vannak, s ha tanui amazon tanu vagyis tanusága ellen vallanak, és tanuságot tesznek, a mint ő ajánlkozott volt; ezentúl jövőben ne legyen (az ellenfélnek) joga ezen tanuk valamelyike ellen ellentanukat állítani, vagy e miatt valamely ügyben neki vagy helyette másnak fellépni még, vagy tanusága miatt valamely tanu ellen.

(54) §. S továbbá szószóllónak (odvetnik) ne legyen joga nagyobb perben (odgovorenje) többet venni 10 soldinál, és kis perben 5 soldinál; s a kmet a nemes részén nem lehet szószóló, sem a nemes a kmet részén az udvar (törvényzék) engedelme nélkül; mely szabály ellen ha valaki cselekszik, tartozik a kenéznek egy ökröt, és szintannyi annak fizetni, kinek szószólója lesz, avagy 8 librát.

(55) §. S továbbá minden egyezkedésnek, melyeket a kenéz a maga részéről községi vagy külön törvény szerint köt, megtartását követelheti, s kiki tartozik irányában azokat telyesíteni.

(56) §. S továbbá, ha valaki erőszakot követne el valamely - - asszonyon, vagy akarna - - ni, tartozik a kenéznek 50 librát fizetni, és szintannyit azon asszonynak. Hogyha nem tud egyezkedni vele semmi törvény szerint, vagy ha a mondott erőszakra nézve nincsenek tanúk, az asszonynak hitel adatik, mindamellett kivántatik, hogy esküdjék kezével az evangeliumot (knjiga, könyv) érintvén huszonötöd magával az erőszakról azon egyén ellen, ki vádoltatik. Ez ezen eskütársokat az asszony teremtse elő, a mennyire tudja; ha nincsenek eskűtársai, vagy ha nem képes a kellő számra szert tenni, köteles azokért is esküdni, kik hiányoznak, (az eskűtársakkal) ő maga esküdvén az első után harmadiknak, s (az eskűtársak) érintsék kezét, és mondják vele az eskűt. S mindezen tanúknak nőknek kell lenni; és a kik ott esküsznek, szükséges, hogy a nő szószólója felszólítsa, mikép azon eskűvel esküdjenek; ő pedig köteles esküdni, a mint fennebb mondva van: s ha azon nő, vagy az ő eskütársai közül (a szükséges szám) meg nem jelenne, mely fennebb mondva van, azon ellenfél, ki vádoltatik, legyen felmentve a fenn modott bűntett alól.

(57) §. Továbbá, semmi ügy tekintetében, mely a községhez tartozik, a városban vagy másutt ne legyen községi vagy magántanács, ha ott jelen nem volna a kenéz embere; s hogyha valami ügyet ennek ellenére elintéznének, elvesztik minden vagyonukat; s legyen ez a fent említett kenéz-é.

(58) §. S továbbá, minden pap, kinek temploma van a városban, köteles minden nap misét tartani, és más isteni szolgálatot tenni, kivéve ha elégséges ok által akadályozva van; s hogy ha ennek ellenére cselekszik, egy ökröt veszt el; s legyen ennek fele a kenéz-é, másik fele pdig azon város községé-é, melyben ez történnék.

(59) §. S továbbá, hogyha valamely nő büvösségben találtatnék, és hiteles tanuság által ez rajta bebizonyíttatnék, első elmarasztalásban a kenéznek 100 librával tartozik, vagy égettessék el, ha nem volna, ezt miből fizetné; s azontúl, ha azt még megtenné, a kenéz úr bűntesse őt saját akarata szerint. S szintúgy legyen ez, és ugyanazon bűntetés, ha valamely férfi találtatnék ilenben, a ki ezen gonosz tettben szintúgy bűntettessék.

(60) §. S továbbá, ha valaki mást az udvar (törvényszék) elejébe idézni akarna valamely gonosz tettért, vagy más bírság dolgában, vagy egyéb ügyben, szóljon ekkép az udvarhoz: „Én elédbe hívom őt ilyen vagy amolyan dologban”; avagy: „Neked mondom, hogy ezen egyén ilyen dolgot tett”; s másféle felszólításnak vagy idézésnek ne legyen helye; s ha valaki mást így az udvar elé idézne, s nem tudná rá bizonyítani (a vádot), marasztaltassék el azon bűntetésben, melyben a vádlott elmarasztaltatott volna; a bevádolt pedig szabad legyen.

(61) §. S továbbá a nyilvános tettnek (licsba) hitele legyen, s történhessék ez a kenéz úr előtt, s annak bármelyik tiszte előtt, a szatnik előtt, szintúgy annak neje előtt, ha a szatnik ott nem volna.

(62) §. S továbbá, ha valaki üszköt tenne másnak házába, vagy a templomba, vagy valakinek bekerített javába (osik), az gyújtogatásért első alkalommal legyen elmarasztalva az udvarnak (törvényszéknek) 100 librában, és fizesse meg a kárt, a kinek milyet okozott; vagy ha nem volna neki, miből fizetni, itéltessék el halálra. S hogyha ugyanazt azon túl is tenné, itéltessék el halálra. Hogyha (pedig) ott valamely embernek (csloviek), vagy több embernek (ljudi) valamije elégett volna, és a gonosztévőt elfogni nem lehetne, minden gyújtogatásért fizettessék meg a bírság (vrazsba), a mint fentebb a birságokról mondva volt.

(63) §. S továbbá, senkinek mostantól jövőre ne legyen követelése olyan dologra nézve, mely az udvar (törvényszék) tartásával jár, ugyanazon udvar tisztén többé, ha azt nem követeli egy év alatt, annak ezen tisztségéből kiléptétől számítva.

(64) §. Továbbá, hogyha valaki vért még mutatna (azon vérengzéstől), mely rajta rosz szándokból elkövettetett, azon vérengezésre nézve neki hitel adatik; szükséges mindazáltal, hogy ha nincsenek ugyanott tanui, azt még eskűvel is bizonyítsa.

(65) §. Továbbá, a prisztavoknak és a végrehajtóknak hitel adatik, ha hamisaknak nem bizonyíttatnak.

(66) §. S továbbá, a városon kivűl, pásztoroknak, és szántóvetőknek, és minden egyéb jó hirű embernek, és azok mindenikének hitel adatik, mint tanúknak, valamint rablás, úgy erőszakoskodás és más gonosztettek dolgában.

(67) §. S továbbá az atya fiának (s) a fiú és a leány atyjának, továbbá a testvér nővérének és a nővér testvérének tanúja lehet, ha mindenikök külön él és már meg osztozkodtak.

(68) §. S továbbá, gyilkosság esetében, ha nincsenek tanuk, szükséges, hogy a vádlott magát tisztázza ötvened magával, találván eskűtársakat, s mennyire képes és megteheti; hogyha (pedig) nincsenek eskűtársai, esküdjék meg maga ugyanannyiszor, vagy azokért, kik neki hiányzanak.

(69) §. Továbbá, ha valakinek eskü dolga volna mással, azt neki elengedheti, hogyha akarja, kénye kedve szerint (dobro); ha az eskű csekély ügyre vonatkozik, akkor, midőn az eskűtétel szokásos helyén együtt vannak; (s) szabad legyen ott annyi (eskűtárs)ra nézve készületeket tenni, a hányra nézve hátramaradt az esküvel; szükséges mindazáltal, hogy ott legyen az udvar (törvényszék) embere, hogy bármelyik eskűtársat elbocsáthasson váltság nélkül.

(70) §. S továbbá, hogyha valaki áruló volna természeti kenéz ura ellen, ugyanazon kenéz úrnak legyen felette és vagyona felett teljes hatalma, boszút álni rajta saját kénye kedve szerint.

(71) §. S továbbá, hogyha rablót károsításomon, azaz midőn éjjel káromra törekszik, rajta kapok, s azt élve el nem foghatják, vagy nem ismerve, nincs módomban tudni, mikép vádoljam be; (ha) agyon üttetik, engem semmiben nem lehet elmarasztalni, és senki ellenem vádlóképen fel nem léphet, és engem meg nem perelhet.

(72) §. S továbbá, semmi küldöttnek (posel) nem adatik hitel, hacsak a törvényben nincs megesketve; kivéve ha az udvartól (törvényszéktől) kűldve van; ezen követ horvátúl „arsal”nak neveztetik.

(73) §. S továbbá, a végrehajtókat szükséges megesketni, és szintúgy a kmeteket is, midőn az udvar (törvényszék) elé idéztetnek eskűtársakúl.

(74) §. S továbbá, a büntetés kiszabása tekintetében; (s) ha nem képesek egyéb dologgal megfizetni a bűntetéseket, s a birságokat (nem tudják) mivel fizetni, a kenéz úr életők felett tehesse meg akaratát, a mint kénye kedve tartja.

(75) §. S továbbá minden bírságok (bandi), összeesküvések (zagovori) és bármily pénzbéli bűntetések (racseni) tekintetében a kenéz úrnak joga van és teljes hatalma, úgy a nemesek, valamint az egyházi személyek, és a kmetek, és minden egyéb emberek felett, a mint fennebb tartalmaztatik.

Továbbá, a fentebb írt törvényeket, és mindazt, mi fentebb mondva, és Vinodolnak említett községei által összegyűjtve volt, helyben hagyták és megerősítették, úgy találván, hogy ezeknek a régi és jóknak tapasztalt vinodoli törvények, melyekkel ősatyjáik és atyjáik, és minden őseik éltek mindig.

Továbbá, mely (azaz ezen) dolognak emlékezetben tartása végett ugyan Vinodol közönsége ezen irományt a jövő számára, s a köztanuság czéljából, készíteni parancsolta, és egy-egy példányban megtartani minden városban. Ez így meg volt téve Novigradban a fent nevezett kenézek teremében, a fent mondott esztendőben, holnapban, napon és indictioban.

(76) §. S továbbá, ha az igazság szolgáltatik az udvarban (törvényszéken) vagy az udvar előtt valaki ellen (per) kezdetik bárkitől, szőllőről, vagy telekről (földről), vagy házról, vagy kertől, vagy akármiféle birtokról, s ő azt mondja, hogy pénzen vette azon birtokot valamely embertől, ezt ott megnevezni köteles; avagy azt mondja, hogy neki azon birtok adatott vagy ajándékba, vagy zálogba, vagy hitbizományúl (dušu sujeno), s hogy neki erről élő tanúi vannak, milyeneket a törvény kiván, részére ezen tanúknak hitel adatik: hogyha (azonban) erre nincsenek neki élő tanúi, s holt tanúkra hivatkozik, és mondta azon élőknek, hogy az űgy azon (általa említett holt) tanúk előtt megtörtént; azon tanúknak hitel adatik; köteles mindazáltal még a város törvénye szerint azon tanúk előtt esküdni, kik előtt úgy volt, mint fentebb mondatott: s ezen ügyre nézve nem szabad őt többé perbe vonni (naprid brizsiti, gondba ejteni), sőt inkább azon birtokot élvezze és tartsa meg szabadon és békességben.

Vége.