Középiskoláimat Pápán, az egyetemet Budapesten és Heidlbergben végeztem. Budapesten avattak jogtudorrá. Közéleti szereplésemet még főiskolai hallgató koromban kezdtem, tevékeny részt véve a főváros politikai, sport, művészeti és felekezeti életében, valamint a magyar vívósport fejlesztése körül. 1912-ben én vezettem a stockholmi olympiászra a győztes magyar vívócsapatot. A Magyar Vívószövetség egyik megalapítója és hosszú évekig ügyvezető alelnöke voltam. A főváros törvényhatósági bizottságában1908 óta foglalok helyet, 1919-ben megalapítottam a Józsefvárosi Demokrata pártot, melynek azóta elnöke vagyok, A Nemzeti Demokratapárt lapjának, A Polgárnak, hosszú évekig felelős szerkesztője voltam. A BSZKRT igazgatóságának, a központi választmánynak és a törvényhatósági testnevelési bizottságnak tagjaként működöm. A Fészek Művészek Klubjának igazgatósági tagja és ügyésze vagyok, 1928-ban a pesti izraelita hitközség elnökhelyettesévé választottak.
A fővárosi közlekedési rt. igazgatósági tagja. Neves vívó, a Nemzeti Vívó Klub elnöke, az Országos Testnevelési Tanács tagja. Számos jogi vonatkozású cikke szaklapokban jelent meg. – Irodalom: Szabolcsi Lajos: H. M. (Egyenlőség, 1930, nekrológ); Kadosa Marcell: Hajdu Marcell M. (Polgár, 1930, nekrológ).
Forrás: Amíg városatya lettem. Szerk. György Endre. Budapest, 1930. Forrás: Magyar életrajzi lexikon 1. kötet, A-K. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1967.