246. (168. d.) Uros István szerbiai király megerősíti a raguzaiak privilegiumait. 1254.

(Tvrtkovity id. m. 29. l.; Miklosich id. m. 45. l.)

(Magyar forditás.)

† Én Uros István, Istennek segitségével egész szerb és a tengervidéki föld királya, fogadom az örökös (prisznomu) raguzai kenéznek, Zlat (Dauro) Endrének, és minden raguzai főuraknak, és az egész városi községnek az uristenre mindenek fentartójára, és az ő legtisztább anyjára, és az urnak szent és tiszteletteljes éltető keresztjére, és az isteni szent evangeliumra, és minden szentekre, kik öröktől fogva Isten előtt kedvesek, mikép a földeket és szőlőket, melyeket atyámuram haláláig birtatok, tovább is birjátok; ezentúl pedig, a szőlő, mely tőkékkel beültetve fog találtatni, vagy az elfoglalt földek, birói úton igazittassanak meg; a mit a biróság királyságomnak oda itél, az legyen királyságomé, a mit pedig nektek oda itél, az legyen tietek. A biróság tartassék szent Mihály napjától szent György napjáig, hol arra szükség lesz. S a biróság tartassék ott, hol előbb tartatott atyámuram napjaiban. Mindkét fél birái esküdjenek, mikép igazság szerint itélni fognak. Az adóhivatal, melyet királyságom megrendel, atyám törvénye szerint álljon fen. S ha bármiféle bántalom történik királyságom emberei és a ti embereitek közt, az birói úton igazíttassék el. Királyságom katonái akárhol találják embereiteket, akár áruval akár áru nélkül, azokon semmi bántalmat ne tegyenek. Királyságom városai irányában ugyanezen törvénynyel éljetek, mint atyámuram idejében éltetek. S ha királyságom földjének embere a ti emberteknek oda itéltetnék, biráim adják ki annak vagyonát; és ha neki elég vagyona nem volna, adják ki magát a bűnöst azon módon, mikép a birák meghatározzák; ha pedig a birák őtet ki nem adják, a hol előttem igazságosan ezen tartozás bebizonyíttatik, királyságom fogja el őtet, és állitsa oda, a hova igazság szerint állítandó. S királyságom tartson titeket tiszteletben, miként atyámuram tartott; s ha ti kezdetek hozzám állni, (álljatok) miként atyámuramhoz álltatok. S ha közületek valaki királyságom földjére menekülne, bántalom ne történjék rajta, míg királyságom földjén lesz. Kereskedőitek járhassanak Berszkovóra és a sótól a tizedet megadván, királyságom földjén mehessenek által szabadon, a nélkül hogy tőlök elvétetnék valami. S járhassanak királyságom vásárhelyeire nagy áruval, adózván Kavadtól Riig és Szvilig; a kis kereskedésben pedig királyságom földjén szabadon áruljanak, járva kelve szabadon. Más kenéz is, ki a most (ott lévő) kenéz után majd eljön hozzátok (kit majd oda küldünk), tartsa ezen fogadást örök időig, mig ti is ezen fogadást, tartjátok, melyre nézve királyságomnak igéretet tettetek. Valamint királyságom ezt meg akarja tartani; úgy Isten tartson meg engem ezen világban és a jövendőben. 3846762. esztendőben, a 12. indictioban augustushó 23. napján. E fogadásom megerősittetett az érsek, és György kenéz és István zsupán előtt.

Uros István, Isten segítségével egész rácz és tengervidéki föld királya.

S ezen fogadást megerősítette a király Pjezsenity Mihály, és Matheity Péter, és Csrjevity Endre előtt.