Berlinben és a budapesti tudomány-egyetemen tanult, 1914-ben matematika–fizika szakos tanári, 1918-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett.
1915–1921-es években a Pápai Református Kollégium tanára. 1921 és 1938 a budapesti tudományegyetemen adjunktus, tanár, majd a pécsi egyetem orvostudományi karán tanított, 1942–1943-ban a kar dékánja volt 1945–1946-ban a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott, ahonnan elbocsátották, 1948-ban politikai okokból bebörtönözték. Szabadulása után néhány évig a Medicor-gyárban dolgozott. Jeles fizikus. Főként a sugárzás jelenségével foglalkozott. E témakörben több tanulmánya jelent meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban.
Művei: A fekete sugárzás újabb elméleti és kísérleti vizsgálata. Pápa, 1918. – A Planek-féle formula vizsgálata elektromos úton. Bp., 1923. – A röntgensugárzás és gyakorlati alkalmazása. Bp., 1934. – A sugarak világa. Bp., 1937.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998. fénykép: http://aok.pte.hu/hu/arckepcsarnok/leiras/17
