178. (172. f.) György kenéznek, Ulászló király vejének, izenete a raguzaiakhoz a békesség megtartása ügyében. 1240–1272.

† A raguzai kenéznek, és minden főuraknak, és biráknak, és az egész raguzai községnek György kenéztől sok tisztelet. Ti tudjátok, fűurak, (hogy) mikor ellenünk indultak a tengerentúliak és a velenczeiek hajói, (s) városunkra (törtek), akkor alattomban a ti hajóitak is indultak ellenünk, s mi ezért nem boszankodunk rátok. (Néhány) Zsupámbéliek, kiket Ulászló király adott nekem, és nőmnek, az ö leányának, oda indultak várostok elé Uros király parancsára, hogy kérjék kenézteket és titeket, mikép őket ebben (ha várostok földjén járnak) ne bántsátok, valamint mi sem bántunk titeteket, midőn a mi városunkba jártok; (s) hogy kérjék kenézteket, mikép kezemet adhassam neki, s (ők) félelem nélkül lehessenek veletek. Ha netalán szándéktok volna, rajtok valami bántalmat vagy kárt tenni, ne tegyétek ezt; mert az ő káruk az én károm és az ő hasznuk az én hasznom; s ők kérik kenézteket és titeket, mikép írja meg, mi az ő akarata és a tietek, hogy tudosítva legyünk az iránt ezen küldöttek által. S uti társul jön (ezekkel) kenéztekhez az ozorai kenéznek apródja, Bratoszlaw nevű; s a mit az ozorai kenéz apródja mond, abban hitelt adjatok neki, mert tőle elvette - - hozzátok jövőket.

Kivül: A raguzai kenéznek és egész községnek.