(Tvrtkovity id. m. 28. l.; Miklosich id. m. 42. l.)

(Magyar forditás.)

Csernomir kenéztől drága barátomnak, Marsigli György raguzai kenéznek és minden raguzai főuraknak. A mit nekem irtatok és izentetek, mindazt értesül vettem: mert a mint ti mondtátok nekem, hogy mi hitet és barátságot tartsunk neked és embereidnek, úgy, főurak, mint látszik, (nem vagytok) képesek a hitet és barátságot igazolni: (mert) midőn a ti embertek jött, és az én emberem, (ennek) dolgait elvettétek. S én küldtem hozzátok, hogy adjátok vissza, és ti semmit nem adtatok, sőt inkább eladtátok azokat. S ismét (ugyanazt) tevétek más emberekkel is, három férfiuval és egy nővel; és ismét küldtem hozzátok, és ti nem adtátok azokat nekem vissza, hanem eladtátok őket, az egyiket tengeren túl, másikot kényetek kedvetek szerint. S ismét azt tevétek emberemmel Ruhottal, és őtet eladtátok; s ismét emberemmel Dublaninnal, és őtet letartóztatjátok most (is). S mert azt irtátok nekem, hogy szabadon bocsássam emberteket; (válaszom), hogy, ha ti vissza akarjátok adni embereimet, és azt, mit tőlök elvettetek: én is a ti emberteket bocsátom szabadon. S mert ti azt állítjátok, főurak, hogy embereken nincs bántalom Czeptatától Gradóig, legyen akaratatok szerint, a mint kivánjátok, hogy legyen köztünk barátság Czeptatától Gradóig. A ki valóságos barát, az mindenütt barát; és Czeptatán túl nekem egyetlenegy emberem sincs; s ha igazságot kivántok, ne legyen semmi bántalom Czeptatától Moluntáig.S a mi mondani való még volna hozzátok, azt mindent írásba foglalni nem vagyok képes; emberem erről részletesen beszélhet nektek, és higyetek neki. Isten adjon nektek egészséget.