A Budapesti Református Gimnáziumba járt, teológiai tanulmányokat 1937–1941-es években Pápán folytatott, ahol 1941-ben és 1943-ban lelkészképzőt is végzett. 1946-ban Budapesten szentelték pappá. 1941–1942-ben Cegléden lelkész, 1953-ig a Budapesti Jó Pásztor (zsidó-keresztényeket gondozó) misszió lelkipásztora.
1953-tól Szigetszentmiklós, 1958 és 1973 között a debreceni Nagyerdő-egyetemi templom lelkésze. 1944 nyarán tagja volt annak a küldöttségnek, amely Horthy Miklós számára dokumentumokkal bizonyította a gázkamrák működését. Így fontos szerepet vállalt a fővárosi zsidóság elszállításának felfüggesztésében. 1951-ben a budapesti kitelepítések ellen is felemelte szavát.
Művei: A samaritánus kérdés. Bp., 1943. – Keresztényeknek a zsidóságról, zsidóknak a kereszténységről. Bp., 1946. – Kereszténység és politika. Bp., 1947. – SZENES Sándor: Befejezetlen múlt. Keresztények és zsidók, sorsok. Beszélgetések. Bp., 1986. – Auschwitz mint Golgota, Golgota mint Aushwitz. Debrecen, 1990. – Lehulló álarcok. Hn. 1994.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.