231. (69. e.) Ulászló István szerb király megerősiti a raguzaiak számára atyjának privilegiumait 1234–1240.

(Tortkovity id. m. 8. l.; Safasik id. m. és oszt. 13. l.; Miklosich id m. 25. l.)

(Magyar forditás.)

Én István László, Istennek segitségével az egész rácz földnek, és Diocleának, és Dalmatiának, és Tribegnének, és Zachulmiának királya, fogadom nektek, őseim, atyám és saját magam vendégeinek (gosztem = hospitibus), a raguzai kenéznek, és minden főuraknak, és az egész raguzai községnek, a kicsitől a nagyig, saját akarattal, őszinte szívvel és minden kétértelműség nélkül, mikép mai naptól fogva,ha megtartjátok ezen esküt, mellyet nekem esküdtetek, én is éltem folytáig nektek megtartok minden igazságot, a mint őseim és atyám azt megtartották, s hogy rajtatok nem fogok tenni semminemü bántalmat semmi czélra, míg nem teszek veletek három ítéletet. Ha pedig ezt megszegem, sujtsanak engem Isten, és a szent istenanya, és minden szentek, kik Isten előtt kedvesek öröktől fogva.

István László, Isten segitségével minden rácz és tengermelletti földeknek királya.