Gábriel Sándor 1934–2013, neje Gábriel Sándorné sz. Jáger Teréz 1935–2007.
Jáger Tamás 1892–1938, Bauer Szerafin 1904–1989.
Gábriel Sándor (1934 - 2013): mérnök-tanár.
Az oklevél megszerzése után a Pápai Állami Gazdaságban volt gyakornok. Ezt követően tanári beosztásban a Csornai Hunyadi János Gimnáziumban, majd pedig mezőgazdasági mérnöktanár beosztásban a Pápai Petőfi Sándor Gimnáziumban dolgozott. Tanári működését követően 1971–80. között a Pápai Jókai Mór Művelődési Központban népművelői munkakörben tevékenykedett. 1980-tól 1991-ig nyugdíjba vonulásáig a Pápai Mezőgazdasági Szakközépiskola Diákotthonának volt a vezetője. Szakmai munkájának eredményes végzését elősegítő továbbképzésben vett részt, és 1965-ben elvégezte a Mezőgazdasági Mérnöktovábbképző Intézet szervezésében a Mérnöktanár, majd pedig 1970-ben a Népművelő szakot. Szakképzettségére alapozva a mezőgazdasággal, kertészettel kapcsolatos önképző köröket szervezett, és azokat népszerűsítette. A Kertbarát Népfőiskola ma is népszerű. amelynek eredményes tevékenységét elismerések sorozata bizonyítja.
Munkájának elismerését az 1975-ben adományozott „Művelődésügyi Miniszteri Dicséret” bizonyítja.
Forrás: A magyaróvári Alma Mater jubileumi díszoklevelesei. Évkönyv 2010. 26. p.
Gábriel Sándorné Jáger Teréz (Pápa, 1935. január 21. - Pápa, 2007. október 08.): tanító, tanár, karnagy, zongoraoktató.
Szülei: Jáger Tamás, Bauer Szerafin
Férje: Gábriel Sándor mérnök-tanár.
1953-ban a pápai Állami Tanítóképző Intézetben tanítói, 1956-ban a pécsi Pedagógiai Főiskola ének-zene szakán tanári oklevelet, 1958-ban zongoraoktatói, 1978-ban művészeti oktatói engedélyt szerzett énekkar vezetésére. 1951–61-ig ének-zenetanár Csóton, 1961–90-ig a pápai Kilián György Általános Iskolában.1982-től 1991-ig vezető ének-zenei szaktanácsadó a Megyei Pedagógiai Intézetnél, Veszprémben.
Társadalom, közélet: 1956-tól 1961-ig a csóti, 1961 és 1982 között a pápai iskolájában kórusvezető. 1958 és 1962 között a Csóti Vegyeskart, 1974–1982. között a Pápai Helyőrség Műszaki Alakulatának Férfikarát, a Közgazdasági Szakközépiskola és 1990–1995-ben a Batthyány Lajos Szakképző Iskola női karát is vezette. Kórusaival számos arany minősítést és díjat kapott. A megye énektanárai részére tanfolyamokat, továbbképzéseket szervezett. Az énektanítás korszerűsítésére javaslatokat dolgozott ki, bírált és országos, megyei tudásszint-felméréseket végzett. Bárdos életút címmel jubileumi kiállítást rendezett saját gyűjteményéből (Pápa, 1989, 1999.) és emlékkönyvet szerkesztett a Bárdos Múzeum számára (2000). Országos szakmai napok szervezésében is részt vett (1987, Tapolca), (1990, Pápa). 1984-től a Zenetanárok Társaságának tagja, 1987-től a Bárdos Lajos Társaság alapító tagja. 2003-tól volt a Magyar Kodály Társaság és a Lírikusok Irodalmi Műhely tagja. A Pápai Kristály irodalmi, művészeti kiadvány segédszerkesztője volt.
Kutatási terület: a zenei írás-olvasás tanítása.
Díjak, kitüntetések: 1961 Miniszteri Dicséret. 1975 Veszprém Megyéért Érdemérem arany fokozat. 1980 Kiváló Munkáért. 1982 Dicsérő Oklevél (Magyar Úttörők Országos Tanácsa). 1989 Bárdos Lajos Társaság Emlékérme. 1990 Pedagógus szolgálati Emlékérem. 1996 Batthyány-emlékplakett.
Cikkek, tanulmányok: 1980 és 1990 között közel 40 szakmai publikációja jelent meg pedagógiai folyóiratokban: Köznevelés, Tanító, Az ének-zene tanítása, Megyei Pedagógiai Körkép stb. s számtalan verse és más írása irodalmi periodikákban (Pápai Kristály) és antológiákban. – A lélek melódiái (életmű kötet). Pápa, 2007.
Adatközlő: Gábriel Sándorné Pápa, 2004.
Forrás: Veszprém megyei kortárs életrajzi lexikon. Főszerkesztő: Varga Béla. Veszprém, 2001. - A pápai járás pedagógusainak adattára, 1950-2000: Másoknak világítottak: Emlékezés a pápai járás egykori 300 pedagógusára. Főszerkesztő: Tungli Gyula. Pápa, 2005.
