Szülei: Édesapja gróf Esterházy Miklós Móric (1855-1925), császári és királyi kamarás, édesanyja Schwarzenberg Franciska hercegnő (1861-1951)
Felesége: Károlyi Margit grófnő (1896–1975).
Gyermekei: Mátyás (1919–1998), Marcell (1920–1945), Menyhért (1922–1954) és Mónika (1928). Unokák: Mátyás gyermekei: Esterházy Péter (1950-2016) író. Esterházy Márton (1956-) labdarúgó.
Tanulmányait a szülői háznál kezdte – magántanulóként a pápai bencés algimnáziumban vizsgázott, majd 1899-1904 között a budapesti és az oxfordi egyetem hallgatója volt.
Élete: Az egyetem elvégzése után hosszabb utazást tett Euróbábnan és Észak-Amerikában. 1905-ben kapcsolódott be a politikai életbe – örökös jogon (1887-1918-ig) a főrendiház tagja. 1906-tól országgyűlési képviselő, közben az első világháborúban önkéntesként harcolt a szerb, illetve az orosz fronton a 9. huszárezred tartalékos főhadnagyaként. 1917-től tartalékos százados, 1917. június 8-tól 1917. augusztus 23-ig Magyarország miniszterelnöke. 1918. január 25-től május 8-ig a Wekerle-kormányban miniszter volt. Tanácsköztársaság alatt a csákvári földműves iskolát vezette majd a proletárdiktatúra bukása után visszavonultan gazdálkodott birtokain. A politikához 1931-ben tért vissza. Először a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt, majd 1939-44 között az Egyesült Keresztény Párt országgyűlési képviselője volt.
Támogatta Kállay Miklós a második világháborúból történő kiugrási politikáját, amiért a nyilas hatalomátvételt követően a Gestapo 1944. október 16-án letartóztatta, a kormány pedig deportálta. Kezdetben a Margit körúti katonai fogházban, később Sopronkőhidán raboskodott. 1945. februárjában a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan szeptemberben térhetett vissza Magyarországra. Ellenállási érdemeit ugyan elismerték, de négy évvel később, 1951-ben családjával és idős édesanyjával együtt a kommunisták a fővárosból a Heves megyei Hortra telepítették ki. 1953-ban tért vissza Budapestre, az 1956-os forradalom leverése után leányával Bécsbe emigrált. Ott unokaöccse által felajánlott lakásban, a Schwarzenberg-palotában élte le hátralévő éveit. Sírja Mariazellben található.
Politikai szerepvállalásai mellett széleskörű konzervatív irányú hazai és külföldi publicisztikai és keresztény jellegű társadalmi tevékenységet fejtett ki. 1891-1897-ig a Magyar Katolikus Kör elnöke, 1893 és 1911 között a Szent István Társulat társelnöke is volt.
Díj, kitüntetés: 1916 – Lipót rend nagykeresztje
Irodalom: SZIKLAY János: Dunántúli kultúrmunkások. Bp., 1941. - MARKÓ László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Életrajzi Lexikon. Bp., 2000.
Forrás: Varga Béla: Veszprém megyei életrajzi lexikon, Veszprém, 2014., Dr. Berecz Endre: A pápai volt bencés gimnázium neves tanítványai Pápa, 2009. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03609/03959.htm http://hu.wikipedia.org/wiki/Esterh%C3%A1zy_M%C3%B3ric
